Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-09 / 2. szám
M 5 K világ egyetlen föld alatti postáján vagyok 65 méter mélyen a föld alatt... — Írom egyik Ismerősömnek a képeslapra a wlellczkai sóbányában, és a föladás helyének odaírom: Magnus Sal (ami annyit jelent: Nagy Só). Ezen a néven volt ismert a bánya már a középkorban Is. Nem véletlenül kapta ezt a nevet: hatalmas mennyiségű só van Itt fölhalmozódva, évszázadok óta folynak a bányamunkálatok, napjainkban mind nagyobb méreteket öltve, és még mindig vannak tartalékok. Évtizedeken, talán évszázadokon keresztül lesz itt munkája a bányászoknak. Végeláthatatlan sor kanyarog a Danllowlcz-akna bejárata előtt. Mese nincs, látni szeretném a sóbányát, beállók hát a sorba. Látni szeretném a mélységet, végigbandukolni a- zokon a folyosókon, amelyeken Goethe és Balzac Is járt. A bánya világhíre évszázados. A bányászok csodálatos munKtnga-féle történetek, a wie- Uczkal sóbánya és egyebek? Életünkben ezek ugyan nüansz- nyi Jelentőségűek, de mégis gazdagabbaknak érezzük magunkat általuk. Van időm mindezen eltöprengeni, míg a pénztárhoz, majd onnan a bánya bejáratához érek., A bejáratnál nagy a tumultus, de a mélybe vezető fából készült csigalépcsőkön már senki sem tolakszik. Inkább azt számolgatjuk, hány lépcsőfokot kell megtennünk. Otszázhuszonnégynél tartok, a- mikor az egyik nedves lépcsőfokon megcsúszok, összekeverem a számolást, és abba Is hagyom. Ezt a számot föltrom magamnak, és mire leérünk a hatvanbárom méteres mélységbe, még ezt írom mellé: nagyon sokat jöttünkl A föld a- lattl első helyiségben, a Szent Antal-kápolnában a vezetőnk összetereli a csoportot, és nekikezd mondókájának, lengyelül. Csoportunk vegyes: van köztük német, szlovák, magyar, román és szerb-horvát. kombájnokat, szinte el sem hiszi, hogy ezekkel a kezdetleges, silány, primitív munkaeszközökkel Is lehetett dolgozni. Dolgozni? Több volt az Itt végzett tevékenység a mai értelemben vett munkánál, hiszen nekik kellett minden szerkezetet, amely a munkájukat úgy-ahogy megkönnyítette föltalálni és elkészíteni, arról nem is beszélve, hogy az akkori nyugodt, biztonságos munkát szolgáló biztonsági berendezések távolról sem voltak annyira megbízhatók, mint a jelenlegiek. És mégis. Nemcsak a bányászatra maradt idejük, erejük, hanem a művészetre Is Michelangelói minősítést érdemlő szobrokat, plasztikákat, domborműveket faragtak sóból, „fölépítették“ és remekbe szabottan kidíszltették a 14 méter széles, 10 méter magas és 55 méter hosszú Klnga-kápol- nát. Sőt, a maga nemében a világon egyedülálló teniszpályát Is létesítettek. S még egyszer mondom: mindezt munka után, hatvan-hetven méteres ZOLCZER JÁNOS: Csodálatos s6szobor, amely évszázadok óta díszeleg mór a bányában. A sóbánya, a Daniloivicz-akna betárata. Itt télen-nyáron mindig nagy a kiváncsiak tömege. A világ száthos országából \önnek megcsodálni a bánya kincseit. MAGNUSSAL kája, sóból faragott szobrai, a Klnga-kápolna ámulatra késztette és készteti a világot. Apropó. Kinga? Ehhez a névhez egy kedves kis legenda kapcsolódik, amelyet érdemes elmesélni. A lengyel Szemérmesz Bole- szláv feleségül vette IV. Béla magyar király legidősebb lányát, Kingát. Mielőtt azonban a frigy megköttetett volna, Kinga az apjától egy erdélyi sóbányát kapott hozományul, amelybe beleejtette gyűrűjét. Amikor Wleliczkában megindult a sóbányászat, már az első „bálványban" megtalálták a királyi gyűrűt. S ebből, ugye, kézenfekvő a következtetés: az erdélyi bánya elvándorolt Lengyelországba. S hogy mindez nem kitalált mese, hanem „színtiszta valóság", a bányászok egy percig sem vonták kétségbe, mert a sóból kifaragtak két szobrot: az egyik Kinga királylányt ábrázolja, a másik pedig azt a bányászt, aki megtalálta a gyűrűt és átadta Jogos tulajdonosának. Megkapóan szép és kedves ez a történet. Ilyeneik kitalálására és „hitelesítésére" csak őseink, az évszá századokkal ezelőtt élt emberek voltak képesek. Sok egyéb mellett Ilyen őszinte kis meséket Is ránk hagytak. S gondoljuk csak el, tudunk-e mi 1- lyennel szolgálni az utókornak? Jut-e erőnk, időnk, tehetségünk arra, hogy mi Is ámulatba ejtsük majd az utókor!? Tudunk e nekik majd valamivel örömet szerezni, mint nekünk szereznek mondjuk a csak