Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-31 / 5. szám
A SZOCIALISTA IFfOSAGl SZÖVETSÉG SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPIA JANUAR 31. Ara l,— korona XXVII ÉVFOLYAM - 1978 A számítógép még zümmögött, amikor néhány bennfentes popzenemajongó már tudta az eredményt: 1. Karel Gott, érdemes művésze 2. Václav Neckáf, 3. Jlfí Kom; a nőknél pedig Hana Zagorová, Helena VondráCková, Petra Janű a sorrend. Mindenki meglepetést várt, én nem. Tudtam, hogy Minszk, a szá= mltőgép, nem tévedhet. Az eredményhirdetés, után azonban mégiscsak fel» ébredt bennem a gyanú: „Nem ’ rokona neki Gott, hiszen' már . tizennegyedszer 5 -lett. az Aranycsalogány?“ Az Aranycsalogány hazánk legjobb éne „.esőnek és énekesnőjének kijáró megttsz- elő cím, amelyet évente a Mladá fronta Vllady svét és a Smena olvasóinak szavazata alapján ítélnek oda. Az Idén a fenti ■sorrend alakult ki. Véletlenül? Egyáltalán riem. A helyezések munkával átvirrasztott éjszakákat, vonaton, autóban töltött nappalokat, verejtékes idegmunkát takarnak, mint minden siker általában. Lapunk ol vasói ismerik mind Hana Zpgorovát, mind Karel Gottot. Fellapoztuk a velük készített Interjú azon részét, amelyben legbensőbb énjükről nyilatkoznak. E néhány mondat kifejezi életfilozófiájukat, magyarázatot ad művészetük jellegzetességére 'és arra, hogy miért olyanok, mint amilyenek. Hana: „Ha nem lenne egy igaz barátom, akit szívből szeretek, munkám bizonyára egy fabatkát sem érne. Miért? Az igaz, hogy ezreknek énekelek, de azt csak né hány ember tudja, hogy nekem elsősorban annak az egy embernek a véleménye ' mérvadó. Nagyon nehéz kiépíteni komolyabb barátságot a ml életmódunk mellett; kiépíteni és következetesen vállalni annak íratlan törvényeit. Többet vagyunk egymástól távol, mint egymás közelében, és a ma-j gános pillanatok könnyen kikezdik meghitt közös pillanatainkat, az Ismert szavakat, mondatokat, amelyek titkát csak mi ismerjük. Nehéz tartani az iramot, de — érdemes!“ Karel: „ ... olyan viszonyt nevezek szerelemnek, amelynek az alapja az őszinteség. A szerelem az igazi barátság hatványa. Olyan társat keresek, aki meglátja minden hibámat, és ha szükséges, akkor fejemhez is vágja. Nem mondom, hogy nem fájna. Borzasztóan fájna, de csak addig, míg ki nem gondolnánk valamit együtt, ami mindkettőnknek tetszenék. Az igazi társ legyen a másik munkájának első és legszigorúbb bírálója, de egyúttal legkitartóbb biztatója, segítője, inspirálója. Bevallom őszintén, én sem tudnék „hosszú távon“ ilyen tökéletes társ lenni, de nem adom meg magam, csak az Idő, ez a könyörtelen vonat robog velem tovább. Meghúzhatnám a vészféket, átülhetnék más vonatra, amely lassabban megy, de már nem mint énekes. És nem tudom, megbocsátanák-e ezt azok, akik már tizennegyedszer engem tartanak a legjobbnak.“ Zácsek Erzsébet Ezt a címet adtuk ötvenketteoa/15 njUilóból című sorozatunk: negyedik portréjának, És, akiről a szerző megrajzolta: Skerlec Feri, egy hazánk sok ezer munkást latál ja ’közül., „...a szakmának hírneve van,'.amit' az ilnas nem ronthat el.• A ■: zaklsmereteken kívül, azt hiszem ez volt a legfontosabb, amit a árom év, alatt megtanultam “ A portrét lapunk 4 oldalán közöljük.: ' v ’ . ' * i 4 " : * • v. .] LUSTÁKAT NEM j FOGAD BE A BRIGÁD ‘ , . ! . 7. ' . . * I
