Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-08 / 19. szám
„Gyermek vagyok, „A gyermek az elevenség, öröm, jövőbe ható ígéret: a bilincsbe nem vert ember, az igakán igaz isten!“ (Ady Endre) gyermek lettem újra!" Halk, dallamos, duruzsoló szavak, igaz történetek és szép mesék csendülnek meg fülemben, amiikor felidézem találkozásomat az ípclynyéki (Vinica) óvoda igazgatójával, Nagypál Erzsébettel. A gyerekekről, a gyerekjátékokról, munka julkról beszélgetünk. Pontosabban fogalmazva: csak néha-néba szólok közbe, mert Nagypál Erzsébetből ömlik a szó. Örömmel beszél a gyermekekről. Mintha ő Is közülük tartozna, pedig már negyven felé jár, de tiszta szívű, hittel me sólni tudó, bájos, kedves gyermek maradt. Nagy gyermeki Mint Petőfi, aki felnőtt fejjel boldogan .,vette tudomásul“, hogy: „gyermek vagyok, gyermek lettem újra!“ Nagypál Erzsébetet a munkájába vetett hit, szeretet marasztalta örök gyermekké. Talán nem sértődik meg, hogy e rövid bevezetőben is többször nevezem őt gyermeknek, de hiszen ő mond ta: „Aki nem tud gyermek maradni, abból soha nem lesz jó óvónői“ „Azt kérdezi, van-e elég játék az óvodában, jól elvagyunk-e látva játékokkal. Igen, de a gyári játék még nem minden. Sőt, nekem az a véleményem, hogy a természet adta lehetőségek Okosabb. érdekesebb, játékosabb játékok. Igaz, sok múlik az óvónők leleményességén: hogyan tudnak egyazon játékkal több játékot kitalálni, mennyire tudják elhitetni a gyermekekkel azt a játékos és valóságos világot, amelyben élnek. Látom, hogy a gyermekek nagyon szeretnek a természetben játszani. A múltkor kinn járva az srdöszélen, találtunk egy facsonkol. Hatalmas csonk volt, mint egy főtel. És elkeztünik ezzel a íacsonkkal játszani. Ráültem és azí mondtam a gyerekeknek: ez most egy jő hajó, amely a tengert szeli, pöfög a kéményéből a füst, és a hullámok csapkodják az oldalát: kapaszkodjatok, mert lesodorhat a fedélzetéről az erős szél! A gyerekek belém kapaszkodtak, bíztattak, hogy jó erős hajó ez a mi hajónk, nem kapunk léket... Aztán azt mondtam nekik: gyerekek, ez a facsonk most egy rakéta. Gyorsan kapitányt választottunk, és máris repültünk... A csillagok közeié1 ben jártunk, kis és nagy bolygók mellett száguldottunk és visszanéztünk a Földre... Aztán elhagytuk a hajőt is, a rakétát is, és sétáltunk tovább. Egyszer csak találtunk egy kidobott ócska fürdőkádat. Keresztül tettünk rajta egy darab fát, egy vékonyabb ágat meg bele állítottunk, és máris elkészült az emelődaru. És a gyerekekből egyszeriben munkások lettek. Igazi kis munkások, annyira belefeledkeztek a játékba. A végén még fizetést is osztottak egymás között... Utunk a futballpályán keresztül vezetett haza. Ott elhullott libatoliakat szedtünk. A toll segítségével megállapítottuk a szél irányát, aztán ejtőernyőnek képzeltük, a gyerekek meg makugat ejtőernyősöknek. .. Mert a gyerekek általában hiszékenyek, van fantáziájuk, csak egy kis segítségre van szükségük. Lehetnek virágok, mókusok, űrhajóeo-k... Rengeteg Ötletük van, mi csak lehetőséget teremtsünk fantáziájuk kiteljesedéséhez, és akkor nagyon sok boldog, igazi játékot talál magának. A természet, a környezet millió játékot kínál: a a legszebbeket, a legjobbakat. Nekünk, de velük együtt fel kell fedezni őket, azonosulnunk kell velük, célba kell terelni — észrevétlenül — ezeket a játékokat, hogy mindegyik szórakoztasson, de neveljen is. Hogy a gyermek játszva ismerkedjék meg az élettel, a munkával, az élet szépségeivel, Élményekben, elraktározható, maradandó élményekben kell őket részesíteni. Hogy van-e idő az óvódéban a játékra? Van. Hogy mennyi, az nagyban függ az óvónőtől! Egy matematikai foglalkozást, mondjuk, tehet nagyon unalmasan vezetni, de lehet nagyon érdekesen, játékosan is. Sőt, nemhogy lehet, csak így szabad! Elmondom az óvódarendet: Reggel háromnegyed hétkor érkeznek az első gyerekek. Nyolc húszig tart a szabadon választott játék. Ilyenkor mindenki azzal foglalkozik, amivel akar. Nyolc húszkor reggeli torna, majd tízórai következik. Ezután két foglalkozás van, rövid szünetekkel. Ez lehet torna, anyanyelvi, képzőművészeti, zenei nevelés vagy matematika. Tíz órától — ha az időjárás engedi — kimegyünk sétálni, játszani — délig. Visszatértünk után e- béd, majd pihenés, alvás. Ahogy fölkelnek a gyerekek, rövid testedzést tartunk, majd tízperces szlovák nyelvoktatás következik. Utána uzsonna. Ezt .Ismét játék követi. Ogy érzem ebben a munkatervben elegendő idő jut a játékra, hiszen a foglalkozások ts játékos formában történnek, talán a gyerekek észre sem veszik, hogy közben tanulnak. Legalább is szeretnénk, ha nem vennék észre Anyukám is óvónő volt, a tizenhét éves iányom is pedagógiai, iskolába jár. Mielőtt ezt a pályát választotta volna,„azt„mondtam neki. csak akkor légy óvónő, ha felnőtt fejjel Is gyermek tudsz maradni! Mert az óvónőnek nagyon egyszerűnek kell lennie: gyermeknek a javából! Számomra a gyermek a mindenség legszebb teremtménye. A legszebb, amit felnőtt korára is nekünk kell ilyennek megtartanunk. Hogy azokból a gyermekekből, akiket hároméves korunkban idehoznak, húsz-ötven év múlva Is tiszta szívű, őszinte, becsületes GYERMEKEK maradjanak. Mi itt nem osztályozunk. Számunkra az a sikerélmény, ha a gyerekek ragaszkodóak, szeretnek minket. Azt tartom, ha a gyermek szeret, akkor mindent megtesz, ha szeretetemmsl megnyertem őt, már könnyű a dolgom. De ennek a kölcsönös bizalomnak, szeretetnek a megteremtése csak úgy lehetséges, ha én is gyermek vagyok. Velük pajkoskodó, velük játszadozó nagy gyermek. . .1 És nem Igaz, hogy a gyermek rossz. Ilyen nincs! Minden gyermek jő, C9ak szót kell vele érteni, foglalkozni, törődni kell vele: nevelni őt — gyermeki szeretettel.“ ZOLCZER János Fotó: a szerző F ülöp Péter a Bratislava! Magyar Tannyelvű Gimnázium IV. A osztályos diákja győzl.eskénl kerüli ki a biológiai oiimpiász országos döntőjéből, és így felvételi vizsga nélkül lett a bratislavai Ko inensky Egyelem Természettudományi Ka rának elsős hallgatója. — Hogyan sikerült elérned ilyen kiváló eredményt? — A gimnáziumban btológíaórán Fulaj tár Péter tanár elvtárs hívta fel a figyelmemet az oiimpiász jelentőségére. Először harmadikban vettem részt Ilyen versenyen, s bár helyezést nem sikerült elérnem, sok jó tanácsot kaptam Az Idén elért eredmény aztán minden várakozásomat felülmúlta A verseny szlovákul folyt, de ez nem jelentett hátrányt,. mert a pontozóbizottság tagjai megértsek voltak. — A legfonosabb követelmény az volt, , hogy minél szőkébb körű problematikát dolgozzak fel s azt a legapróbb részletességgel merítsem ki. A természetben keressük az összefüggéseket, s nemcsak megismernünk kell őket, hanem azt is fel kell kutatnunk, hogy miért vannak. Tavaly nekiláttam falunk madárvilágának feltétikéipe- zéséhez, de ez a munka túlságosan bonyolult, Időigényes, ezért nem is sikerült teljesen kimerítenem Az Idén ezen okulva egy magevő és egy rovarevő madarat hasonlítottam össze, heteken át figyeltem közös és ellentétes vonásaikat. Péter Zsigárdról (Ziharec) került a fővárosba. míg otthon volt, sokat járta szülőfaluja határát, halászgatott, s akkor fedezte fel a természet varázsát. Szakkönyveket kezdett olvasni, s amikor már távcsövet is kapott, minden szabad percét a falu melletti erdőben töltötte. Bár a halászathoz hű maradt, érdeklődését mégis inkább a madarak világa kötötte le. — A madarak szépsége, hangjuk úgy rabul ejtett, hogy elhatároztam, mélyebben behatolóik világukba, meglesem titkaikat. Idővel a távcső mellé fényképezőgép került, és ma már tudomásom van az erdő valamennyi madárfészkéről. — Frázisnak is hathat a megállapításom, de azt hiszem, hogy