Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-11-07 / 45. szám

N

eked adom a birka szemét, hogy é- leslátású légy ebben az országban. — Neked adom a birka fülét, hogy halld meg az Itt lakó emberek szavát és vidd hírül a tléidnek.

— Neked adom a birka nyelvét, hogy feleselni tud] azokkal, akik kételkednének sikereinkben.

Neked adom ..., neked adom ..., visszhangzik még most is bennem, ha kazahsztáni látogatásomat felidézem.

Zsamek Aszpanov, a területi lap főszerkesztője állt az asztalfőnél és ahogy osztotta vendégei között az Ínyencfalatokat, úgy fűzött mindegyikhez, Illetve mindenkihez egy-egy megjegyzést. Tőle tudtam meg azt is, hogy a megfőzött birka fejét harminchárom részre lehet szétosztani a vendégek között, és minden darab húsnak megvan a maga „mágikus“ ereje.

— Neked adom minden szabad időmet, hogy jól erezd magad nálunk. Gyere, nézd meg azokat a diafilmeket, melyeket több mint tíz éve gyűjtögetek, hogy bemutathassam az idelátogatónak a Mangislak-fél- szigetet.

tgy invitált Hja Levin Lenin-dljas főépítész, a munkaebéd után. — Ezt a nagy földet úgy sem tudnád bejárni rövid itt- -tartózkodásod alatt semmiféle közlekedési eszközzel. Én már tíz éve vagyok itt, és állítom, hogy nem Ismerem. Amit ismerek, az ez a város, mely Sevcsenkóról, a hagy ukrán költőről, a demokratikus forradalmi mozgalom harcosáról kapta a nevét, akit haladó nézeteiért erre a vidékre száműztek.

Nem kellett nagyon tágra nyitott szemmel járnom, hogy sokat lássak és nem a birkahús tett éleslátásúvá, hanem a kazalt valóság.

Zord és kietlen vidék, jegyzem a füzetembe, amint az építész diafilmjeit nézem. A tenger csendes, csak néhány nappal ott- jártarn előtt volt hatalmas vihar, amely felkorbácsolta a sós vizet és a repülőtér betonja mellett is jókora homokbuckákat e- melt. Ha itt szél söpör végig, a homokot úgy hordja a városban, mint nálunk télen a havat.

Peregnek a képek. Egy állami gazdaságba kalauzolnak el bennünket, melyet magyar fordításban Édesvizű Állami Gazdaságnak hívnak. Itt, valóban legnagyobb értők a víz, illetve volt addig, amíg fel nem építették azt a hatalmas üzemet, mely a tenger vizét sótalanítja. Ásványokban gazdag félsziget vérkeringését biztosítja az az üzem, melynek meglátogatására később került sor.

Áll még a jurta is Kazahsztánban, illetve a mangislaki félszigeten, mely a pásztorok lakhelyéül szolgál. Tevék legelésznek körülötte, őket őrzik a pásztorok. Pedig nem is kellene vigyázni e jámbor állatra. Egyik jó tulajdonsága közé tartozik, hogy ezer kilométerre is elbarangolhat otthonról, és mégis hazatalál. Jámbor és igénytelen állat a teve. Jó teherbíró képessége miatt különösen a múltban a sivatagi közlekedésnek egyik legfőbb eszköze volt. A képekből Ítélve ma már nem a teve dominál a végtelennek tűnő sivatagban, hanem a hatalmas lánctalpasok, melyek járják a homokbuckákat, rajtuk a legmodernebb műszerek segítségével az ember olaj után kutat.

Gondolatban bebarangoljuk a Kaszpi- -mélyföld síkságait, annak legmélyebb részét, mely a Mangislak-félszlgeten 132 méter mélyen fekszik a terigerszint alatt. Változik a kép. Ez már a Kaszpi-tenger. A Föld legnagyobb lefolyástalan sós tava. 11- ja barátom abbahagyja a vetítést, a tengerparti üdülőben és sétára Invitál.

— Nézzük meg a tengert, de jól öltözzünk fel — mondja.

— Sétáljunk végig a parton — állok

elő a javaslattal.

— Csak egy darabkán, mosolyodik el II- Ja — hiszen a Kaszpi-tenger partvonalának hossza 6400 kilométer, ebből a Szovjetunióé kb. 5400 kilométer és ezer Iráné.

A csípős szél arcunkba mar. Cipőnk megtelik homokkal. A vidám hangulatú nyárnak nyoma sincs. A halászok kitartóan ülnek a parton zsákmányra várva. Nem is kell sokáig várniuk, hiszen a Kaszpi-tenger halban igen gazdag. Tokféléktől a herín-. gekig, de a közkedvelt pontyok is megta lálhatók benne.

— Ha szerencsénk lesz, fókát is láthatunk, fejezi be a tenger dicséretét Hja.

Nem volt szerencsénk, mert ebben a zord Időben hogyan is sütkérezhettek volna a játékos kedvű fókák a parton.

Ojra bent vagyunk az üdülőben. Hja még vállalja a vetítést, de a kommentárt már Jerlán Aszanov, a városi tanács elnöke mondja a képekhez. Fiatal város, fiatal elnöke. Ezt írtam azonnal a jegyzetfüzetembe, amikor találkoztunk. Amit ott a diavetítés közben mondott és amit ott láttam, annak többszöröséről győződhettem meg az elkövetkező két napon.

Remélem, kipihented . a tegnapi szabadnap fáradalmait — szólt reggel telefonon oda a szobámba. — Fél órán belül nálad vagyok, szétnézünk a városban.

— A tegnapi napot szabadnapként könyveled el? — kérdeztem álmosan.

— Hiszen csak úgy beszélgettünk, ma pedig dolgoznunk keli. Ülve nem lehet megismerni egy várost és főleg nem lehet megismerni a benne élő embereket.

— Akkor induljunk éli

— Induljunk el, de ettől a trigonometriai ponttól, melyet tizenöt évvel ezelőtt helyeztek Ide a mérnökök és azt mondták, hogy itt város lesz. 1964-ben már leszállt az első repülőgép és hozta az építőiket. A város még nem állt, de az iránymutató táblák már léteztek, jelezve azt, hogy az emberi tudatban ott él egy nagyváros terve. A sivatag meghódításának első jele, mindig egy kizöldellő fa, így kezdték Sevcsenkóban is. A házak még nem álltak, de a fák gyökeret eresztettek, hogy később az emberek letelepedhessenek Itt.

A hatvanas években adták át az Aktay nevű szállodát. Ott Sevcsenkóban győződtem

eSIK/AAK IMRE;

GERSTNER ISTVÁN:

Az építők című sorozatból

meg arról, hogy mennyire össze lehet hangolni a múltat a jelennel, a népies motívumokat a modern építészeti elemekkel. A kultúra háza magán viseli a nemzeti hagyományokat, de ugyanakkor kivitelezésében a XX. század építészetének legmodernebb megnyilvánulásait. Az építészek nemcsak arra törekedtek, hogy nappal jól néz- THSrSnF"Wlfök, hähhm" no^y^ az esn ?§ny~* ben is színpompás látványt nyújtson.

— Kevés a kazalt felirat a városban — jegyeztem meg esti sétánk alkalmával a városi tanács elnökének. Elkomorodott megjegyzésemre, és azonnal taxiba ültünk.

— Remélem viccelsz — mondta —, ha pedig komolyan gondolod, akkor járjuk végig a várost.

Csupán egy utcán haladtunk végig és máris meggyőződhettem arról, hogy a lenini nemzetiségi politikát mennyire tudatosan váltják valóra a Szovjetunióban.

Tudod, mi abból indulunk ki, hogy emberi értékünket nem a külsőnk adja, nem a szemünk színe, nem az, hogy ki melyik népcsoporthoz tartozik, hanem, hogy milyen tettekre vagyunk képesek, amikor az erőnket, az akaratunkat kell próbára tenni. Különben elárulhatom neked, hogy városunkban 57 nemzetiséget tartunk számon.

