Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-11-21 / 47. szám
T ulajdonképpen már nem Is tudom, hogyan is történt az egész Épp csak annyira emlékszem, hogy estefelé elkezdett havazni s hogy a sáros út szélét olvadó hópelyhek szegélyezték. A hóié kis patakokban csordogált és a levegő olyan nyirkos és hideg volt, hogy senkinek még az eszébe sem jutott, hogy akárcsak az orrát ts kidugja abból a kellemesen kifutott papírskatulvábó! amely az útmenti fák mögé bújt és hétvégi háznak nevezték Abban a helyiségben a folyosó végén na gyón jól éreztük magunkat Nagy olajkályha égett benne és úgy búgott, mintha minden pillanatban fel akart volna robbanni. A sötétség egvre sűrűsödött és fekete volt, fekete, fekete Nagy esőcseppek kopogtak a bádogtetőn és a csatornán keresztül valahová m összeszaladtak Akkor már második éjszaka lumpoltunk és igazán nagyszerűen éreztük magunkat. Maja hozta a magnót, én a hangszórókat, a fiúk pedig egy rakás tíz év előtti felvétellel — amelyeket olyan Jó volt hallgatni, — állítottak be. Ezen az éjszakán feltettük magasabbra a helyiség sarkaiba a hangszórókat, és Így a zene betöltötte az egész helységet, átitatta a levegő minden részecskéjét, ezért aztán mindegy volt, hogy hallgatjuk-e. táncolunk e, rá vagy beszélgetünk -e közben — egyszerűen mindnyájan éreztük a zenét A fal mellett egy demi- zson bor állt, az asztalon az ablak mellett meg egy iókora fazék teli forralt borral. A bor fölségesen gőzölgött és csiklandozta az orrunkat. Aztán volt ott még egy csokor mocsári gólyahír is. A sugárzó sárga virágok és a haragoszöld levelek egy uborkásüvegben voltak és árasztották magukból a tavaszt. Amikor Maros lemászott, hogy tépjen belőlük, belecsúszott a patakba, elázott a cipője, és most ahányszor csak feléjük pillant, egy röpke mösolyt dob a lobogó sárga csokor felé. Körülbelül éjfélkor lettem rá figyelmes. Legalábbis gondolom hogy már éjfél lehetett, mert a borból már Jócskán hiányzott és a levegő tele volt forrósággal és párával, cigarettafüsttel, zenével, szavakkal, kacagással és a bolondító ritmus már benne volt mindnyájunk lábában. Abból az irdatlan ablqkmögötti feketeségből nézett rám. Fehér álarc nagy szemekkel. Úgy meredt rám, hogy egy centi nem sok, de annyit sem mozdult. Erősen lehunytam a szemem, hátrahajtottam a fejem és a képzeletemben fehér egerek Jelentek meg. Kettes sorban meneteltek a padlón és barátságosan pillogtak rám. Azt mondják, hogy az ilyen képzetek iobban segítenek az embernek, mint a hideg zuhany. Lassan kinyitottam a szemem. Nem segített Továbbra is ott volt és szemgödreiben fekete árnyak ültek. Vigyázva áttettem a poharat az egyik kezemből a másikba és alig észrevehetően megérintettem Veronka vállát. — Kérlek, pillants bele a szembe lévő ablakba. Valaki néz bennünket. Veronka előbb megnézett engem, majd az ablakra nézett és aztán megvonta a vállát. Nem szabadna annyit innod, drágám, — mondta — próbál] 'egy órát aludni, ez segít. Megráztam a vállát. — Ne légy őrült, hiszen ez csak a harmadik poharam. — A sör elejéről vagy a végéről? Tényleg vicces volt. — Te valóban nem látod őt az ablak ban? — Nem — mondta nyugodtan és türelmesen — nagyon magasan vannak a földtől ezek az ablakok. Ügy körülbelül az első emelet tájékán. Nem figyelted