Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-10-03 / 40. szám

3

„Életem legboldogabb .pillanata* két évvel ^zelőtt kezdődött és egy rövid megszakítással — másfél éve annak, hogy a Feleségem, Évi meghalt — máig is tart. Neve is van: Zsuzsika Ezzel válaszoltam mindkét kérdésedre.“

gú családban olyan nagy volt a rohangálás, hogy no! Mielőtt dolgozni mentem, kimostam Zsuzsika „seggalávalőit,“ este vasaltam. Eleinte ba] volt az etetésével Is. Ugyanis Évike szoptatott, és egyszerre nem volt semmi. A családban mindenki megrémült, engem is beleértve, amikor a gyerek átsírt egy egész napot és egy egész éjszakát. Másnap borzasztó lelkiállapotban nyakamba vettem a várost és találtam agy szoptatós mamát, aki jő pénzért hajlandó volt napi 200 gramm anyatejet a lányomnak adományozni. Naponta beügettem a városba a cumlisüveggel, sokezer koronám ráment, de az volt a fontos, hogy Zsuzsikának ízlett.

FOCI HELYETT TEJBEGRiZ RECEPT

Gábor másfél év alatt tökéletesen kiképezte magát a bébinevelésben. „Szaki“. Olyan messze áll tőle a valamikori focizó, disznó vicceken nyiho- gó siheder, mint az Északi- sark a délitől. Korán reggel kakaót főz és minden erejével á lágytojás „elkészítésére“ összpontosít. Ugyanis ez még nem megy ügy, ahogyan kellene. A lakásban csak lábujjhegyen közlekedik — Zsuzsikát akkor ébreszti, ha már az asztal terített.

— Mindenki segít, szinte hihetetlen. Tavaly a szomszéd néni egy teljes hónapig vigyázott Zsuzsikára. Ingyen, egy fillért sem fogadott el tőlem. A közeli textilüzletben a pult alól kapok minden gyermekholmit. A tanácsadóban nem kell várnom a soromra, pedig szívesen megtenném, minden alkalmat kihasználok egy kis tapasztalatcserére a többi kismamával.

—■ Lesz Zsuzsikának új anyukája?

— Biztosan. Mindketten keressük őt, de úgy látszik nagyon Igényesek vagyunk.

Focitippek helyett tejbegríz recepteket gyűjt, tudja mit jelent a pici piros folt a gyerek popsiján és tudja mi a teendője, ha a pelenka tartalma nem ugyanolyan, mint az előzu nap. Jelenleg legnagyobb problémája Zsuzsika' szoba- tisztasága. A minap felhívott a szerkesztőségben.

— Képzeld, Zsuzsika megint bepisilt, nem vált be a taná- csöd, de van egy új receptem, figyelj csak, felolvasom, mit ír róla egy angol újság: Ébresztőkészülék azoknak a gyermekeknek, akik még nem szobatiszták. Az első vizeletcsep- pek hatására az érzékelő lepedő a készüléket bekapcsolja és ez olyankor hangjelzéssel felébreszti a gyereket, ugyanakkor világítást is szolgáltat a pisiléshez...

— Gábor, te nem vagy normális. Hadd a fenébe a modernséget, és maradj csak meg a régi, jó módszernél, amelynek lényege a türelem.

— Gondolod? Na, jó, azért holnap elmegyek egy gyermekpszichológushoz ...

ZSUZSIKA A BATYUBAN

KEZDŐDIK A MESE

A két kérdés: életed legszomorúbb és legboldogabb pilla nata. Huszonöt évesen erre nehéz válaszolni; mit értékeljen az ember, hiszen fiatalon még élete minden pillanatát boldognak érzi.

Turcsek Gábor egy tervező vállalat 25 éves technikusa Családi állapota: özvegy és a kétéves Zsuzsika apukája, a- nyukája. Még nem is olyan régen beállt focizni a nagy lalkli kamaszok közé, édesanyja a pályáról szokta bekiabálni:

— Gabi, gyere, a tévében kezdődik a mese...

Aztán egyre gyakrabban lehetett őt látni ugyanazzal a karcsú barna lánnyal, s nem volt művészet kitalálni, hogy kapcsolatukból házasság lesz. Nászútjuk abból állt, hogy egy kétes állapotban levő ladikban leereszkedtek a Kis Dunán és egy sátor alatt Jahodnán töl töttek két hetet. Ha nem tombolt a szél és nem zuhogott az eső, akkor egymás kezét fogták. Napsütéskor nem kellett a sátrat félteni az „elrepülés tői“.

Aztán eljött az az idő, ami kor Gábor olyan óvatosan segítette feleségét a lépcsőkön, mintha csak a Himalája lejtőjén ereszkednének lefelé. Pur- csa volt az is, hogy a focipálya mellett úgy elsétáltak, mint a futball megrögzött ellenségei, pedig a kerítésen túl haverok rúgták a labdát.

Megszületett Zsuzsika. Két hetes lehetett, amikor Gábor vörös fülekkel elémugrott az élelmiszerüzletben.

— Ne haragudj, de nem állhatok le beszélgetni, otthon ordít a lányom és Évi azt állítja, hogy teát kér. Rossz a vizünk és szódavizet kell vásárolnom — hadarta és mire felocsúdtam, ő már a pénztárnál állt öt üveg szódavízzel a kosarában.

FÉRFI — SZÜLÉSI SZABADSÁGON

Kismama — ez a szó diadallal vonult be nyelvünkbe, már megszoktuk. A leendő ma mákra és azokra az anyukák ra értjük, akiknek lényét már átitatta a hintőpor, a tejszagú pelenkazászlőkat lengető babavilág. Gáborból talán soha sem lett volna „kispapa", ha Évi azon a szerencsétlen napon

nem ment volna kabátot vásárolni. A teherautó sofőrje azt állította, hogy az úttesten kétszer is rádudált, és egyszerűen képtelen volt lefékezni a kocsit. A gázolás utáni negyedik napon Turcsek Gáborné máj- és tüdősérüléseibe belehalt. Huszonhárom évesen ment el, akkor, amikor mindenki mindennél jobban akar élni.

így lett Gábor, a tegnapi nyakigláb kamasz — kispapa. Zsuzsikát féléves kora óta e- gyedül neveli. A kislány tizenhárom hónapos volt, amikor bevitte a bölcsődébe, addig törvényes szülési, illetve gyermekgondozási szabadságon volt a gyermekkel.

— Kezdetben nagyon nehéz volt. Anyám szívesen segített, de csakhamar rájöttem, hogy a nagy szeretettől elfelejti nevelni a gyereket. Másképp gondolkodik, mint a mai fiatal szülők. Nekem Is, Zsuzsikának Is minden jobban megfelel úgy’ ahogy van. Mint már mondtam, kezdetben borzasztóan nehéz volt. Soha nem gondoltam volna, hogy egy pólyás annyi pelenkát tud „gyártani“. Most már hála istennek nincs pelenka, de fél évvel ezelőtt reggelenként a Turcsek kéttaA minap találkoztam velük a villamosmegállónál, Zsuzsika Gábor hátán egy batyuban foglalt helyet.

— Szia, Zsuzsika, hová mentek?

— Már elfelejtettem, de várj.

Tenyeréből tölcsért formált, úgy hajolt az apja füléhez: apu, hová is megyünk?

— Csendet hallgatni...

Zsuzsika felém fordul: Hallottad: csendet hallgatni.

— Vigyél magaddal...

— Szívesen, csak az a baj, hogy nincs hátizsákom. Szerezz magadnak egyet, aztán jöhetsz. De jobb lenne, ha szereznél hozzá egy olyan kisbabát is. mint én vagyok, akkor még jobban velünk jöhetnél.

Gáboron és a hozzá hason 16, véleményem szerint nen> számottevő kispapákon ez a különleges apa-anya állapot sokat változtatott. De bizonyé ra sértődötten tiltakoznának ha megkockáztatnám a kijelen tést, hogy voltaképpen egy kis emberke — aki teljes mértékben az övé — érlelte őket I- gazi férfivá, apává. Ennek nemcsak ők örülhetnek, hanem mi, asszonyok is.

ZÄCSEK ERZSÉBET A szerző felvétele

//

rsevecrc

Lehetne valamivel több férfi?

Egy szövetkezetben az elnök nagyon dühös lett, amikor megtudta, hogy a tehén- istállóban megdöglött az aznap hajnalban világrajött kisborjú. Halántékára szorította a két kezét, úgy járt föl s alá az irodában.

— Tudtam, hogy így lesz, tudtam előre. De csak próbálja valaki egy szóval is említeni előttem a női e- gyenjőgúságot!

Az irodában egy fiatalasszony pityergésén kívül semmi sem hallatszott. Ilonka, a titkárnő félelmében legszívesebben átvedlett volna délceg, bajuszos — zoo- technikussá. Mert róluk van szó, a szövetkezet zootech- nlkusairól.

Három van belőlük, mindhárom nő, Kettő férjezett, 29 és 24 éves, a harmadik 27 éves, még lány. A szövetkezetnek két hatalmas szarvasmarha istállója és egy sertéstenyésztő telepe van. Ez van a gondjukra bízva. Két műszakban váltják egymást: hajnali fél négytől déli 12-ig tart az első, s déltől este 8-íg a második műszak. Ellések idején nagyon gyakran fél éjszakájukat is az istállóban töltik. Természetesen a szabad idejük rovására. Erről mindenki tud és valamennyien természetesnek tartják.

De miért dühöngött a szövetkezet elnöke?