éppen lengyel nincs. így aztán a szláv nyelvcsaládhoz tartozók külön-külön csoportokat alkotnak, megkérjük az 1- degenvezetőt, hogy lassabban mondja a szöveget, úgy talán megértjük és lefordítjuk a többieknek Is. Ha nem Is mindent, de a lényeget azért én Is tolmácsoltam a két magyar- országi házaspárnak. A magyarázatból megtudom, hogy a bánya a miocén kori tenger sós vizének lerakódásából keletkezett és több tíz kilométeres hosszúságban terül el. Mélyebben összefüggő sórétegek találhatók. Fölöttük, a felszínhez közelebb viszont nagy sórögökből álló zárványok helyezkednek el. Mintegy ezer éve bányásznak Itt sót. Azt Is megtudom, hogy kezdetben vízzel oldották ki a sótartalmú kőzetekből, majd később, a XIII. században kezdődött meg az aknás sóklterme- lés. Később, a bányamúzeumban megszemléljük a kezdetleges munkaeszközöket, azokat a fennmaradt metszeteket, amelyek a munkásokat és munkájukat ábrázolják. Mindebből jól látni, hogy emberfölötti e- rőfeszltés árán került a só a felszínre. Az ékékkel és csákányokkal hasított „bálványokat“ primitív felvonószerkezettel Juttatták a felszínre. Nagy segítséget nyújtott az embernek ebben a munkában Is a ló. Még Ide a mélybe Is lehozták a lo vakat, hogy azok ereje, munkabírása könnyítse a kétkezi munkát. Aki már látott mai bS nyagépeket, nagy teljesítményű mélységben és sóbóllll Nem véletlenül mondtam a bevezetőben, hogy bámulatba ejt, mire képes az emberi erő, akarat, fantázia. Milyen örök értékek létrehozására. Sajnos, a hitleri téboly pusztítása ezt a bányát sem kerülte el. A németek a második világháború végnapjaiban repülőgépgyártó üzemet akartak létrehozni a bombabiztos bányában. De alighogy megkezdték a gyártást, menekülniük kellett a közelgő szovjet csapatok elől. Ami 1- dejük maradt, az alatt romboltak. Szerencsére azonban a szovjet csapatok erre nem hagytak nekik sok időt, Így csak kisebb károkat okoztak. Ma a bánya egy része múzeum, a másik része asztma- szanatóriumként van berendezve, ahol a tiszta, pormentes, sós levegő nagyon sok betegnek adja vissza ez egészségét. De a bánya egy további része még ma Is üzemel: sót termel. Már közel három órája tartózkodunk a mélyben, s legalább három kilométeres utat tehettünk meg. Kicsit fárasztó a séta, de az flmény mindenért kárpótol. Szerencsére fölfelé már nem kell gyalogolni, lift viszi fel a látogatókat. A felszínen ragyogó napsütés fogad, szinte bántja a szemet a tűző napfény. Néhány percbe is beletelik, míg az ember megszokja, hogy már nem a csodák birodalmában van, hanem újra a „földön“, a felszínen. És csak most veszt észre, hogy korog a gyomra, a nézelődés járkálás közben alaposan megéhezett, megszomjazott. ✓ laueyezies ueivarust utca, uasw nuy UéietOll. A seiu.u* olasz vendégmunkások. A séta a legolcsóbb szórakozás; a keresetet hazakilldlk a családnak valahová Szicíliába Először arról, ami a leg- szórakozottabb látogatónak Is szembetűnik: a rendről és a tisztaságról. Zürich utcái és terel mindig olyanok, mintha egy perccel azelőtt porszívózta volna ki őket valami hatalmas gépezet. Szemetelni csak egy erősen olaszos külsejű urat láttam: Európa leghíresebb (és legdrágább) bevásárlóutcájá- nak tartott Bahnhofstrassén önfeledten a járdára hajított egy összegyűrt cigarettadobozt. Pár lépést tett, majd visszafordult, körülnézett, lehajolt, felvette a dobozt, és lopva elvitte a két méterre levő patyolattiszta Harmadszor arról, amit az Idegen bizonyára vásárol vagy vásárolni akar: a svájci óráról. A zürichi Bahnhofstrassén akkora áruháza van az Omega óragyárnak, mtnt a bratislavai Prior fele. Az ízléses kiállítású prospektus százhuszonnégy- féle Omegát kínál, a legolcsóbb 225 frank, a legdrágább (egy 18 karátos arany karkötős Omega Megaqu- artz 2400) 10 600 frank. És ez csak egyetlen óragyár a sok közül. Svájc Ipari termelése értékének egy tizedét az óragyártás adja. £-- vente kb. 55 millió darab órát állítanak elő, ebből zából csak a svájciak tudják, mit is jelent: a vendégmunkásokról. Esténként vagy vasárnap délelőtt és délután a zürichi belváros hangulatos kis utcáit, a Llmmat folyó partiját, a kutakkal ékes terecs- kéket elözönlik a vendégmunkások. Olasz, szerb hor- vát, spanyol, török és gö rög szót hallani, egy-egy ol csó büfében, kávéházban u- ralkodik a mediterrán hangulat. Európából Svájcban a legnagyobb a vendégmun kások száma a hazai kere sőkhöz viszonyítva. Nolc«ki- lencszázezren dolgoznak, ez az összkeresők legalább 20 százaléka. Otthoni körülményeikhez képest itt nagyon jól keresnek, de mélyen a- íatta maradnak a svájci kereseteknek. Nem utolsósorban azért, mert bizonyos munkákat a svájciak nem végeznek el, Így az Ipar ban, főleg az építő- és gép Iparban a nehéz fizikai munkákon Idegenek dolgoznak, Ez a Jómódú és kényelmes svájci munkavállalóknak „piszkos“ munka. A vendégmunkásokra tehát szükség van. De jelenlétük gondokkal Is jár. Bérfeszült séget okoznak, szokásaikkal Idegesítik a konzervatív svájci kispolgárt, sőt a demokratizmusára büszke országban (1291-ben jött lét re a demokratikus államszövetség első magja) Időn ként súlyos faji kérdéseket vetnek fel. Épp ezért mos tanában különböző korláto zó Intézkedésekkel próbálják csökkenteni a vendég munkások számát. A kérdés csak az: ki végzi el majd Zürichi képeslap szeméttartóig, és szégyenkezve beledobta. Másodszor arról, ami az Idegeneket érdekli: a kis ország jólétéről és nyugat' máról. Bankország — mondják róla. Joggal. A kereső népesség legalább 30 százaléka a nagy- — és kisebb — bankházakban dolgozik. A jólét alapja az a ponto« san fel sem becsülhető (mert titkosan kezelt) tő- késvagyon, amely a svájci pénzintézetekben halmozódott fel, és hovatovább már inkább gondja, mintsem ö- röme az országnak, mert a betétek között sók a manl« pulált, zavaros eredetű tőke, s Itt szokás „megmosni" a különböző Illegális (vagy egyenest: rablásból eredő) pénzeket Is. Svájc az egy főre jutó nemzeti jövedelmet tekintve második Európában (és ötödik a világon): évi körülbelül 3200 dollár jut a valamivel több, mint hatmillió lakos mindegyikére a Magyarország területének feléméi Is kisebb, húsz kantonból és hat fél kantonból álló szövetségi köztársaságban. A négynyelvű országban (lakosainak kétharmada német, egyötöde francia, egy- tizede olasz és egy százaléka rétoromán ajkú) idestova kétszáz esztendeje nem volt háború, s az 1815-ös bécsi kongresszus óta szavatolt semlegességének köszönhetően a két világháborúból Is kimaradt (s óriási összegeket keresett az Itt átáramló háborús pénzforgalom révén) Innen van, hogy tőkekivitelének volumene a negyedik a kapitalista világban. Ugyanakkor bizonyos Iparágakban — a- lumíniumgyártás, gépipar, finommechanika, elektromos és elektronikus Ipar, vegyianyag és gyógyszer, óra — Is világhírű. Az évi körülbelül húszmilliárd dollár értékű társadalmi össztermék felét az ipar állítja elő, a mezőgazdaság részesedése csupán 5 százalék, pedig a svájci tejtermékek is világhírűek. minden harmadik arany. 95—97 százalékukat exportálják, ezeknek összértéke a svájci export teljes volumenének egytizede. Az 6- rákban az árnak egyébként csak 3 százaléka az anyag értéke, a többi a beléjük fektetett munkát fizeti meg, — de nem feltétlenül a munkást. Mert bár az óra« Iparban dolgozókat nagyon Jól megfizetik, mégsem érik el a bankszakmában dolgozók jövedelmét. Bankból pedig Zürichben bőségesen a- kad. A város a legnépesebb kanton (Zürich) fővárosa: a kanton másfél millió la« kosának valamivel kevesebb, mint egyhartnada Itt él, s ezzel Zürich Svájc legnagyobb városa is egyben. Itt él és dolgozik az ország 1- parl munkásságának ötödé, és a kereskedelmi meg a bankszakmának az egyhar- mada. Negyedszer arról, amit az idegen Is észrevesz, de Iga« akkor a munka piszkosát és nehezét? Ötödször arról, ami a Iá togatónak, de a svájciaknak sem tetszik: az árakról. Igaz, hogy a svájciak jól keresnek, szépen laknak, és a bankban Is van pénzük, ha jó állásban, jó munkahelyen tisztességesen dől goznak. De mindez nagyon sokba kerül. A keresetek negyede — harmada a lakásra és a lakásrezsire megy el. Az élelmiszer itt is drága, az adók meg magasak és erősen progresszl- vek. Drága a szórakozás: egy színházjegy 20—30, egy mozijegy 10—12 frank. Nem olcsóak az Iparcikkek 9em a gyermekholmik (és a női cuccok!) pedig egyenesen drágák. Egy szó, mint száz: Svájc — ás benne Zürich — gaz dag ország, de ez nagyon sokba kerül a svájciaknak Takács István Ha megéhezik a sétáló, minden sarkon vásárolhat friss, forró gesztenyét.