— Akkor most ötvennyolc van, jegyzem meg viccesen, mert én magyar vagyok.

— Tudok róla.

Gyalog folytatjuk utunkat. A vélünk szembe jövő fiatalok tisztségviselőnek kijáró tisztelettel köszöntik az elnököt.

— Tudod, én nagyon szeretem ezeket a fiúkat, lányokat. Fiatalok, kedélyesek és köztük nagyon jól érzem magam. Sajnos, itt Sevcsenkóban a magam 37 évével már öregnek számítok, mivel a városban az átlagos életkor 25 év. Ha valahol, akkor nár

Sevcsenko látképe

Jerlan Aszanov, a városi tanács elnöke és Ilja Levin főépítész

lünk valóban gombamódra szaporodnak a házak. Évente több mint 110 000 négyzet- méternyi lakóterületet adunk át.

Legnagyobb üzemünk a B, N. 350, melyben csehszlovák szakemberek Is dolgoznak, Ennek egyik részlege alakítja át a tenger sós vizét ivóvízzé.;, A műtrágyagyár és.a műanyaggyár is számos munkalehetőséget nyújt.

A szakiskolákon kívül 14 tízéves iskola van a városban. -Persze ez az állítás csak most, ebben az évben igaz és fontos, mert minden esztendőben új iskolát adunk át 1200 diák számára.

Legnagyobb iskolánkban Valentyina Zsel- tonovna az igazgatónő. Rövid látogatásom alatt nem kis büszkeséggel mutatta meg az egyes tantermeket. 1700 diák, ötven osztály, 75 tanár. Ez a tömör statisztika. Nemcsak Sevcsenkóban tapasztaltam', hanem másutt is, hogy a Szovjetunióban- nagyon megnőtt az érdeklődés az idegen nyelvek tanulása iránt. Itt, ki-k! kedve szerint németet, franciát, illetve angol nyelvet tanulhat. A jó tanulmányi eredményeket mi- sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a diákok 42 százaléka kitüntetett és több mint a fele az érettségi után továbbtanul a felsőoktatási intézményekben. Az üzemek nagy segítséget nyújtanak a politechnikai nevelésben. A 9. és a 10. osztályban termelési gyakorlatra ts járnak a tanulók,

— Mint látja — tárja szét a karját Valentyina — kevés nálunk a férfi.

Elmosolyodom.

Miért mosolyog? — lepődik meg az igazgatónő.

— Azért, mert nem először hallom ezt a panaszt, nagyon gyakran tapasztalom a csehszlovákiai magyar iskolákban ts.

— Szóval baj van velünk, nőkkel?

— Nem a nőkkel, hanem inkább a férfiakkal, hogy idegenkednek a: pedagógusi pályától.

Kilépünk az iskolából. Az esti szürkületben az iskola melletti pályán 15—16 éves srácok rúgják a bőrt.

— Kár, hogy holnap elutazol — mondja az elnök. — Megnézhetnénk városunk futballcsapatának edzését, mely Trűd néven a kazahsztáni felsőbb ligában játszik Büszkék vagyunk Kaszpi nevű . röplabdacsapatunkra, melyet az egész Szovjetunió ban ismernek, de öröm1 nézni női kézilab- dásainkat ts, akik sikert sikerre halmoznak.

Kár,' hdgy felutazom, mondom csak úgy magamban, és közben azon filozofálgatok, hogy Itt, ebben a városban valóban Igyekeznek megteremteni a minden eddiginél teljesebb emberi fejlődés ' lehetőségét.

— Min töröd az eszedét?

—' Kicsit irigyeltek — válaszolom az elnök kérdésére;

összehúzta a szemöldökét, és mielőtt oe- fejeznénk sétánkat, hogy nyugovóra térjünk, ennyit mond: itt két nap csak annyiban hasonlít egymásra, hogy reggel felkelünk, este pedig lefekszünk De minden, ami a kettő között történik; napról napra más és más. Ezért szeretem ezt a várost.

sa