Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-08-08 / 32. szám

g% ázezer dollár óvadék al- lenében kiengedték a / vizsgálati fogságból Marc

^J^Woodot. Azonnal barátjához és védőügyvédjéhez sietett, 9 meghívta ebédre. Kevin West- fleld a környék legjobb Védőügyvédjének számított. Most azonban nem volt éppen derűlátó:

— A vád cserbenhagyásos gázolás — hümmögött.

— De hiszen mondtam már, hogy nem gázoltam el senkit.

— Ennek ellenére, két hét múlva lesz a tárgyalás, s ha addig nem sikerül tisztáznod ma- gad, politikai pályafutásodnak befellegzett — mondta az ügyvéd.

— Húszévi munkám fekszik benne —, s most, röviddel a választások előtt Ilyen pácba ke- rülteml

— Egy lehetőségünk még van: megtalálni azt a férfit, akit az? nap éjjel felvettél a kocsidba. Csak ő tanúsíthatja, hogy azon az éjszakán nem gázoltál el senkit.

— Csak azt nem értem, miért nem Jelentkezik a fickó — panaszkodott Wood. Tudhatná, hogy az egész Jövőm az ő tanúvallomásától függ.

— Minden nagyobb és fontosabb lapban közzétettem a hírt, hogy keressük az ismeretlen férfit — mondta Westfield. — De azért mégis érthetetlen, hogy sem a nevére, sem a külsejére nem emlékszel!

— Sötét volt már, azonkívül ittam Is egy kicsit.

— Éppen itt a blbll Ittasan vezettél.

— Annyit azért bizonyíthatunk, hogy 1,7 promil alkohollal a vérében az ember még vezethet — szakította félbe Wood.

— Hogyan bizonyítsuk, amikor éppen emiatt nem emlékezel a tanúd nevére! Az esküdtszék a- ligha veszi be ezt a mesét. Ittál is, sötét is volt, s a tetejébe még a tanú nevére sem emlékszel. Nem tudom, hogyan mászol ki a csávából, Marci

— Amíg fizetsz, felhívom Dianát — állt fel Wood. Tárcsázott, majd rosszkedvűen visszatért az asztalhoz.

— Az ördögbe is, már megint nincs otthoni

— Az ég szerelmére, még csak az hiányzik, hogy összevessz a feleségeddel. Akkor hogyan állítom oda a tanúk emelvényére, hogy csupa Jókat mondjon rólad? Hagyj már fel ezzel az indokolatlan, beteges féltékenységeddel l

Diana valóban gyenge pontja volt Marénak. S valóban betegesen féltékeny volt rá, de egy biztos: nem oktalanul!

Abban biztos volt, sem a felesége, sem a politikai pályafutása nélkül nem érne semmit az élete, 53 éves volt, korához képest Izmos, fiatalos, a felesége azonban fele annyi idős, átkozottul csinos, és túlságosan is sokat volt egyedül.

Wood nemrégiben magánnyomozót fogadott fel, hogy ellenőrizze: merre jár a felesége. A nyomozó, most Is a házuk előtt állt, diszkréten egy fa árnyékába hú- zódva. Amikor Woodot meglátta, hozzálépett:

— Mr. Wood, a felesége megcsalja önt, de olyan ravaszul, hogy alig tudtam rájönni. Ugyanis éppen a kertészt választotta.

— A kertészt? hökkent meg Marc. — De hiszen az egészen öreg márl

— A régi öreg volt, az igaz. Mialatt azonban ön a vizsgálati fogságban volt. a felesége újat szerződtetett, egy fiatalembert. Minden délelőtt itt van, a legtöbbször délig marad. Hogy most is itt tartózkodik-e, nem tudhatom, mert rövid időre el kellett hagynom az őrhelyemet.

Marc Wood sző nélkül megindult a ház felé. A nappali ablaka nyitva volt, a medence partjára lehetett látni. Diana csinos bikiniben állt a parton, és mosolyogva beszélgetett egy ugyancsak fürdőnadrágos fiatalemberrel.

— Marc — kiáltott fel az asz szony ijedten, amikor megpillant tóttá, s azonnal besietett a házCECILE LEMON:

A halott tanú

nem tanú

karja ütésre lendült, 8 a fiatalember, aki erre nyilvánvalóan nem gondolt, a medence parkájá- ra zuhant. Marc föléje hajolt, meghallgatta a mellkasát. A szíve még dobogott.

— Eszméletlen — töprengett Marc. — Ha bedobom a medencébe, megfullad, s később a rendőrség szerencsétlenségként könyveli el az esetet. Diana pedig ö- rökre elbúcsúzhat az udvarlójától — villant át az agyán, s az eszméletlen férfit a vízbe lökte. Várt egy kicsit, majd telefonált a rendőrségre.

— Ügy látszik megcsúszott, és olyan, szerencsétlenül esett a medencébe, hogy agyonzúzta magát — mondta Marc a nyomozóknak.

— Az ütés következtében elájult, s vízbe fulladt — mondta a rendőrségi orvos is, miután a holttestet megvizsgálta.

— Ne bánkódjon, mr. Wood, ön semmiképpen sem hibázható a balesetérti

/

ba. — Nem tudtam, hogy jössz. Miért nem hívtál telefonon, ha szólsz, nem csinálok programot magamnak. így azonban egy rövid Időre el kell mennem. Kérlek, hogy Időközben bánj kedvesen a vendégünkkel!

Azzal gyorsan ruhát kapott magára, s már indult is. Marc kilépett a kertbe s szemügyre vette a fiatalembert, aki Igen otthonosan mozgott ebben a környezetben.. S mosolygott, szemtelen magabiztossággal mosolygottl

— Szóval maga az új kertész? — kérdezte Marc, s közben hozzá lépett.

— így Is mondhatjuk — vigyorgott a fiatalember. — Hallja, csuda cicababa a felesége!

Marc előtt elsötétedett a világ,

r

Diana akkor ért vissza, amikor a rendőrségi autó éppen elhajtott. Csodálkozva nézett a férjére:

— Mit keresett itt a rendőrség?

— A kertész belefulladt a medencébe — mondta Marc, hátra sem fordulva, mert éppen Italt kevert magának.

— De hiszen á kertész kinn van az autóban — mondta halkan Diana. — Csak azért jöttem vlsz- sza, mert itt -felejtettem valamit.

— Hát akkor ki volt az a fickó a kertben? — kérdezte sápadtan Marc.

— Az a fiatalember, akit a szerencsétlenség '’éjszakáján felvettél a kocsidba. Olvasta a hirdetést, és eljött, hogy tanúsítsa, hogy senkit sem ütöttél el.

KISS PÉNTEK JÓZSEF:

KIHALLGATÁS

„Mélyek a ml kűtjaink. *

— Mondom, végulis az egész balhénak az a pofátlan pápa az oka. Én szóltam Bőrkének. Állandóan dugtam az agyét, hogy el kellene menni valami nagyobb fejhez és kiteregetni neki ezt az egész cirkuszt, ami velem van. Különösen akkor cikiztem Bőrkénél, amikor a Dante látogatott meg. Szünet nélkül. A Bőrke mindig leszerelt engem, ha a- zért noszogattam, hogy vigyen ei valami nagy muksóhoz kihallgatásra. Bőrke szerint én közveszélyesen dilis csaj vagyok. Azt kérdezi folyton, mért nem hordok farmer helyett kényszerzubbonyt.

Hát tehetek én arról, hogy engem csupán neveletlen szellem molesztál? Nem kopogtatnak, csak jönnek, a franc tudja honnét, bocsánat, és szorgalmasan megnyilatkoznak nekem. Hát ki vagyok én nekik?! Lelki szemétláda?

Bőrkének elszavaltam néhány sztorit a jobbakból, de mindig kiröhögött. Az Istennek sem sikerült bebizonyítanom neki, hogy én teljesen normális csaj vagyok. Azt hitte ez a szellemeséi a dilim.

Most aztán itt a nagy baj. Il/en áron persze nem ragaszkodtam ahhoz, hogy bizonyítsam: „különleges képességeim vannak“, ahogy Bőrke szokott engem idegeneknek bemutatni (mellesleg véleményem szerint ez nem a képesség kérdése). S hozzáteszi: „Kicsit pörgettyűs a csaj. Intim kapcsolatai vannak Dantéval, Tolsztojjal és Fernandallei.“ Ilyenkor a bemutatkozó felek bámulnak pár pillanatig, aztán kapcsolnak és jót röhögnek Bőrke szellemes megjegyzésén. Egyébként azt a Fernan- del nevű, szegény, megboldogult (?) krapekot nem is ismerem. Vagy nem is hapsi, hanem nő? Ezt mindig elfelejtettem ettől a zsibbadt Bőrkétől megkérdezni. Anyuéknak nem mertem szólni. Féltem, hátha ők is dilisnek néznek, mint Bőrke. Ez fájt volna.

A napokban jelentkezett az új fej. Ez a Pius. Talán negyed nyolc lehetett. Reggel. Mutterék elmentek a melóba. Suliba készültem. Éppen fogat mostam a fürdőszobában. Azt mondta, pápa volt a Vatikánban. Mondtam neki, hagyjon békén, elegem van, kopjon le. Most nem érek rá diskurálnl. Bematekoztam. Terhelt voltam, mert aznap dollt írtunk.

Nyolc év óta üldöznek a társaikkal együtt. Mondtam, keressen mást, nekem nincs időm. Szemérmesen eltűnt. Reméltem, nem molesztál többet. Tévedtem.

Bőrkééknél szombaton nagy buli volt. Igazi Svédország. És én nem vagyok egy felelőtlen tlngli-tangli csaj, hiába mondják a profok a suliban. A szegény dedós Kocka Feri meg tisztára bezsongott. Mondtam neki, rám ne számítson, nálam egy darabig még Bőrke a menő. Ott a Kis Teca vagy a Kovács Mari, szálljon rájuk. Nem engedett a huszonegyből. Ittunk. Sokat... Aztán ... hát lekoptunk, vagyis... izé, vagyis Bőrke berángatott az öregjeinek a bálószentélyóbe. Féltem, hogy nagy ciki lesz, mert egyre vadabbul éreztem, hogy nekem az Istenért se kell ez a Feri. Csöndben cikiztem, nem akartam mindjárt nagy arénát rendezni, gondoltam, észreveszi, hogy kellemetlen és lehűl magától. Nem hűlt le. Lekapcsolta a hangulatlámpát. Igazán féltem. És akkor megláttam a reggeli Piust. Az ablak függönye előtt állt. Múmiának Is túl ö= reg, de azért nem félelmetes. Jó fej, akár a többi. Bíborpiros palástjában egyenesen cuki pofa. Kezében hatalmas, félelmetes aranykereszt csillogott a függönylyukakon átszürődő neonfényben. Mondom, cuki fej, csak szemtelen, akár a többi...

Feri önfeledten, jobb tenyerére támaszkodott, oldalt dőlt. Vagyis készülődött, és mindenféle marhaságokét susogott nekem. Most jön a jő hecc, én csak erre tudtam gondolni. „Nézz hátra gyorsan“, hadartam gyorsan a bal fülébe.

Én nem tehetek róla, mondom én nem tudhattam, hogy az ilyesmi életveszélyes... Ráadásul az öreg megint bemutatkozott: „Pius vagyok, gyermekem“, Ilyesmit mondott.

Ja], én nem tudtam, hogy ez lesz a vége. Társaságban eddig egy sem szokott meglátogatni. Gondoltam, most Itt az alkalom: két legyet egy csapásra. Én hülye, gondoltam Bőrkének bebizonyíthatom végre, hogy nem hazudok mindenféle balluclnált marhaságokat, és egyúttal ezt a szegény megvadult Ferit is leszerelhettem volna. Értik már, könyörgöm? Én nem akartam, hogy ktkészüljön...

jaj, anyu, most mit fognak tenni velem?

VAJKAL MIKLÓS: j

Idegen földben, idegen hazában.., I

Fura emberek voltak: A férfi ott a cellában. Ott gugyorodott. Az asz- szonya meg feljött az Irodámba: semmire kellő nő volt, a lábamat sem töröltem volna belé. Könyörgött, hogy segítsem ki a mandróját a bajból. Még mit nem... — förmedtem rá. Elkotrődott, de egy óra múlva már megint ott ólálkodott a hivatalom előtt. Régebben jőbarátom volt az az egyén, sokat, nagyon sokat voltunk ml együtt, de hogy ezzel a nővel megismerkedett, teljesen megváltozott Minduntalan azon gondolkoztam, hogyha netán fordítva történt volna, az, ami történt, engem kihúzott volna-e az a másik. Ez a nőcske meg csak nem tágított, és ami a legkutyább volt, fekete ruhát öltött' magára. Egy Idő után, amikor már alaposan kiborított, kidobattam a fogdmegekkel, engem aztán ne zavarjon az Ilyen. Különben is, az ítélet olyan jogos volt, mint az, hogy a nap valamennyiünkre egyformán süt. No, meg nem Is én ítéltem el, ahhoz én kismiska vagyok.

Akkor láttam először halálraítéltet. Hanem ez túlságosan Is nyugodt ember volt, meg dörzsölt Is volt na- 1 gyón, s ha csőrdült a kulcs a zárban, meg sem rezzent. A földön gubbasztott, és ránk sem hederített. Hát ilyen ember vagy tel... — léptem hozzá. A börtönör intett: hagyjam magára ezt a félcédulást. Szerencsétlen flótás volt, az egy biztos. Ha nincs az a nő, nem vetemedett volna olyasmire, amiért halál jár. Holnap — mondtam még elmenőben —

majd Imádkozom érted. Elnevettem magam, és ez hatott rá. Egy pillanat alatt megváltozott az arca. Beesett, gyűrött, hamuszürke arccal fordult felénk. A felesége még azon a napon visszajött. Alacsony, vékony, törökös formájú nő volt. Bejárta már Tolnát-Baranyát, száz öltés és két lű hosszát. Menjen hazai... — legyintettem. Kár a gyémántkönnyeiértl ... Gondolták volna meg előbb... — mondtam. Megriadt. Tudtam, retteg a kopőimtól. Menjen haza, nyitottam ki előtte az ajtőt. Reggel hatra hozza be férje fekete ruháját.

Fura emberek voltak. Szélhámosok, szemrebbenés nélkül hazudtak boldognak-boldogtalannak. Az asz- szonyt úgy támogatták a börtön folyosóján. A férfit, mondják, az utolsó pillanatig nem tudták szóra bírni. Meggyónni sem akart. Zsuppko- csiba zárták őket. öten voltak az őrzők. Mind az öten az én embereim voltak. Délben már Bécs utcáin sé- tlfUtálhattak ...

Látja, most már mind a ketten halottak. A férfi Is, az asszony Is. Az asszony már évekkel ezelőtt meghalt, a férfiról meg most jött a hír. Ebben a borítékban.

Ahogyan így belegondolok, szerencséje Is, pechje Is volt. Ha nem vagyok, már régen elporladt volna. Ha, pedig nem szedi fel azt a nőt, sohasem került volna Idegen országba, Idegen földbe. Ugye most már mind a ketten halottak... Igen ... Mind a ketten ... Annak az egész ügynek meg már harminchat esztendeje.

i

Az illusztrációt Filep István készítette