számodra nagyon sokat jelent a természet. — Mindent. A madarak közé pihenni, kikapcsolódni megyek. Egész héten a nagyváros füstös levegőjét szívom, ezért szombat-vasárnaponként, ha otthon vagyok, kétszeresen Is kárpótolom magam, átlag 3-4 órát az erdőben töltök. Nyáron gyakran csak aludni járok haza. A nagyvárost a- zért nem szeretem, mert elzárja az embereket a természettől. Ha az osztályban folyik a tanítás, s az ablak előtt elrepül egy madár, csak én veszem észre, no meg az osztályfőnököm. És ilyenkor valószínűségszámítás helyett szívesebben az erdőt járnám. Péter iskolánk egyik legjobb tanulója. A biológián kívül kedvenc tantárgya a földrajz és a német nyelv. Szívesen sportol, kedveli a beat-zenét. Tóth Erika Fotó: Hajdú István Felvételi nélkül az egyetemre Húsán 3 Ezüst a szennyvízcsatornában Az ezüst nemesfém. Valamikor úgy megbecsülték, mint az aranyat, s bár az utóbbi évek- ben-éutizedekben csökkent az értéke, még ma is keresett ékszerek, használati cikkek készülnek belőle, és az iparnak is fontos nyersanyaga. Ezek ismeretében kissé furcsán hangzik, hogy ez az értékes nemesfém kiló-, sőt mázsaszám kerül a szennyvízcsatornákba, és ami még rosszabb, onnan a folyókba. Aki csak valamelyest ts ért a fényképezéshez', tudja, hogy a filmek felületét fényérzékeny ezüstréteggel vonják be. Ezen a rétegen a lencse kinyitásával bizonyos elváltozások állnak be. A rögzítő oldat a ftlmek előhívása után kioldja az ezüst egy részét. A fehér vágy szürkés részeken többet, a feketéken kevesebbet. Ez az ezüst emulzió formájában a rögzítő oldalban marad, amelyet használat után legtöbbször kiöntenek. E kis betekintés után a fényképezés alapelveibe, most azt kérdezhetné valaki, hogy na és akkor mi van? íme a válasz: Egy négyzet- méter filmen 4—5 gramm ezüst található, a kórházakban használt röntgenfilmeken ennél is több\ 6—8 gramm. A rögzítő oldat ennek körülbelül a felét oldja ki. így könnyen kiszámítható, hogy 100—150 liter rögzítő oldat körülbelül egy kiló ezüstöt tartalmaz. Es ennek az értékes oldatnak a nagy részét egyszerűen kiönljük a szennyvízcsatornába, mintha csak azt akarnánk fennen bizonyítani, hogy mi ezt is megengedhetjük magunknak. Ha még csak ez lenne a baj. De nemcsak nemesfémet dobunk el, hanem a természetben ts helyrehozhatatlan károkat okozunk, mivel a nehéz fémek rendkívül mérgezik a vizekéi, ami nagy veszélyt jelent az élőlényekre. Némely országban elektrolízissel vonták ki az ezüstöt a rögzítő oldatból. Nálunk pár évvel ezelőtt még egyszerűbb és hatásosabb módszert fedeztek fel a rögzítő oldatban található ezüst megmentésére. Sajnos, ennek ellenére egész Szlovákiában csak a ruiombero- kt Hulladékgyűjtő Vállalat e- gytk üzemében alkalmazzák. Ide gyűjtik össze egész Szlovákiából a rögzítő oldatot fmár amennyit összegyűjtenek). Ez űz egyetlen üzem 1977-ben 390U kiló ezüstöt nyert a rögzítő oldatból. , A gyűjtést a hulladékgyűjtő vállalat minden erre alkalmas gyűjtőhelyének végeznie kellene, de nem szívesen ütik nagy dobra, mert elég kényelmetlen az oldat mozgatása. Kannákban. kell tárolni, amt már magában is nyűgös. Többnyire megelégszenek azzal, hogy begyűjtik a közszolgáltatást vállalatok fényképész műtermeiben, a kórházakban és egészségügyi központokban, illetve a nagyobb laboratóriumokban elhasznált oldatot. Csakhogy nálunk meglehetősen sok magánember foglalkozik fényképezéssel, és ők többnyire kiöntik a drága ezüstöt tartalmazó oldatot, mert vagy j nem tudják, hogy beszolgáltathatják vagy kényelemből nem akarják tárolni, esetleg elvinni a gyűjtőhelyre. Ma, amikor annyit beszélünk a takarékosságról, nem kéne elgondolkozni azon, hogy érdemes lenne jobban megszervezni a rögzítő oldat begyűjtését? Meg aztán könyörgöm, folyóink már amúgy ts annyira szennyezve vannak, hogy kár bele az ezüst. Palágyl Lajos
