Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-11-21 / 47. szám

ZSUZSA „Látja, most éppen szabad vagyak. Háromkor tesz órám, addig bőven van idűm ... Szorongás? Félelem? Furcsa módon egyiket sem érez­tem, amikor felvettek, űrültem... Rettenetesen boldog voltam, amikor a nehéz Banská Stiavnica-i év után itt Budapesten felolvasták, hogy én, Horváth Zsuzsa is felvételt nyertem a Színművészeti Főiskolára. Higgye el, nem volt könnyű az űt, amit megtettem. £n is jár­tam szavalóversenyekre, mint más alap- és középiskolás osztálytársam, tagja voltam a komáromi (Komárnoi gimnázium irodalmi színpadának, gitározni tanultam... mindez azonban kevés lett volna ahhoz, hogy magam és mások előtt is bátran kimondhassam, ha minden úgy lesz, ahogy én akarom: színésznő leszek. Hatalmas belső erőre volt szükségem... Azt hiszem a kilencedik osztályban merült fel elő­ször bennem a színészet iránti érdeklődés. Persze, nem voltam egyedül, hiszen abban a korban sokan csak a színészi, a tanári és az orvosi hivatást ismerik. Ezért aztán még a gondolatot is megpróbáltam kiverni a fe­jemből, mert biztosra vettem, hogy én is kinüvöm majd — mint mások. Elsős voltam a gimiben, amikor rádöbbentem: engem csak a színház érdekel. Végignéztem a MATESZ minden előadását. Mintha csak arra vártam volna, hogy valaki szóljon és azt mondja: gyere közénk) Dráfi Mátyás. Fazekas Imre és Siposs Jenő segítettek az első lépé­seknél. Bratislavában volt az első felvételi. Szlovákul. Üt­ött bele is gabalyodtam... A magyar verseket viszont pontosan előadtam. Helyzetgyakorlatok következtek... El kellett játszanom, hogy a nővéremnek kislánya van. Gyönyörű, nagy szemű. Hogy aitatódallal ringatom álomba... Aztán a Rómeó és júlia méreg-monológját mondtam el. Üjra egy helyzetgyakorlat... Megszólítok egy ismeretlen fiút... Félénken, bátortalanul. Tánc és ének következett. Aztán megkaptam az engedélyt a bu­dapesti felvételihez. Az első rostát kihagyhattam. A másodikon és a harmadikon túljutottam. Az első év után azt hittem, most már csak könnyebb lehet. Tévedtem. Ez az év is sok energiát kíván. Békés András az osztályfőnököm. Az Operaház rendezője. A végkimerülésig dolgoztat... Tessék, itt az óraren­dem. Reggel nyolctól este fél tízig vannak órák. Ma­gyar Irodalom, filozófia, szinészmesterség, esztétika, jelmez-, művészet-, zene- és drámatörténet beszéd- és maszkóra, művészi torna, zenész- és színészmesterség, hangképzés, korrepetició. Csak vasárnap van meg­állás ... Még tavaly rájöttem, hogy újra meg kell tannlnom beszélni. A gátlásaimat is le kellene már gyűrni... Egy csomó hibámról le kell szoknom, ha színpadra akarok lépni. Es a húszéves ember hajlamos még a gyerekes viselkedésre... En is csak most alakulok. A gyerekcipőt már kinőttem, felnőtt még nem vagyok... Tavasszal a beszédvizsgán találkoztam Szendrő Iván­nal, a Tanyaszínház vezetőjével. Megkérdezte, volna-e kedvem végigjátszani a nyarat? Hát persze, hogy volt. A Három körösztyén leány című drámát Kecskeméttől Szegedig harminc alkalommal adtuk elő. Falusi embe­reknek, akik sosem voltak még igazi színházban. Mi­csoda őröm volt számunkra, hogy végig le tudtuk kötni a figyelmüket... Élvezték a játékot, akárcsak mi, a fiúrnhába bújtatott török feleségek. Akkor éreztem meg először, hogy mit jelent a taps és mit a színészi Játék...