Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-14 / 7. szám
V alaha gyakran jártam Rozsnyóra (Roznava) és sok rozsnyóit ismer-! tem meg. Az egyik színdarabot játszott, a másik énekelt; némelyik pedig ezt is, azt is csinálta. Emellett szavalt, előadásokat tartott, fényképezett, csil* lagászkodott vagy éppen vadászgatott, és szalönkahúzáskor vele tarthattam Gömör rengetegeibe. A közös nevezőjük az volt, hogy mindnyájan Csema- dok‘-tagok voltak, és szerették az irodalmat, a színházat, a zenét. Ez abban az időben volt, amikor egyszerre több csoport — a gimná« zium (Sunyovszky Szilvia játszotta az Elektrát) és a Csemadok színjátszó csoportja, valamint a Munkásénekkar — is szerepelt, összesen vagy százötven ember,' a Jókai napokon. Természetesen engem a munkám vitt a városba, s a hosszú téli estéken sokat beszélgettünk. Sokukkal' jó és tartós barátságot kötöttem. Az idő gyorsan múlik s azóta tizen« öt év is eltelt. Tizenöt év. Sokuk még ma is ott van a vártán, akárcsak tizenöt évvel ezelőtt, tagja a rozsnyói mun= kásdalárdának, s ha, mint Drenkó Istvánnal, találkozunk valahol, a régi dolgoknál kezdjük, ő akkor a vágó-» hídon dolgozott. Délután véres kötény« ben járt-kelt, de este sietett a szín« játszó csoport vagy az énekkar pró« báira. Közben nyugdíjba ment, vajon a kultúr- munkával is fölhagyott? — kérdeztem már nem egyszer magamtól, de az Ady-konfe- rencián találkoztunk. Jó érzés volt tíz év után újra látni, beszélgetni vele. És most is ez az érzés tölt el. A Kls-Csucsomi úton lakik. A ház fölött komorlik a Rákoshegy, a háza előtt sebes patak fut. — írni, rólam? Nem lenne jobb Inkább valaki másról? — próbál szerényen tiltakozni. Mindig ilyen volt. A munkát, a rábízott feladatot elvégezte, de utána nem tartott igényt a dicséretre. így például az első szereposztáskor a legtöbbször nem kapott szerepet, a bemutatókon mégis mindig ott volt. Játszott az Erzsi tekintetes asszonyban, a Kisasszonyok a magasban. Beszélgetünk, a gyermekkoráról faggatom: — 1914-ben születtem, huszonkilencben mentem el inasnak — vall magáról egyszerűen és természetesen. — Előbb Dob- sinán, majd Rozsnyón tanultam. Dolgoztam Gyűrben és más felé is. Negyvennégyben behívtak katonának, de csak csajkával kerültem ki a frontra; szerencsém volt, mint hentes az élelmezésnél szolgáltam ... Amikor, mint inas, elkerültem hazulról, a szüleimtől, akik földművesek voltak, nagyon örültem, mert bár odahaza nagyon f ötven ketten )fTj a 15 millióból _J Drenkó István ARCKÉP szüléinkhez, s beálltunk a sorba és húztuk az igát... A lacsony tömzsi termet, széles váll. Az ember azt mondaná, hogy az isten is hentesnek teremtette. A titok persze valahol máshol lehet; talán az őseiben kereshető. A legenda azt mondja ugyanis, hogy a falut, Kuntapolcát, ahonnan származik, kunok leszármazottai lakták. Bár munkásként élt és dolgozott, a könyvtára egy tudós könyvtára is lehetne. Csak néhány cím a sok közül: Ki kicsoda? — Életrajzi lexikon, II. Rákóczi Ferenc; Kovács Endre: Szemben a történelemmel; Kővágó László: Kisebbség — nemzetiség; Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül; Ján Juríőek: Eudovít Stúr [szlovákul). Ezenkívül számtalan folyóirat. A Kortárs; az Irodalmi Szemle, a Kritika, az Élet és Irodalom, az Űj Tükör és természetesen nem hiányzik az Oj Szó és a Népszabadság sem. Az utóbbiakat forgatom: — Régebben több folyóiratot és lapot járattam, de amióta nyugdíjba