Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-15 / 20. szám

1979. május 3-7. között negyedik alkalommal került sor a Dunamenti Tavaszra. Habár ennek a szép fesztiválnak a neve már bekerült a köztudatba, hadd említsük meg ismét, kinek is az ünnepe, versenye ez. A gyermekeké. A CSEMA- DOK Központi Bizottsága főrendezésében, a bra- tislavai Népművelési Intézettel, a Dunaszerdahe- lyi (Dun. Streda | járási és Városi Nemzeti Bizottsággal, a Járási Népművelési Központtal, valamint a Városi Művelődési Házzal karöltve különös gonddal a nemzetközi gyermekév jegyében lett megszervezve. Egy fesztivál megköveteli, hogy évről évre frissebb, színesebb legyen. Ojdonságnak számított a fesztivál versenyjellege, amely azért is vált szükségessé, hogy az e- gyütteseket a CSEMADOK KB anyagilag is támogathassa, ugyanis a helyezés pénzjutalommal is jár; továbbá a vers- és prózamondók I.-III. kategóriája, vagyis az általános iskolásak országos versenye és a gyermekzsüri munkája felnőtt pedagógus vezetésével. A cél az volt, hogy a Duna- menti Tavasz a szó művészetét ápoló gyermekek és az őket előkészítő pedagógusok országos találkozója legyen.

A fesztivál a fasizmus áldozatai emlékművének megkoszorúzásával kezdődött, majd a kiválóan felszerelt dunaszerdahelyi Városi Művelődési Ház színpadán dr. Rácz Olivér, a CSEMADOK Központi Bizottságának alelnöke ünnepélyesen megnyitotta.

Az első nap három általános iskola színjátszó- együttese mutatkozott be: a dióspatonyi (Ore- cbová Potön), a naszvadi (Nesvadyj, és a szenei

1. hely: Nagyi Kornélia, Vásárát (Trhové Mfto)

2. hely: Bartók Katalin, Szepsi (Moldava nad Bodvou)

3. hely: Tankő Agnes, Bratislava Prózamondás:

1. hely: Mónosi Péter, Bratislava

2. hely: Szabó Géza, Kistárkány (Maié Trakany)

3. hely: Lelkes Csilla, Somorja.

A bábegyüttesek versenyén elért helyezések a következők: az I. kategória győztese a dunaszerdahelyi Százszorszép bábcsoport. A II. kategória győztese a kassai Délibáb, második helyezett a tardoskeddi Vadrózsa, és a harmadik helyezett a komáromi Napsugár.

A gyermekzsüri díját, a Rózsaszínű elefántot a tardoskeddi Vadrózsa bábegyüttes kapta, a zsűri különdíját pedig a dunaszerdahelyi Pipitér bábegyüttes.

Vasárnap május 6-án a kisszínpadok versenyeztek. Délelőtt a pelsőci (PleSivec) Népsugár, a rimaszombati (Rimavská Sobota) általános iskola együttese, a szécsénkei (Seéianky) Napraforgó és a légi (Lehnice) Május irodalmi színpad. Délután a felsőpatonyi (Horné Potőn) általános iskola színjátszó csoportja szerepelt. A kisszínpadok versenyében délután az izsai (Iza), az alistáli és a nagycétényi (Ve!. Cetín) együttes lépett fel.

A fesztivál hétfőn délelőtt az ünnepélyes díjkiosztással és eredményhirdetéssel ért véget. A színjátszók versenyében az első helyezést a szenei általános iskola Ifjú Gárda együttese, a második helyezést a rozsnyói általános iskola színjátszó csoportja, a harmadik helyezést a deáki

DUNAMENTI TAVASZ

(Senec). Május 4-én a Dunaszerdahelyi járási Népművelési Központ szervezésében került sor . Pedagógiai bábjáték“ címmel a pedagógusok, a bábegyüttes-vezetők szemináriumára a bábjátszás jelentőségéről. A gyakorlat! bemutatót óvodásokkal tartották meg. A szemináriumhoz kapcsolódott a bábegyüttesek versenye a tornaijai (Saféri kovo) Galagonya, a komáromi (Komárno) Napsugár, a dunaszerdahelyi Pipitér és a tardoskeddi (Tvrdoiovce) Vadrózsa szereplésével. Délután megnyitották a gyermekek készítette bábok kiállítását. Ezt követte a deáki (Diakovce) és a rozsnyói (Rozúava) általános iskola színjátszó együttesének előadása.

