Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-07-25 / 30. szám

tfsoiwarn 111 A XXII. NEMZETKÖZI IFIÜSÄG TALÁLKOZÓ RÉSZTVEVŐINEK LEVELE A CSKP l KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁHOZ Elvtársi üdvözletünket küldjük a hagyományos ma­gas-tátrai találkozónkról, amely alkalmából a világ­proletariátus lángeszű vezérének, Vlagyimir Iljics Le­ninnek nyomdokain felmásztunk a Rysy csúcsára. A csács megmászásával kinyilvánítjuk hűségünket és ra­gaszkodásunkat az ő eszméihez. Olyan országban élünk, amely biztosítja a fiatal szo­cialista ember sokoldalú fejlődését és érvényesülését. Ezt mind a kommunista pártnak köszönhetjük, amely valóban rendkívüli gondoskodást nyújt nekünk, fiata­loknak. Külön tiszteljük és becsüljük azt a gondosko­dást, és figyelmességet, amelyet a CSKP KB főtitkára és köztársasági elnök». Gustáv Husák elvtárs részéről kapunk. Részt veszünk szocialista hazánk éptíésében. Arra tö­rekszünk, hogy minél nagyobb részt vállaljunk a CSKP programjának megvalósításából, amelyet a CSKP XV. kongresszusán tűzött ki. Ezt bizonyítják az Ifjú nem­zedék munkaaktivitásának és kezdeményezésének azok az eredményei, amelyeket a Februári Győzelem 30. év­fordulója és a XI. Világifjúsági és Diáktalálkozó tisz­teletére értünk ei. Biztosítjuk önöket, mindent megteszünk azért, hogy mindig a szocializmus építésének első vonalában áll­junk, hogy a fejlett szocialista társadalom építésében kifejtett erőfeszítésünkkel méltó követői legyünk mun­kásosztályunk legjobb fiainak és lányainak azon az úton, amelyen elindultak. Sokat merítünk az ő gaz­dag tapasztalataikból, akár csak a Szovjetunió népei­nek tapasztalataiból. Szüntelenül bővítjük kapcsolatun­kat a szovjet fiatalokkal, és az, Üssz-szövetségi Leni­ni Kommunista Ifjúsági Szövetséggel. Az idei, immár XXII. nemzetközi ifjúsági találkozó ismét bebizonyította, hogyan érez és gondolkodik a szocialista Csehszlovákia ifjú nemzedéke. Kinyilvánít­juk forró kapcsolatunkat Vlagyimir Iljics Leninhez, a CSKP-hoz, a Szovjetunióhoz, a Szovjetunió Kommunista Pártjához, a testvéri ifjúsági szervezetekhez, különösen a lenini Komszomolhoz. Kijelentjük, hogy^mélté hordo­zói leszünk a nemzedékek váltásának és a társadalom előrehaladásának, amelynek útmutatója a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom volt. A XXII. NEMZETKÖZI IFJtSÁGI TALÁLKOZÓ RÉSZTVEVŐINEK LEVELE Á LENINI K0MSZ0M0L KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁHOZ TISZTELT ELVTARSAK! Mi, a XXII. nemzetközi ifjúsági találkozó részvevői forró elvtársi üdvözletünket küldjük abból az alkalom­ból, hogy megmásztok a Rysy csúcsát, amelyre 65 év­vel ezelőtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a világproletariátos lángeszű vezére, Vlagyimir Iljics Lenin is felhágott. A csúcs megmászásával hűségünket és ragaszkodásunkat nyilvánítjuk' ki Vlagyimir IljlCs Lenin eszméihez. Boldog országban élünk, amelynek leghűségesebb szövetségese és segítőtársa a Szovjetunió. A Szovjetunió nélkül elképzelhetetlen lenne nemzeti és állami füg­getlenségünk. Boldogsággal tőit el bennünket, hogy a Szovjetunió népei sikeresen teljesítik az SZKP XXV. kongresszusának határozatait, őszintén csodáljuk nagy- szerű sikereiket. Mélyen tiszteljük és becsüljük a szovjet népet, a legforróbb érzelmekkel viseltetünk iránta. Őszintén csodáljuk az Ifjú szovjet nemzedék tetteit. Az össz- szövetségi Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség XVIII. kongresszusa, különösen pedig az SZKP Központi Bi­zottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökének, Leonyid Iljics Brezsnyevnek a beszéde