mentem, néhányról le kellett mondanom ... Az elolvasott írásokat aláhúzza, megjelöli, és lapokból kivágott írásokat csúsztat az oldalak közé. Szenvedélyesen olvas. — Már gyermekkoromban is sokat olvastam — mondja. — Talán tizenkét éves lehettem, amikor megkaptam az első könyvet a munkásegyletből. Elolvastam mindent, ami a kezembe került. Jókait, Mik- szátot, Eötvöst, angol és francia írókat, még akkor is, ha nem nagyon tudtam, hogy mi is az az irodalom. Ezt csak később, itt a Csemadokban tanultam meg. Képeztem magamat. Találkoztam írókkal és költőkkel. Előadóesteket tartottunk, szerveztünk. Verseket szavaltam, majd előadásokat tartottam. Feldolgoztam és megírtam a járási lapokban a helyi irodalmi hagyományokat.., A könyvtárában előkelő helyet foglalnak el Fábry Zoltán könyvei. A legtöbbön ott a szerző aláírása és ajánlása. Egyikétsokat dolgoztunk, nem sok értelme volt az egésznek. Kiúttalan volt az életünk. Persze, az inas élete sem volt könnyű, el kellett látni az istállót is. Almoztunk, szénát vetettünk az állatoknak, etettük a vágómarhát, disznót. Mennyi voltam, tizenöt, amikor elmentem a gazdával együtt a vásárra. Ű megvette a marhát, nekem pedig Dobsináról, Rőczéről vagy éppenséggel Iglóról haza kellett hajtani. Sokszor járható és járhatatlan utakon, hegyi ösvényeken, csapásokon keresztül jöttünk. Az volt azonban a jobbik eset, ha volt munka. Mert volt az úgy Is, hogy hiába voltunk erősek, szorgalmasak, nem kellett a két kezünk. Ilyenkor visszamentünk a másikát maga Fábry Zoltán küldte meg Drenkó Istvánnak, akit a csodálaton túl személyes barátság fűzött a szerzőhöz. Vajon hogyan jött létre a barátságuk, s mi az, ami összekapcsolta őket? — kérdem és érdeklődéssel hallgatom a visszaemlékezéseit: — 1957-ben merült fel először, hogy meg kellene hívni Rozsnyóra. Akkor írtunk is neki, de betegsége miatt nem jöhetett el. Azóta aztán, ha mást nem is, de legalább egy-egy újévi üdvözletét küldtem neki mindig. Találkozni csak 1964-ben találkoztunk először, a Batsányi-napok alkalmával. Amikor bemutatkoztam, Fábry Zoltán meglepődött és megkérdezte, hogy én vagyok-e az, aki neki a levelezőlapokat kül* di? „Igen, én vagyok,“ válaszoltam. Valóban az volt a szokásom, hogy ismeretlenül is üdvözöltem. Hát miért nem jöttél már el egyszer? — kérdezte ezután. Én már szívesen átrándultam volna hozzá, hiszen Stósz nincs tőlünk messze, de nem mertem, mert úgy tudtuk, hogy beteg, és nBm szívesen fogadja az embereket. Egy délután aztán felkerekedtem és elindultam hozzá. Nem messze a házától leállítottam a kerékpárt és elmentem megnézni, hogy már fönn van-e. Azt mondta ugyanis a Batsányi-napokon, hogy délelőtt dolgozik, délután pedig pihen. Amikor az ablaka alá értem, kijött Schreiberné, s mondta, hogy még ne zavarjam. Egészen halkan beszéltünk, de úgy látszik, meghallotta, mert egyszercsak kinyílt az ablak, s kinézett. „Te vagy az? Jó, várj egy kicsit, mindjárt kinyitom az ajtót“ — mondta és aztán beengedett. Az irodalmunk helyzetéről beszélgettünk. Bábi Tibor, Gyurcsó István, Veres Zoltán neve került szóba. Arra voltam kíváncsi, miért neheztelnek rá a fiatalabb írók. ő a sok folyóiratra és a sok új könyvre mutatott. Panaszolta, hogy még el sem tudta olvasni a könyveiket, máris számonkérték tőle a kritikát. Már akkor is nagyon beteg volt és egy-egy rohama hetekig visszatartotta a munkában. Ezenkívül ott voltak a saját könyvei is, melyeket szintén