Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-13 / 11. szám
Huszárik Zoltán hat országban készülő filmjéről CSONTVÁRY ÉS A SZÍNÉSZ A főszerepben Iszhak Find, Drahota Andrea és Bánfalvi Ági A repkénnyel befutott kőfalak csendes, tágas udvarnégyszöget zárnak be. Fák, padok, gyepágyak, cserjék, Időző bentlakók. Nincs nagy mozgás. Z. az udvar távoli zugában ül és zavartalanul hegedül. Lilla jelenik meg az épület bejáratában, s bár határozott céllal, megy, a hegedűszóra megfordul, lassan elindul Z. felé. Mikor közvetlen közelébe ér, megáll. Z. megérzi. Lassan megfordul a széken, de játszik tovább. Fejét meghajtja játék közben, hivoga- tőan mosolyog a lányra. Az néhány mókás tánclépést tesz, e lépések még közelebb viszik a hegedűshöz. Már szinte Z. térdéhez ér a forgó lány, a férfi egy pillanatra megszakítja a játékot, s azzal a kezével, a- melyben a vonót tartja, az ölébe vonja, térdére ülteti a lányt, úgy, hogy az félig szemben ül vele, s fejét Z. keskeny vállára hajtja. A férfi lassan leengedi a földre a hangszert és mintha csellózna, olyan mozdulattal — de a cselló a lány reáboruló teste — folytatja, immár némán a játékot, a lány hátán, feléje hajló gerincének ívén. A lány a férfi vállára hajtja arcát és behunyja a szemét. — Köszönöm, ennyi az egész — mondja Huszárik Zoltán, rendező. — Két órás próba után hetedszerre sikerült hibátlanul a jelenet. Látom az arcán a fáradtság jelelt, a jól sikerült munka után mégis ö- römmel beszél készülő filmjéről, a- mely a Csontváry címet kapta. — Egymásba forduló idősíkok alkotják a film konstrukcióját, mivel a cselekmény egyszer napjainkban, máskor pedig a múlt század végén játszódik. Z., a színész Csontváryt kelti életre a filmben. Olyan ember, aki sehol sem találja a helyét. Csak akkor érzi igazán jól magát, ha o- lyan szerep megformálása vár rá, a- melyben tökéletesen megvalósíthatja magát. Csupán külső jelekből — borosta, szakáll, — érzékelhető majd a filmvászonról, hogy éppen kit Iá tunk. A színészt vagy a festőt? De ki Is ez a festő? És miért van annyira különös helye a művészetben? Csontváry Kosztka Tivadar gimnazista korában Járt először. a Magas- -Tátrában. Gyógyulást keresett betegségére. Rövid idő alatt fel Is épült, de a környezettől nem tudott megszabadulni. Az lglól (Spléská Nová Vés) gyógyszertár provizora lett 1880-ban, 22 éves fővel egy csapásra sorsot, életet változtatott. Hogy misztikus hívásra tette? Teljesen lényegtelen. Sokkal fontosabbnak számít, hogy mindent félre dobva, tizenötéves célratörő munkával és tanulással igyekezett felismert tehetségét kikristályosítani. Irreális volt a célja: Raffaellót akarta túlszárnyalni. De az eredmény, amit elért, és az út, amit megtett — reális volt. Művészete a borzalom érzetének és a nyugalomra való vágyódásának az ellentmondására épült. Kafkának és Dosztojevszkijnek, az elidegenedés művészi útkeresőinek volt a szellemi rokona. Mesés naplemente, családias táj, vörösből sárgába simuló alkony- pír, buja növényzet, párás völgyek, rózsaszínben csillogó hegyormok, pompás romok teszik hatásossá hatalmas méretű vásznait (Magányos cédrus, Híd Mostarban, A jajcei vízesés). A film egyes jelenetei a festmények eredeti színhelyén, Görögor* szágban, Jugoszláviában, Bulgáriában, Olaszországban, Magyarországon és a Szovjetunióban jelenülnek meg. A film főszerepét a nálunk is jól ismert bolgár színész, Iszhak Find kelti életre. Legutóbb a Napszúrás című alkotásban láthattuk őt. — A forgatás előtt is Ismerte Csontváryt? — Igen. Néhány évvel ezelőtt egy szófiai könyvesboltban láttam először a festményeit. Belelapoztam az albumba, s rögtön megfogott a képek különös hangulata, a gazdag színösszeállítás. Most, hogy közelebh- re kerültem egyéniségéhez, újra megcsodálom fit. Akaraterejét, munkakedvét. A mezei nynlak összeszámlá- lása és a Villanegyed óta nem is játszottam ennyire szép és összetett szerepet. Lillát, Z. szerelmét Bánfalvi Ági látssza. — Lilla ápolónőként dolgozik az elmebetegek intézetében. Itt dolgozik Z. felesége is, Anna (Drahota Andrea), a pszichológus. Férje gyakran meglátogatja őt, s egy alkalommal Lillára is felfigyel. Látja, menynyire önfeláldozó, milyen szeretettel gondoskodik a magatehetetlen betegekről. Hosszabb ideig tárté szerelmi kalandjai, pillanatnyi fellángolásai után Lilla jelenti számára azt a nőt, aki emberileg is tudja értékelni őt. Aki nemcsak a színészt látja benne, hanem a lelkileg összetört, kifáradt embert is. Kapcsolatuk ennek ellenére plátéi szerelem marad. — Iszhak Finctről, mint partneréről, ml a véleménye? — Semmit sem tudtunk egymásról, amikor először találkoztunk. A próbafelvételen még oroszul beszélgettünk, a forgatás idején már szavakra sem volt szükségünk ahhoz, hogy megértsük egymást. Ha kellett, még a gondolatait is tolmácsolni tudtam. G. Szabó László Mar'kovics Ferenc felvételei Iszhak Find és a bábu Anna (Drahota Andrea) és Lilla (Bánfalvi Ági) Amíg az irodalomtörténészek azon vitatkoznak, hogy Móricz paraszti témájú írásainak mennyi az aktualitása, addig erre az olvasók lankadatlan érdeklődésükkel már rég megadták a választ. Mert Móricz Zsig- mond életműve élő valóság, nemzedékeket nevelt eddig és nevel ezután ts. Hatványozottan elmondható ez az állítás a már felnőtt ember korában írt, de a gyermeki lélekkel azonosuló müvéről, a Légy jó mindhalálig- ról. Ennek a műnek tiszta, szép erkölcsi varázsáról porolta le a Tornaváraljai (Turn. Podhradie) Magyar Tannyelvű Általános Iskola tantestülete a „kötelező olvasmány“ porát és vitte színre azoknak, akiknek szól: a gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. Magam is ott voltam és háromszáz gyermek társaságában végignéztem a bemutatót. Ennek az előadásnak a kapcsán szeretnék elmondani néhány gondolatot. Szalacsy józsefné, a darab rendezője biztos kézzel alkotott egységes előadást, amely a lóság örökmécsesével megvilágította a mindentudó gyermeki lélek mélységeit: a gyermekek, de méginkább a felnőttek okulására. Kedves színfoltja volt a bemutatónak Káposztás Mihály bácsi alakítása, aki bizony már a hetvenen is túl jár. Mértékre fogott szerepével mégis jól szolgálta az egész móriczi képet. Elismerően kell szólni a darabban szereplő szülőkről és az iskola volt diákjairól, különösen pedig a pedagógusokról: Pápainéról, Kajkó- néról, Soltésznéről, Kőrössynéről és magáról az iskola Igazgatójáról, Szalacsy Józsefről. Beszélnem kell a darab főszereplőjéről, Nyilas Misiről, akit Szabó Ottó nyolcadikos tanuló személyesített meg. Gyermekkoromban első olvasáskor én is ilyen tisztának, becsületesnek és szivárványosan szenvedőnek szorongtam végig Nyilas Misi sorsát. Ráadásul egy kissé pa- lócosan — ahogy azt Ottó gyerek tette —, mert úgy éreztem, hogy Nyilas Mist a Hajdúság helyett Pa lócföldön is élhetett volna, mint a- hogy élt is számtalan kis társa. Szalacsy Józsefné azt is elmond ta, hogy már évek óta széljárásába került „Otti“ — így becézik mindenütt — és már akkor elhatározta, hogy ő lesz az igazi Nyilas Misije Ottó meg nőtt, mint a kender, fejlődött is sokat, közben az évforduló is betoppant, hát erre mondják, hogy a körülmények is így akarták. Azt már említettem, hogy az előadást háromszáz gyerekkel együtt néztem végig. Tanulók voltak mind annyian. Amíg a kollégiumban lakó csínytevö, vásott gyerekek jelenete ment, addig a diákszolidaritás kacajai ts megltbbentek, amikor azonban kiteljesedett Nyilas Misi tragédiája és összeomlott benne a felnőttekről kapott kép, akkor bizony mind a háromszáz szív a torokban dobogott, és nem volt ritka, hogy megcsordult a fájdalom kristálytiszta forrása, és könnycsepp fénylett néhány gyerekszemben. A bemutató előadás óta ez a lelkes csoport színre vitte még a darabot a szülőknek és a szlovák tannyelvű iskola tanulóinak. Megtekintették Nyilas Misi történetét a tornaiak előadásában a járási zsűri tagjai ts. A kultúra méricskélői biztosan megállapították, hogy dtnamikusabb- ra kell fogni az előadást és néhány szereplő beszédkultúráfát is csiszolni lehet. Ez így igaz, és mégsem von le semmit az előadás és a vállalkozás sikeréből. Azt már mi, a háromszáz gyerekkel együtt elkönyveltük. A tornai iskola tánccsoportfát, bábegyüttesét és színfátszócsoportfát sok országos rendelvény sikeres résztvevőjeként ismertük meg. Idei jelentkezésük egyike azoknak az e- seményeknek, amelyek méltón tisztelegnek a tájainkon is megfordult és az itt élő embereket is jól ismerő Móricz Zsigmondnak. Bízunk benne, hogy példájukat mások is követik. Máté László