ki­meríthetetlen inspiráció és erőforrás, amelyből mindig meríthetünk a SZISZ II. kongresszusa határozatainak megvalósítása során. Kézzelfoghatói bizonyítéka ennek a fiatal csehszlovák nemzedék tevőleges munkája, kez­deményezése és aktivitása. Biztosítjuk önöket elvtársak, hogy mindent megte­szünk a nemzeteink közötti barátság, a csehszlovák és szovjet ifjúság, a két ifjúsági szövetség közötti barát­ság elmélyítése érdekében. A csodálatosan szép Ma- gas-Tátrában megrendezett találkozónk ünnepélyessé­gét fokozza az a tény, hogy közvetlenül a kubai XI. Világifjúsági és Diáktalálkozó előtt kerül rá sor. Ez­zel csúcsosodik ki szövetségünk fesztivál előtti aktivi­tása. Teljes mértékben támogatunk minden béketörek­vést, és minden erőnkkel harcolni fogunk a világbéke megszilárdításáért, a szocializmus győzelméért si'4 WSko JPLÖT Szerda: 1978. július 12. Pontban délben, ragyogó napsütésben érkeztünk meg a lomnicí réteikre. Bár a Rysy megmászásával egybekötött XXII:. nemzetközi ‘ifjúsági .tar:.; lálkozó hivatalos megnyitása még hátra van, a tábor már messziről sátraktól tarkáink. A Tátra hófödte csúcsai egyked­vűen szemlélik a szokatlan nyüzsgést. A hivatalos forma­litások elintézése után a kör­nyezettel ismerkedünk. Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) rendszámú autóbusz kanyarodik be a táborba. Ked­ves régi ismerősök szállnak ki belőle: Mondok Árpád, a SZISZ járási bizottságának elnöke, Varga Tibor, a jb titkára és a küldöttség többi tagja. Ki sem fújják magukat, nyomban sátorveréshez látnak. A lányok, Mészáros Lídia, Kosár Ica, Pu- zsér Edit, Horfiáková Sofia ta­pasztalatlanok a táborverés­ben, a fiúk segítségével azon­ban hamarosan elkészülnek. I- deje is, mert szemerkél az eső. Este számtalan tábortűz fé­nye világítja meg a tájat. A tábortüzek mellett együttesek, énekesek, alkalmi tréfacsiná- lók szórakoztatják a többieket. Egy ideig a komáromi küldött­ség vezetőjének, Varga Iván­nak a sátrában beszélgetünk. Már régen takarodó után va­gyunk, de a tábor még él, nyü­zsög. Aztán jobbnak látjuk nyugovóra térni. Elvégre hol­nap is nap lesz. C*ütörtök:1978. július 13. Az Idő percenként változik, de a jókedv változatlan. Ügy látszik, a találkozó részvevőin nem fog ki az időjárás. Tíz órákor jelentik a csúcsról, hogy a párt- és a kormány- küldöttség vezetője, Peter Co- lotka, valamint a SZISZ KB küldöttsége nevében Miroslav Doőkal megkoszorúzták a Ry­sy csúcsán Vlagyimir lljtcs Le­nin emléktábláját. Az orosz proletariátus vezére 65 évvel ezelőtt, poronínl tartózkodása idején a lengyel oldalról há­gott fel elvfársaival a csúcsra. A Rysy megmászása éppen en­nek e tiszteletére történik év­ről évre. Ugyanakkor jelentik, hogy az Időjárás a csúcson hirtelen rosszra fordult. Viharos erejű szél dúl, galambtojás nagyságú jég hull. A túrát egyelőre le­állítják. Aki már járt fent, an­nak szerencséje van, akt most van fent, a sors legyen hozzá irgalmas. A Rysy öreg rókái azt mondják, hogy a találkozó e- gész eddigi történetében nem volt még ilyen ítéletidőre pél­da. Este felé a trebiäovl járás­ban — ahogy itt nevezik az egyes küldöttségek táborhe­lyét — találkozom Hrabovsky A túra talán legfiatalabb és alighanem legszófukarabb részvevője, Rasto Svoren az anyukájával. ták tovább engedni. Nem so­kat gondolkodott, a lefelé jö­vőktől kért megfelelő lábbelit és csak azért is megmászta a csúcsot. Délután a véletlen összehoz egy rokonszenves fiatalember­rel. A bemutatkozás itt iköny- nyen megy, a találkozó rész­vevői általában mellőzik a for­maságokat. Újdonsült ismerő­söm Zelenka Karel, a sokolovl Dukla-bánya villanyszerelője. Beszélgetés közben egy sok­szorosított füzetet nyom a kei zembe, a Sokolovsky informá­tort. Mellesleg ebből szárma­zik e riport címképe is. A fü­zet szellemes szöveg és térké­pek segítségével tájékoztat a sokoloviak tevékenységéről. Karel elmeséli, hogy csoport­juk minden évben már egy héttel korábban tábort ver a lomnici réten. Soron kívül mindjárt megmássza a csúcsot, és lefelé jövet nagytakarítást végez; összeszedi a rendetlen turisták után maradt szeme­tet. A többi napokon túrákat tesznek a Magas-Tátra többi csúcsára. E túrákat tüntetik fel a tájékoztató térképei. Szombat: 1978. VII. 14. Az Időjárásról vagy jót vagy semmit. Sajnos, jót nem írha­tok. A tábor azonban él, ügyet sem vet az esőre. A kelet-szlovákiai kerület tá­borhelyének „sugárútján" fel­tűnően csinos lánnyal találko­zom. Bár nem szoktam leszőlí- tani lányokat az utcán, ezúttal nem tudok ellenállni a kísér­tésnek. Kiderül, hogy Tobisz Katit, a SZISZ rozsnyól (Ro2- navaj járási bizottságának tit­kárát hozta utamba a véletlen. Elfogadom a meghívást a já­rás táborhelyére, és kellemes beszélgetéssel telik az idő. El­mondják, hogy nagyon jől ér­zik magukat, sok hasznos dol­got tanultak, sok új barátot szereztek, aznap tizenheten brigádon ts voltak, és nem u- tolsősorban egész idő alatt jól szórakoztak. Egy év múlva új­ra eljönnek. Délután sötétség borul a tá­borra. A kitartó zápor elől a rimaszombati (Rimavská Sobo- ta) járás egyik sátorában, a járási bizottság titkáránál, La­katos Lacinál keresek menedé­ket. Laci alig egy hónapja ér­kezett haza Moszkvából, a Komszomol főiskoláról, először vezet SZISZ4cüldött9éget. Be­szélgetés közben bejön a sá­torba a Rysy megmászásának talán legfiatalabb részvevője, a két éves Rasto Svoreö az a- nyukájával. Kissé megilletödik, és a nevén kívül nem hajlan­dó elárulni semmit. Lényeg az, bogy édesapja hátán fent járt a csúcson, sőt legalább egy jő órát a saját lábán gya­logolt. Édesanayjától még azt Is megtudom, hogy tulajdon­képpen már akkor is volt a csúcson, amikor még meg sem született. Lassan sötétedik. A távolabb fekvő járások képviselői útra készülnek vagy már útra is keltek. Mindenkinek fáj a bú­csú, a szemekben szomorúság bujkál. Mintha azt olvasnám ki belőle, hogy szép volt, de rövid volt. Palégyi Lajos faltaié a csúcsra Král ieívelexei [ánossal, a SZISZ JB titkárá­val, feleségével és Ádám Ibo­lyával, a leleszi szövetkezet könyvelőnőjével. Az imént jöt­tek a csúcsról, azt mondják, nem kell eltúlozni a dolgo­kat, nem volt az olyan veszé­lyes. ' Az amfiteátrumban nagygyű­lésre szállingózik a tábor, az eső már csak szemerkél. Pe­ter Colotka elvtárs méltatja a találkozó jelentőségét, nagyra értékelve az ifjúság társada­lomépítő munkáját. Utána el­kezdődik a küldöttségek késő éjszakába nyúló kulturális mű­sora. v, , Péntek: 1978. július 14. Az időjárás változatlan, job- oan mondva most Is percről percre változik. A sajtóköz­pont sátrában találkozom a Komszomol-küldöttség tagjával Szvetlovodszkből, Anatolij Gyibrovval, a Szlovák Nemzeti Felkelés legendás hírű szovjet partizánparancsnokánaik uno­kájával. Nem Ismerte a nagy­apját. Éppen Stará Túráról ér­kezett a táborba s meglátogat­ta azt a helyet, ahol elesett. Azt mondja, megható, hogy ennyire ápoljuk Lenin vagy a- kár a nagyapja emlékét. Délben a Csorba-tőnál várom a csúcs meghódítóit. Az orvos — tekintettel bokám állapotá­ra — legnagyobb szomorúsá­gomra megtiltotta, hogy fel­másszam a csúcsra. Oravfcino- vá Marta Hefpáról kölcsön­zött lábbeliben érkezik vissza. A Békás-tónál feltartóztatták, saját lábbelijében nem akar-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents