Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-24 / 4. szám
8 fgiíság KAZINCZY ■NAPOK A CSEMADOK KB nyelvi szakbizottsága és a kerületi pedagógiai intézetek 1977. december 16—17-én tartották meg Koáicén a VIII. Kazinczy Nyelvművelő Napokat. Lukács Tibor, a nyelvi szakbizottság elnöke nyitotta meg a kétnapos tanácskozást, majd dr. György István, a CSEMADOK KB vezető titkára mondott üdvözlő beszédet. Ezt követően a KoSicei Magyar Tanítási Nyelvű Kilencéves Alapiskola és Gimnázium színvonalas műsorral köszöntötte a Kazinczy-napok résztvevőit. A nyelvi szakbizottság munkájáról dr. Jakab István, a nyelvi szakbizottság titkára tájékoztatta a jelenlévőket. Elmondta, többek között, hogy a nyelvi szakbizottságon belül tavaly óta terminológiai csoport is működik, melynek fő feladata egységesíteni a terminológiahasz- nálatot, és állást foglalni sajátos terminológiai kérdésekben. A Kazinczy-napok programja a csehszlovákiai magyar lapok és tankönyvek nyelv- és terminológiahasz nálata, valamint az iskolai anyanyelvi nevelés volt. E- lóadásaikon ezekkel a problémákkal foglalkoztak az e- lfladók. Dr. Szatmári István tanszékvezető egyetemi tanár, a csehszlovákiai magyar sajtó nyelvhasználati kérdéseit elemezte. A tudományos-műszaki forradalom és a nyelv címet adta előadásának. Dr. Zeman László a szaknyelv szerepére és nyelvi jellemzőire mutatott rá. Dr. Pusztai István, terminológiakutató dolgozatának tárgya a terminológia, fogalma és kialakításának módja volt. Dr. Szende Aladár főiskolai tanár az anyanyelvi nevelés iskolai és iskolán kívüli formáit elemezte. Csuka Gyula mérnök előadásában a biológiai tankönyvek terminológiáját vizsgálta felül. Dr. Dénes Imre a szaknyelv és a szép- irodalom nyelvét hasonlította össze. A tartalmas előadásokat mind a két nap élénk vita követte. A felszólalók elmondták a véleményüket, észrevételeiket, javaslataikat, problémáikat. A VIII. Kazinczy Nyelvművelő Napok eleget tettek a kitűzött feladatnak: az a- nyanyelv ápolásának, gondozásának. Uhrin Erika Elsősorban amolyan „jót nevettünk" műsorba való színész. — A vidám műfajt jobban szeretem — mondta. Még aznap bizonyított: nagy sikere volt a rádió szilveszteri műsorában. — Életelemem a vidám műsor, komikus voltam már az önképzőkörben is, és amikor a színházban rám osztották a Cyranot, éreztem, az nekem való. Hát van hálásabb feladat, mint megnevettetni, jó kedvre deríteni a nézőket? Dehát a mi színházunkban mindenesnek kell lenni, azt kell játszanunk, pmit ránk osztanak. Kis színházban sok az eszkimó és kevés a fóka, de .azért Síposs Ernőnek nem volt és nincs is miért panasz kodnia. Sok darabban játszott, hálás szerepei voltak. — A Szalmakalapban a tábornok, a Kaviárban a matróz, A cigányban a kisbíró, A windsori víg nőkben a fogadós. Nagy szerepem volt a Szent Péter esernyőjében, én játszottam a plébánost, Móricz Zsigmond Kisma- dárjában a gazdát, A világ négy sarkában a festőművészt. Eddig körülbelül hetven szerepet játszottam a MATESZ-ben, műkedvelő koromban talán húszat. Kapcsolatom a színészettel a gimnáziumban kezdődött, a Cyranot, akkor is én játszottam a címszerepet. Az ember tragédiájában a Lucifert, a CSEMADOK műkedvelőivel én játszottam Kántor Jánost Ko dolányi Földindulásában, a Gülbaba címszerepét, a Nászutazásban a professzort, az Állami áruházban Glau sius bácsit; ez énekes szerep volt. Amíg valaki csak néhány szerepet játszik, számon tartja valamennyit. Síposs Ernőnek a nagyobb szerepeken is gondolkodnia kell, sok év, sok szerep. — Nekünk szerencsénk volt, már a gimnáziumban volt egy kitűnő önképzőkörünk és egy egészen kiváló magyar szakos tanárunk, aki nemcsak az irodalmat tanította, hanem értette és szerette a színházat is. Az is előnyünk volt, hogy többen voltunk egyszerre, akik szívesen játszottunk. Konrád Jóska és a bátyám, Síposs Jenő. Együtt kezdtük, és még ma is együtt vagyunk. 1949-ben megalakult a CSEMADOK, összejöttünk a rádió koncerttermében, ünnepélyes aktus volt ez számunkra. Tudtuk, hogy a kultúra területén nehéz feladat vár. Az indulás még váratott magára. Aztán 1952-ben megkezdődött a színházalakítás. Én csak ké sőbb kapcsolódtam be a hivatásos színházi életbe. Közben a somorjai műkedvelőkkel komoly munkát vé geztünk. A műkedvelőik között fel-felbukkant egy-egy tehetség, velük egészítették ki a tapasztaltabb, idősebb nemzedék maroknyi csoportját. — 1959-ben végképp döntöttem, hivatásom lett a színészet. Az új hivatás sok utazást jelentett. Köztudomású, mennyit utaznak a MATESZ színészei, járják a falvakat, sok- -sok kilométert kell megtenniük. Síposs Ernő helyzetét még fjz is nehezíti, hogy nem lakik Komáromban. Jókai városában csupán albérleti lakása van, hetente kétszer látogat haza Somorjára (Színésztársai közül többen is szolgálják így Tháliát.) — A család Somorján, én Komáromban. Három évem van a nyugdíjig, akkor újabb szerepkör vár rám — remélem — a nagyapa szerepe. Persze még így sem lesz könnyű elszakadni a megszokott élettől, és tudom, amíg valamit tenni tudok szíSlPOSS ERNŐ nészetünk érdekében, azt meg is teszem, mint színész és mint nyugdíjas sorkatona, mert a színház volt az életem és az is marad. Mi, öreg színészek, olyanok vagyunk, mint a kimustrált huszárlovak, ha trombita- szót hallanak, máris vágtatnak a harcba, nekünk meg még trombitaszó sem kell, mindig csak indulnánk a világot jelentő deszkákra. Különösen csillog Síposs Ernő szeme. Lám, egy kicsit elkanyarodtunk a „jót nevettünk“ műfajtól. Kanyarodjunk csak vissza. — Nekünk vérbeli komikusoknak roppant komoly feladatot jelent, hogy megálljuk mosoly nélkül a drámai szerepkörben olykor előforduló komikus helyzetet. Az éjféli misében — tragédia a javából — a szerep szerint a feleségem pofon vág. Egyik vidéki előadásunkon túl jól sikerült a pofon, bizony leröpült a szemüvegem a földre. A színházban döbbenetes csend lett, és a nagy csendben egy nénike felkiáltott: Nesze neked! Ellenszenves szerepem indította a közbekiáltásra, ami persze harsány kacagást váltott ki. Rám kegyetlenül nehéz pillanatok vártak, a komoly szerepkörben még a nevetési hullámban is komolynak kellett maradnom; utána persze nyilallott az oldalam a visszafojtott nevetéstől. Mondja még valaki, hogy könnyű a színésznek! — mészáros — ülönös. Egy költő születésének századik év- fordulóját ünnepeljük, és egycsapásra elkezdjük olvasni verseit, írásait, a róla szóló könyvek garmadáját. Olvastunk már azelőtt ts tőle, róla, de most?!... Most illik Ady-könyveket — mert Ady Endréről van szó — vásárolni, forgatni. Es minden más sutba kerül. Minden más írás, vers eltörpül az ünneplés mámorában. Majd eltelik egy bizonyos idő — s az idő relatív törvénye szerint — kezdődik minden élőről, ott, ahol az ünneplés előtt abbamaradt. Nem, ezzel nem azt akarom mondani, hogy fölösleges, hiábavaló az ünnepi megemlékezést Kell, igenis kell! Akkor minek írtam le mindezt? Azért, hogy ezzel is érzékeltessem mennyire kapósak, hivatosak — s most az egyszer hasznot is hajt, jó Irányban „öltöztet", „a divat" — az Ady-vál kapcsolatos írások, cikkek. A kiadók kitettek magukért. A költő írásai a háborútól napjainkig hatvan kiadásban jelentek meg, különböző kiadók gondozásában: nyolcszázezer példányban. Teljesnek mondható már az Ady-életmü. Olyanok számára is elérhető minden munkája, aki csak néhány évvel ezelőtt kezdett könyveket vásárolni — tehát a fiataloknak is. Az érdeklődők ezeken a könyveken keresztül — az Adyról szóló írásokról (közel száz könyvről van szó) nem ts beszélve — teljesebb képet kaphatnak Ady zsenialitásáról, forradalom-óhajáról. A sok közül Miliők Éva Fogoly a vártoronyban című munkáját szeretném kiemelni, mely második kiadásban jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában. Azonnal írjam ide: gazdag terjedelmű, érdekes, néhány esetben ismeretlen