meg napközben? Nem lehet ott senki. És Ilyen hosszú létra sincs Itt sehol — De... Átkarolta a vállam — Igazán le kellene feküdnöd. Segítsek? — Nem , . nem kell. Ezt megiszom és megyek. — Nagyszerű — válaszolta és csatlakozott a terem másik végén a táncolókhoz. Görcsösen megragadtam a poharat a keBEÄTA KELEMENOVÁ: AZ AZ ARC zemmel, hogy ne vegye észre senki, menynyire remegnek az ujjaim. Mert különben ő ott volt, egészen biztos ott volt az ablak mögött és ráadásul még hasonlított is valakire. Hátat fordítottam az ablaknak, kiittam a poharamból a bort és elindultam táncolni, beszélgetni, nevetni. Ennek ellenére ott éreztem őt a hátamban. Éreztem, hogy mennyire meg akar igéz- ni, átfúrja magát a tekintetével az ablakon. beveszi magát a bőröm alá, magányomba, szomorúságomba és elhagyatott- ságomba, és egyenesen a szívem felé tart; lassan, lassacskán és .. . Ja] ... — Mi van? — kérdezte meglepetten Lubos, amikor abbahagytam a táncot. — Hiszen te sírsz, leányzó! Mi történt veled? — Az az arcl — bőgtem el magamat hisztériásán, — Az az arc, nem látod azt az arcot ott az ablak mögött? Néz, csak néz és meg se mozdul. — No, nyugodj meg, kedvesem — simogatta érzéssel a hajamat. No, nyugodj már meg. Nincs ott senki, egyáltalán senki. Kicsit sok volt, ez az egész. — Én nem vagyok berúgva- — kiáltottam. — Nem vagyok, nem vagyok berúgva... Épp csak azt nem tudom, hogy honnan is került oda, érted? Nem tudom . . . Azt hiszem, hogy akkor mindenki abbahagyta a táncot és engem néztek. LuboS óvatosan átkarolta a vállam és kivezetett a ház elé. Álltunk ott egy kis ideig. Én a vállára támaszkodtam és mélyen lélegeztem. Hideg és nyirkos éjszaka volt, és apróra szemerkélt az eső. — Minden rendben? — kérdezte Luboé csendesen. Én bólintottam és megcsókoltam a szakállas képét. — Nagyon kedves vagy, de talán most már hagyj egy kicsit magamra. Jó?! Bement. Becsukta maga mögött a meleg és sugárzó ajtó négyszögét és itt maradt velem kint az éjszaka. Rádőltem a vizes korlátra és az arcom az eső felé fordítottam. Szokásunkban volt néha találkozni ilyen kis víkendházakban a hegyek között. Három napra magunk mögött hagytuk a völgyben az egész világot és csak magunknak és a barátainknak éltünk. És nagyszerű három nap volt ez. Az embernek az volt az érzése, ha visszatér oda le a völgybe, akár félkézzel Is bír az összes kellemetlenséggel és a másik keze pedig megmarad ... mondjuk ölelésre ... Ma este én Is csak forralt bort ittam, mert valóban hideg volt és az agyam derűs és tiszta volt.. és tiszta is maradt egészen éjfélig. Rátámaszkodtam a korlátra és éreztem, hogy egyre vizesebb a hajam és a ruhám is. Á hűvösség a bőröm alá lopakodott és sok minden az eszembe Jutott azok közül a dolgok közül amelyek a völgyben maradtak. Amikor újra visszatértem a helyiségbe, úgy éreztem, hogy az agyam ismét tiszta és ezért mindjárt az ajtótól rámosolvogtam arra az arcra. És most már azt is tudtam, hogy kire Is hasonlított. Az arc ugyanis saját arcom volt. Németh István fordítása lesége, tudod, az a szőke negyvenéves, aki tetszett neked, egy állati rendes csaj. Persze, a mama kijelentette, hogy őneki mindegyik gyereke egyforma. Majd kiderül. Látom a Kareszon, hogy alig várja már a mama áthelyezését hozzánk, mert tisztára az idegeire