“ G. SZABÖ LÁSZLÓ SZOL A ZENE, A ZENEBONA SZÜLÖK, PEDAGÓGUSOK FIGYELMÉBE Szól a beatzene, vagy a hanglemez, alig lehet egy­más szavát érteni. De valakinek valahol mégis szót kell érteni. Ezt a cólt szolgálja dr. Mózsl Ferenc „Zenei nevelés“ című segédkönyve az általános iskolák 3. osztályé szá­mára Ebben a könyvében nemcsak a magyar Iskola jö­vőjére, hanem a zene jövőjére Is gondolt. Amikor ezt a fogalmat mérlegeli, valamennyi pedagógust emlékez­tet a múlt hagyományainak ápolására. Ha a jövő Iskoláját meg akarjuk ismerni, vissza kell emlékeznünk a múlt erőfeszítéseire. Éppen ezért vala­mennyi pedagógusnak fokozottabb Igényességre kell tö­rekednie. Jó szolgálatot tesz ez a segédkönyv, mert se­gíti a tanítók napi munkáját, hasznos példákat, gon­dolatokat ad. Az általános Iskola sokféle tantárgyat tanít, mely ál­talános műveltségi alapokat nyújt. Ha ezek az alapok szilárdak, akkor kibontakozhat az egyéni hajlam, a te­hetség is. Ha a tantárgyak közötti összefüggéseket ke­ressük, akkor a zenei nevelést fontos tényezőként 'kel­lene megemlítenünk, mely hat a gyermek személyisé­gére, tanulási készségére, ízlésére, anyanyelvének fej­lesztésére. Éppen ezért a zenét nem választhatjuk el a moz­gástól. Ha egy-egy zeneóra keretén belül kedve támad­na az osztálynak, hogy a zehn átélését saját mozdula­tával fejezze ki, engedjük meg azt. mart így a dalla­mot, a ritmust jobban megtanulják, sőt saját érzéseiket is kifejezhetik mozdulataikkal. A népdalok, a balladák közösségi élményekből szü­lettek, mimika, tekintet, gesztus kísérte őket, személyes kapcsolatok hordozót voltak. Hisz a múltban egy-egy fáradságos munka közben táncot lejtett a paraszt, erőt adott nehéz sorsa elviseléséhez. Ezért helyesnek talá­lom Mózsl Ferenc régi és új kezdeményezését, amely­ben hangsúlyozza, hogy: „Az últalános Iskola alsó ta­gozatában minden osztályban ragadjunk meg minden megfelelő alkalmat a gyermekek örömteli éneklésére. A magyar nyelv, de akár a munkára nevelés, vagy a rajz során is, ha alkalom nyílik rá, szánjunk 2—3 per­cet arra, hogy a gyerekek egy-egy jől Ismert és éppen ezért szívesen énekelt dalt elénekeljenek. Az Ilyen Idő­veszteség nem Időveszteség, mert felüdítl a gyereket, és regenerálja a gyorsan fáradó gyermeki észlelést és figyelmet.“ A közelmúltban kezembe került dr. Kokas Klárának a zenei nevelés ápolásáról szóló Írása, amelyben így nyi­latkozik: „Nemrégiben láttam egy huszonhat éves anyát, aki hároméves kislányának énekelt. A gyerek rászorí­totta fejét az anya mellére, néha le is csúszott, fülét az anyja hasára nyomta, úgy dünnyögte vele a melódia­töredékeket. A kislány és két idősebb testvére (négy es hat évesek) a leggyönyörűbb ősi stílusú népdalokat éneklik, parlando, rubato, az összes hajlitásokkal, a dal eredeti szépségében, olyan díszítéseket, amelyeket még nyolcadik osztályban sem merünk a gyerekeknek bemutatni, mert nehéznek tartjuk. A személyes kapcso­latnak ebben az intenzitásában a gyerekek átvették az anyjuk énekét, s a dalokat eredeti szépségükben tanul­ták meg.“ Ilyen átvételre és átadásra lenne szükségünk a művészetre oktatás minden fórumán, az iskolában Is, mert a személytelenül tanított dal nem adja át a zenét. A zenének pedig sugároznia kell teljes Intenzitásával, mert csak ekkor formál személyiséget, azaz nevel. Itt megállnák egy pillanatra — talán azért, mert egy kicsit elfogult vagyok kedves tanárommal szemben. Mózsi Ferenc órái külön élményt, külön hangulatot je­lentettek számunkra. Már 18—19 évesek voltunk és nemcsak az iskola, hanem a kollégium falai közt Is boldogan roptuk a táncot, dramatizáltuk a mesét és zavartalanul egymás derekát fogva láncszerűen énekel­tük: „Megy a gőzös, megy a gőzös, Kanizsára.“ Ebben az lntentlv zenesugárzásban fejlődtek ki egyéb képességek Is, olyanok, amelyek maradandóak. KQrtby Veronika l/innak olyan énekesek, “ akik gyorsan feltűnnek és ugyanolyan gyorsan el (Is múlnak. Petra Janó na gyón gyorsan, szinte hihe­tetlen gyorsasággal vált népszerűvé. Karrierje állan­dóan felfelé ível. A fiatal tehetségek csillaga. — Hogyan sikerült ilyen rövid idő alatt a legnép­szerűbb énekesek közé ke­rülnie? — A. siker titka nemcsak az előadóé. Éppen olyan fontos személy a zeneszer­ző. a szövegíró, mint az énekes. Oto Petfina másfél év alatt hozta össze mos­tam repertoáromat, bele­számítva a kis- és