Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-02-07 / 6. szám

ÜJ IRÁNYÜ A mai szlovák képzőmű­vészetben az 1960-as évek eleje új, modern fiatal mű- vésznemzedék megjelenését jelentette. Ezek közül az egyik legjelentősebb szob­rász, Jozef Jankoviő, akinek művészete teljesen újszerű. Ékszer munkáiban megta­láljuk az emberi testrésze­ket, s alkotásaiból kiérez- zük az embernek és lelki jelenségeinek a megörökíté­sét. A fiatal Jozef Jankoviő szobrász alkotásai kultúránk oszthatatlan részét alkotják. Büszkék vagyunk rá. Még fiatal, és máris olyan kül­földi sikereket könyvelhet el, mint 1969-ben Párizsban, 1970-ben az EXPO-n, Osza­kában, és a velencei Bien- nálén. Köztársaságunkban is szá­mos értékes pályadíj nyer­tese, Így a Szlovák Nemzeti Felkelés bratislavai emlék mű pályázatának II., a Ban ská Bystrlca-1 SZNF em­lékművének tervével az I. dijat nyerte. Ezenkívül C. Majemík és V. Nejedig em­lékéremmel kitüntetett mű­vész. Jankoviő művészete szé­les skálájú. Egyrészt hatal­képző­művészet, sikeres tárlat más művészeti alkotásokat készít, másrészt grafikai művei és művészi ékszerei nevezetesek. Minden müvé­ben az emberi figurák ad­ják a mű tartalmi lényegét. A női ékszereiben újszerű művészi kifejezési módot használ. Ékszereit rézből* készíti, amelyeket azután ezüsttel vagy arannyal von be. A tárlat megtekintése után úgy érezzük, hogy Jankoviő művészetével az ókor klasszikus női ékszer- készítőinek a folytatója. Több alkotásával gyarapí­totta hazánk műemlékeit: Kováőovon a SNP (SZNF) emlékmű, Ostraván a köz­ponti temetőben találjuk hatalmas plasztikai művét és Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) a kultúrház művészi , megtervezésé és kivitelezése dicséri a művészetét. A mostani kiállítását a Nővé Zámky-i (Érsekújvár) Járási Múzeum Gorkij utcai termében láthatjuk. A tár­lat iránt nagy az érdeklő­lés nemcsak a városban és környékén, hanem Bratisla­va és Szlovákia más vidé­kéről is eljönnek megtekin­tésére a képzőművészet ked­velői. Jozef Jankoviő, azon fia­tal szobrászművészek közé tartozik, akit egyaránt jól ismernek nemcsak hazánk­ban, hanem külföldön is. PhDr. HOFER LAJOS Foto: Sasko Jenő ILF ES PETROV „Eléggé nehéz feladat a „Tizenkét szék“ szerzőjének önéletrajzát megírni. Ugyahis az a helyzet, hogy a szerző két Ízben született 1897-ben, illetve 1903-ban Először Hja Ilf, másodszor pedig Jevge- nyij Petrov képében. Mindkét esemény Ogyessza városában történt. Ily módon az Író már ifjú éveitől kezdve kettős életet élt. Az idő tájt, a- mikor a szerző egyik fele a pelenkában rúgkapált, a másik már hat esztendős volt, és átmászott a temetőkerltésen, hogy orgonát csenjen. Ez a kettős lét 1925-ig tartott, amidőn a két fél első Íz­ben találkozott Moszkvában. Ennyi de rül ki a szűkszavú kettős önéletrajzból. Petrovnak — Ilf halála után írt — visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy mind ketten a Gudok (Sziréna) című lapnál dolgoztak. S hogy társszerzőségre lápé sükhöz Petrov testvárbátyja, az akkor más sikeres Író Valentyin Katajev adta az ösztönzést. 1928-ban jelent meg a Tizenkét szék 1931 ben az Aranyborjú. A két pompás regényen kívül néhány rövidehb-hosszabt szatíra az alig egy évtizedes közös mun ka eredménye. Ilf 1937-ben tüdőbajban halt meg. Társának elesése után Petrov filmforgató könyveket Irt. A háborúban tudósítóként járta a frontokat, 1942-ben Szevasztopolből visszatérőben hősi ha­lált halt. Miért halhatatlan a mű a nagy kom- binátor, Osztap Bender kalandjairól szó­ló két regény? Mert Ilf és Petrov úgy állítja elénk a NEP-korszak" visszáságait és viszontagságait, jellegzetes helyzeteit és figuráit, hogy fél évszázad múltán saját barátainkra, ellenségeinkre és ter­mészetesen önmagunkra, saját konfliktu­sainkra és beidegződéseinkre ismerünk rá a könyv lapjain. A szatíra, ha Igazán jő, egyszerre aktuális és időtlen. Egyetlen jelenetet idézünk csak a Ti­zenkét székből: a sztargorodi villamos megnyitásának ünnepségét. A hosszúra nyúlt, fölöttébb unalmas népgyűlés vé­gén az építésvezető főmérnököt illeti a szó. „Treuhov sok mindenről akart beszél­ni. Az önkéntes felajánlásokról, a fárad ságos munkáról, mindarról, amit már megcsináltak és amit még csinálni le­het. Csinálni pedig sokat lehet: meg le­het szabadítani a várost a fertőző és ve szélyes hetivásároktól, fedett tivegcsar nokokat Jehet emelni, állandó hidat le­het építeni a helyett, amelyet a jégzaj­lás évről évre elsöpört, végül meg lehet valósítani egy hatalmas vágóhíd és hű- tőház építésének a tervét. Treuhov kinyitja a száját és akadoz­va rákérdez: — Elvtársak! Államunk nemzetközi helyzete... És olyan előírások, sarkigazságok ter­jengős fejtegetésébe fogott, hogy a tö­megben, amely már a hatodik nemzet­közi beszédet hallgatta végig, elhült a vér. , “ - ­Csak miután bevégezte, eszmélt rá Treuhov, hogy ő sem mondott egyetlen szót sem a villamosról. „Borzasztó — gondolta —, a szó szoros értelmében nem tudunk beszélni.“ A szatíraírónak sok a haragosa. Egy időben Iliről és Petrovról is tücsköt-bo- garat hordott össze a fennkölt kritika. Lunacsarszkij így kelt a védelmükre: „Ilf és Petrov nagyon vidám emberek, sok bennük a fiatalság és az erő. Nem imponálnak nekik az élet banalitásai, ahogyan mondani szokták, dörzsölt fic kók. Nemcsak belső erejüknek vannak tudatában, hanem annak is, hogy kör nyezetük filisztersége, az élet apró ki csinyességei fölött állnak, de tudják azt is, hogy a szovjet életnek ez a része, ezek az apróságok ez a filiszterség csak társadalmunk üledéke, a forradalom ru házaiénak csak beszennyezett alsó sze gélye.“ Az OV nyomán SZERETIK Á KULTÚRÁT Nyitracsehiben (Nitrany) több az olyan fiatal, aki szereti a kultúrát, az irodalmat, érdeklődik az olyasás, a versmondás és a zene iránt. A CSEMADOK helyi szervezetében több fiatal is dolgozik, és ezek meg­alakították az irodalmi csoportot. Az érdekkör híven teljesíti küldetését; ennek bizonyítéíka, hogy a fiatalok az elmúlt évben két irodalmi estet is szerveztek, és különböző rendezvényeken vettek részt, mint versmon- dők. Legutóbb Hajdú Mária, Csámpai Edit, Patay An­tal a CSEMADOK nyitrai járási bizottsága által mag­rendezett Ki mit tud vetélkedőn vettek részt Nagy- cétényben, majd bejutva a döntőbe, Nyitrán. Nagysze­rűen sikerült a nyitracsehi fiatalok Ady-estje, melyet a' költő születésének 100. évfordulója tiszteletére ren­dezték. A rendező Hajdú Mária volt. A zenei aláfes­téssel készült színpadi összeállítás nagy tapsot kapott a közönségtől. Az idősebbeknek Is tetszett a nagy gonddal összeállított műsor, amely Ady Endre mű­vészetét és életét hozta közelebb. Az irodalmi kör ezenkívül nagyszerű vetélkedőt, iro­dalmi agytórnát rendezett, melybe a fiatalság nagy része bekapcsolódott. Az irodalom nagyjait, neves köl­tőit, íróit" „frissítette fel“ a versenyzők agyában a kérdések tartalma. A kérdező történelmi tényeket mon­dott el a versenyzőknek, s ezek alapján kellett fel­ismerni a költőt, írót. A pontozók elsőnek Pőcsik Ist­vánt, másodiknak Kluka Lajost és harmadiknak Pócsik Antalt hirdette ki. A nyertesek jutalomban részesül­tek. Patay Péter DÁVID TERÉZ SZLOVÁKUL Mindig örömmé) tölt el bennünket, ha csehszlovákiai ma­gyar író könyvét megjelentetik szlovák nyelven is. Elis­merést jelent ez nemcsak az írónak, hanem a csehszlo­vákiai magyar irodalom számára is. Dávid Teréz: A fene­ketlen láda kincsei című nagyobb gyermekek számára írt regénye ez év elején jutott el a szlovák olvasóközönség­hez. A könyvet Mária Stevková fordította, és Anna Barto- sová színes illusztrációi díszítik. Terézia Dávidová POKLADY STAREJ TRUHLICE A varsói ZAKR ifjúsági klubban magas, karcsú lány — Alzbeta Dmoch — énekelt és játszott fuvolán. Itt ismerkedett meg Ja- nusz Kruk gitárossal, a mostani férjével. Később hozzájuk csatlakozott Andrzej Ry űnski, aztán 1971-ben megalakították a ,Dwa plus jeden“ együttest. Ma hazájuk- tan a legnépszerűbbek. Zenéjük alapja a népzene. Kezdetben csak otthon léptek fel. A megalakulás évé­ben azonnal beneveztek az opolei feszti­válra. Egy évvel később már elsők lettek a kolobrzegi fesztiválon, s elnyerték a fő dijat: az Aranygyűrűt. A következő évben • ugyanezen a fesztiválon a sajtó és a tévé nagydíját kapták. Az 1974-es esztendő voll számukra a legsikeresebb, amikor a sopoti nemzetközi versenyben az elsők lettek és a Music Week című brit zenei szaklaptól ímely figyelemmel kíséri a szocialista or szágok énekeseinek munkáját, megkapták Az év csillaga — Star 1974“ megtisztelő ■nmet Az európai országok közül Magyarorszá gon, az NDK-ban, NSZK-ban, Nyugat-Berlin ben, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában Olaszországban, Franciaországban és Bul gáriában léptek fel. Nagy sikerrel mutat koztak be Kanadában is. Az amerikai zene barátok is felfigyeltek zenéjükre és meg­hívták őket az USA megalakulásának 200 évfordulója alkalmából megrendezett ün népségekre. Ismerik őket a kubai fiatalok is. Csehszlovákiában már több alkalommal felléptek, többek között 1975-ben a Bra tislavai Lírán. Azóta két turnén is részt vettek hazánkban, legutóbb az elmúlt év végén. Mint vendégek felléptek a drezdai nemzetközi dalversenyen és, Bulgáriában a tavalyi Arany Orfeusz fesztiválon. A hamburgi televízió DISCO műsorában együtt léptek föl a Tremeloes-, az Os­monds- és a Vaníly Fare-együttesekkel. Rend szeres vendégei a német tévé népszerű Rund és a Moment, bitte. . könnyűzenei műsorának. Két színes filmet is készítettek. Eddig három nagylemezük jelent meg a Polskié Nagrania gondozásában. A 2 + 1 tgyüttes állandó szerződ is keretében rend­szeresen készít lemezeket az AMIGA és a SUPRAPHON stúdiókban. A DWA PLUS JEDEN triót a kitűnő ze­nészek és vokalisták szerencsés találkozó sának lehet nevezni, akik érdekes muzsi­kát propagálnak. — bogdány — A szerző felvétele > t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents