Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-27 / 13. szám
10 /£ JÄN STACHO Tavaszi fuvallat Hozza a szél a tavaszi illatokat: De a lépcsők egyre csak hallgatnak.... Közeleg a szerelem? Szenderegve csak... Forrásvizek énekelnek a föld alatt: Vágyom a lányom után, siratom az asszonyomat. Németh István fordításai Milan rüfus Mezítláb Már csak az apostolok mezítelen lába ért szót a világgal, falja a földet, az egyetlen kenyeret. Hajnali harmatcseppeket szemelgetnek a füveken, vándor porfelhők ölelik, mossák az esők, szárítja a nap, és királypuha barna cipellőbe bújtatja, sárba a koratavasz. A kövecskék egész az emlékükbe, a vér küszöbéig szorulnak. Ezért is van az, hogy mindenre emlékeznék. Mindenttudók. Ismerik a szerepüket. Ezért oly hasonlatosak az egeket támasztó fákkal. A nő A rajzokat Dolán György készítette ; _ Az élet almája. Kerek dombok, halmok, formás gabonatáblák, puha karaj kenyér, karéjnyi szántás .. Ö, erő, amely két végét az idő végtelenjébe erősítve körré hajlítod az egyenest, — múlékony és mégis örök — megajándékozod a tárgyakat a tárgyakkal, léttel a létet. Kerek íjad befogadja a magot és messze löveúi. Légy kegyes a dicséretemhez. LUBOMÍR FELDER Krétakör Krétakör s a körben mi ketten Ha elsőként kelek útra belője délre ajándékként rádhagyom ezt a kört Keretként szép arcod körül Vagyis nyár ősz tél tavasz MARTA PODHRADSKÄ Válás után Melyik, melyik Is az? — Hab a habnak súgja, hab a habtól kérdi, parttalan dagály. Hát az, az a — az elváltl És aztán hallgat jelentőségteljesen mind a két száj. Hát tudja, tudja nekem, nekem aztán világos — toldja meg a következő. Ö, de hány és hány álmatlan éjszaka, és kérem: már mással jár. (Hehe — és biztos, hogy nem egy szerzetesi) ö közben esténként, mint kártyát, forgatja elmúlt napjait, s vele mindazt a sok-sok rémséget is. Szeretne ismét a tenyeréből olvasni, szeretné megtudni, szeresse-e még? A mai ínyösoknák, aki napjaikban botorkálnak tévelyegve, fáj az idő. Mi lesz, ha újra csak? / Sem ehesten Dagobert Linde ki nem állhatta, ha valahol teljes nevén kellett bemutatkoznia Márpedig a hatóság és a rendőrség megkövetelte a teljes nevet. És igen gyakran érdeklődtek is Dagobert Linde viselt dolgai iránt. És ezt nemcsak Linde, de meny asszonya, Kim sem kedvelte. Kim tudta, hogy „vőlegénye“ nem szó réti a nevét, ezért Dagginak nevezte. És egyáltalán nem volt boldog, hogy Daggit mindig olyan csipcsüp ügyek, holmi kis lopás, zsebmetszés miatt háborgatja a rendőrség. — Elegem van mindenből — jelentette ki nyűgösen, és a cigaretta után nyúlt. Daggi tüzet adott neki, és keze ügyébe helyezte a hamutartót. Aztán ismét hátra dőlt székében, és gyönyörködött a délutáni napsütésben. — Elegem van mindenből — ismételte meg, még jelentősebb hangsúllyal a lány s idegesen csavargatta vörös haját. — Min dig ilyen csip-csüp ügyekkel foglalkozol így sohasem jutunk semmire. Bezzeg Char- liel Ö aztán nagy fogást csinált. — Hogynel Két évre bekasznizták — mondta gúnyosan Daggi. — Na és?! Túléli azt a két évet. Nelly pedig majd szépen megvárja. De a nagy fogás megmaradt! — Nelly túlságosan is szép pillantásokat vet jóéra Aligha hiszem, hogy „repesve“ várja vissza Charliet. — Ostobasági Jő vicc, hogy figyeli jóét, hisz nála a kincset érő műtárgy. Nem akarja, hogy véletlenül olajra lépjen veje. — És az a műtárgy is csak elméletben ér kincset — vetette ellen Daggi. — A kopók éberen figyelnek, még három-négy évnek el kell múlnia ahhoz, hogy túladhassanak rajta. És — jegyezd meg! — akkor is csak ráfizetéssel. Mi pedig szépen, és nyugodtan éldegélünk, nincsenek nagyobb anyagi gondjaink. Csakhogy Kim nem nyugodtan szeretett volna élni, hanem fényűzően. És továbbra sem hagyott békét Dagobertnek. XXX Daggi napokon át látszólag cél nélkül járkált a városban, de közben folyton a zon törte a fejét, hol találhatna egy olyan üzletet, amely végre Kimnek is megtetszene. Aztán hirtelen remek ötlete támadt, csak társ kellett hozzá. Mert neki magának túlságosan is nagy falat lett volna. Negyedik nap délután határozott arccal tért haza, és odaszólt Kimnek: — Csomagol] be, két hétre elutazunk! — Ahhoz legalább két bőröndre van szükségem — monta a