Másnap délelőtt folytatódott a bábszínházak versenye. Fellépett a gútai (Kolárovo) Pitypang, az ekecsi (OkoC) Micimackó) a dunaszerdahelyi Százszorszép és a kassai (Kogice) Délibáb. A vers- és prózamondók verseny délben kezdődött mindhárom kerület képviseltette magát, 45 kisdiák mondott verset illetve prózát.

Délután a dunaszerdahelyi Május 1-téri szlovák tannyelvű általános iskola vendégszerepeit. Sajnos technikai okokból a hajdúhadházi gyermekszínpad vendégjátéka elmaradt.

Az esti órákban került sor a vers- és prózamondók, valamint a bábjátszók versenyének ünnepélyes eredményhirdetésére, és a díjkiosztásra.

Versmondás, I. kategória:

1. hely: Boda Ferenc, Buzita (Buzica)

2. hely: Keszeg Tímea, Marcelháza (Marcelová)

3. hely: Krivának Brigitta, Somorja, (Samorín) Prózamondás:

1. hely: Pándi Zoltán, Kassa

2. hely: Váradi Renáta, Dunaszerdahely

3. hely: Molnár Zsolt, Felsőszeli (Horné Saliby) Versmondás, II. kategória:

1. hely: Szabó Ildikó, Dunaszerdahely

2. hely: Lelkes Hajnalka, Somorja,

3. hely: Eszenyi Henriette, Komárom .Prózamondás:

1. hely: Bock Andrea, Alistál (Hrobonovo)

2. hely: Veszelovszky Judit, Komárom

3. hely: Tóth Anikó, Nagyölved (Vei. Ludince) Versmondás, III. kategória:

általános iskola Oj Hajtás színjátszó együttese érte el. A zsűri különdíját a naszvadi általános iskola és a művelődési ház együttese, a Rózsaszínű elefántot a szenei Ifjú Gárda kapta. A legjobb fiúalakítás díját a zsűri a rozsnyói Fabó Tibornak, a legjobb leányalakítás díját a naszvadi Brányik Rozáliának ítélte oda. A kisszínpadok versenyében az első a nagycétényi irodalmi színpad, a második a légi Május, a harmadik a szé- csénykei Napraforgó lett. A zsűri különdíja az alistáli Napsugár irodalmi színpadé. A Rózsaszínű elefántot az alistáli Napsugár irodalmi színpad nyerte meg. A legjobb fiúszereplő díját az alistáli jőcik Tamás, a legjobb leányszereplő díját a nagycétényi Nagy Ágota kapta.

Az idei fesztiválra meghívást kapott valameny- nyi csoportvezető, akinek az együttese a versenybe benevezett, de nem jutott el a Dunamenti Tavaszra. A CSEMADOK KB lehetővé tette a fesztiválon szereplő valamennyi együttes vezetőjének az ott-tartőzkodást a fesztivál egész ideje alatt. Fontosnak tartjuk ezt a jövő szempontból, mert tanulni, tapasztalni legjobban egy országos rendezvénnyel lehet. Ezt a célt szolgálta a csoport- vezetők jelenlétében megtartott napi nyilvános értékelés is, mely nem egyszer a késő éjszakai órákba is elhúzódott.

Örömmel tapasztaltuk, hogy az idei fesztiválon a szervezők nem kaptak annyi kritikát, mint tavaly, sőt annál több dicsérő szót. Elégedettek voltak a gyermekek és a csoportvezetők az elszállásolással és az étkezéssel, mely főleg a jahodnái pionírtábor vezetőségének köszönhető. A SZISZ járási bizottsága egy alkalommal tábortüzet is szervezett a gyermekek részére.

Hadd mondjunk ezúton köszönetét mindazoknak, akik segítettek és kivették részüket a munkából, hogy a nemzetközi gyermekév jegyében negyedik Dunamenti Tavasz a lehető iegünnepé- lyesebb legyen.

Számokat említeni általában száraznak tűnik, de örömmel említsünk meg mégis két számot: 480 szereplő és 4500 néző.

MOLNÁR László

a CSEMADOK KB színházi szakelőadója

irtmal alatt

Kell ennél szebb tavasz?

