Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-02-28 / 9. szám

lg „Engedjétek meg, hogy mint a kormány elnöke, i először röviden közöljem a jelen­legi kormányvál* ság némely okát ,.és hátterét, más isodszor, hogy vá» zoljam a megoldáshoz vezető u= tat úgy, hogy az a nép, a nemzet és a Köztársaság érdekét szolgál­ja Ismeretes, hogy tegnap benyúj­tották lemondásukat a Nemzeti Szocialista Párt, a Néppárt, vala­mint a szlovák Demokrata Párt miniszterei. E pártok minisztered a kormányon belül egységes reak­ciós tömböt alakítottak, aminek végül az volt a következménye, hogy már több mint egy hónapja lehetetlenné vált a kormányban minden pozitív munka a kormány építő programjának teljesítése so­rán, amely programban annak i- dején a kormány valamennyi párt­ja megegyezett és ezenkívül lehe­tetlenné vált a köz- és az állam- igazgatással kapcsolatos minden­napos kormánymunka ügyeinek intézése ... Áz ok az, hogy a reakció lehe­tetlenné akarja tenni a jelenlegi kormány építőprogramjának ma­radéktalan teljesítését, legfőkép­pen a népi demokratikus alkot­mány megalkotását, a nemzeti biztosításról, az új földreformról, a földművesek és a kisiparosok adóterhének könnyítéséről szóló törvényt, valamint sok más fontos törvényt és intézkedést, amelyek a városok és a vidék dolgozóinak érdekeit szolgálják. Az ok abban rejlik, hogy a reak­ció szét akarja Zúzni az igazi Nemzeti Frontot, a munkások, pa­rasztok, a kisiparosok és az értel­miség testvéri szövetségét az el­nyomók régi jelszava szerint: „Oszd meg és uralkodjál!" Az ok abban rejlik, hogy a reak­ció szembe akarja állítani orszá­gunkat szláv szövetségeseinkkel, főképp a leghatalmasabbal közü­lük, a Szovjetunióval és egyáltalá­ban nem törődik azzal, hogy ez egy új Münchennek, Csehszlová­kia új nemzeti katasztrófájának kezdetét jelentené. Az ok egyszerűen az, hogy a hazai reakció a külföldi reakció felbujtatására és segítségével dön­tő kísérletet tesz népi demokrati­kus rendszerünk haladásellenes megdöntésére s mindannak foko­zatos megszüntetésére, amit né­pünknek a nemzeti forradalom és a felszabadulás hozott. Részlet Klement Gott* wáldnak a Prágát Övá- ros-téren 1948. február 21-én mondott beszédé-* bői É pp most térek vissza a Várbúi. Ma reggel adtam be javaslatomat a miniszterek lemondásának elfoga­dására, akik február 20-án lemondtak. Egyben átnyűjtottam dr. BeneS Eduard köztársasági elnöknek azoknak a szemé­lyeknek jegyzékét, akikkel kormányun­kat ki kell egészíteni és újjá kell ala­kítani. Közölhetem Önökkel, hogy az Elnök úr valamennyi javaslatomat, úgy aho­gyan azokat előterjesztettem, elfogadta. Mind az elbocsátó, mind a kinevező dek­rétumokat az elnök úr aláírta és rövi­desen ellenjegyzőm őket. A reakció, amely csapásra készült a nép ellen, vereséget szenvedett, és szét van zúzva. A nép szilárdsága és éber­sége okozta a reakciónak ezt a veresé­gét. Népünk egysége, a munkásosztály egy­sége, a munkások, parasztok, a kisipa­rosok és az értelmiség egysége volt az, mely nemzetünknek elegendő erőt adott ahhoz, hogy a reakció cselszövéseit és összeesküvését csírájában, rövid pár nap alatt elfojtsa. Most, miután a reakció támadását visszavertük, ismét visszatérünk mun­kánkhoz, a mi építő munkánkhoz, a két­éves gazdasági terv teljesítéséhez. Mun­kánk annál több örömet fog okozni, mert most már sokkal kevesebb lesz a felforgató és szabotáló elem, mint ed­dig. Most, elvtársak, amidőn népünk aka­rata ilyen ünnepélyes módon érvénye­sült, egyetlen hatalmas dolgozó erőfeszí­tésbe kell ismét tömörülnünk, hogy azo­kat a nehézségeket, amelyek előttünk állnak, leküzdjük és a reakciótól meg­szabadított köztársaságunkban felépít­sük az egész dolgozó nép boldog ott­honát. Részlet