Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-27 / 13. szám
XXVIII. évfolyam 1979. március 27. Ara 1,— korona Foto: archív Öllé Erzsébet, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Magyar Tannyelvű Gimnázium tanára: „A pedagógusi pálya az egyik legszebb hivatás. Már az a tudat is örömmel tölt el, hogy tudásom egy részét átadhatom diákjaimnak, hiszen az ő soraikból kerülnek ki a jövő szakemberei.“ Köszöntjük pedagógusainkat Köszönjük fáradságot nem ismerő munkájukat Pionírjaink számtalan érdekkörben tevékenykedhetnek világ napos oldalán nevelkednek „Bizonyos vagyok benne, hogyha a gyermekek kormányoznák a világot, sohasem lenne háború. Mindig béke volna. ..“ — énekli a költő. Még soha annyit nem foglalkoztunk gyermekeinkkel, mint ebben az esztendőben. .Ők állnak a figyelem középpontjában, hiszen 1979 nemzetközi gyermekév. Hazánkban ennek külön hangsúlyt ad az a tényt is, hogy most ünnepeljük a pionírszervezet megalakulásának 30. évfordulóját. Az elmúlt .napokban, alkalmam nyílott Bratislavától Sabinovig meglátogatni jó néhány iskolát, pionírházat, nem egy együttesnek tapsolhattam, és meggyőződhettem arról, hogy hazánk gyermekei a szó szoros értelmében a világ napos oldalán nevelkednek. Társadalmi törődés és féltő gondoskodás veszi őket körül. A szeretet és a nyugalom légkörében tanulhatnak, készülhetnek a jövő nagy feladatainak a megoldására. A statisztikák szerint Földünkön egy- milliárd 500 millió gyermek él, s közülük még mindig félmilliárdnak nincs biztosítva a legelemibb életfeltétel sem. Ezért kell a világ figyelmét ráirányítani a gyermekek helyzetére. Hazánk, a legnemesebb példákkal szolgál a gyermekről való gondoskodás terén. Ezt tapasztaltam lépten- -nyomon utazásom során. Az út tapasztalataira következő számainkban még visz- szatérünk. Kép és szöveg: Gsikmák Imre ■■■■ mmammummm A Poprádi Járási Pionírház tánccsoportja a Békességóhajtás című tánckompozíciót adja elp
