Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-20 / 12. szám
io djtifiég LENDVAI TIBOR A HANG Mikor tesz ellen vége? Rendel keli csinálnoml Azt a zavaros monoló got, ami időtlen Időktől a fülembe súg, le keli állítanom, ki kell tépnem magamból. Csendet a 'karok végre! Abszolút csendet Itt belül. Figyelj csak! Hallod, hogyan zakatol? Hogyan kopog, kattog, recseg megállás nélkül, mint egy megátalkodott gép. Ne tévesszen meg. hogy mos' ezt teszi Amikor szembeszállók vele, mindig íg\ csinál. Nyöszörgő, hízelkedő hangját Ilyen zöre jeikké változtatja. Ügy tesz, mintha egyáltalán nen létezne. Belemenekül a zakatolásba, és megpróbál félrevezetni. De én még ebből a zakatolásból b kihallom hangját. Annyira kiismertem, hogy még a visszafojtott lélegzetét Is hallom. Amikor na gyón felpiszkál, s a vér teljesen elönt, megijed Elcsendesül és úgy tesz, mintha elment volna. De itt van, a sötétségben. Ez az ő birodalma. Átlát hatatlan, zegzugos bugyraiban könnyen elrejtőzhet. Csak egyet tehetek: nem figyelek a szavaira. Hallom, hogy harsog, üvöltöz, mint egy tábolyult, de csak a hangja jut el hozzám. Több nem. Ha elfogyna az erőm, s betörne hozzám, végem lenne. Észre se venném, s azt csinálnám, amit ő sugall. 2z a szándéka: akármilyen eszközzel is, de felül akar kerekedni rajtam. El akar taposni, ki a- karja szívni a véremet. S azután előjönne a sötétségből, és uralkodna rajtam. Senki sem venné észre, hogy mi történt. Megtenne az akaratom, megszűnnék létezni. El kellene foglalnom a helyét a sötétségben. Át kellene élnem minden borzalmat, amit ő átélt. Ugyanúgy üvölthetnék s ő ugyanúgy menekülne előlem. Mikor lesz ennek vége? VERES GÉZA MARTON IVÁN Bizony mondom Keverhettek bele vért Is nem épül föl Déva vára nem nem épül Déva vára se végre se valahára Bizony mondom alap nélkül nem épül föl Déva vára csak a szivek hulló árnya homok vára homok vára Íme, itt egy rám mért mosoTy, szíven ütött harmadfnkon. Három éve kaptam még egy leánytól Idestova .. > Szerelmetes ajándék, kevesebb mint az árnyék. Három éve Idestova ide vésve homlokomra. Civilizáció gyalog lovakon szárnyakon másokon A lovag Hogyha valódi szíved volna, női mell fölé nem hajolna, szív-testén által hidat verne, át a leányhoz azon menne. Szív-testén kicsi kaput nyitna, sarkantyúzatlan belovagolna; tömör patával földet döngetne, födetlen fővel... Köd lengne fölötte. BETTES ISTVÁN szörnyű könnyű söprű eredj már te mafla sütyüke mütyüke lütyüke ha én seprek neklfekszek szakad a szál ha én seprek könnyű nektek sepregettek ha én seprek nekifekszek szemet ide szemet oda hol a szemét szemet oda repedésből hasadásból nyelét fogom recseg a fa szemet ide szemet oda aprót ide nagyot oda H. F. Két kis írása, kinyilatkozó-kijelentő mondataival, 1- génytelen kísérletnek minősíthető. Érezni rajtuk a kigon- doltságot, egy előre kész klisé, séma szerint építette fel őket: nyelvileg egyhangú, szürke fölsorolásra következik a csattanó. Látszólag — s ezt talán ön is úgy hiszi — kemény veretű, modern és lázadó a mondandója és magatartása, de csak látszatra, mert a felszín alatt tulajdonképpen egy éretlen, tehát egy szentimentális világlátás és sorértelmezés érhető tetten. Amíg nem sikerül mélyebb és szélesebb összefüggéseiben látnia a valóságot, addig természetesen megfogalmaznia sem sikerülhet maradéktalanul és hitelesen. A művészetnek pedig egyik alapismérve a hitelesség. Aréna. Riporton című munkája jó íráskészségről tanúskodik. Bár, torzóként hat. de töredék-voltában is megcsillantja drámai tehetségét. Írása tömör, koncentrált, lényegre törő. És kitűnő a szerkezete Is: világos és arányos. Egyszerre tudja éreztetni a rossz szociális helyzet szülte lelki elsatnyu tást, bezárkózottságot és agresszivitást, valamint az ilyen helyzetekből adódó nemzedéki ellentéteket. A másik írása viszont meglepően zavaros, következetlen, erőltetett és modoros: nem élte, azaz nem élhette át a tragédiát. Levelében jelezte, hogy sokat ír. Ha így van, küldjön munkáiból és ne maradjon inkognitóban. S. M. 0. örülünk, hogy a Miért szép? fölhívására kísérletet tett, hogy megfogalmazza, versben kifejezze, amit Lipcsey György szobra önben kiváltott. És bár igyekezete megbecsülendő, közlésére nem kerül sor, mivel tulajdoniképpen alapjaiban, a lényegében félreértelmezte a művet, tehát a való ságot is: népmeséi hangvétellel, de teljességgel .félreérthe- tően és félreértetten, logikátlanul és zavarosan fogalmazott. Le Vieux Cordelier. írásaiból nem tűnik ki, hogy tudatosan naiv moralizálásról vagy egyszerűen csak ártatlan (vagy ártalmas?!) tudatlanságról van-e szó. az ön esetében. Mindenképpen: amit eddig írt, az csak verssorokba kényszerített szentimentális, prózai monológ, azzal a nagy paradoxonnal súlyosbítva, hogy témája valóságos, súlyos, létező és orvosolandó problémákat érint. V. I. P. Tulajdonképpen: mosolyogni kellene az írásain Nem azért, mert humorosak, hanem azért, mert „humorosak“. Így, idézőjelben humorosaik, sőt meghatók roppant bölcs sem- mitmondásukkal. Ilyen kedvesen semmit mondani: már majdnem művészet. Kár, hogy néha mégis okoskodni próbál, mert ezzel olyanná teszi a verset, mintha egy gyermek festményét egy „komoly felnőtt“ kijavítaná. S ez a kettő együtt — már sok. Köteles Erzsébet: Tornai táj (Rézkarc) JÖJÄRT ZOLTÁN GÁSPÁR MÁRIA Szószóló szót szóval szohoz —►— szóért Ki, érthet meg engem végleg? Kék vízként csobogok egy roppant kőkút méiyénl RORCSMÄROS LÁSZLÓ FARKAS ISTVÁN Úgy hajtom fejem Ügy hajtom fejem az öledbe, ahogyan elnyúltam otthon is sokszor a lucernaföldön, mikor a közelben nem volt semmi a föld vánkosán kívül; kis szél lebbent s lágyan ringatott, hullámzott a lucerna végtelen — Ügy hajtom én öledbe fejem.., Tavaszi holdfény -szonáta a madarak szemével nézem a tavaszt szonátát penget pillámon a hold mosolyod lebben száll a széllel dúdolsz az éjben hold-bölcső alatt fészket rak a csönd a tenyeremben ibolya tekint föl föl a csillagokra fátyol-pagodák úsznak fölöttem orgona-illatot havazik ránk az éj