Klement Gottwaldnaik a Vencel téren 1948. február 25-én mondott beszédéből. ját. A kormányválságot a lehető leggyor­sabban és legtakarékosabban akarta megol­dani, nehogy túlságosan veszélyeztesse a gazdasági életet, és esetleg külpolitikai bo­nyodalmakra vezessen. Ellentámadásának jelentős részét képezte az a nyomás, ame­lyet a tömeggyülések, különösen azonban az üzemi tanácsok kongresszusa és a földmű- vesbizottságok kongresszusa fejtett ki. A párt kezdettől fogva számolt azzal, hogy a tömegek nyomását esetleg egészen az ál­talános sztrájkig fokozza. Ez lett volna az a végső eszköz, amellyel a kormányválsá­got még fegyvertelen formában meg lehe­tett volna oldani. A megmozdulások, az ak­ciók fokozásának mindenekelőtt az volt a célja, hogy a tömegeket a CSKP zászlaja alatt egyesítse, s egyúttal gyengítse a reak­ció pozícióit, paralizálja esetleges akcióit. Ez a taktikai elgondolás tette lehetővé, hogy a kommunisták a februári napokban a dolgozók egyéb rétegeit Is a munkásosz­tály köré tömörítsék. A tömegeknek ez az egybeforrása párhuzamosan folyt le a poli­tikai élet további polarizálódásával. A tömegek egyesítésének és mozgósításá­nak fő eszközei az akcióbizottságok lettek. Ezek alkották egyébként a megújhodott Nemzeti Front alapjait is. Az akicóbizottsá- gok forradalmi módon keletkeztek, és olyan széles hatáskört csikartak ki maguknak, hogy őtk váltak a leghatalmasabb szervek­ké. Összetételük kezdetben aszerint alakult, ahogyan a tömegek Csehszlovákia Kommu­nista Pártja köré tömörültek. Az első na­pokban tagjaik nagyobbrészt a Kommunista Párt és néhány tömegszervezet képviselőiből kerültek ki. Csak a februári válság további napjaiban kapcsolódtak be az akcióbizottsá- gnkba (mégpedig közvetlenül a tömegek e- gyesülésének fokától függően) a további tö- megszervezetek és a szociáldemokrácia kép­viselői, valamint a többi politikai pártban jelentkező ellenzéki áramlatok egyes képvf- •elői. A CSKP egyik legfontosabb, ha nem éppen döntő jelentőségű intézkedése a feb­ruári válság megoldása során éppen az volt, hogy azonnal megalakftotta minden szinten az akciébizottságokat. Csehszlovákia Kommunista Pártja kezdet­től fogva hangsfiiyozta, bogy a kormány- válság alkotmányos ás parlamentáris meg­oldására törekszik. Félreértbetetlenfil kije­lentette ezt K. Gottwald abban a beszédé­ben, amelyet 1948. február 21-én az Óvá­ros téren tartott: ,,A válságot alkotmányos mádon, demok­ratikus és parlamenti úton akarjuk meg­oldani a városok és falvak dolgozóinak va­lamennyi rétegét képviselő, széles Nemzeti Front keretén belől. Indítványozzuk, hogy a lemondott miniszterek helyett a kormányt olyan éj emberekkel egészítsék ki, akik hűek maradtak a Nemzeti Front eredeti szelleméhez.“ Csehszlovákia Kommunista Pártja már a nemzeti felszabadlté harcok idején is a szo­cializmusba valá átmenet békés és fokoza­tos űtfát tartotta kívánatosnak. A szocia­lizmushoz vezető én. specifikus ét fő ér­demi tartalma Itt a nemzeti és demokrati­kus forradalom következetes megvalósításá­ra és az arra irányúié törekvés volt, hogy az fokozatosan nőjön át a szocialista forra­dalomba. Azokat a feltételeket, amelyek le­hetővé tették a szocializmushoz vezető bé­kés utat, a Szovjetuniónak a fasiszta Né­metország fölött aratott győzelme. Cseh­szlovákiának a Szovjet Hadsereg általi fel­szabadítása, valamint a kedvező belpoliti­kai helyzet teremtette meg. A szocializ­mushoz vezető specifikus fit IM tehát a szo­cializmushoz valfi közeledésnek olyan kB- Ionos esetét jelentette, amelynek keresésére a kommunista pártokat egyenesen V. I. Le­nin öszlönőzte. 1948 februárja véglegesen eldöntötte a forradalom alapvető kérdését — a „ki kit győz le" kérdését a munkásosztály és a bnrzsoázia közötti osztályösszecsapásban. eldöntötte a politikai hatalom kérdését, mindezt a munkásosztály javára. Míg 1945 májusában alapvető jelentőségű fordulat kö­vetkezett be Csehszlovákia törtéuetébea az­zal, hogy az ország rátért a szocializmus­hoz vezető népi demokratikus útra, addig 1948 februárja nemcsak végleg biztosította, hanem egyúttal rendkívüli mértékben meg is gyorsította azt az ntat. A népi demokra­tikus rendszer kezdte a proletárdiktatúra funkcióit teljesíteni, ás ezzel megteremtette a szocializmus építésének nélkülözhetetlen előfeltételét hazánkban. K. Gottwald a Feb­ruári Győzelem eredményeit Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1948. áprilisában tartott Blésén fgy érté­kelte: „Februárban, ha a dolgokat belpolitikai szempontböl vesszők, arról volt szú. hogy sikeresen tovább halad-e nápl demokrati­kus fejlödásönk a szocializmushoz vezető úton, vagy pedig a fejlődést felforgatják, s olyan fordnlatra kéről sor, amely a Mün­chen előtti időkhöz, a kapitalizmus idejé­hez valú visszatérés kezdete lenne. Hason­lóan, mint az első világháború ólán. az 1920-as év döntő voH a Mönchen előtti köz­társaság további fejlődésére, éppúgy dön­tött 1948 febrnárja a felszabadított népi de­mokratikus köztársaságunk további fejlődé­séről, csakhogy éppen az ellenkező ered­ménnyel. Míg 1920 decembere a reakció győzelmét ás a tőkés rend megszilárdításá­nak kexdetét jelentette, a Mönchen előtti köztársaságban, 1948 febrnárja a reakció döntő vereségét, a népi demokratikus rend megszilárdítását jelentette és szabaddá tet­te a szocializmushoz vezető gyorsabb előre­haladás útját." Résziét Miroslav Boucek — Miloslav Kll- me§ Drámai februári napok c. könyvéből, amely a Pravda Könyvkiadóban jelent meg 1977-ben. SEGÉDANYAG A POLITIKAI OKTATÁSHOZ „1948 Győzelmes Febru rja meghiúsította a nemzetközi és a belföldi reakció azon terveit, hogy Cseh-« szlováiklát visszatérítsék a tőkés viszonyokhoz, az imperialista vijjg kebelébe, azáltal, hogy a Szovjet* unióval való barátságra és szilárd szövetségre támaszkodhattunk lehetetlenné vált az Imperializmus e* setleges beavatkozása, és nemzeteink szuverén módon s létérdekeikkel összhangban dönthettek sorsuk* ról. Csehszlovákia végérvényesen a kialakuló szocialista közösség országai közé sorolódott be. A dolgozó nép 1948-as februári győzelme a csehszlovák társadalom politikai, gazdasági, szociális, kulturális és nem* zeti fejlődésének páratlan távlatait nyitotta meg, és ugyanakkor világszerte megerősítette a szocializ* mus pozícióit " /Részlet a CSKP KB Elnökségének a Februári Győzelem 30. évfordulója ab kaiméból hozott határozatából.) Február azt jelentette, bogy a munkás­osztály döntő politikai győzelmet aratott a bnrzsoázia fölött. Ebben a megállapításban foglalhatjuk össze legáltalánosabb formában a februári események jelentőségét Cseh­szlovákia történetében. Az összes többi nagy osztály- és politikai összecsapáshoz hasonlóan azonban február visszhangja is más volt — és más ma is — a győzőknél és a legyőzötteknél. Hiszen az egymással szemben álló osztályeröknek ez a hatalmi összecsapása még harminc év eltelte után sem tartozik csupán a történe­lemre. Ez mindenekelőtt akkor mutatkozik meg, lia arra a kérdésre kérünk választ, milyen volt február jellege, és melyek vol­tak tényleges okai. Csehszlovákia Kommunista Pártja már el­nökségének 1948. február 20-i nyilatkozatá­ban is úgy jellemezte azon három párt cso­portosulását, amelynek miniszterei benyúj­tották lemondásukat, hogy az ,,olyan anti­demokratikus, népellenes és antiszocialista tömb, amely azt a célt tűzte maga elé. hogy megdönti a népi demokrácia rendszerét, és kikényszeríti a hatalom eltolódását az e- gyesült reakció javára.