ment. Csak szegény öreglány ezt nem evidálja. Piszok elfogult a fiával szemben... Ha a Karesz mozsárágyúval ijesztgetné, akkor is az ő fiacskája lenne. Az áttelepítést a jövő hét folyamán végrehajtják. Következésképpen nem lesz hol találkoznunk. Legalábbis nálunk kizárt. Százas, hogy a nagyi a nyolcvanegy évével nemigen húzza kt innét a lábát. Örökké valakinek a nyakán lóg. Egész nap fenn jár és rettentő éber. Továbbá nem süket, viszont rettenetesen rossz alvó. Tehát minden tulajdonsága sértetlen, ami lehetetlenné teszi megüresedő kéglink nyugodt használatát. Az öregjeim megint műszakoznak. Most is mindketten munkában vannak. Hajtanak a bulgáriai úthoz. Nincs itt senki és rád gondolok. Folyton ki kell találnunk valamit, szívem. Ja, matekból megint ötöst kaptam. Anya nem arénázott túlságosan, viszont a faterom kifejtette a nézetett, miszerint: ha megbukom, kivesz a suliból. Nem egy rossz ötlet, összeházasodnánk, igaz? Erről majd légy szíves bőveb ben írjál. Mármint, hogy megérné-e elhúzatni magam több tantárgyból is. 0, és kocsit is vettünk. Piros Lada, ha érdekel. Az öregjeim azzal akarnak Bulcsiba rpenni. Isten, egy szekér, bár én nemigei ültem még benne. Mindig ki agyalok valami marhaságot hogy itthon maradhassak. Olyat jó az, amikor egyedül vágyói itthon és teljes figyelemmé csak Rád gondolhatok. Lassat ennek is vége lesz. A nagy majd folyton macerálni fog Szörnyű lesz. Meg mindig i rád gondolok. A suliban is, ht magyaráz valamelyik prof Ogy néz kt, mintha figyelnék Legalább nem dumálok a pad társammal. Aki mellesleg eg\ ollári hülye csaj, de errő majd máskor írok többet, t naplómat pedig eltüzeltem mert rájöttem, hogy az eg, állati nagy marhaság és naí csibéknek való mulatság. In kább olvasok. Most pl. Krúdy és Jack Londont egyszerre Csak nem mindig értek met mindent belőlük. Szeretné, már én is olyan művelt lenn. mint Te vagy. Vettem egy mí sik könyvet is. Joyce Carc Oates: Luxusvilág. Állati kiáss: Egy mukiról szól, aki gyerek korában lelőtte az anyját. Mot lelkizik a tettén. Követkéz levelemben majd bővebbe írok róla, jó? Néha arra gór dolok, biztosan van valaki rajtam kívül. Ha megtudon én kinyírom magam. Te má sokkal idősebb vagy nálamnc és' fősultra is jársz. Ott biztc san vannak nőid. Most is bt gök, ha erre gondolok. Ja, múl kori leveledben írod, hogy sí torozzunk. Arról sajnos le ke beszélned magad. Azt nem mei ném megkockáztatni. Meg ke lene szöknöm. Ezek megtuc nák és menten kivágnána hazulról. Szétvernének. Jrjá Csókollak. Husi. II. Szia Pubil Már két hónapi várom a leveledet és Te nei KULCSÁR FERENC: Eltűnések Tegnáp Is Valaki Itt járt és kérdezett: — Miért vagy messze, Elhomár? Odaátról szóltam: — Várva várj! Itt volt: barna szeme babonásan járt és simogatta létem hiányát: ajtót, képeket. És félt, hogy van is mit tehet. Titkoltam hosszan hollétem. Pedig: jártam az ösztön vadonét. Királyvízzel vegyültem odaát. S vonatkerékhez ütödtem. Iskolások mentek iskolába. Amint illett, széjjelfolytam az évek májusába. Ha itt jár újra Valaki majd, s kérdezi: — Miért vagy messze, Elhomár? Álljon itt a válasz: — Várva ■ várjI ■ yt ‘í v (Töredék) Viszem az eget dadogva, mielőtt hamisan ragyogna, s az embert viszem remegőn által a rothadt levegőn ... Lobog a földben gyökerem, nem felejtek: emlékezeml S ha nem látod a mindent a szememben, szememtől szemed rettegjen .-. Dúdor István: Festőpróféták /Tusrajz) DÉNES GYÖRGY: Közöny Ö. tétova közöny, mely napra se lát nyelvén se szó, se íz — szemében tört káprazat: ha földre csüng az ág s csillagok reszketnek fönt az égen. Fülében megalvadt zene. Kocsonyás a föld, S mintha Inogna minden va szédületbe. Nem lehet összetartani. S míg mocsárként bugyog a sírás. Ő néma. mint a szfinx a sivatagban. Szirtfok. — Kívüle teljesen lakátlan. vataszoisz nettem, vegieg eldöntöttem, hogy ha e hét szerdáig nem kapok Tőled levelet, akkor végzek magammal. Es most szerda van. A muterék müszakoznak. Tehát ez a búcsúlevelem. Mindig arra k$r. tél, hoqy ne legyek szentimentális. Most szót fogadok. Engem már nem érdekel semmi. Különben, megírom még azt, ; hogy ha az öreganyám miatt \ nem válaszoltál, akkor rosszul tetted, mert megoldódott a do . log. Mindössze másfél hétig volt itt. Elég sok pénzükbe i került az öregjeimnek, de ' azért elmennek Bulcsiba. Bizto- i san összejön a stóla, hisz úgy , hajtanak,. mint az őrültek. Már i az ötöseim miatt sincs idejük i arénázni. Most pedig megyek ■ és kinyitom a gázcsapot. Előbb 1 még feldobom Neked ezt a . búcsúlevelet. Itt mellékelem, f amit megígértem. A vélemé- : nyem a Luxusvilág című könyv- , röl. Megígértem, tehát elküldöm.- Gondolom, hogy ez persze Té- l ged egyáltalán nem is érde- . kel. Legyél nagyon boldog- mással. Isten veled. Husi. t 5 í III. i , Pubil Mégsem haltam meg, r mert megtaláltak. Elfelejtettem l bezárni az ajtót. Ez volt a sze■ rencsém. Ügy hogy élek és- már egyáltalán nem vagyok- Beléd szerelmes. Sőt! Egyálta- Ián nem vagyok szerelmes. I mert szerintem az egy akkora- marhaság, mint a naplóírás- Még csak annyit, hogy a tan- év heplenddel végződött. Ma- k tekból megadták a négyest és az öregekkel Bulgáriába megyek nyaralni. Többet ne írjál. En se írhatok többet, a fate- a rék már lent állnak a kocsinál. n ZJTfC* Sajnos, gáz van. Megint beleköptek a levesünkbe, mert a nagyit a Karcsiéktól át kell hozni hozzánk. Azt hittem, begurulok a rémülettől, amikor megtudtam, mi a szitu. Arról van szó, hogy az öregjeim a nyáron Bulgáriában szándékoznak nyaralni. Marhára örültem a tervnek. Már javában elmélkedtem, miként úszhatnám meg társaságuk kötelező élvezetét. Egy pótvizsga például mindenképp megmentene. Akkor aztán két-három hétig miénk lenne a világ. Vagyis a kéglink. Alomíttasan kezdtem neki a matek következetes elhanyagolásának. A pótvizsgán azért átmennék. Annyit értek a matekhoz. Csakhogy, amint már említettem, állati balhés a dolog. Tudod, milyen állati zsémbes öreglány az 'öreganyám?! Allatian cikizne, ha meglátna téged. Es mindent visszamondana muteréknak. Bocsáss meg. hogy ilyen hebehurgya levelet írok, de oltártan le vagyok lombozódva. Azon felül totál lejártak a rugóini, mert egész délután tanultam. Illetve a könyveim felett ábrándoztam. Nem ts hiszed, milyen kimerítő az ilyesmi. Dehát egyelőbe ez van. Ezt kell szeretnem. Most késő este van már.. Ott maradt abba az eszmefut- *atásom, hogy áthozzák hozzánk a nagyit, mert a Karesi felesége állandóan üldözi, amit én csak részben tudok elfő gadni Véleményem szerint Kareszné, vagyis a Karcsi fe KISS PÉNTEK JÓZSEF: SZIA PUBI