szeretett volna tető alá hozni. Ezután még vagy tizenötször jártam nála. Leveleztünk Is. És ami érdekes volt számomra az, hogy milyen szeretettel beszélt az íróinkról. Azóta meghalt. Én azóta is sokat gondolok rá, idézem a szavait ha az eszembe jut... t Ú jra a kulturális munka kerül szóba. Lassan búcsúzom. Ma már elég sokat küszködik a hangszálaival. Gyöngül a szeme is és a könyvek néha úgy felizgatják, hogy napokig nem tudja folytatni az olvasást. Közben előadásokat ír, irodalmi összeállításokat készít — mint most is, a februári események harmincadik évfordulója tiszteletére. Akik ismerik és hallgatták már az előadásait, azok azt is megcsodálták, ahogyan felkészül ezekre. Egy- egy előadásán nemcsak Petőfiről, Aranyról, Vörösmartyról, Adyról beszél, hanem a történelemről és a tájról is szól. Sokáig beszélgettünk, közben be is esteledett. A Rákos-hegy ráhajolt tömör árnyékával a kis házikóra, az út teli volt olvadó fekete hóval, lucsokkal. ö is ilyenkor szokott elindulni az énekkar próbáira. Néha egyenest a munkahelyéről megy. Útközben dúdol. „No, már megy a Pista bácsi“ — mondták ilyenkor az utca lakói. A város új lakóházai egyre feljebb nyomulnak. Az utóbbit még nem is lakják, így fény ezen a téli estén nem nagyon van a Csucsomi úton. Nem nagyon van fény, de én mégis olyan nagyon messze nézek és látok. Drenkó István egyszerű és tiszta egyénisége világít előttem. Valahogy így képzelem el a jövő munkásait. Németh István „Élősködő (parasita). E névvel jelöljük azokat a szervezeteket, a- melyek táplálékszerzés céljából állandóan vagy átmenetileg más szervezetekben tartózkodnak. A növények és az állatok sorában egyaránt ismerünk élősködőket.“ A Révai Nagy Lexikona nem tudom mi okból, de nem tesz említést arról, hogy az emberek sorában is vannak élősködők. xxx A törvény az emberi élősködőket bünteti. A törvény szerint minden bizonnyal az az élősködés, amikor egy munkaképes ember a szüleivel, barátjával, barátnőjével tartatja el magát: nem dolgozik, pénz — s az ebből eredők — szempontjából egy másik emberre van utalva. Ez törvénytelen életforma. És az alábbi?: Közeli ismerősöm konyhájában üldögélünk. A jóval ötven fölött járó háziasszony a már-már kész levest, töltött káposztát ízlelgeti, és lecsíp egy darabot az illatozó túrós lepényből. Erzsi, a lány már megterítette az asztalt, amikor kopognak az ajtón. Kati érkezett meg, a nagyobbik lány, aki már néhány éve férjnél van. Férjével és két gyermekével a szüleitől külön él, nem messze, egy tömblakásban. Kezében táska, amelyből ételhordót szed elő, s megszólal: — Kész az ebéd? — és máris kezébe kap egy szelet túrós kalácsot, megemeli a levasesfazék fedőjét. — Kész — mondja az anya —, csak nem tudom, nem sóztam-e túl a levest. — Jaj, anyuka, tetszik tudni, hogy Gabika nem szereti sósán. Megint nem eszi meg a levest, ha sós... A gazdasszony nem válaszol. Megtörölgeti a felületesen elmosott ételhordót, teletölti mindegyiket a kész ételből, csomagol a kalácsból, és berakja a lánya táskájába. Kati még felkap az asztalról egy túróst és indul az ajtó felé: — Sietek, mert Péter már éhes —, és köszöntés nélkül távozik. Kati eltűnte után néhány percnyi csend, szemlesütő pillantások ülik meg a szobát, majd Erzsiké megszólal: — Gyere a szobámba, mutatok valamit. Leülünk a szobában. Tudom, hogy nem akar semmit mutatni, inkább mondani: „Látod — kezdi — ez így megy állandóan. Most elvitte az ebédet, este meg jön Péter, a férje a vacsoráért. Holnap, holnapután megint. Mióta egybekeltek ez így megy naponta.“ Hiszem, hogy Erzsiből nem az Irigység beszél, mert tudja, ha Kati kétszer annyit is visz el, neki és a szüleinek marad akkor is bőven. Két disznót vágnak minden évben, nem üres a kamra, és az anyja gondosan bevásárol minden héten. Sokkal inkább a megvetés, mint az irigység beszél belőle. Mert megveti a testvérét, Katit. Jogosanl És sajnálja az anyját, aki mindennap kiszolgálja a családot, pedig van elég dolga. Katiék kosztolásán kívül is. Dolgozik a szövetkezetben, ellátja az állatokat, a kertet sem hagyja parlagon, meg szinte naponta vigyáz Kati gyermekeire. — Mit csinál a nővéred egész nap, hogy még főzni sincs Ideje? — kérdezem. — Ül a bőrfotelban. Teheti, mert tudja, hogy van ilyen bolond anyja, aki ellátja őket mindennel. — S mennyit fizet ezért anyádnak? — Mennyit? Hát... Erzsi mondott egy cifrát, de mivel ilyen címletű pénz nincs, hát nem is írom Ide. Ez tehát a büntető törvény- könyv szerint nem élősködés, nem jár érte büntetés. Nem is feltűnő, fflTO’MijiMaHaaaiggm mert Kati már megszokta, hogy az anyja főz nekik — minden ellenérték nélkül, sőt, talán még ő perelne, ha egyszer hiába állítana be a konyhába a lábasokkal. Az anya is megszokta már e kiszolgáltatott helyzetet, s ha Erzsiké szóba hozza előtte csak ennyit mond: „Mit tegyek? Mondjam azt, hogy nem adóik. Mégiscsak a lányom.“ Ilyen vagy olyan változatban, ugyanezt látom, hallom máshonnan is. Nagyon sok helyen. Nekem ez valahogy furcsa, mert a mi családunkban más a módi. Főz az anyám is, és főz a bátyám felesége is. Ha anyu konyhájában készül el valamilyen jó falat, az csak természetes, hogy küld belőle a menyecskének is, aki pedig nem késlekedik viszonozni. Mindjárt másnap már olyat főz, amit a szülők is szeretnek: viszonozza a kedveskedést. Azt hiszem, ez tiszta lap: nincs kiszolgált és nincs kiszolgáltatott. Csak kölcsönösség van. Így jobban esik az étel. Persze az élősködésnek nemcsak ezen formáit látom. Tudok olyan esetről is, amikor a vőnek, a fiatalasszonynak szőlőkapálás 1- dején „kegyetlenül“ fájt a dereka, de amikor kiforrott a bor, már nyoma sem volt a derékfájásnak. Sőt, négykézláb is lement volna a pincébe — ahogy onnan egy szer föl is jött — csak legyen egyikét liter borocska mindennap. Aztán élősködésnek nevezem azt is, amikor a gyerekek elviszik a kiskacsát, csirkét, kismalacot — a szülőkhöz, akik fölnevelik, meg- hízlaljáik őket, aztán jő pénzen eladják. További példa, amikor a fiatalasszony szándékosan elrontja a mosógépet, hogy a szennyest az anyjához, anyósához hordhassa, mondva: „Elromlott a mosógépem, kézzel nem moshatok, mert allergiás vagyok a mosóporra.“ Ha az anya vagy az anyós netalán megjegyzi, hogy akkor mosson ki az ő mosógépén, megintcsak kész a válasz, ahhoz nem ért. Egy fiatal lány, amikor ezt mesélem neki, megjegyzi: — Ha véletlenül megbetegszem és az anyám mossa ki a fehérneműmet, szinte nem érzem jól magam benne. Mert én megszoktam, hogy a ruháimat magam mosom. A bátyám felesége még a bugyijait sem restelli anyámmal kimosatni. És ez talán nem élősködés? A bűnösöket az ítélethirdetés e- lött megkérdezik, hogy vétkesnek érzik-e magukat. Én Katinak tettem föl ezt a kérdést. Határozott nemmel válaszolt. Lehet, hogy nem tudja: az ítélet ennek ellenére is elhangzik. Sajnos, a mi esetünkben nem jogerősen. Z. L. TÉLESTI FÉNYBEN