lány. — Nem Nizzába ' megyünk, csak a hegyekbe. Felesleges egész ruhatárat cipel- M ned magaddal — hűtötte le Daggi, s a további kérdésekre sem reagálva maga is becsomagolt néhány holmit egy táskába. Amikor sötétedni kezdett, kintről dudálás halatszott. Daggi felkapta a bőröndöket, és a lányt maga elé tessékelte, kiment a kocsijához. Beültette a lányt. Előttük Joe elegáns sportkocsija vesztegelt. Mindketten gázt adtaik, és a két autó elindult a hegyek felé. Sebesen hajtottak több órán át, elöl joe, utána Daggi. Kim meglapult az ülésen, egy szót sem kérdezett az út céljáról. Látta Daggin, hogy egyelőre tanácsosabb hallgatni. Múltak az órák, s egyszer csak fenn, vagy kétezer méter magasban egy kis faházikó előtt az autók fékeztek. A lány felhúzta az orrát. Igaz ugyan, hogy nem királyi lakot várt, ez az eső áztatta, szál verte kunyhó azonban kétségbeejtette. — Megmondanád végre, mit jelentsen ez? — fordult haragosan a férfihoz. — Semmi kedvem hozzá, hogy ezt a vacak kunyhót belülről is megtekintsem. — Pedig biztosan tetszeni fog. Belülről sokkal szebbl — mondta a férfi egy kis büszkeséggel a hangjában. S nem hazudott: belépve egy tágas, ízlésesen berendezett szobában találta ma gát: tetszetős bútorok, padok, kandalló. Egy ajtó egy másik szobába, a létra pedig a padlásszobába vezetett. Kim megnyugodott, de még mindig nem volt tisztában vele mit is akarnak tőle. — Itt fogjuk tölteni a két hetet? — kérdezte gyanakodva. — Igen — bólintott titokzatos arckifejezéssel Daggi. — Nekünk Joe-val van egy kis munkánk, te pedig a háziasszonyi tisztet látod el. Hidd el, kellemes kalandokban lesz részünk... XXX Két napig nyugalom volt, harmadnap, e- béd után Daggi izgatottan fordult Kimhez: — Ide hallgass! Egy óriási üzletet fogunk lebonyolítani. Most elmegyünk Joe- val, te pedig megvársz bennünket. Aztán megtudod a továbbiakat. — Vigyázz magadra, Daggi — mondta a lány —, és siessetek vissza, mert félek egyedül ezen a magányos helyen! — Ne izgulj, szivi, semmi bajom nem lesz, és neked sem. Feküdj le nyugodtan Miután a férfiak elviharoztak, Kim ren det tett, olvasgatott, majd elszundikált. Teljesen besötétedett, mire a férfiak visszatértek. Daggi lámpát gyújtott, és a mikor a lány kinyitotta a szemét, pillantása egy lányos képű, karcsú fiatalemberre esett. A fiú húsz-egynéhány éves lehetett, sötét haja, mélytüzű fekete szeme volt, Kimre bámult, de egy szót sem szólt. joe kiáltotta oda a háttérből: — A fiút Sachának hívják. Remélem, meg- ellenőrző kőrútjukról, hallgatásba burko- nyerte a tetszésedet. Te fogsz vigyázni rá, méghozzá jól, amíg mi a dolog anyagi részét elintézzük. Egyetemet végzett, és a kedves papája biztos minden pénzt megad érte. — Még mit nem! Majd gyerekvigyázó leszek — csattant fel a lány hangja. — Mi az ördögöt csináljak velel — Semmit, csak vigyázz rá, nehogy megszökjön. A papája nyilván egy-két napon belül kifizeti érte a váltságdíjat. Addig majd megfértek egymással. Az ügy azonban jóval tovább tartott, mint ők ketten gondolták. Sacha papája, aki egyébként dúsgazdag gyáros volt, nemigen sietett a váltságdíj kifizetésével. |oe és Daggi egyre komorabban tértek meg ellenőrző kőrútjukról, hallgatásba burkolóztak, alig akartak a fiúra vagy a lányra nézni. Kezdték érezni, hogy még sem lesz olyan jó üzlet, mint ahogyan eleinte vél ték. x Amikor az ötödik napon ismét csak dől- gavégezetlenül tértek haza, a kunyhóban gyanús csend fogadta őket. Sehol egy lélek! Sem a kis szobában, sem a padlásszobában. Kirohantak a ház elé: Daggi autója is eltűnt. Joe találta meg a párnára tűzött cédulát: Ez állt rajta: Sacha nem is olyan rossz fogás, mint gondoltátok. Udvarias, kedves, életemben nem beszéltem még Ilyen művelt fiatalemberrel. És képzeljétek: megígérte, hogy bemutat a papájának is. Nagyon boldogok vagyunk. Szívélyes üdvözlettel:1 Kim. Hülye liba — vélte Daggi. —Túl sok filléres regényt olvasott, azért hiszi, hogy milliomosfeleség lesz belőle, inkább maradt volna, pénze is lenne és csalódás sem érte volna. — Rosszlóra tettünk, öregem — mondta Joe letörtem — Gondolhattuk volna, hogy nem hagyhatjuk egyedül a lánnyal ezt a szívdöglesztő pasast. Pontosan az ilyenekre buknak ma a nők. r
