Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-13 / 11. szám

„A PAN AMERICAN légitársaság kéri u- tasait akik a 843. vonallal Manilába és Honoluluba utáznak, fáradjanak a 36-os felszállóhoz“ — hangzott el a hangosanbeszélő- ből.

Forró nyári nap volt. A Csendes-Óceán felől enyhe szellő mérsékelte a hőséget a San Francisco-i repülőtéren. A Manilába Induló Boeing 707-es pilótafülkéjében már elfoglalta helyét Kimes, a gép kapitánya, Miller másodpilóta és Robertson fe délzeti mérnök. Néhány perc múlva a hét légikisasszony egyike jelenti a kipttánynak: „Mind a 143 utas elfoglalta a helyét, az ajtók zárva vannak.“

— Motorokat bestartolnl — hangzott el a parancs.

Amíg a kapitány ellenőrzi a műszereket, légnyomást és a kinti hőmérsékletet a Boeing a kifutópálya végére gördül. Kimes rádión jelenti az irányító toronynak: Itt Clipper nyolc ... négy. 4. három. Készen vagyunk a felszállásra.“

— Felszállás engedélyezve — hangzik a válasz.

15 óra 46 perckor a Boeing elindul a kifutópályán. Tizenkét fokos szögben elszakad a batpptöl és a felhőtlen égbolt felé kezd emelkedni. Néhány másodperc múlva kinyílik; SHKtáfQlke ajtaja és egy légkisasszony • WwapBpnik meg: „Parancsol kávét uram?“ „Nefe‘- hahgzik a válasz és ebben a pillanatban erős.robbanás rázza meg a gépet. Mintha egyj.^atalinas, láthatatlan kéz. kapná el a repülőt és rázza, dbbálja. Kimes megmarkolja az írányítókar-*• ffi «egjrfcj fmote* •—

kiált)«?Igékéit Ü#{rf<k Süíjjidót Kimes íid^npyóóí ja! X .'naMaíŰS; pfotoi ■ b Itlg berendeaésénétjgóptojaú»«Jí>1 ll’m ■»

A Boeing ftezdl^ejvoszIt^j^SaígásáSSSt.

Kimes és Miller tfiiflden*é|í|T^jsel; prő- bálják megtartani a gépet. Kimes Millerhez fordul: „Próbálja megállapítani a sérülés fokát.“

— Égünk kapitány — kiálltja Miller.

— Csak semmi pánikot — vágja vissza a kapitány, önkéntelenül is arra gondol, hogy minden szavukat rögzíti a magnetofon. Nehogy később olyan benyomást keltsenek, hogy elvesztették lélekjelenlétüket.

— De mi ég? Nem tudja pontosabban meghatározni?

— A jobb szárny. Nem látok mást csak lángokat és füstöt.

„PAN AMERICAN nyolc... négy... három: Mayday, Mayday“ kiálltja a mikrofonba Kimes a kódot, ami repülős nyelven any- nyit jelent, hogy a gép veszélyben van. Egy pillanatig Csend van a füllhalgatők- ban, majd megszólal a repülőtér Irányító tornya: Vissza akarnak Jönni? Az összes pályát szabaddá tesszükl“

— Köszönjük, de nem tudjuk meddig leszünk képesek a levegőben tartani magunkat“ válaszolja Kimes hihetetlenül nyugodtan — megkísérelünk kényszerleszállást végezni a vízre.“

— „Sok szerencsét" — válaszol a torony.

A légikisasszonyok közben próbálják

megnyugtatni az utasokat. Megmagyarázzák hogyan kell használni az úszőmellé- nyeket, hogyan helyezkedjenek el az ülésekben.

A gép kapitányának minden másodperc örökkévalóságnak tűnik. Vajon a következő pillanatban nem lesz-e újabb robbanás, amely után a gép mind egy kő a földre zuhan. A személyzet elkeseredett, de még nem vesztett csatát vív a gépőrlással.

A kapitány szeme előtt megjelenik a Csendes-Óceán beláthatatlan tükre.

— Hogy néz ki kint, lehet már valami közelebbit megállapítani a gép sérüléséről?

Miller kitekint a pilótafülke ablakán és eláll a lélegzete. A bal szárny csak egy megégett csonk, amelyből vezetékek és csövek lógnak ki. A negyedik motor eltűnt, leszakadt.

— Körülbelül kilenc méter hiányzik a balszárnyből — válaszolja Miller.

Amíg a gép repül, mindent meg kell tennem, hogy szárazföldre száljak le, villan át a kapitány agyán.

—■ Itt PAN American nyolc... négy... három. Megkísérlem a leszállást Travison — hívja ismét az Irányító tornyot.

Travis egy San Francisco közelében levő katonai légi támaszpont.

— „Maradjanak vételen, mi értesítjük Trevlst — hangzik a válasz — meg tudják már mondani ml a problémájuk?

— Hiányzik kilenc méter szárnyunk.

— Ez talán nem is lehetséges — fut ki a diszpécser száján.

A starttól négy perc telt el. A Boeing magassága négyszáz méter. Most pontosan olyan gyorsan kell repülniük, hogy a gép a levegőben tudja magát tartani, de nem gyorsabban, mert fennáll a veszély, hogy letörik a sérült szárny maradéka. Ez a véget jelentené.

A PAN AMERICAN légitársaságnál közben zúgnak a telefonok. Egyik képviselője azonnal összeköttetésbe lép a gyártó Boeing céggel. Közük velük a gép sérülését. A válasz megrázó: „Ahogy leírták a sérülést a dolog reménytelen. Szárny nélkül nem tud a gép leszállnl. Le fog zuhanni és senki sem éli át a katasztrófát.“

— Miller közben átállítja rádiójukat a Travisi támaszpont hullámhosszára. Ez rövidesen meg is szólal.

— PAN AMERICAN nyolc... négy.-: három. Tartsák a nulla ... egy ... nulla.:: irányt. Repüljenek a San Pueblo öböl partra fölött.

— Értettük — válaszolja Kimes — megpróbáljuk tartani az Irányt. Kérjük lehetőleg ne lakott területek felett vezessenek.

— Forduljanak három... hat... nulla Irányba. Radarral vezetjük magukat — jelentkezik ismét a támaszpont.

— Lehet még nagyobb probléma ebben az átkozott helyzetben? — fordul a fedélzeti mérnökhöz a kapitány.

— Igen, a hidraulikában csökkent a nyomás — hangzik a válasz.

— Készüljenek egy jobb fordulatra — szólal meg a támaszpont.

Kirnest elönti a veríték. Óvatosan megpróbálja Jobbra fektetni a gépet. Legszívesebben behunyná a szemét. Hiszen, ami most történik ez tulajdonképpen ellenkezik az aerodinamika törvényeivel. Az ép szárny felhajtóereje sokkal nagyobb mint a sérülté.

— Kiváló — biztatja óikét a légi támaszpont irányítója — az irány jó. A kettes kifutó szabad az önök részére. Pontosan rárepülnek. Még negyven kilométer.

— Travis — szólal meg kérőén a kapitány — készítsenek el mindent a kényszerleszálláshoz. 143 utasom van a fedél- zetesen. Sok az asszony és a gyerek.

— Mindent megtettünk.

— Futőműveket ki — adja ki a parancsot.

— A hidraulika nem működik — jelenti a mérnök.

— Akkor kézzel, mire várnak?

A mérnök nekifeksztk az ülések mögött elhelyezett forgatókaroknak. Néhány pillanat múlva a műszerfalon kigyullad három zöld fény, a futóművek kint vannak.

— Pontosan a pályára repülnek — Jelzi Travis — Irányítsuk radarral egészen a földig?

— Nem kell, már látjuk a kifutópályát.

Kimes agya lázasan dolgozik. Ml mindent

kell figyelembe venni a leszállásnál. A gép a hiányzó szárny miatt egy oldalára húz. nem működik a hidraulika, nem lehet kiengedni a leszálló szárnyacskákat, vajon működnek-e majd a fékeik?

És már Itt a kifutópályái Kimes óvatosan kiegyenesíti a gépet, a kerekek erős ütéssel vágódnak a betonhoz, a gép meg Inog de „megáll“ a kifutóműveken. Kimes nem Is tudja regisztrálni a mentők és tűz oltókocsik sokaságát, amelyek elindulnak a gép felé.

A légikisasszonyok azonnal kinyitják a vészkijáratokat és néhány percen belül az utasok veszélyen kívül vannak.

Utólag a vlzsgállóblzottság megállapítja: a negyedik motor hibás csapágyát nem cserélték ki Idejében. Valakinek a felelőtlensége több mint másfélszáz ember életét tette kockára.

ford. hr.

Van-e a Föld belsejében Is tömegvonzás? Erre a kérdésre megfigyelés vagy kísérlet alapján nehéz válaszolni, hiszen a Föld 6 400 kilométeres sugarából eddig mindössze 7 kilométernyire sikerült lefúrni Földünk belsejébe. De Ismerjük a tömegvonzás törvényét, és ennek alapján következtetni lehet arra, hogyan alakul a tömegvonzás a Föld belsejében.

Az emberek képzeletét már régen foglalkoztatja az a gondolat: vajon hogyan mozognának a testek egy, a földgolyón keresztül fúrt alagútban? Képzeljük el. hogy a Föld középpontján át, az Északi-sarktól a Déli-sarkig egy alagutat fúrnánk. Mi történnék azzal a kővel, amelyet az Északi-sarkon beleejtenénk ebbe az alagútba? Hol állna meg a kő? A Föld középpontjában? Nem.

Ibbvékábim Szolgálati út

A negyvenéves Ján ellen, a felesége Jaroslava benyújtotta a válókeresletet. A felperes kijelentette, hogy Ján férjként a nullával egyenlő — minden tekintetben. .. Az alperes odahaza csupán létezik, nem is férj ő, hanem csak amolyan „lézengő valaki“...

Ián sértődöttségében elhatározta, hogy a bíróság előtt majd mindent tisztázni fog. Csakhogy minden önbizalma mentem elpá rolgott, amikor meglátta a bírót — egy na gyón csinos, vagy 28 esztendős fiatal nőt Járási viszonylatban bizonyára a legcsino sabb bírót, kökény szeműt, barna hajút, fe kete talárban. Egyszóval valóban nem cső da, ha Jánnak torkán akadt a szó.

— Most beszéljünk az ön hűtlenségéről — szél a bírónő.

— Nem voltam hűtlen, A szándék is esak rövid ideig tartott — védekezett az alperes.

Egy kisebb városból utazott hősünk Prá gába — szolgálatiig. Már diákkorában is gyenge oldala volt a földrajz ás Prágáról

is csak annyit tudott, hogy a Moldva partján fekszik.

Kenyéradó vállalatának központja Prágában volt és valami miatt orrot kapott — ezt ment tisztázni. Dolga végeztével a délutáni órákban beült egy kellemesnek 1- gérkezö borozóba.

Egy nagyon szimpatikus férfi keltette fel az érdeklődését, aki többek között arról mesélt, hogy melyik asztalnál ült valaha ebben a borozóban a hajdani hóhér. Ké söbb hozzájuk csatlakozott egy másik nagyon rokonszenves férfi is és nagy hévvel egy palack Tramfnt rendelt. Ján vére kezdett gyorsabban keringeni és hevítette az a gondolat, hogy Préga, amely élete során már annyi kellemetlenséget szerzett neki — most az egyszer örömökkel kecsegteti.

— A szép este befejezéséhez már csak egy jő nő kellene — szólalt meg lendülettel teli hősünk.

— Mi tudunk is egyről, ragyogó nő — ha korábban élt volna, bizonyára legendák keringenének róla — szólt az egyik rokonszenves férfiú. Felszólította társát, hogy érdeklődje meg telefonon, nem őrzi-e a férje a ragyogó nőt?! Legnagyobb örömükre azt a választ kapták, hogy a tárj nem tartózkodik a fővárosban.

Taxival mentek. Jánt elvitték agy gar- szonlakásba, ahol fegyvert szegeztek a mellének és elvitték tőle a nála lévő két ezrest meg az iratait, és azon vitáztak, hogy’ meghagyják-e a nadrágját, vagy azt is lehúzzák róla. Végül is nadrágban tették ki a szűrét.

A rendőrségen Ján dadogva magyarázta, hogy mibe is keveredett. Otthon sem volt könnyű dolga, mert vele egy vállalatnál dolgozott a neje is, akit a kolléganői vél tig faggattak:

— Igaz, hogy a férjedet Prágában meg koppasztottfik?

Ján alperest otthon kilakoltatták a közös hálószobából egy nyolc négyzetméternyi helyiségbe, amelynek a falára a felesége színes reprodukciót akasztott — „Az első vonat érkezése Prágába“ elműt.

Később az asszony beadta a válókeresletet. A bírónő tárgyilagos maradt és ez Jánt annyira elszomorította, hogy úgy dadogott mint egy kisdiák.

— Hűtlen akart lenni — jelentette ki a bírónő. De ezek után bizonyára meggondolja magát, mert ugyebár ilyen leckét nem kap bármikor az ember, alperes úr, igaz?

Ján Irult-pinilt. a felperes úgy döntött, hogy mégis megtartja a férjét. A bírónő közbeszélt: — Mi lenne, ha közösen mennének Prágába?

Ján ábrázatán látszott, hogy a büntetést alázatosan elfogadja ...

Fordította: —el—------ f* 7

lllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllHIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIUIMIIIIIIIIIIIlMlinllilllllllllillll I iiiiiiiiiiiiMii!iiiii!iirimiiiiniiiitiiiMiiiiiuuuJiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiinin|i!:itM||ii|i|i

A XVIII. század második felében Jőné*

! hány tlroli tóból „tűntek el“ a halak. Két • évszázadig a tudomány sem tudta megma- j j gyarázni ezt a jelenséget. 1976. májusában újra tömeges halpusztulást észleltek. A ku- ! tatások alapján a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a kárt erős földrengés okozta, amelynek epicentruma 300 kilométerrel feljebb, Észak-Itállában volt.

X X X

I ■ - _____I

Néhány évszázad múlva megszűnik a floridai nemzeti park. Amerikai geológusok megállapításai szerint a félsziget évente 5 millimétert süllyed a tengerbe.

X X X

Földalatti „víztartályra“ találtak a Ka- zah SZSZK-ban. A víz 30 000 hektár termőföld öntözésére elegendő.

XXX

Columbia egyes részein egy darab kőnek nagyobb az értéke, mint az emberi életünk. De nem akármilyen kőről van sző. Smaragdról.

Bogotától, az ország fővárosától mintegy 150 kilométerre a mai napig Is csupán 8- gyetlen törvény érvényes: a fegyvertör vény. Bár a völgyek az állam birtokába tartoznak, a smaradg-leiőhelyek éjjel nappal mágnesként vonzzák magukhoz a mindenre elszánt -kalandorokat, akiket még a jő! felszerelt katonai egységek sem tudnak elriasztani a gyors meggazdagodás gondola- . tőtől.

öt év alatt 900 ember vesztette életét a „Zöld pokolban“. A guaquerőkat azonban ez a tény sem tántorítja el elképzelésüktől. Az ország kormánya sem akarja teladnJ a harcot. Egy napra általában egy gyilkosság jut, egy évre pedig háromszázmillió dollár. Ennyit hoz ugyanis a columbiai smaragd a guaquerők konyhájára.

{Külföldi lapok nyomén)-iii)iitiiiuinfnminnmmtiiiimnmninnimnfimrnjHnmnai>(i{Tnniiiimiimnjmnn

'!i'.iiin!i!tHiiiiii!niniitnjHiiii)B>ninnitninniiinimininiiniiiittiiiiinniiinmmin)ini

Amikor a kő a Föld középpontjába érne, olyan óriási lenne a sebessége, hogy keresztülrobogna a Föld 'középpontján és továbbszáguldana. De ahogy távolodna a középponttól, sebessége egyre csökkenne. Amikor a Déli-sarkhoz érkezne, gyorsan el kellene kapni, mert különben visszaesne és az előbbi utat tenné meg ellenkező irányban. Ez a mozgás a végtelenségig folytatódnék. Persze mindez csak akkor volna igaz, ha nem kellene számolnunk a levegő ellenállásával. •

Azt Is (kiszámították, hogy mennyi ideig tartana a kő útja. Az egész út, oda és visz- sza 84 perc és 24 másodpercig tartana, vagyis nem egészen másfél óra hosszat.

Ha az alagutat nem a sarkokon keresztül, hanem a Föld két más átellenes pontja között fúrnák, akkor a mozgás mér bonyolultabb lenne. Ebbe az alagútba beeső kő ugyanis a Földdel együtt' forogna,. annál nagyobb sebességgel, minél közelebb volna az alagút szája az Egyenlítőhöz. Ha például Budapesten ejtenénk a követ az alagútba, a kő — esésével egyidejűleg — kelet felé is igyekezne. Ezt a kelet felé 1- rányulő sebességet a Föld forgása okozza. Értéke ugyanakkora — 340 m/mp —, mint amekkora sebességgel egész Budapest tor reg a Föld tengelye körül. Esése során végig megtartaná a sebességet is, amivel a bedobás pillanatában rendelkezett. A kő az alagútban kelet felé térne ki.

A sarkok között fúrt alagútban nincs 1- lyen eltérés kelet felé. Minél jobban megközelíti az alagút nyílása az Egyenlítőt, az eltérés annál nagyobb, a legerősebb magán az Egyenlítőn. Ha az alagutat az E- gyenlítő két átellenes oldalán fúrnák, akkor igen szélesnek vagy pedig igen ferdének kellene lennie ahhoz, hogy a kő kereszti lessék rajta.

Természetesen a kő az alagút bejáratától a Föld középpontjáig ugyanakkora u- tat tesz meg, mint a Föld középpontjától a kijáratig. Ha tehát a bejárati nyílás a tenger színe felett 2 kilométer magasságban volna, a kijárat pedig éppen a tenger szintjének magasságában, akkor a kő nem állna meg a kijáratnál, hanem 2 kilométer magasra kirepülne belőle.

Ha a két nyílás a tenger szintjéhez képest egyenlő magasságban volna, akikor a kirepülő követ kényelmesen el lehetne kapni, még meg sem ütné a kezünket, mért sebessége a kilépés pillanatában nulla volna.

Az ilyen alagutak megvalósítása természetesen távok van a valóságtól.