“ Érthető, hogy a burzsoázia osztáiyérdeke már a februári események folyamán is meg­nyilvánult a kormányválság okainak és in­dokainak sajátos interpretálásában, később pedig egész február értékelésében. A kormányválságot lemondásukkal a nem zeti szocialista, a néppárti és a demokra ta párti miniszterek váltották ki. Pártjuk reakciós vezetősége lényegében a bnrzsoá­zia érdekeit védelmezte. Éppen ezért fog­lalkozunk először ezekkel a pártokkal, fi­xek a pártok elfogadták a népi demokrati­kus köztársaság felépítésének először a Kassai Kormányprogramban, majd pedig az Országépítő Kormányprogramban foglalt a- lapelveit, jóllehet ezek félreérthetetlenül egy olyan társadalmi fejlődés irányába ma­tattak, amelynek a szocializmusba kellett torkollnia. Csehszlovákia Kommunista Párt- Ja éppen ezért idézte az elkövetkező évek­ben gyakran e pártok emlékezetébe ezt az önként magukra vállalt kötelezettséget. A politikai válság kiéleződése idején A. Zápo- tocky ezt világosan kifejezte abban a be­szédében, amelyet 1947. december tl-én mondott a Nemzetgyűlésben: «.Kommunista pártunk... kijelentette, és most is kötelezően kijelenti: ragaszkodunk és a legkisebb mértékben sem tágítnnk a- zoktól a megállapodásoktól, amelyek a nem­zeti forradalom, a felkelés és az ellenállás Idején jöttek létre, s amelyeket a Nemzeti Front összes pártjai kötelezően elfogadtak. Az áj Csehszlovák Köztársaságot népi de­mokratikus elveken építjük fel. Hogy sen­ki se legyen kétségben afelől, hogyan kell a népi demokráciát magyarázni, BeneS köz- társasági elnök nyilatkozatára hivatkozom, amely szerint ,,a népi demokráciát szociali­záló demokráciaként kell felfogni." Ezen az alapon kötöttük meg a megállapodást ... A megállapodás jelentősége az volt, hogy el­kerüljük a sok áldozatot kívánó további harcokat, da ne térjünk la a szocializmus felé vezető útról. Ezt akarjuk; mindnyájan kötelezték magukat és azt ígérték, hogy a népi demokrácia megvalósításán fognak munkálkodni. Ahhoz azonban, hogy a népi demokráclAt egyetért« együttműködésben és áldozatok nélkül érjük el, mindenkinek be kell tartani azt, aminek betartását a forra­dalmi napokban megígérte. A valóságban azonban hamarosan meg­mutatkozott, hogy a burzsoáziának a nem kommunista pártokban elhelyezkedett kép­viselői a forradalmi fejlődéssel csak ideig­lenesen békültek meg, mert azt hitték, hogy a forradalom nehézségek közé kerül, és így sikerül megállapítaniuk és gúzsba kötniük a további fejlődését. A további tár­sadalmi-gazdasági változások megvalósítása, különösen azonban a dolgozók szociális problémáinak a vagyonos osztályok rovása Visszapillantás FEBRUÁRRA ra való megoldása a burzsoázia számára már elfogadhatatlan volt. A bnrzsoázia en­nek meggátlására törekedve fokozatosan megszervezte a mnnkásosztály ellen a poli- kai és a szociális reakció egységes frontját. A Nemzeti Szocialista Párt kezdeménye­zésére e pártok közős taktikai Irányvona­lat dolgoztak ki. A három párt reakciós vezetősége megállapodott abban, hogy bár­milyen áron Is, de meg kell akadályozni a kormányprogram még fennmaradt felada­tainak teljesítését. A Nemzeti Szocialista Párt, a Néppárt és a Szlovák Demokrata Párt reakciós veze­tőinek februári határozata, miszerint a párt miniszterei nyújtsák be lemondásukat, ab­béi a feltevésből. Indult ki, hogy a kor­mányválság alapjában véve a polgári de­mokrácia eszközeivel oldódik majd meg. Ügy gondolták, bogy a kormányválságot tárgyalásokkal fogják leküzdeni, a köztársa­sági elnök, a kormány elnöke és a politikai pártok vezetőségei között. Ez kísérlet volt ar ra, hogy a kormányválságot ne a népi ha­talom alapelveinek bázisán, hanem a Mün­chen előtti köztársaságban érvényesülő ré­gi, parlamentáris szokásokhoz híven oldják meg. Az a tény, hogy febrnárban még a parlament összehívására sem került sor. azt bizonyítja, hogy a kommnnistaellenes tömb a kormányban a miniszterek lemondása n- tán nem is annyira a válság alkotmányos, mint inkább „köztársasági elnöki" megol­dásában bízott. A három politikai párt reak­ciós politikai koncepciója tükröződött ab­ban az eljárásban Is, hogy kizárólag a ku­lisszák mögött tárgyaltak és a dolgozók széles rétegeit ki akarták zárni a döntés- hozatalból. Taktikájukra erősen rányomta bélyegét az alternatívák nélküli rögtönzés, a merevség és az abból adódó általános tehetetlenség, hogy nem voltak képesek po­zitívan reagálni a fejlődés szükségleteire. A reakciós politika így aztán konzervatív taktikai elvek alkalmazásához vezetett. Ezekből az ismert tényekből kiindulva februárt a marxista történetírás — a CSKP álláspontjával összhangban — úgy értékeli, hogy az ellenforradalmi erők arra iránya­ié kísérletének visszaverése volt, hogy meg- döntsék a népi demokratikus hatalmat, és hogy ez a kísérlet a valóságban meggyor­sította a szocialista forradalmat. Mint a februárt közvetlenül követő fejlődés meg­mutatta. Csehszlovákiában is beigazolódott az a tétel, bogy az ellenforradalmi kísér­let a forradalmi időkben nemcsak, hogy nem tartóztatja fel a forradalmi fejlődést, hanem még meg is gyorsítja. A munkásosztály és a CSKP viszonya á demokratikus államhoz kezdettől fogva a legpozitívabb volt. A kommunisták érdeke a forradalom további fejlődése, szocialista tartalmának elmélyülése volt. Ebből az iS következik, hogy Csehszlovákia Kommunis­ta Pártjának semmi érdeke nem fűződhetett egy olyan államfordulathoz, amely megza­varta volna az addigi viszonyokat; csakis egy olyan hatalmi változást tarthatott kí­vánatosnak, amely elmélyítette a forradal­mat azzal, hogy a politikai hatalom egy ré­sze a munkásosztályé lesz, s így a mun­kásosztály határozottabban érvényesítheti a vezető szerepét. Az Ilyen irányú váltoasá« logikus kibontakozása volt az eddigi for­radalmi folyamatnak. A bnrzsoá propaganda az ún. kommunis­ta puccs fő okaként még ma is azt emle­geti, hogy Csehszlovákia Kommunista Párt­ja állítólag félt az 1948 májasában sovrß kerülő választások eredményétől. De mi volt a tényleges helyzet? A Kommunista Párt gyakorlatilag már 1947 januárjában megkezdte választási előkészületeit, amikor kiadta ,,A nemzet többségéért" jelszót. A kommunistáknak 1947-ben fokozatosan si­került egyre jobban leleplezniük a burzsoá­ziát és politikai szószólóit; ugyanakkor megnyerték számos társadalmi réteg támo­gatását azzal, hogy következetesen harcol­tak érdekeikért. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága már az 1947 novemberében megtartott ülésén konkrétan fontolóra vette, milyen eljárást kövessen a választási hadjáratban. A kommunisták eredetileg azt akarták, hogy a döntő harcra csak a parlamenti vá­lasztások nyomán kerüljön sor. A reakciós miniszterek lemondása után azonban meg­változtatták a tervüket, és úgy határoztak, hogy az így kialakult helyzetet használják fel az erők végső összemérésére. A bur­zsoázia fellépésének időpontja és részben az a forma Is amelyben az végbement, bi­zonyos fokig meglepte, de mégsem érte teljesen váratlanul a kommunistákat akik előre látták a hatalmi összecsapás bekövet­keztét. Csehszlovákia Kommunista Pártja mint forradalmi párt gyakorlatilag már 1945 óta készült erre az összecsapásra. A Kommunista Párt a kormányválság ki­törése után határozott ellentámadásba ment ót. A bárom polgári párt minisztereinek le­mondása után már maga határozhatta meg a hatalmi konfliktus megoldásának mód-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents