Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-11-07 / 45. szám

XXVII ÉVFOLYAM 197B. november 7. ARA 1,— korona

Dalocska az éjszakai Moszkváról

(BELLA AHMADULINANAK)

Mikor felharsan nagy merészen a kiirtok sárgaréz szava, ' szájról forró szavak lecsapnak ^

mint éhes ölyvek éjszaka, egy dallam,, mint üdítő zápor, zeng és pezseg völgyön-hofeven:

kis zenekara a reménynek, d vezényel: a szerelem. !

Válások, harcok évadában '

vad eső csattog hátadon, ; v ^

mint ólomkorbács, és tudod Jól, , /; ;

hogy nincs semerre irgalom, s már berékedt minden parancsnok —, '.

akkor szóhoz jut hirtelen ,

kis zenekara á reménynek, s ő vezényel: a szerelem. .

A kiirtok, flóták széttaposva, a dobok bőre elrepedt, de hej ördögi szép a flótás, utána minden *nő epéd, v

a klarinétos:, 'fiú herceg! r , j

S zeng cinkosan < )

völgvön-hegyen,,

ki zenekara a reménynek. v i

ő vezényel: a szerelem.

GERSTNER ISTVÁN: Szovjet népi motívumok

Rab Zsuzsa fordítása

„Az élet olyan ördögi ügyességgel van berendezve, hogy aki nem tud gyűlölni, az képtelen Őszintén szeretni.-Már pusztán ez, az embert gyökerestül eltorzító lélekhasadási kényszer, hogyszeretni kizárólag csak gyűlölet által lehet, egymagában pusztulásra ítéli a mai életkörülményeket.

Oroszországban, abban az országban, ahol a „lélékmentés“ általános módszere a feltétlen szenvedés, én egyetlen emberrel sem-találkoztam, egyetlen olyat sem ismerek, aki annyira mély !és annyira erős gyűlöletet, utálatot és megvetést érzett volna az emberek szerencsétlensége, bánata, szenvedése iránt, mint l^nin .

AZ én szememben Leninben épp az az érzése lélenti - kivételes nagyságát: hogy engesztelhetetlenül, olthatatlanul gyűlölte az emberek bajait, lángolóan hitte, hogy a balszerencse nem a létj kikaiszö- bölhetetlen alapja, hanem olyan nyavalya, amelyet az emberek kötelesek és képesek eltávolítani magukból.“ . '

„Minden, ami rendkívüli, megzavarja az emberéltet. abban,ijhogiy, úgy éljenek, ahogy ők akarják. Az emberek egyáltalán nem.a1 társa-> dalmi szokások gyökeres megváltoztatását, hanem csak. azok :kibő- ” vitásét kívánják,-ha ugyan kívánják. A többség tulajdonképpeni sóhaja és jajszava <?z:,„Ne, zavarjatok minket abban, hogy a.megszokott módon éljünk •“ ; ■ ■

„tér*in volt az, aki ügy megzavarta az emberekét megszokottról^* ‘ tűkben, ahogyan azt előtte senki sem tudta megtenni.“ | :

> j Gerfett