Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-09-05 / 36. szám

Körívéivesen (Hruáov) a rozsnyói (RjäSfiava) járás­ban a karsztvíz kifolyásánál újabb cseppkőbarlangot fe­deztek föl. Boros Róbert és Lázár Tamás barlangkuta­tók egy 400 méter hosszú folyosót és néhány üreget tártak tel, melyet gyönyö- .ú Caoppkőképződmények díszítenek. A legszebb az u- tolsó terem, ahol több ér­tékes cseppkő látható. UI Szó, 1978. augusz­tus 29. Megszállottak? Örültek? Többször is töltöttem velük, a barlangkutatókkal, ponto­sabban egyik csoportjukkal rövidebb időt sátorban, egy isten háta mögötti hegytetőn, mégsem tudom eldönteni, hogy a két jelző közül melyik illik jobban rájuk. A laikusok az első látásra csak a megszállottságukat tu­datosítják. T udod ml az a zsom­boly? így nevezik a barlangászok a füg­gőleges, úgynevezett akna­barlangot. Van amelyik másfél, sőt két kilométer­nyire Is benyúlik a föld alá. Akik csak a föld felett járnak azt hiszik, hogy egy zsomboly meghódítására csupán egy hosszú és főleg erős kötélre van szükség. Aztán egy ugrás a feneket­len kútba és kész ... Pici, mély, fájdalmas seb az 1- lyen barlang a föld mé­lyén. Néhol teremmé bővül, másutt úgy összeszűkül, hogy egy girhes giliszta is csak erőlködve képes átjut­ni rajta. Mi már évek óta Itt, a Macocha környékén töltjük szabadságunkat. Egyik bar­langkutató barátunk halá­lának évfordulója minden évben összehoz bennünket: gépírónőt, mérnököt, he­gesztőt. geológust. Sokan azt tartják rólunk, hogy a sznobok társasága va­gyunk. Nem szívesen ve­szünk magunk közé új em­bereket, az Igaz. De ki vál­lalná magára szívesen va­lakinek az életét? Vészéi lyes helyeken járunk, min­den lépésünkkel a saját vagy társaink életét tesszük kockára. Itt százszázaléko­san összpontosítani kell, nincs kibeszélés. Az sem vé­letlen például, hogy egytől egyig agglegények és lá­nyok vannak a csoportunk* ban. Nem nagy koponyák, az igaz; itt van például Bo- hu§, aki húszéves létére még mindig nem érettségi­zett le. Van úgy, hogy az egész táborozás alatt — ez rendszerint tíz napig tart — alig hallani a hangját. És mit gondolsz, melyik tantárggyal van a legtöbb baja? A nyelvekkel és a gramatlikával. Vagy Itt van Igor. A szü­lei házában külön szobája van, szépen berendezve, de az ágyat nem használja, é- vek óta hálózsákban al­szik a padlón, Január else­jétől december 31-ig kitárt ablakoknál. Így edz. A többiek különféleképp. Tavasszal például Bratlsla- vában voltunk kisegíteni kollégáinkat...“ A FENEKETLEN KÚT ALJÁN Láttam. Legyekként mászkáltak a Slavín oszlopán, mosták, tisztították márvány borítá­sát. Kettős haszonnal: a ki* tűnő edzés mellett a koro­nák is gyűltek a közös kasszában. „Hogy ki milyen ember, milyen jellem, az csak ne­héz megpróbáltatások köze­pette dől el. Nálunk pél­dául ott lent a föld alatt, a koromsötétben, ahol órá­kig kell az iszapot merni és az ember sohasem tud­ja, mikor omlik be az az út, amelyen át leereszke­dett a föld gyomrába. Azt hiszem, ezt nem normális embereknek találták ki.“ Már két évvel ezelőtt a brnóí barlangkutatók riagy titokzatossággal arról be­széltek, hogy a Macocha környékén még sok a feltá­ratlan kisebb-nagyobb bar­lang. Köztük egy, a leg­szebb, amelynek felfedezése társuk életébe került. Egy eldugult akna maga alá te­mette. Mi a barlangkutatók iga­zi célja? Nehéz erre egyértelmű választ adni. Egy nagy, ma­radandó, nagyszerű értékért többen kockára tennénk az életüket. De mégis zavar­ban vagyok: összkomfortos korunkban, pmikor sokán csak arra használják a ter­mészetet, hogy ott az új au­tójukkal, yagy más luxus­holmijaikkal mutatkozza­nak, nehéz elhinni, hogy valaki, vagy valakik napo* kon át térdig érő iszapos vízben kutyagolnak, termé­szetesen ott is alusznak, ét­keznek, nagyon furcsa hely­zetben ... A barlangkuta­tók — ezt talán felesleges is hangoztatnom — nagyon jő barátok és nagyszerű emberek. Vannak hibáik is, de éppen szenvedélyük a legjobb eszköz jellemük legértékesebb oldalának csiszolására. Az sem vélet­len, hogy valamennyien a bányai mentőszolgálat tag­le­írásunk elején egy hírt közöltünk két rozsnyói (KoZnava) barlangkutató sikeres fölfedező útjáról. A barlangkutatók munkájáról Zbynek Rüiiéka brnói bar­langkutató beszélt és talán a két rozsnyói felfedező helyett is sikerült ízelítőt adnia a föld mélye kutatói­nak fáradságos, önmegtar­tóztatást és emberi kitar­tást igénylő munkájáról. I. M. Foto: archív Nem adnám SEMMIÉRT... F iatal, karcsú és köz­vetlen. Ha nem tud­nám, hogy agronó- mus, s ha nem viselne munkaruhát, minden egyéb­nek hlhetném, elárusltönó* tői egészen színésznőig. Szenvedélyesen szereti mun­káját, ízig-vérlg mai fiatal, telve erővel, lelkesedéssel. 1975-ben végzett a Nyltral Mezőgazdasági Főiskolán. Véletlenül került ide, a lo­sonci (Luőenec) Járás egyik falujába, Sőregre, méghoz* zá elég messze szülőfalu­jától, Nagymagyartól (Zla- té Klasy). Évfolyamtársai­val fogadtak, ki fog előbb munkahelyet találni. Nóra mindenáron meg akarta nyert a fogadást, s ezért megragadta az első kínál­kozó alkalmat, elfogadta a sőregl szövetkezet elnöké* nek, Pölhös Imrének aján­latát, hogy jöjjön hozzájuk agronömusnak. A fogadást megnyerte, s választását a mai napig sem bánta meg. Ezt mondja saját pálya­kezdéséről Pajger Eleonóra mérnök, aztán érdekes vé­leményt mond a fiatalok munkájáról általában. — Bosszant, ha a fiata­lok a szakiskola, az egye­tem vagy a főiskola elvég zése után valamiféle hig­gadt elégedettségbe sül­lyednek, ha nem látják meg az új lehetőségeket, ha nem küzdenek szenvedélyesen az újért és egyszerűen lemon­danak az álmokról, a nagy­A sőregl (Snrlce) szövet­kezet gazdasági ed varén nagy a sürgés-forgás. Egy* mást érik a gabonával meg­rakott pótkocsis traktorok, majd a szőlőtermesztő bri­gád tagjai érkeznek meg, s nem sokkal utánuk motor- kerékpáron Pajger Eieonőa ra, az agronómus. _______ szerű célokról. Szerencsé­re ez a ml szövetkezetünk fiataljaira nem vonatkozik. Igaz, megadjuk nekik a te­hetőségeket a munkahelyen, a társadalmi munkában, a SZISZ szervezetben egya­ránt. A legnagyobb támoga* tást kétségkívül a szövetke­zet elnöke nyújtja, akt min­den vezetőnek példaképe a pontosságban, magatartás­ban, az Irányításban, a helytállásban, egyszóval mindenben. Nóra a takarmányoző-spe- clallsta feladatkörét látja el. Többek között 6 felel 1200 hízöbika takarmányé* nak beszerzéséért. A Jó eredmények, a mun­kasikerek, a szövetkezet or­szágszerte híres közösségi szelleme vonzzák a fiatalo­kat. Itt lépten-nyomon fia­talokkal, 20—30 éves Ifjú szakemberekkel találkozik a látogatö. A 320 tagot számláló szövetkezet tagsá* gának 65 százaléka fiatal. SZISZ-szervezetük kiválóan működik. Bizonyltja ezt az Is, hogy ez az alapszerve­zet nyerte el legutóbb az SZLKP Központi Bizottságá­nak vörös vándorzászlaját. Nóra büszke a szervezet jé munkájára, s arra Is, hogy a tevékeny fiatalok megju- talmazása sem marad el, hogy a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok is megkap­ják a tehetőséget arra, hogy országot-világot lás­sanak. Természetesen első­sorban azok, akik erre rá­szolgálnak, akik az átlag­nál többet dolgoznak, akik mindenben elsők. Idén a SZISZ-tagok közül ketten Bulgáriában, ketten a Szov­jetunióban nyaraltak, az a* ratás résztvevői számára pedig Szegedre és Siklósra szerveztek kirándulást. Beszélgetésünk végén újra szóba kerül a hivatása. Ma­gabiztosan elmosolyodik, hiszen nem először felel erre a kérdésre, szavakkal is és tettekkel Is: — Nem adnám semmiért ma sem azt az érzést, ami­kor látom, hogy körülöt­tem minden kizöldül, nő, gyarapszik, termést hoz... Ugyanakkor tudom, hogy ré­szem van benne nekem is. hogy az én munkám is benne fekszik. Nincsen en­nél szebb, Jólesőbb érzés! Benyák Márta A szer zó felvétele „Füstölt citrom” Helyszín: a bratislaval Télt stadion melletti zöld* ségesbódé. A pult mögött utcai öltözékben, szájában cigarettával az Hlárusító. Így, nagy E betűvel. Unott arckijejezése arról tanúsko­dik, hogy a vevők borzasz­tóan a terhére vannak. Pe­dig pillanatnyilag csupán egyetlen fiatalasszony ké­szül vásárolni. Gyorsan be­állók mögéje. — Két kiló alma, egy Mb ló citrom ... A kiszolgálás közben ts cigarettázó férfi a szem­fényvesztőnél is gyorsabban kész a méréssel és a fize­tendő összeg kiszámolásá­val egyaránt: sőt az ts meg­lehet, hogy az utóbbi műve­lettel már az áru lemérése előtt kész volt. — Huszonkettő ötven, apa rőt tessék adni — hangzik nem éppen a legérthetőb- ben a cigarettával „bedu­gott" száfból. A fiatalasszonynak csak százasa van, hiába böngészi át a táskáját, nem tudja összeszedni a szükséges összeget apróban. Mögöttem türelmetlenked­ni kezd a közben tíz em­berre ts megnőtt sor, tóba ben Is zsörtölődve követe­lik, hogy a fiatalasszony „oldja meg a problémáját“ és ne tartsa föl a bődé for­galmát. Mindennek tetejébe a búdéból kiszól az elárusí­tó: — Az aprópénz a vevő „munkaeszköze", ne men­jen nélküle vásárolni, nem Igaz? Teljesen megdöbbenek a rögtönzött ,aranyköpés“ hallatán, és anélkül távoa zom, hogy egy fia citromot is vásároltam volna. Bevallom, nem kedvelem túlságosan a „füstölt“ cit­romot és különben is — ne­kem sincs aprópénzem. Távozom, de azért vala­mivel okosabb lettem: tu­dom például, hogy a zöld­ségesek munkakelléket kö­zé tartozik a füstölgő ciga­retta. A fehér munkakö­penyről pedig az a vélemé­nyük. hogy azt csak az e- gészségügyl dolgozóknak találták jel. • Kék, vagy piros? Porszívót vásárolunk. A szolgálatkész elárusító tü- • relmesen felsorolta a vagy hatféle porszívó műszaki a- datait, a köztük levő kü­lönbségeket. A legmoder­nebbnek egy piros, ETA 417 típusú porszívó tűnik, az eU árusító azonnal közli, hogy ezt a terméket először az idei brnói vásáron mutat­ták be. Nagy teljesítményű, kivitelezése ízléses. Egyet­len hibája, hogy túl drága, 1540 korona. Az elárusító látva határozatlanságunkat, ráteszi a kezét egy kékszí- nü, közepes nagyságú por­szívóra. — Ezt vegyék meg. Ne­künk Is ez van otthon. A motora csak valamivel gyengébb, mint annak az újnak, viszont sokkal kisebb a fogyasztása. Es: 500 ko­ronával olcsóbb... Áramfogyasztás? Hát Igen. Meglepődve nézzük ezt a tüneményszámba menő elá­rusítót. KI tudta, hány kilo­wattórát takarított meg tár­sadalmunknak okos érvelé­sével. Hány kilowattórát ennek az országnak és hány koronát nekünk, vásárlók­nak. Pedig csupán azt tette, ami minden jó elárusító kötelessége. Takarékosabb olvasóink­nak még elárulom, hogy ez az üzlet Bratislavában, a Steiner utcán található. Zácsek Erzsébet *

Next

/
Thumbnails
Contents