Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-01 / 18. szám
Friedrich Wolf: \ts ufaskatulyák. avagy lettem milliomos? í (Friehrich Wolf (1888—1953/, német író, verseket, elbeszéléseket, drámákat, hang játékokat, forgatókönyveket írt, s fordított is. A fasizmus elöl menekülve Moszkvában talált ottI honra. A háború befejezése után az NDK-ban telepedett le, a- hol sokoldalú kultúrpolitikai tevékenységet fejtett ki. Mam- lock professzor című drámája világsikert ért el.) Hát igen, a nagybácsim a mértéktartó üzletember mintáké- pe volt, tudta, hogy a takarékoskodás jövedelmező, és hogy homokszemcsékből lesznek a hegyek. Látogatásom első napján hozzálátott, hogy elveit belém táplálja. A reggelinél kezdődött. Én, ahogy azt nagyanyám nál megszoktam, jól megkentem a kenyeremet először vajjal aztán pedig mézzel. Azaz csak kentem volna, mert a nagy bácsi vaskézzel lecsapott rám. — Még mit nem! Vajat is, mézet is? Ezt, barátocskám majd akkor teheted meg, ha legalább két házad lesz. — Addig kell várnom? — kérdeztem meglepetten. — Természetesen — válaszolt a nagybácsi, így aztán tudatosítottam — lóvén a bácsi a család esze —, hogy sürgősen két házat kell szereznem ahhoz, hogy lelki- Ismeret-furdalás nélkül elfogyaszthassak egy karaj vajas-mézes kenyeret. De hát, tizenkét éves fejjel hogyan is gondolhatnék én ilyesmire?! A nagybácsi nyilván kitalálta gondolataimat, miközben hatalmas fogait egy szelet jókora' vajas- -mézes kenyérbe mélyesztette, szúrós szemével engem fi- gyeit, és így szólt: — Amint látom, ‘úgy nevelkedtél, mint a vadonban, elvek nélkül. Pedig ha valamire vinni akarod az életben, akkor az öreg Rockefeller példáját kell követned. Feltételezem, hogy tudod ki az? Nemleges válaszomat követte a felvilágosítás: — Az egy amerikai, akinek több a milliója a bankban, mint hajszál a fején. Rengeteg kőolaj meg egész városok, vasutak, gyárak, Iskolák vannak a birtokában. Az iskolák nem érdekeltek, a vasutak meg a városok a- zonban Igen, így hát megkérdeztem: — És hogy kezdte az öreg Rockefeller a millióit gyűjteni? — Hogy kezdte a millióit gyűjteni? — ismételte meg a kérdésemet nagybátyám titokzatos hangon. — Egy üres gyu- faskatulyávall Ügy bizony, felszedett egy eldobott, üres gyufaskatulyát, aztán még egyet és még egyet. Mikor már összeszedett vagy húszat, eladta őket egy centért. Ilyen módon egy hónap a- latt egy dollárt szerzett. Hát így kezdte Rockefeller, a milliomos, egy gyufaskatulyávadl Érted, fiacskám? — Igen, bácsikám. Az oktatás még nem ért véget: — Ti azonban eldobáljátok a gyufaskatulyákat! Nem is lesz belőletek semmi! Pár nap múlva a nagybácsi gyakorlati példával szemléltette elméletét. Miután szájába dugott egy Havanna-szivart, elővett egy használt gyufaszálat, a kályhában meggyújtotta és az így kapott lángot tartotta szivarjához. Erről kellett vennem a példát. Nekem azonban gyanúsnak tűnt ez a mutatvány. A gyerekek következetesen a dolgok végére járnak. Egy reggel elbújtam a műhelyben, ahonnan be lehetett látni a nagybácsi szobájába. Amikor elérkezett a szivargyújtás ideje, az öreg gondolkozás nélkül használatlan gyufát vett elő, és amikor az nem gyulladt meg, egy másikat, sőt egy harmadikat is elhasznált. Ilyen volt tehát Rockefeller születése a valóságbanl Hát lehet hinni ezeknek a felnőtteknek?! Egy napon a nagybácsi megállapította, hogy a körmeim „gyászolnak“. Persze mindjárt erkölcsi ügyet csapott a dologból, és közölte velem, hogy Idővel az egész körmöm megfeketedik majd, és akkor meghalok. Nem sakkal ezután történt, hogy elkapott a rendőr, amikor egy barátomnak szám 1 kővel sikerült betömöm egy nagy ablaktáblát. Miközben szabadulásom érdekében a karhatalom sípcsontját rugdaltam, ar- I ra lettem figyelmes, hogy a karomat szorító ujjakon a körmök az enyémnél is feketébbek. Ennek ellenére a rendőr jó egészségnek örvendett. Hazugság és csalás volt tehát ngybá- tyám minden szava. Én mégis úgy döntöttem, hogy lehetőséget adok neki a megjavulásra. A gyufaskatulyákkal próbálkoztam. Persze nem találtam egyszerre húsz üresét, így az tán a teli skatulyákból kiszórtam a gyufákat és elégettem a kertben. Egész szép tűzijáték lett belőle. Aztán az üres dobozokkal a nagybácsihoz mentem, és öt pfenninget kértem értük. Az öreg persze észrevette, hogy a dobozok vadonatújak, és két hatalmas nyaklevessel jutalmazta fáradozásomat. Az asztal alatt kötöttem ki, onnan láttam, hogy a szivarhamut gondosan az egyik dobozba szórta, mert azzal állítólag jól lehetett trágyázni a kaktuszokat. Csalás ős ámítás! Nem tudtam elaludni, gondolataim ösz- sze-vissza kavarogtak. A nagybácsi szobájához osontam, és kilestem, hogy a szivarhamut nem a kaktuszokra, hanem a bilibe szórta. Ekkor pokoli ötletem támadt! Másnap reggel a nagybácsim házikabátja zsebébe egy gyű- faskatulyát csempésztem, amelybe előzőleg stronciumport szórtam. Ennek a vegyszernek az a tulajdonsága, hogyha folyadék éri, vörös lánggal kezd égni. Este izgatottan foglaltam el megfigyelőhelyemet a műhely ben. Amikor elérkezett az ideje, a nagybácsi annak rendjén- -módján vetkőzni kezdett. Zsebébe nyúlva észrevette a gyű faskatulyát, ős tartalmát a bilibe szórta. Lámpaoltás után hirtelen vörös lángnyelv csapott fel a szobában, és mágikus fénnyel világította meg a hálóinges nagybácsimat, aki görcsös rémülettel kapaszkodott az ágy támlájába. Másnap reggel vártam a borzalmas megtorlást, de nem történt semmi. Nagybátyám gondterhelten járt fel s ailá. Egy hét múlva értem jött a nagyanyám. Útközben hazafelé elmesélte, hogy a nagybácsi szerint reménytelen eset vagyok, nem lehet belőlem használható embert nevelni. Hogyan sikerülhet hát ez neki, a gyenge öregasszonynak?! — Nos, az én jó öreg nagyanyám nem kezdte húsz üres gyufaskatulyával, két háza sem volt, de azért vastagon kente a lekvárt a vajas kenyeremre akkor is, ha neki magának nem jutott belőle. így aztán nem lettem milliomos, csak egy egészséges egyszerű ember, olyan, mint a többi Éva Strittmatter Végső menedék senkihez sem fordulok a semmihez a mindenséghez a fényhez fehéren habzó bodzafákhoz talán júniusban erősen növekednek a fák virággal terhesen a levegőt nehéz illatokkal rontják ó édes kis rosszaság feledem múltam viszontagságait időn kívül vagyok nyugvó hangszer talán ha a szél messziről ideért s megpendít hangom mint síró kisgyermeké hangzik test mely sír a végső menedék szerelem tudata nélkül rajta átszüremlik Bettes István fordítfsa Dolán György rajza rmam ■■■■■■■■MN Filep István rajza Éva Strittmatter A MAG Kell egy magnak lennie, melyből előtör a lét. Életünk nem dióbél. Hát igazad mondd egyszerűbben: nap lesz, ha felszáll az éj. Vagy nincs is végső értelem? Ki győzött, ki a vesztes fél? Élte végén hal az ember. Talán a halál a mag? Ki eszi meg kenyerünket? Ki öröké a világ? S ha megtanulnánk gondolkodni? Lenne erre még időnk? Kell az embert kormányozni? Felszabadul ezzel ő? Létezhet e egyenlőség? És ha igen, mikor lesz? Ne gazdagok s fegyver döntsön!.. Válasz erre tőled jöjjön. ............ .. <4 nevekre figyeljetek. Könnyen felcserélhetők. Ez csak most főn, az már elment. Más nevek más esztendők. .4 mag talán egy korty víz lenne, mit a szomjazónak mersz, míg a gyűlölőkkel körülvéve te a gyűlölt, te szeretsz. Én nem tudom: mi lehet a mag? És hogy kell-e magnak lenni? Magot csak egy csillag ad? Magot csak egy élet ad? Bettes István fn, (lírása
