Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-10-24 / 43. szám
PETER KASALOVSKf SORSOK A hétköznapok ütemét megszoktuk. Így mindent megteszünk azért, hogy minél több ünnepnap legyen életünkben, hogy sizökkenjönk a hétköznapok monoton hangulatából. Kevés olyan ember akad, aki a hétköznapokat ünnepnapokká tudja varázsolni, nem mindenki képes erre. Minden ember a maga életútját követi. Néha lassan ballag, máskor rohan, s közben jelentős eseményeket is megér. Azonban valamennyien közös cél leié haladunk, egyre törekszünk, Csehszlovákia népének boldogságára. Százezrek, milliók harcoltak nemzeti és állami függetlenségünkért, a szocializmusért. Ennek a harcnak az úttörői voltak és lesznek azok, akik cselekedeteikkel a hétköznapokból ünnepnapokat varázsoltak és varázsolnak, az álmokat, a vágyakat és a terveket valóra váltják, többet tesznek másokért, mint a- mennyit a társadalom elvár tőlük. Nem sajnálták és sajnálják feláldozni magánéletüket és sok esetben a legdrágábbat, életüket sem. Utat mutatnak, példát adnak a többieknek. Próbáljunk csak felidézni néhány ilyen embert, akikre joggal büszkék lehetünk. Szerénységükkel, mély gondolkodásukkal, tetteikkel és természetesen az ember és az élet szeretetével rám és mindazokra, akik ismerték őket, mély benyomást tettek. Ök voltak azok az Emberek, akik sokat tettek jelenünkért. Az alá- biakban néhány tényt és gondolatot teszek közzé ilyen emberek életéről az Dj Ifjúság olvasói számára. (Folytatás az 5. oldalon) örök dicsőség a hő.'ikae1' akik életüket áldozták, hogy a mai nemzedék már békében élhessem évvel ezelőtt romba dőlt a Habsburgok gyűlölt monarchiája. Az 1918. október 28-1 prágai Cseh Nemzeti Bizottság és az október 30-i martini Szlovák Nemzeti Tanács deklarációja a szétzúzott monarchia romjain kialakuló csehszlovák állam alapvető dokumentumai voltak. Az új állam kikiáltásában döntő szerepet játszott az Októberi Forradalom hatására meginduló, valamint a belső válságból fakadó népmozgalmak nagyarányú kibontakozása. A mindennek nyomán létrejövő Csehszlovákia meghozta a cseh és a szlovák nép felszabadulását az évszázados nemzeti elnyomás alól. Ez kétségtelenül jelentős esemény, annál is inkább, hogy különösen a szlovák nép helyzete az Osztrák-Magyar Monarchiában rendkívül nehéz volt. Nehezebb, a szintén elnyomott horvátokénál, szer- bekénél és románokénál is. A szlovákok csak a szomszédos és közeli cseh népre támaszkodhattak, amellyel bár évszázadokon keresztül szinte elválaszthatatlan kapcsolatban álltak, mégsem alkottak egy nemzetet. A szlovák mozgalom u- gyanis a XVIII. század végétől az önálló nemzet kialakulásának az útjára lépett. 1918. októbere a Csehszlovák Köztársaság születésnapja, egyben a polgári forradalom győzelme volt az országban. A Nagy Október által megmozgatott munkástömegek azonban nem elégedtek meg ezzel, ők a szocialista Csehszlovákiáért harcoltak. A küzdelem sikeres megvívásának az volt a legnagyobb akadálya, hogy a cseh és a szlovák burzsoáziának sikerült a nép mozgalmát megnyergelnie, így a néptömegeket megtévesztenie, majd leszerelnie, s a maga érdekkörébe vonnia. Az itteni forradalmi mozgalmakat a Nagy Október szellemén kívül a magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása is segítette. Ez a tény nyilvánult meg az 1919. június 16- án proklamált Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásában és tevékenységében. E proletárállam igen rövid fennállása idején sokat tett a szocialista átalakulás ügyében. A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásakor közzétett proklamációja az állam megalakulásának a világfnrradalom előrehaladásának példájaként értékelte, legfőbb szövetségesének az orosz és a magyar szovjetköztársaságot tekintette, és első üdvözletét a még imperialista járom alatt harcoló baráti cseh proletariátusnak küldte. Az új állam élén álló burzsoázia politikájának osztálykorlá- tainál fogva nem volt képes megoldani egyetlen olyan alapvető problémát sem, amely előtt Csehszlovákia állt: nem sikerült biztosítani külpolitikailag a köztársaság biztonságát, nem sikerült igazságosan rendeznie a nemzetiségi kérdést, még kevésbé megvalósítania a teljes foglalkoztatottságot és általában nem volt képes megoldani a szociális problémákat. A burzsoá politika húsz éve Csehszlovákiát a nemzeti katasztrófa szélére sodorta. Az országban az egyedüli erő, amely következetesen harcolt a burzsoázia és árulása ellen, és mindig csak a dolgozók érdekeit tartotta szem előtt, a munkásosztály volt, élén Csehszlovákia Kommunista Pártjával. Ez a harc tetőződött be győzelmesen 1945-ben, illetőleg 1948-ban. A Februári Győzelem óta eltelt harminc év alatt a CSKP vezetésével országunk nagyméretű szocialista fejlődésen ment át. Az iparosítás következtében Szlovákia modern ipari-mezőgazdasági területté változott. Az ország föderatív elrendezése kedvezően befolyásolta a csehek és a szlovákok, illetőleg a nemzetiségek alkotmányos helyzetét. Ez az elrendezés azért volt megvalósítható, mert társadalmunk vezető ereje a kommunista párt, amely a munkásosztály és a többi dolgozót nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül integrálja és amely számára idegen a nemzetiségi torzsalkodás. Csehszlovákia munkásosztálya a proletár internacionalizmus szellemében alakítja belpolitikáját, valamint a nemzetközi munkásmozgalomhoz való viszonyát is, különösen a szocialista világrendszer országaihoz fűződő kapcsolatait. —StrA brattslaval vár, ahol tíz évvel ezelőtt kihirdették a Csehszlovák Szocialista Köztársaság föderatív államformáját.