Dunaszerdahely (Dunaiskű Streda) 1979. május 4. A Városi Művelődést Ház körül diákok, tanítók, rendezők, benn az épületben apró kis óvodások. Viszont a IV. Dunamenti Tavasz műsorfüzete nem sokat ígér: Bábegyüttes-vezetők és pedagógusok szakmai szemináriuma... Eddig egyetlen egyszer sem voltam ezen a rendezvényen, most ts más feladat miatt vagyok itt, tehát ló ha beköszönt- hetek, sőt, fó, ha egyáltalán megértem azt, amiről beszélni, esetleg vitatkozni fognak az emberek, de azért csak bemegyek, mert régóta kiváncsi vagyok arra, milyen Is tulajdonképpen ez a rendezvény. Kollégák, aktk rendszeresen végignézik, hetek, hónapok múltával is lobognak a láztól.

Nos?

— Gyere további — Invitál már a folyosón a művelődési otthon igazgatója, Molnár lózsef és örömmel beszél a rendezvényről, amelynek házigazdája. Azután Lovlcsek Béla, a CSEMADOK KB titkára és Tóth Sándor, a Népművelési Intézet osztályvezetője, a két társrendező szerv képviselőt Is üdvözölnek. Viczay Pál a CSEMADOK KB előadója kezembe nyomja a Fürge Irkát, a Dunamenti Tavasz tájékoztatóját és én már szinte röstellem magam ennyi figyelem láttán, mert hiszen valóban csak magánszorgalomból és csupán arra a másfél órára jöttem be... Persze, mégis csak jobb, hogy nem a város utcáit róttam. A rövid kis előadások után ragyogó arcú kéktrikós óvodások gurulnak be a szőnyegre és mintha csak az óvodában lennének, játszanak, nevetgélnek, mesélnek a kis küszöbön kívül rekedt süntestvérről. Azután jön a másik csoport, a csallóközcsütörtökl (Startok na Ostrove) óvodások, majd ismét a dunaszerdahelyi óvoda apróságai fehér vászonruhácskában, mezítláb, mint egykor a parasztlegények: Gólya, gólya, gilice, miért vére a lábad?. . Csipp, csipp csóka, vak var- júcska..: Sorban mondják a bájos és felejthetetlen magyar gyermekdalocskákat és nevetgélnek, mosolyognak, játszanak maguknak, mint ahogy zz óvodában szoktak és én már legszívesebben nem is mennék el innen. Valahogy megérintett a tavasz. Vagy még talán ennél is több!

Evekkel ezelőtt felnőtt színjátszók és irodalmi színpadok sirámait hallgatva, valahogy már nem láttam a kiutat. Mindenki csak panaszkodott. Kt- úttálan, értelmetlen erőlködésnek tűnt az egész igyekezet. Itt ennek a nyomát sem látom. Sőti Lapozom a Fürge Irka első és második füzetét, olvasom a együttesek nevét, a darabok szerzőinek a nevét, a darabok címét, Andersen, Móricz Zsig- mond, Illyés Gyula, Hárs László, Simkó Tibor, nézem a rendezők és a szereplők nevét, számolok, mennyien ts lehettek, akik nemcsak tanultak, hanem meg is tanulták, majd bemutatták a társaiknak a darabokat. Aztán a nevek: Az emlékezet, nem őrizte meg mindet, de Szikhart Zsuzsanna, Szobiné Kerekes Erzsébet, Szitást Etel neve tizenöt év után is Ismerősként hangzik és íme a szereplők között ott vannak nemcsak az 8 gyerekeik, hanem mérnök, újságíró, tanító ismerőseimnek a nevei is. Vagyis azok, akikkel régebben találkoztunk, ma is dolgoznak, és ma már a gyermekel- neket nevelik. Nos, kell énnél szebb tavasz?

Örülök, hogy legalább ennyit láthattam a IV. Dunamenti Tavaszból és sajnálom, hogy feladataim másfelé szólítottak.

Németh István

A budai új Várszínházba a szín- társulat délelőtti próbájára beszéltük meg a találkozást, és a telefonba csEik annyit mondott Benkő László, hogy valahol ott, a nézőtéren. Ahová egyébként sem a legkönnyebb bejutni, mert Iglót István szigorú rendező és nem tűri a kellemetlenkedőket próba közben, különösein ha a gyakorlandó egy Shakespeare-vígjá ték. Amit rettenetesen élveztem, a- míg Benkő Lacit vártam, lenyűgözött a színészek átváltozása egyik pillanatról a másikra, formálódásuk, szerepük kialakulása, színész és rendező alkotó munkája, és mindez a szemed előtt percről percre. Végül megérkezett az OMEGA együttes szőke hajú vezetője és leültünk a csendes folyosó egyik asztalánál.

— Azt hiszem, nem véletlenül kérted, hogy ide jöjjek. Mit csináltok itt a Népszínháznál?

— Először Is itt próbálunk, másodszor nekem személyesen Is megfelelő hely, mert zenei korrepetálást edok, végül, de nem utolsósorban a Shakespeare-vígjátékhoz zenei betétet készítettünk. Remélem sikere lesz a darabnak benne levő muzsikánkkal együtt, de legfőképpen az elképzelésnek, mert ez nem mindennapi bátorságra és érzékre utal a rendező részéről.

— Rólatok és a* OMEGA együttesre térve elsőként azt kérdezném, mióta is áll fönn az OMEGA?

— 1967—68-tól számíthatjuk magunkat valódi együttesnek. Akkoriban léptünk nagyobb nyilvánosság elé, kezdődtek a sikerek, akkor fogadott el és szeretett meg a közönség. Az idő tájt ez legalább olyan nehéz volt, mint ma, zeneileg pedig az akkor szinte egyeduralkodó Illés—Metró kettős közé kellett valahogy ékelődni. Mi formabontók voltunk £■ muzsikánkkal, de a megjelenésünkkel is, ezért voltak is problémáink ezzel kapcsolatban. De ahogy visszagondolok, ez a formabontás, ez a lázadás volt a siker egyik oka.

— Szinte elsőként tőletek jelent meg pop, de azt is lehet mondani könnyűzenei nagylemez és rögtön 6- riási sikerrel. Azóta hogyan álltok ezen a téren?

— Valóban az első nagylemezünk a „Rettenetes emberek“ nagyon sikeres volt, a második pedig még annál is Inkább, a nevezetes „Tízezer lépés“. A valódi sikert hozták meg ezek a dalok és a lemezfelvétel azóta. is a zenei munka igazi eredménye, pedig ma ez különösen igaz, hiszen nem találkozunk a közönséggel olyan gyakran, mint például hat- -nyolc évvel ezelőtt. Kilenc nagylemezünk jelent meg fönnállásunk óta és mégis csak azt mondhatom, hogy a következő, a tizedik a legfontosabb. Reméljük és úgy dolgozunk, hogy a* legjobb lesz az összes közül.

— Ha jól emlékszem, az együttesben mindössze egyetlen alkalommal volt a személyi összetételben változás. Es pontosan az igazi elismerés után szinte közvetlenül, amikor már mindenki Ismerte és szerette az OMEGÁT.

— Igen, ez teljesen így Igaz, de valójában ennek kizárólag szakmai indítékéi voltak. A Tízezer tépés u- tán ugyanis elég gyorsan elkészítettük a harmadik, az „Éjszakai országút“ című nagylemezünket. Hibásan, rossz Időpontban került a lemezboltokba. Állítom, és ezzel ma már azok is egyetértenek, akiknek a véleménye Ekkor elítélő volt a lemezről, hogy zeneileg nagyon jó ez az album. Mégsem lett siker, sői kifejezetten sikertelen lemez volt. Talán emlékszel és a kedves olvasók közül Is van, aki emlékszik a hang. lemez külső tasakborítójára. Nos, Szász Endre méltán hfres grafikusművész kitűnő alkotása volt ez, ki- záróleg nekünk csinálta és mint kiderült, a rajz Jóval meghaladta az akkori kort, a közízlést és nem tetszett a vásárlóknak, bizalmatlanságot okozott az albummal szemben. A kudarc után összeültünk és mindenki őszintén megmondta, milyen zenei Irányzatban akar dolgozni a sikerért. Presser Gábor és Laux József más irányban képzelték el zenei kifejezésüket és ezért távoztak az e- gyüttesből. Az Idő minket is, őket is igazolt, ml tovább tudtunk lépni és úgy érzem ma már igazi saját zenével, egyértelmű Omega stílussal,

hanggal rendelkezünk és a LOCQ- MOTIV GT-re sem lehet azt mondani, hogy rossz együttes lenne. Csak más, egészen más az ő, és a mi zenénk.

— Említetted a sajátos stílnst, az egyéni hangot. Ebből a szempontból milyen az a fejlődési irány, azaz elképzelés, ami felé szeretnétek haladni, van-e esetleg zenei példaképetek ma is, ahogyan nyolc évvel ezelőtt volt, mint például a SAVOY BROWN, a PINK FLOYD?

— A végén kezdeném, mert nem szégyellem és az OMEGA többi tagja sem, hogy példaképeink ma Is vannak, he nem is olyan formában, mint nyolc évvel ezelőtt, de a pontosság, a hangtechnika és főképpen a zenei munka terén ma is példaként nevezhető a PINK FLOYD, a FREE és néhány más együttes. Zenei stílusunkat, mint említettem, már megtaláltuk, ezt kell tökéletesítenünk, továbbfejlesztenünk. Ml rockzenét játszunk, tartalmilag sokkal összetetteb muzsika a jó rock, mint teszem azt a slágerzene, ettől függetlenül számaink dallamosak és úgy gondolom kedveltek.

—. Az OMEGA együttes valóban igen népszerű és elismert zenei gárda. De éppen a riport elején mondtál olyasmit, hogy a lemezeknek ma fokozottabb a jelentőségük, mivel jóval kevesebb a lehetőség koncertek rendezésére, mint régen. Tehát kevesebb a találkozás a hallgatókkal.

— A hangtechnika, a zenei erősítések és a különböző zenei megoldások az évek folyamán rendkívüli mértékben fejlődtek és befolyásolták a kencertek, valamint a lemez- felvételek közötti különbségeket. Ahhoz, hogy a koncerteken ez a zenei különbség ne érződjön, komoly technika! előkészületekre, nagy helyet foglaló felszerelés berendezésére van szükség, ami a legtöbb hagyományos jellegű klubban eleve lehetetlen, sorozatban pedig különösen gyakori színhelyváltoztatásokkal, ahogyan régen csináltuk, egész egyszerűen kivitelezhetetlen.

A termek mind, mind kicsik és nem alkalmasak a koncertezésre, ha mégis találnánk egy megfelelőt, akkor sem játszanánk ott hétről-hétre, mert a múlt bebizonyította ennek e> nagy hátulütőjét.

A sűrű előadásokon a közönség, bár tombolt és ünnepelt, de egy idő után mindig újat akart. És ez természetes is. Kéthetente kellett szinte új számot írnunk és előadnunk, hogy a tűz megmaradjon, a klubtag ne csalódjon, és egyébként is szeretjük és szerettük akkor is a közönséget, meg Ekartuk mindig lepni valamivel, egy jó új dallal.

Ez persze egy idő után óhatatlanul is a minőség romlásához vezet, arról nem is beszélve, hogy a klubközönség így oly mértékben előreszaladt a normális lemez vagy rádió útján kapott zene hallgatójától, hogy komoly problémák keletkeztek belőle.

Mindazonáltal minden zenész tudja: a közönséggel való közvetlen kapcsolat, a koncert a legmaradandóbb emlék mindkét fél számára.

— Végezetül azt kérdezném, mikor jártatok utoljára Szlovákiában, Bratisln áhan, és legközelebb mikor láthatja a közönség újra az OMEGÁT Csehszlovákiában.

— Legutóbb tavaly nyáron a bra- tislavai Líra fesztiválon voltunk, biztosan sokan emlékeznek még erre a vendégszereplésünkre. Felejthetetlen emlékünk ven Prágából is, ahol 1973-as vendégszereplésünk alkalmával olyan óriási volt a siker, hogy már teljesen össze voltunk pakolva, de a két órán át tartó és szűnni nem akaró vastaps hatására visszapakoltunk és a számokat visszafelé levő sorrendben — Ismétlésnél a végén levő számokkal kezdjük és nem a- kartuk elhinni azt az óriási sikert — eljátszottuk a teljes programot újra.

Ha meghívnak, feltétlenül elmegyünk és újra láthat a közönség.

— Köszönöm szépen a beszélgetést és sok sikert kívánok az együttesnek a magam és az olvasók nevében, és mielőbbi találkozást Bratisla- vávaí.

—Nagyon szívesen, és üdvözlöm az Oj Ifjúság minden kedves olvasóját.

Beszélgetett: Szlatényi György