nagyle­mezt. A PRO-ROCK együttest, kísérő Zenekaromat is ő hozta össze. — Hogyan jellemeznéd nemrég megjelent Motorest című nagylemezedet? — Először csak próbál­gattuk, milyen lesz a kö­zönség reakclőja a hason lő számokra, mint amelyek a lemezen vannak. A köz­véleménykutatás után úgy döntöttünk, hogy a közön­ség elfogadta zenénket. Ek­kor határoztuk el, hogy ké­szítünk egy „elpé“-t. A nagy­lemez tizenkét rock-kompo­zíciót tartalmaz. Már elké­szítettük második nagyleme­zünk zeneanyagát ts. Éz egy 'kicsit keményebb lesz. mint az előző, gondolom ez is fog tetszeni a fiataloknak. Ez a lemez valami a pop és a rock között, le közelebb áll a rockhoz. — Melyik szerzővel dol­gozol együtt? — Mivelhogy számomra az összes dalt Óta Petfina és Zd. Rytlf komponálja, ve­lük dolgozom a legszíve­sebben. Ők már Ismernek engem, Zdenők tudja, mi­lyen legyen a szöveg. Óta pedig tudja, milyen zene kell a szöveghez, hogyan nézzen ki a dal. — Eddigi sikereid közül mit értékelsz a legjobban? — Nem szívesen éneke­lek fesztiválon, de a siker mégis fesztiválhoz, a Bra­tislava! Lírához fűződik. Két évvel ezelőtt előadói dijat kaptam. A dal szerzője az említett Petfina—Rytlf pá­ros volt. Ezen a szerzemé­nyen keresztül ismertem meg őket, ezt tartom a leg­nagyobb sikernek, hisz ki­váló szerzőkre találtam. — Mi szerepel még idei terveitekben? — Ez a kísérő együttes mégcsak fél éve létezik, úgyhogy előttünk még sok munka van. Most országos körúton vagyunk. Ezt kö­vetően a lengyel tévében készítünk egy műsort. Eb­ben az évben még két kis­lemez felvételét kell elké­szítenünk. Ha jut idő, akkor feljútszuk a következő nagy­lemezünket is, már lassan készülünk a jövő évi más­fél hónapos szovjetunióbalt turnénkra. Köszönöm a beszélgetést Beszélgetett: B. G. A szerző felvétele Petra Janű LEVELEKBŐL November közepén látogatott el Nyltrára Szlovákia „legfiatalabb“ kamarazenekara, a Kassai (KoSlce) Kvartett. 1973-ban alakult meg a kassal filharmónia ösztönzésére és még ugyanabban az évben megtartotta első 'koncertjét, tehát mindössze ötéves. Azóta Igen szép művészi pályát futottak be, ismerősek a rádióból, a televízióból, s számos külföldi siker is öregbítette hírnevüket. A legfiatalabb 'kamarazenekar Nyitrán még nem járt, így érthető volt az érdeklődés, mely felléptüket fogad­ta. A 'közönség kiforrott együttest hallhatott, pompás összjátékkal és technikával, mintha már egy évtizede játszanának együtt. Osztatlan sikert arattak a Zobor alatt. Különösen Mozart D-dúr 'kvartettje, Stravinsky „Három szerzeménye“ és Dvofák F-dúr kvartett száma (az un. amerikai) arattak nagy sikert, és a közönség nem engedte le a művészeket a pódiumról, amíg rá­adásul el nem játszottak egy JanáCek-számot. Az együt­tes tagjai Ján OpSltoS (első hegedű), Milan Jtrout (má­sodik hegedű), Jozef KySka (violin hegedű) és Jura) Jánogik (violoncselló) voltak. A szép estének volt azonban egy kellemetlen mellék- zöngéje is, mely nem dicséri a Kultúra és Pihenés Parkjának rendezését, melyen maga a művészpártolók elnöke, dr. Peter Kuruc Is megütközött. Nem volt mű­sorfüzet és így a hallgatóság nem tudta, mit fog hal­lani és nem készülhetett fel az egyes számokra. Sze­rencsére az együttes egyik tagja az egyes müsorszá- mokat szabályosan „bekonferálta“. A megnyitó után kulturális műsor következett, mely­ben felléptek a helyi SZISZ-szervezet művészeti cso­portja, a Modern tánccsoport. A Szivárvány népi együt­tes nagy sikert aratott az üveges és fergeteges clmü táncával. Sok tapsot kapott a helyi iskola leány- tánccsoportja, a hangulatot, vidám jelenetek előadása is emelte. A kulturális műsor után a nagycétényl (Vei. Cetln) Echo beategyüttes játszotta a talpalávalót. Nagyon so­kan részt vettek a kedves ünnepségen és mindenki elé­gedetten tért haza. Száraz Pál V r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents