Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-08-22 / 34. szám

8 M

1

/

Csontos Vilmos a csehszlovákiai magyar költészet sajátos sorsú és jellegzetes világszemléletű lírikusa.

i Dalol a föld címen megjelent kötete válogatás az életművéből: a könyvben szereplő hetven verssel a hetvenéves iköltőt köszönti a Madách Könyvkiadó. A (kötet három részre tagolódik. A Sorsvállalás című ciklus versdokumentumai egy félszázad történelmi e- seményeinek, társadalmi mczgásá- nak képét tárják elénk. A Csillagot csiholtam cím alá sorolt költemények a szerelem igézetében születtek, a költőre Jellemző szemérmes halkSággal és visszafogottsággal. Az Estéll ének című kötetzáró ciklus az emlékezések, múltba Tévedések, tűnődések, önjellemzések és csendes elégiák hangnemében íródott.

Egyik legismertebb és legnépszerűbb költőnknek, Ozsvald Árpádnak az új kötete a

Vadvizek, bárom témakört ölel fel. Az elsőt a korproblémákkal, a huszadik századi lét, a technikai civilizáció ellentmondásaival viaskodó gondolati költő alkotta, tiszta szenvedéllyel kutatva a humánus emberi magatartás lehetőségét. A második ciklust az elégiák Ozsvaldja írta, csendesen tűnődve a múló ifjúság, a szerelem tiszta pillanatai, a test romlása, a férfikor alkonya .felett. A verseik harmadik csoportja az emlékező Ozsvaldot állítja elénk: a versek háttere a gyermekkor faluja, a szülőföld egykori valósága. A három ciklus versei számtalan ponton érintkeznek egymással; teljes és zárt költői világot alkotnak, melyre a stílus, forma ás motívumrendszer mívessége Jellemző. Maga a költő így vall munkája kapcsán: „Továbbra is a világ és az ember kölcsönös kapcsolatát, a népmesék és a mítoszok emberre ható és szinte szavakkal kifejezhetetlen varázsát próbálom képekben és Jelekben elmesélni. Az ember az ifjúságtól egyre távolodva a mélységek és magasságok útját is tisztábban látja már, nemcsak az ifjú lelkesedés dobja fel a verset, hanem a testi fájdalom, a kötelező öregség is lehet termékenyítő. A természetességen, az őszinteségen kívül a verset szerintem az teszi verssé — nem beszélek itt az esztétikai kategóriákról, — hogy

bizonyos hőfokon közvetlen kapcsolatot tud teremteni az ember

és ember között.“

„Évek óta egyetlen Jelentést próbálok megfogalmazni prózában és versben egyaránt, — vallja Gál Sándor új könyve kapcsán. Jelentést korunkról — folytatja vallomását —, tágabb és szőkébb értelemben. Tágabb vonatkozásaiban a világról, szőkébben ai közvetlen, történelmi és emberi tapasztalataim által meg határozott nemzetiségi valósé gunkról. A Folyóx ennek az ígye kezeinek egyik megvalósult része Szándékaim szerint olyan áramlat amely a maga szabadságában, t maga teremtette partok között foglalja össze a mi időnket.“

Gál Sándornak, a középnemzedék Jeles költőjének Immár ha todik kötetét kapja kézbe az olvasó Folyó címmel. A gyűjtemény egységességével, egy tömbből fa- ragottságával tűnik ki. A Gál-lí- rából már ismert szociológiái! és nemzetiségtörténet! tematika köré rendeződnek a versek, idézve a háborúkkal és sorscsapásokkal megkeserített gyermekkort, a mai negyvenévesek akkori küzdelmét, hogy megtalálják helyüket a változó világban.

A Madách Kiadó fordítói műhelyéből ezúttal négy frissen megjelent könyvet Ismertetünk. Ján Kozák Szent Mihály című könyvében valahol a Víhorlát lábánál fekvő kis faluba vezeti el az olvasót, az író. A község már nem a nagy összeütközések korát éli, túljutott a kezdet nehézségein, szövetkezete jól gazdálkodik, lakosai elégedettek, örömmel dolgoznak, Jól élnek. Az író a falu mindennapi életének egy darabját mutatja be kedves humorral, azt, milyen ellentétekre kerül sor a falu vezető emberei — a községi titkár és a szövetkezeti elnök — meg a híveik közt, akik ugyan már régen mindnyájan egy célt követnek, csak a hozzá vezető u- tat látják másként. Végül azonban minden bizalmatlanság, apró- cseprő összezördülés, pletyka, Intrika ellenére Is megtalálják a falusiak a közös utat, akár a község szépítéséről, akár a választásokról van szó. Az író biztos környezet- és emberismerete, megértése és humora teszi elevenné a könyv lapjain elmondott történetet.

filmszemle

OBELISZK

1939-ben, a háború idején Játszódik le a történet egy kis belorusz faluban. Alesz Moroz, a helybeli Iskola fiatal tanítója sajátos pedagógiai módszerei miatt szembe kerül diákjaival és azok szüleivel. Moroz hitvallása szerint ugyanis a gyerekeket elsősorban arra kell megtanítani, hogy tudják és érezzék —, embereik. A tudást csak emberhez méltó tudattal lehet gyümölcsöztetnl.

A film halotti torral kezdődik. Egy megbecsült tanítót búcsúztatnak, közben megindul az emlékezés: Moroz és diákjai között egyre nemesebbé, meghittebbé válik a kapcsolat, majd az örökös rettegés, a falura rontó német fasiszták és a háború vészterhes képei tűnnék fel a múltból. Moroz, tanítványait beszervezve harcol a németek ellen. Az akció azonban kudarcba fullad, az egész osztály a németek fogságába esik. Túszként tartják fogva őket, szabadulásuk ára a partizán Moroz, akit a környékbeliek hosszú ideig árulónak tartották: A kis ellenállók a tanító önfeláldozásával sem menekülnek meg a kivégzés elől, mindössze egyetlen fiúnak sikerül megszöknie, hogy felnőttiként átvehesse

Moroz szellemi örökségét. S most őt temetik...

Ricsard Viktorov szovjet rendező Vaszil Bikovnak, a mai szovjet próza egyik kiválóságának az elbeszéléséből forgatta a filmet. Bikov kizárólag a háborús eseményekből me ríti tragikus hangvételű regényeinek témáját, tehát valós irodalmi alapot nyújtott a rendezőnek. Viktorov ki is használja az írás érdekes és színeiben gazdag fejezeteit, mégis a- dósunk maradt a korrajz határozottabb kontúréival, és így a film története a belorusz ellenállás mellékesnek tetsző mozzanatává vált. Szerencsére az elbeszélés kicsengését sikerült megtartania, amely szerint a hősök példája nagy segítség az életben maradottak számára az emberi világ kialakításában.

FEKETE

GYÉMÁNTOK

A magyar kapitalizmus kezdeti korában játszódik le Várkonyl Zoltán alkotása. Jókai nagy népszerűségnek örvendő műve romantikus történelmi regény. A film kevésbé számít romantikusnak, pedig a rendező és a forgatókönyv sorain nem egy esetben módosítani szoktak a forgatás idején. Talán most is ez történt...

Annak ellenére, hogy a csomós szerkezetű cselekményt élvezhetővé tették, a regény egyes részeinek megváltoztatásával a film a realizmushoz áll közelebb, nem pedig a romantikához. Ezért is lett hétköz napibb, színtelenebb a történet.

A nagy mesemondó sohasem ad teljes egészében hiteles tudósítást a valóságról, a Fekete gyémántok főszereplőinek mégis az élet szolgált mintául. Az Irodalomtörténészek szerint Berend Ivánnak, a magányos tudósnak Hántken Miska volt a „képmása“. Tudományos kutatómunkája tette világhírűvé, és az Akadémián is előadta tanulmányát. A vállalkozó ember jellemrajzát Berend Iván Vidacs János gépgyárostól kapta, aki együtt dolgozott munkatársaival, és az erős konkurrencla áldozata lett. Kaulmann, a bankár Langrand-Du- munceau egyéniségét kapta az írótól, Sámuel apát pedig nem más, mint Danielik János címzetes püspök.

A téma kulcskérdése a nemzeti iparosítással kapcsolatos kapitalizá- lódás. Aki minden áron tiltakozik ellene: Berend Iván. A mélyen demokratikus érzelmű, szerény, példamutató bányatulajdonos alakjával szemben a szélhámos bébsi bankár és a ravasz, üzletesikedő apát figuráját állítja fel az író. Okosan, a mese belső szerkezetére ügyelve. Úgy, hogy el tudja hitetni velünk.

Úgy tűnik, Várkonyi Zoltán is belefeledkezett a regénybe, ezért aztán nem filmmé alkotta, hanem egyszerűen csak filmre vitte.

A színészek közül csak Haumann Péternek sikerült hitelessé tennie Játékát. A bankár szerepében ezúttal is képes volt újat hozni, bár hasonló figurákat korábban is életre keltett. Huszti Péter Berend Ivánja távol áll Jókai hősétől, akárcsak Su- nyovszky Szilvia Evilától. Mert a szépségén kívül semmi mást nem tudott felmutatni a csilléslány szerepében. Angéla figurájában Bánsági Ildikó, Szaffrán Péter alakjában pedig Koncz Gábor okozott csalódást. Kellemes meglepetés volt Szabó Sándor apátja, Tordy Géza bányamérnöke és Safranek Károly újságírója.

G. Szabó László

t n*-rer

Bárány Tamás

VILLA

A BALATONNÁL

8. folytatás

A májuseleji hőség korai nyarat varázsolt egy-két nap alatt a tájra, még esténként is elég a zakó, vagy a könnyű kardigán.

Janiék a ligetig jöttek ki délután, most Itt ülnek egy pádon, a játszótér közelében. Janinak gondja van rá, hogy előbb-utóbb minden kislányt kihozzon ide. Ez a választóvíz. Ha a lány nagyon rajong a gyerekekért, játszik velük, cuppog nekik — rövidesen szakít vele. Az ilyentől ugyanis okosabb óvakodni, biztos, hogy percek alatt férjhez akar menni. Amelyik rá se hederít a gyerekekre, annál egy szusszanásra le mer horgonyozni.

Ez a Márti is ilyen volt. Harmadszor vannak már itt, a játszótér mellett, eddig ügyet sem vetett a kis srácokra. De ma este — az ördög érti — ő is elkezdte a ragmálódást a házas Sággal.

— Ugyan, csibém, próbál] meg a fejeddel gondolkozni.

— Azt csinálom — mondja konokul a lány.

— És egyszerűen nem értelek. Hiszen most már nem gond a lakás. Eddig nem szóltam semmit, tudod Jól, hiszen se hozzánk, se hozzátok nem költözhettünk volna, ez világos. De ne haragudj, ez a bogárdi ház most teljesen új helyzetet teremt. Vagy nem?

— Nem hát — mondja Jani. — Butaságot beszélsz, fiacskám. Mihez kezdek én Bogár- don?

— Ott is van munka, nem? Ma mindenütt keresik az embert. Ott is van nyilván termelőszövetkezet, ahová elmehetnél gépésznek, traktorosnak, mit tudom én minek, ehhez nem értek.

— És te? — néz rá Jani. — Veled ml lenne?

— Miért? Ott is van óvoda, és nyilván ott sincs elég óvónő. Manapság ezek nem problémák, Janikám. Ha valaki akar valamit.

Ez az, mondja magában Jani. Ha akar. . . De ha nem akar?! Hirtelen eszébe Jut még egy érv, egy igazán nyomós érv.

— És a tanulásom? Azzal mi lenne?

A lány türelmetlenül int.

— Úgyis levelezőre Jársz, nem?

— De, persze.

— Hát legföljebb onnét utaznál fel mindig vizsgázni.

— És a konzultációk?

Márti átöleli a vállát, szorosan magához húzza, és bújik, bújik, bújik. Istenem, ehhez értetek. Hízelegni, azt tudtok, ha akartok valamit.

De azért Jólesik ez a soros ölelés.

— Na, Jancsikám — súgja fülébe a lány. — A kedvemért. Hát egy kicsit se szeretsz?

— Csacsifejü... Tudod Jól. ez a dal csak neked szól.

— Akkor házasodjunk össze.

Istenem, de könnyű nektek. Házasodjunk össze, házasodjunk össze. Mintha a világ csak abból állna. A szerelem gyönyörű dolog, csillagom, de a férfiszabadság se utolsó.

— Na, Jancsikám. Hát ezt az egyet kérem tőled.

Ezt az egyet, mondja magában kajánul. Csak épp ezt az egyet. A többit aztán már nem is kell kérni: az akkor már Jön majd magától, hisz kötelességnek fogják hívni. De attól még messzi vagyunk, csillagom.

— Nal — duruzsol a fülébe Márti hangja. Nem is válaszolsz? Pedig annyira, de annyira szeretlek.

Azt elhiszem, ha kötélnek állok. De valamit mondani kell, mert szegény kislány lassan a szívét is kiteszi.

— Hát nézd, tündérvirág: fej vagy írás, Jó?

— Hogyhogy? — néz rá riadtan Márta.

— Döntsön a sorsi Ha fej: a fejemre hallgatok, és szó sincs házasságról.

— És ha írás? — kérdi a lány csillogó szemmel.

— Ha írás: akkor aláírjuk az anyakönyvet. Helyes?

Márti hozzábújik, és csókolja, csókolja, ahol éri.

— Te drága, te angyal. Ja], de szeretlek!

— Elhúzódik, a táskája után nyúl, kiveszi a pénztárcáját, abból egy fénylő kétforintost. — Dobj.

Jani rázza, rázza két marka közt a pénzt, a szíve bizony a torkában ver, amikor végre a padra ejti. Márti utána kap, mohón fölemeli— Fej — mondja aztán csalódottan. — Dobjunk mégegyszer, Jancsi.

A fiú nevet, mohón, felszabadultan.

— No, ne tréfálj.

— Hülyeség! — int dühösen a lány. — Ilyen fontos dolgot a véletlenre bízni.

— És ha írás került volna fölül? — kérdi Jani kajánul. — Akkor is szidnád a véletlent?

A lány kezében ott van még a pénz, kínálja.

— Olyan undok vagy — mondja durcásan.

— Vagy mit szólnál, ha írás Jött volna ki, és én kezdek utána alkudozni? Mi? Az hogy esne neked?

— Hát — ejti vissza Márti táskájába a pénzt, az biztos, hogy rosszul esne.

— LátodI Ez most meg nekem esett rosszul.

A lány megint hozzábújik.

— De mikor úgy szeretlek.

Jani magához húzza.

—Tudod, hogy én is ... De értsd meg már: a házasság komoly dolog. Azt nem szabad elsietni. — És elmosolyodik, mert a szüleire gondol. *

Hazakísérte még Mártát, s mert a szülők aludtak már odabent a lakásban, belopódzott még hozzá a konyha melletti kis szobába (a hajdani cselédszobába, ahol különben maga is lakik, otthon, a Szív utcában], s csak jó másfél óra után Indult haza.

Éjfél is elmúlt már, amikor megzörren otthon a kulcsa. Egy cseppet hallgatózik: mindenki alszik. Csönd, némaság, sötétség. Csak a nagymami horkolása hallik az első szobából, ott alszik Katival, anyáék beljebb.

De nem! Ml ez? Miféle surrogás? Ez nem a nagymami horkolása, ez a varrógép.

Halkan benyit a konyhába: anyja ott ül a

*

0