A véletlen játéka miatt. Ugyanis mindhárom zootech- nikusnak kisgyermeke van, a lánynak Is—összesen négy. Míg az egyik zootechnikus szabadságon volt, a másiknak is megbetegedett a kislánya, a harmadik minden nyafogás nélkül ledolgozta a napi tizenhat órát és nem először. De az már úgy szokott lenni, hogy ha jön a baj, akkor „esőstől“: az éjszaka belázasodott az ő hétéves Gergely fia is, orvosért kellett szaladnia, és reggel az istállóban nem volt aki irányítsa az etetőket. A kisborjú megdöglött és a 25 éves fiatalasszony most itt pityereg az elnök dolgozó- szobályában...

A gyerek mielőtt megbetegszik, nem kérdi: megbetegedhetek-e nyugottan, a- nyuka, lesz rám időd? Az elnök a történték ellenére azt mondja, szívesen dolgozik nőkkel, pontosabban, tökéletesebb munkát végeznek, mint a férfiak, állják a szavukat, csakhát nekik két hivatásuk is van. Az egyiket ők maguk választották, a másik az anyai hivatás — az az élet révén maradt rájuk.

Szerinte azok hibáztak, a- kik hagyták, hogy a zoo- technikusi hivatás elnőiesedjen. A főiskola hibája, hogy a mezőgazdasági mérnökök szakosításánál nem gondol a következményekre.

—• Tudom, hogy elfogult voltam a lányainkkal szem ben, de tegyen itt valaki i- gazságot. Kit marasztaljak el? Az asszonyokat semmi képp sem, hiszen a munká jukkái nincs baj, de azért ió lenne, ha valamivel több férfi zootechnikus kerülne ki a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskoláról, mint eddig.

Megkaptam

Egy barátnőm a bratisla- vai Dunaj áruházban dolgozik. Dédelgettem is ezt a kapcsolatot, míg a múlt héten egy egészen furcsa mó dón ki nem adta az utamat:

— Más sem tudtok az újságban írni csak azt, hogy milyen illetlenek, lusták és mogorvák az elárusítók. A kritikáitokban a vásárlók természetesen csupaszív emberek, arcukról nem hervad le a mosoly, fő ismertetöje- lük a derű és a fegyelem. Nem hiszed, ugye? fó gyere mutatok valamit.

Karonfogott és egy önki- szolgáló élelmiszerüzletben elvegyültünk a polcok közé „beszabadult“ vevők soraiba.

Nem akartam, de mégis megláttam, hogy egy ötven év körüli asszony kezébe felszakadt a liszteszacskó, de csak azért, mert már lehetet- lenebbül nem is foghatta meg. Tettét megpróbálta elkendőzni, de amikor látta, hogy azon senki sem ütközött meg, a polcokon hagyta a felszakadt zacskót és kosarába egy másikat tett. Az üzlet kára 9,20 korona.

A zöldséges részlegen néhány krumpliszsák felszakad, de a vevők rá sem he- derttettek a szétgurult burgonyára, vidáman egyensúlyoztak köztük és — rajtuk. Jól öltözött hölgyek élvezettel vájkáltak a fagyasztópult ’ártalmában, talán épp egy ötcombú csirkét keresve. Egy idősebb néni legalább hat tejfeles üveget is össze mért, arra volt kíváncsi, melyikben van a legtöbb. Még a szemüvegét is feltette. A végén tejföl nélkül távozott, úgy látszik nem vásárolni lőtt, csak kíváncsi volt.

A zacskós tejet többen is szigorúan teherpróbának vetették alá. Ha a zacskó kibírta, akkor a kosarukba ke rült. Ha nem, akkor a te/ kifolyt és a vásárló ártat ~ lan, csodálkozó szemmel né zett a feléje közeledő elárusítónőre. Néhányon fel is háborodtak: miért nem tesz az üzlet valamit azért, hogy a tejeszacskó ne szakadjon ki. Felháborodtak és „tűrték“, hogy az elárusító még a cipőjükről ts letörölje az az általuk kiöntött tejet.

Különös cikket lehetne írni a kenyérvásárlásról, a- melyröl számos vevőnek az a véleménye, hogy mindent, csak zsákbamacskát nem vásárol, ennélfogva aztán akár végig is kóstolhatja a ke nyerespolc összes kenyerét. Minden vásárló, még az is, aki siet, kipróbál legalább két kenyeret, senki sem visz t el azt amelyet először megfog. Rágondolni is rossz, mit jelent az ilyen válogatás egy vírusos betegség tombo- lása idején.

Leforrázva távoztam az é lelmiszerüzletből, a barát nőm úgyszólván diadalmámorban úszott.

— Na! Es most gyere, megmutatom, hogyan viselkednek a vevők az én rész legemen, a készruha osztá lyon.

— Igazán nem sürgős és különben is nekem tíz perc múlva indul az autóbuszom — szabódtam és örültem, hogy barátnőm elhitte ezt a kis lódítást. Búcsúzóul még megkérdezte, hogy tudom-e, mit szoktak csinálni a gyerekek, ha unatkoznak?

— Rosszat! — vágtam rá gyanútlanul.

— Nalátod, és mit csinál az unatkozó felnőtt? Vásá rolni megy.

Zácsek Erzsébet

>

GÁBOR,

A „KISPAPA“