Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-11-14 / 46. szám

..v >^t K'.t." ' ■ U-A .'v.vfc 1

h' u V

setesaMsapi*£&í -.

• lit) i1 ÉL 'BÉÍíK. SBi«>8lWto3aS*- ,<»->. .PENTTI SAARIKOSSZI:

NEM FŐZÜNK KÁVÉT

tisztábban. száll este a füst az égnek vadabbul zúg a szél nem főzünk kávét? ,

a szikla kifordul a földből mint az ököl Suomira gondolok

mindenre gondoltam és beesteledett elfáradtam

és a madár szárnya közül pereg a homok.

Jávorszky Béla fordítása

EINO LEINE:

A SZÖVŐ ASSZONY

öreg asszony szövi a szürke vásznat. Kinn a földek őszi esőben áznak.

Ezt szövi 6 gyerekkora óta.

Ezt szőtte az anyja meg a nagyanyja, ezt szőtték a nők szakadatlan, minden nő, emberemlékezet óta.

Férjhez ment, szült, nőtt a gyerek, férjhez ment az is, gyereke lett.

Fagy vitte el a termést. A medve széttépte a tehenét. Tanyája leégett.

De nem változik, nem történik semmi,

Így telnek a hetek, igy múlnak az évék.

És ez történik, ennyi változás csak másokkal is, emberemlékezet óta.

öreg asszony szövi a szürke vásznat.

Képes Géza fordítása

EEVA-LIISA MANNER:

NEKEM VALÓ FÖLD

üres ösvények. Léptek: egy nagy madár fut a tetőn. Oly sűrű reggelente a köd,

hogy akár gyapjút lehetne fonni belőle. Szőnek a láthatatlan fák.

Két lépcső a múló: fehér végtelenség.

Mily szakadék felett vezet: felettem?

Vagy hogy szakadék nem is volt soha, csak hattyúnyom a vízben?

Pókos Edit fordítása

N

o, Elna, azt a húsos borsó- MÁRIA TOTTUNI: levest tedd oda a tűzre az zal a fazékkal, hadd legyen készen, mire Mattson megjön a munkából — szólt oda Mattsonné az u- nokuhúgának.

— Mindjárt, néni, mihelyst készen leszek a hajammal — válaszolt Elna, még egyszer odatartva a sütővasat a gáz lángjára.

— Hová : mégy most így kibodorít- va — kérdezte Mattsonné —, hiszen esik az eső.

— Olyan helyre megyek, ahol mindegy, akár esik az eső, akár süt a nap.

— Ejhal

— Harminc éves vagyok, mit gondol erről, néni?

— Elég nagy kori

— Igen. És meguntam, hogy örökké ablakmosással és nagytakarítással keressem a kenyeremet.

— Akkor kezd] ruhamosást, vagy más valamit.

— Egyúttal férjet is szerzek magamnak.

— Csak úgy — a polcról?

— Csak úgy. :

— És ki a jelentkező?

— Perttu, az asztalos.

— Az az özvegy?

— Hát hogy kapnék én fiatalembert! Mikor meghalt a felesége, alig egy hónap múltán, azt mondta nekem, hogy ő most el fog venni engem. Csakhogy én nem vagyok eladó, mondtam. Én pedig elveszem, válaszolta. Félév óta ez sokszor e- szembe jutott, csak nem akartam rágondolni, elhessegettem. De mikor ma reggel munkába menet szembejött velem Perttu és azt mondta; minek mégy máshová dolgozni cél nélkül, nálam még mindig szabad a hely, ha van kedved pályázni rá.

— Pályázni rál És te mit feleltél?

— Azt mondtam, hogy alighal Ismerem a férfiakat. Elegem van belőlük.

— No és erre mit válaszolt?.

— Azt, hogy nem az a baj, ha e- gyet már ismersz, gyere, tapasztald meg a másikat is. Ez aztán az ember, néni, azt mondoml ,

— No és te?

—r Azt válaszoltam, hogy még nincs kedvem könnybe mártogatni a kenyeremet, mert még máshová is mártogathatom.

— Hahaha — no és erre mit szólt?

— Azt mondta, hogy ha ő egyszer szeret valakit, attól ugyan messze esik a könny.

— És te?

— Csak azt mondtam, hogy nem megyek férjhez éhezni. Én jól akarok enni és sokat. Azt eheted, amit akarsz, válaszolta. Annyi volt a dolgom, hogy nem is értem rá a megkérést lebonyolítani. ígérni, azt tudnak a férfiak, mondtam neki, de bolond, aki hisz a beszédüknek. A keresetem felét megkapod, felelte. I- gaz volna ez, kérdeztem. Akár írásba adom, mondta ő. És vedd tekintetbe néni, hogy nem szokott ínnil

ABLAKMOSÓK

%9.

Az oldal illusztrációit Filep István készítette

— Az nem iszik!

— Nem iszik. Ez igaz. De egyszer már megcsalt engem egy férfi, vallottam be neki. Én tulajdonképpen megesett nő vagyok, ahogy mondani szokták. Te csak hallgass, felelte, én nem vagyok olyan szőrszálhasogató. És honnan Is kapnék én az én koromban egy ártatlan szüzet? Aztán meg félreléptem én magam is elég gyakran. Emiatt ne aggódj, csak gyere hozzám. így is elveszlek én. Te tetszel nekem.

— Ez egyenes beszéd volt.

— Az. De azért délelőtt még gondolkoztam azon, hogy engem nem vehetnek ám így el. Délután meg már azt gondoltam, jpiért ne történhetne meg az is, ha úgy hozza a sors.

— És mi fordította meg a kedvedet?

— Ez az eső.

— Az eső?

— Az eső.

— Hogy-hogy?

— Csak úgy. Mikor eljöttem a munkahelyemről, esni kezdett, de any- nyira, mintha dézsából öntenék.

— Igen, akkor kezdett esni.

—Mikor legjobban esett, bementem egy kapu alá. És gondolja-e, néni, ki állt ott?

— Nem én.

— Helli, az unokatestvérem és régi játszótársam.

— Hát ez, hogy történt? Most ment férjhez gazdagon, ahhoz az é- pítőmesterhez, hogy is hívják?

— Mindegy, akárhogy. Csak nézett

rám és úgy tett, mintha meg sem ismerne.

— Ejhal

— Egy ablakmosót! Ö, a nagykereskedőnél Én valamikor régen kinevettem őt,, amikor olyan volt, mint akit felvet a gőz, de ki számított jobban? Felesége llett egy öreg tűzifakereskedőnek, azután elvált, férjet cserélt, megint elvált. Hasznot húzott mindenből. Most övé a kőház. De hát mindig neki volt igaza. Ügy kellett volna érteni a számításhoz, mint ő. De én szégyelltem volna az ilyen merész nagykereskedelmet. Nem vagyok olyan jó számoló.

— De szíved, az neked jobbfajta volt.

— Káromra. Az csak szégyenbe hozza az embert. Engem úgy csaltak, mint a birkát. Öt bezzeg nem csalták meg.

— Ö maga csalt.

— Az mindig biztosabb. És ez a helyes. Milyen furcsa körhinta az élet, gondoltam, amíg ott álltam. E- lőre megy az ember, vagy hátra — mindig egyformán furcsa. És minek is kapaszkodom a szegény tisztességembe, ami nincs is? Ha ezzel a tisztességgel megfelelek valakinek, mit is veszítenék. És aztán — magasról esek én le, ha a seprűről a földre kerülökl Most aztán itt vagyok. A hajam kibodorítva, mint a felkínálkozóknak szokott. Nem kell más, mint elmenni és azt mondani: vedd el, vedd el.

— így kellett azt mondani másoknak is teelőtted.

— És azután?

— Tedd csak fel azt a fazék borsólevest a tűzre, hadd forrjon fel.

— Meglesz.

— És egyél előbb. Nem biztos, hogy ott mindjárt kenyérrel kínálnak! Menj, csak menj férjhez. De azt tanácsolom, hogy ne hagyd még ott a munkahelyedet.

— De hogy illene az össze: asztalosmester felesége és ablakmosó?

— Mondd, hogy én mondtam: az ember saját pénze mindig a saját pénze. Nézz meg engem.----Mattson csak külső munkás.

És takarékoskodni akar.

— Ugyan márl Mattson zsugori. Nem a Mattson kegyelméből élek. Más volt az, amikor a megboldogult Pietulainen élt, az aztán ember volt, annak a kegyelméből lehetett élni. Jó volna, ha élne.

— Igazán? A néni, úgy látszik, jobban szerette az első férjét.

— Igen, igen, sokkal jobban. Mi ez a Mattson Ptetulainennel összehasonlítva — csak férfi-formájú. Pietulainen, az volt a jó férj. Csak úgy csattant, amikor megütött.

— Megütötte?

— Néha-néha bizony meg, hogy is lehetett volna másként.

— De hiszen ez szörnyűi

— Miért lett volna szörnyű? Sokkal szörnyűbb' lett volna, ha egyszer sem szedett volna ráncba.

— És miért tette?

— Csak szerelemből.

— Hát — ilyen a szerelem?

— Ilyen. Már tudniillik az iga^i! Mikor én tréfából ingereltem, csak úgy a változatosság kedvéért, akkor abból mindig perpatvar lett.

— Mivel ingerelte?

— No hát egy kis féltékenykedéssel, meg mi egyébbel. Mikor az ember fiatal, forró a vére. Akkor aztán rámrohant és csavarta a csuklómat. Én meg heveskedtem és visszabántottam. De lehetetlen volt ellenállni annak a pogánynak. Derék ember volt, fiatal és a szerelem olyan, mint a legerősebb tűz. Ha ingerled, megérzed a testeden.

— Maga nem is haragudott?

— Átforrósodtam én is a küszködésben. De haragudni Pietuleinenre? Nem! Szerettem öt, ahogy már mondani szokták. És mikor megvert engem és utána megbánta, olyan jó volt és olyan gyöngéd, a tenyerén hordott — bele voltam bolondulva abba az emberbe, úgy bámultam, mint valami kincset. De haragudni? Öreá? Akár agyon is üthetett volna. Mit jelenthetnek azok a kék foltok, amit a saját uram okozott? Azok csak díszek. Mit jelent a fájdalom, amit a legjobb kéz okoz, amikor elveri az akadályokat a boldogság htjából? Azt a boldogságot, azt a napsütést! Azt a fiatalságot, azt a temérdek boldog örömöt! És hogy nevettünk azután. Csakhogy ez akkor volt... Több mint húsz év múlt el azóta. Nem, ez a Mattson, az ördög tudja, miféle szerzet ez — még egyszer sem tette rám a kezét. Megölné unalmával a feleségét, ha öreg asz- szony ettől meg tudna halni.

— Verés nélkül.

— És más érzelem nélkül.

— Hát nem jó ember ez a Matt- són?

— Jó. Csak éppen meghaltam volna, ha nem lennék már ilyen öreg. Bizony mondom, nehéz vele házasságban élni.

— De mégis kitartott mellette a néni.

— Kitartottam bizony. Több, mint húsz évet, hiszen most ötven múltam. Az elmúlt évben történt, hogy azt mondtam Mattsonnak: azt hiszem most lesz húsz éve annak, hogy a pap összeesketett minket. Meglehet, dünnyögte Mattson. Megünnepeljük az esküvő napját? —• kérdeztem. Minek, vonta meg a vállát Mattson, mág a 16 is nevetne rajtunk. Húsz év hosszú Idő, mondtam. Az még nem idő, az semmi, legyintett, ötven év, az már idő, tette hozzá azután. Akkor már nem is fogunk élni, mondtam. Nem is olyan fontos, legalább nem kell ünnepelni, válaszolta. De mikor udvaroltál nekem, akkor bezzeg tésztát hoztál nekem, fűszerezett rozskenyeret is hoztál és kerek-koszorúba font kalácsot is — és még vásárba is elvittéll Az egészen más dolog, morogta, én akkor udvaroltam neked és te még egészen idegen voltál. No és tán rossz feleséged voltam, kérdeztem. Nem, ez az egy igaz, mondta. Hát főzhetek akkor ünnepi ételt, kérdeztem, gondolva, hogy már megpuhult. Főzzél csak húsos borsólevest, mint más napokon, felelte. Megfőztem hát a borsólevest és ettünk némán. De mikor aztán kávét Is főztem és dacból még a kávéhoz való süteményt is megvettem, azt hiszed, talán evett belőle? A tökéletlen! Hozzá se nyúlt. Vegyél hát abból a kalácsból, hiszen a házasságunk évfordulója van, fordultam hozzá hízelegve. Jó az anélkül is, mondta, és nem nyúlt hozzá a semmirekellő. Azt hiszi, itt várom én meg az ötven év,es évfordulót. Köszönöm, nem. Megöregszem én itt időelőtt és meghalok.

— De az ilyen ember legalább hűséges.

— Igen, ha nem jön rá, hogy hűtlen is lehet. Nézd meg csak, mi az a zaj a pitvarban?

— Nincs itt senki.

— Ha esetleg jönne és meghallanál Nem volna jó. Révben akarok én azért még itt éldegélni — mert hát, lehet, hogy egyszer a fejébe veszi, hogy a fiatalabb jobb és drágább se lenne, s akkor aztán elkezd bogaraskodni és várni a halálomra. Ismerem én ezt a Mattsont. Messze esik attól a sajnálkozás. Én már békességet akarok, még ha nincs is benne szerelem. Legalább ennyi jutalmat. Hogy az öreg szívben ne dúljanak hiába való indulatok. Legyen csak üres. Ez legalább megeszi a borsólevest és megy. Szíves- örömest mossa az ember az ablakokat is, ha keres vele néhány fillért a maga szükségletére és szíves-örömest keresi vele kedvét az emberének Is.

— De hát akkor mégis nagy becsben tartja!

— Mert mégis csak a férfi a legjobb oltaloip az életben. Ez az a valami, amibe mégis kapaszkodni lehet, akármilyen Is. Mindig akad benne valami, amit bámulni kell. Pszt! Csendesen, ezek az ő léptei. Igen, igen, az ő léptei

Rolla Margit fordítása

W^^Ml -.

<'mm