Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-07-18 / 29. szám

A Keszegfalusi (Kamenicná) ÄG bálványos! részlegén működő SZISZ c*'rvezet a komáromi iárás legjobbjai közé tartozik. Az ein ti, Horváth Mihály, 36 éves gépkocsivezető tagja a Kubába Titazó csehszlovák VIT-kiildöttségnek.

a tartalmas beszélgetéssel akartuk elmélyíteni barátaink hazánkhoz fűződő kapcsolatát. Hangulatos ünnepségen találkoztunk nyugdíjas munkásainkkal Is, akik valamikor sok-sok éven át dolgoztak nálunk a gazdaságban.

ötvenketten f 1 a 15 millióból J[___J

fESZfiVALI HANGULATBAN

— Szeretném, ha mondana valamit az a- lapszervezet munkájáról. Bizonyára az ott kifejtett tevékenységének köszönheti, hogy eljut Havannába.

— Én Is úgy hiszem, hogy a SZISZ munka az, amiért e jutalomban részesültem. Alapszervezetűnknek 53 tagja van, ebből tíz 30 éven felüli. Azt hiszem ez a szám is igazolja, hogy nálunk szívesen dolgoznak a tagok, még akkor Is, ha korukkal már túllépték a SZISZ-határt. Mind az ötvenhármán tagjai vagyunk a HESZ-nek is. A- lapszervezetünkben tizenkét párttag és kilenc párttagjelölt dolgozik.

Nagy súlyt helyezünk a politikai oktatásra. Tagjainkat részletesen tájékoztatjuk á KV. pártkongresszus politikai, gazdasági, szociális és kulturális programjáról. Minden taggyűlés után rendezünk politikai oktatást, az előadást meghívott lektorok tartják. Tagjaink ezeket az előadásokat nemcsak meghallgatják, hanem aktívan bekapcsolódnak a vitába Is. Fontosnak tartjuk, hogy a SZISZ-tagokkal Ismertessük üzemünk gazdasági és szervezési feladatait, hiszen ezzel Is hozzájárulhatunk a jobb e- redmények eléréséhez.

Jől működnek kultúrcsoportjalnk is, például az Agros-együttes és az irodalmi kör. Ha kultúrműsorra van szükségünk, Ők biztosítják.

Különösen szép eredményeket értünk el a sport és honvédelmi tevékenység terén. Kapcsolatot teremtettünk a kisbért KISZ alapszervezettel, s minden évben közösen rendezzük meg nálunk a barátsúg napját. Ilyenkor sportvetélkedőket rendezünk, de sor kerül tapasztalatcserére is a két ifjúsági szervezet munkájáról. Évente bekapcsolódunk a duklai honvédelmi versenybe és a Komáromi Jnb elnökének vándorserlegéért folyő vetélkedőbe. Valamennyi tagunk részt vett a Fesztiváljelvény megszerzéséért lefolyt versenyben. A VIT és a Komszoijpol megalapításának 60. évfordulója tiszteletére vállaltuk, hogy ledolgozunk 500 brlgádőrát az aratásban, a cséplésnél és az őszt munkák során. így személyenként 50 koronával járulunk hozzá a VIT- a lap hoz. Sokat segítettünk Gútán (Koláro- voj az új óvoda takarításánál. A múlt évben kaptunk egy klubhelyiséget. Itt fogadtuk a nálunk tanuló vietnami diákok néhány képviselőjét. Ezzel a találkozással és

Az 1976-os évi munkáért megkaptuk a SZISZ komáromi járási bizottságának vándorzászlaját. Tavaly a SZISZ kerületi konferenciáján Bratíslavában megválasztottak a SZISZ KB elnökségi tagjává. Nagyon ö- rültem, hogy az idén másodszor is képviselhettem fiataljainkat a prágai várban köztársasági elnökünk fogadásán.

Még nem említettem, hogy minden évben részt veszünk Ögyallán (Hurbanovo) a mezőgazdasági gépjavítók versenyén.

Az elmondottakból kitűnik, hogy szervezetük élete tartalmas, a fiatalok sokat dolgoznak, de hogyan pihennek és szórakoznak.

— Nekünk nem, olyan tagokra van szükségünk, akik befizetik a tagdíjat, és. ezzel mindennek vége. SZISZ-esetnk zöme dolgos, kitartó, becsületes fiatal. így azután valamennyien megérdemlik a pihenést. Hétvégekre két szobát biztosítottunk Tatranská Lomnicán és két szobát a Balaton partján.

A SZISZ körülbelül 100 ezer korona értékű leltári anyaggal rendelkezik: ez a klubberendezés és a turistafelszerelés, a- mit a tagok bármikor használhatnak. Itt említem meg, hogy a május elsejét két SZISZ-tagunk a Szovjetunióban töltötte.

— ön merre járt külföldön?

— Gyakran utazom Magyarországra és két alkalommal jártam a Szovjetunióban.

— Mikor és hol tölti a szabadságát? Hiszen az állami gazdaságban nyáron van e legtöbb munka. ,

— Általában reggel hat órától délután négyig dolgozom, de a nyári időszakban előfordul, hogy a 12—14 órát is ki kell bírni. Pihenni ősszel szoktam, miikor magyarországi barátaim meghívnak vadászni.

Legkedvesebb időtöltésem a vadászat.

— Az idén kicsit távolabb utazik. Hogyan készül a VIT-re?

— Az, hogy eljuthatok Havannába, nemcsak az én érdémem. Egyedül ezt képtelen lettem volna kiérdemelni. Mikor megtudtuk, hogy tőlünk került ki a járás küldötte, először el sem hittük. Nem várták ezt a jutalmat. Azt hiszem ez lesz életem legszebb élménye. