Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-13 / 11. szám
SZÍSZ SZ KB IAPJA XXVIII *vfolvani 1979. március 13. Ara t,— korona TAVASZKÖSZÖNTÖ Tauaszodlk. „Csak hiteget bennünket a tavasz: egyik nap még izzik a Napocska, a másik nap meg havai zúdít az ég a nyakunkba* — mondja Madarász Sándor a lénártfalvt (Lenártovce) efsz elnöke. „Az átteleléssel ts gondjaink voltak — így folytatja — egyik napról a másikra ötszáz hektár földterületünket öntötte el a víz. így párszáz hektár őszi vetést ki kell szántani, a búzát árpával pótolni. Vetőmagunk van bőven, de a vegyszerek. A foszfortartalmú műtrágyákról már nem mondhatjuk ezt el: nem kapni, nincs.“ Gondterhelt az elnök arca. Ideges, nincs nyugta ilyenkor. Pedig a gépek rajta készen állnak, minden meghibásodott alkatrészt kicseréltek a kezdetén az elnök, Madarász Sándor mondott tollba. A továbbiakban ez áll még a jegyzetlapon: — Tavaly a magkukorica nem érett be idejében. A cukorrépa nem hozta meg a tervezett 'hektárhozamot. Zöldségtermelésünkkel viszont dicsekedhetek, e téren nagyon jó eredmények születtek. Az állattenyésztésben viszont komoly problémánk voltak, mert nem udtuk az állatok számára előállítani a szükséges takarmánymennyiséget. Istállóinkat kapacitása se volt elegendő. A gépjavítók is mostoha körülmények között dolgoztak. Ma már készen áll a hatalmas műhely, minden erőnkkel azon leszünk, hogy a szükséges takarmánymennyiséget biztosítsuk — mondom én gépjavítók, távoli vidékekről ilyen-olyan úton- módon beszerezték még azt is, ami „nincs“, nem kapható. Fejes Károly anyagbeszerző kalandregénybe illő történeteket mesél egy-egy alkatrész beszerzésének módjáról. Azt mondja, amit se- hogysem sikerült keríteni, azt a szakképzet gépjavítók maguk készítették el a szövetkezet műhelyeiben. Jacso Elemér az egyik legügyesebb e- zermester. „Amennyire féltünk az ősz kezdetén a gépek javításától, annyira jól ment a munka“ — mondja a fiatal ember, majd hozzáteszi: — pedig a cukorrépa betakarításánál nagyon tönkrementek a gépek, de hál’ Istennek, azokat ts sikerült megjavítani.“ — Annak ellenére, hogy 1971, a környező négy kisebb szövetkezettel való egyesülés óta a legrosszabb évet zártuk, ebben az évben bízunk. Tanultunk a hibákból és hiszem, hogy ez az év már jobb eredményeket hoz. Látom, jegyzeteim közt pirossal aláhúzva ezt a két mondatot, amelyeket még beszélgetésünk most, de tudja, a mezőgazdaságban még mindig az ember tervez és az idő végez. Egy rosszkor jött eső, fagy, árvíz mindent tönkre tehet, bármennyire is szakképzett a vezetőség, hozzáértő, munkabíró a tagság: az idő még mindig a mezőgazdász ellensége, de tegyük azt is hozzá — barátja. XXX Igaz, véletlenül toppantam be a Vörös Csillog nevet viselő lénártfalvi szzvetkezetbe, de nem bánom, liogy nem csupa „dicsekvő" szóval kö- szöntjük a tavaszt. Hiszen a mostoha időjárás miatt nagyon sok szövetkezetben halhattam volna ugyanezt. Ugyanezt vagy egy kicsit mást. Mezőgazdászaink most mindenütt kénytelenek megbirkózni az idővel és mint annyiszor, hiszem, hogy most is az ember kerül kt győztesen. Már-már azt mondhatnám: ez lett a természet rendje. ZOLCZER János A szerző felvétele Sí Nagy sikerrel játsszák a mozik Fábri Zoltán legújabb alkotását, a Magyarokat. A női főszerepet Pap Éva alakítja, akit a Jókai-regények filmváltozataiból ismerünk. Fotó: Z. Minácová ’Az ifjúság jó tulajdonsága, hogy min» den kézdeményezést örömmel fogad, gyár» san reagál erre, ügyesen megtalálja azo» kát a módszereket, amelyekkel segítheti, támogathatja az újszerű kezdeményezéseket. Napjaink egyik legsürgetőbb társa* dalmi feladatára, a fűtőanyagokkal és villanyárammal váló takarékosságra is azon nyomban felfigyeltek, s a maguk munkaterületén a lehető legjobb eredmények elérésére törekednek. A lévai /Levicej V. I. Lenin gyapotfeldolgozó üzem ifjúsági szervezetének tagjai e téren is jelesre vizsgáztak, mintahogy már annyiszor, amikor a társadalom javára történő feladatvállalásról, többletmunkáról van szó. Az Ifjúsági Fényszóró hét őrjárata ügyel arra, hogy az üzem egyetlen dolgozója, egyetlen alkalmazottja se használja feleslegesen a villanyégőket. Különösén a reggeli órákban járnak nyitott szemmel,'mert kiszámították, hogy az ilyenkor világító é- gők négy kilowatt villanyáramot fogyasztanak, ami egy szövőgép egyórás energia- szükséglete. Nagy-nagy figyelemmel kísérik a központi fűtés gőzelvezető csöveit, amelyek esetleges meghibásodása ugyancsak nagy energiaveszteséggel jár. Rendszeresen ellenőrzik a hösugárzók használatát is, a* melyek a legnagyobb energiafogyasztók,