képanyaggal, ami nemcsak Adyt mutatja be, hanem kortársait is. A könyv tanulságos lábjegyzeteket is tartalmaz. Miért jó ez a könyv? Azért, mert életrajzi regény jis), mert Ady korának Magyarországát, Franciaországát (isj bemutatja, mert elemez (isj, mert kérdéseket (isj tesz föl, válaszol fis] rájuk, versekkel jis) érvvel, magyaráz: és ami a legfőbb érdeme — olvasmányos, frappánsan vonzó nyelvezete, stílusa mindenki számára érdekes, közérthető. Főleg a fiataloknak íródott ez a könyv, akiknek sorsát Ady mindig vállalta — „sorsom mégis a fiatalság" —, ahogy Ady mindig élni akart: fiatalon- forradalmian. Miliők Éva életrajzi regényt ír, de nem (csak) Ady életrajzát írta meg, hanem Magyarország szá- zadelejt „életrajzát“, Adyn keresztül nézve. A másik könyv Lukács György Ady Endréről című munkája, amely a Magvető Kiadó Gyorsuló idő című sorozatában jelent meg. A könyv fülszövegét idézem: „Dózsa parasztjai, Esze Tamás kurucat, a magyar jakobinusok, Csokonai, Vajda János, sőt a régi Magyar- ország ködbe és legendába vesző áldozatai, Vazul és Szent Margit is, mint jelen emberek, mint jelen aktuális sorsok kapnak hangot Ady verseiben.“ A könyv nemcsak a megszállott Ady- szeretők tanulságos olvasmánya lehet, hanem mind- azoké, akiket a költő élete, életvitele, munkássága egy mélyen filozófus, humánus, táglátőkörü ember, Lukács György szemléletén keresztül Is érdekel. A kötet tartalmazza azt a tanulmányt is, amely az Illés szekerén című verskötet után íródott, 1909-ben. Ebben az írásban az első sorok között találjuk a következő mondatot: „...ha Ady Endre nem volna, ki kellene találni." Volt, van és lesz. Ezt látta meg már a költő életében is Lukács György, ennek fejtegetése képpen írta meg a kötet utolsó írását — Ady jelentősége és hatása - 1969-ben. Az Adyról megjelent könyvek ismertetése nem lehet teljes. Zárszóként legalább címszavakban hívjam fel az olvasók figyelmét néhány munkára: Varga József Ady és kora, Bö- lönt György Az igazi Ady, Hatvány Lajos munkái, a- melyeken keresztül — de elsősorban a költő müvein keresztül — mindenki felfedezheti Adyt, mindenki a saját Adyját... (zolczer) Könyvek —Adyról \ A Csallóközi Múzeum tárlatainak egy részét Sgy válogatja össze, hogy az itt élő művészek alkotásait mutassa be a közönségnek több műfajban is. Az év első tárlatán Skriba Pál festő 45 képét mutatta be. Művei láttán elmondhatjuk, hogy a Csallóköz szerelmes». A csallóközi parasztember portréja, a tanyasi asszony portréja, a paraszt- ember mindennapi verítékes munkája ábrázoló olajfestményei emberközelbe hozza a mültat. Művészete teljes képet nyújt arról, mennyire szereti az egyszerű embereket és szülőföldjét, a Csallóközt. Tájképei hatásosak, tiszták, színezete egyszerű, de világos. A Duna vizén horgászó halászok életét ábrázoló képei is arra vallanak, hogy természet- szerető és védő alkotó művész. Néprajzilag ecsetelt képei a mültat, a szegénységet Idézik. Skriba Pál a somorjai gimnázium képzőművészeti nevelés-ábrázoló mértan szakos tanára. Csordás Béla Még tavaly történt A Z-akció keretében építették fel a múlt évben az új művelődési központot Ö gyallán (Hurbanovo). Részt vettek az építkezés ben a Komáméi járási Épi tővállalat, a helyi Közület Vállalat, a martini színház' vállalat, a diósförgepatonyi (Orechová Pofiin) hnbmel lett működő üzemrészleg, valamint a helyi SZISZ szervezet fiataljai. Szívvel lélekkel segítettek a nyugdíjasok is, közülük Zálezák bácsi a legtöbbet A brigádórák 60 százalékát nyugdíjasok és a fiatalok lolgozták le. Az építkezés vezetője Máüik Sándor mérnök volt. A művelődési köz iont értéke meghaladja a 10 millió koronát és egy értékes mozaikkép díszíti, a- mely StoImannvá-RózáSová képzőművésznő alkotása. Nyírő Ilona Felvételünk!) balról: Nyári István, az SZLKP JB titkára, Skriba Pál, Mag Gyula, a Csallóközi Múzeum igazgatója, Simon Béla, az SZLKP JB dolgozója. TÄRLATNYITÄS
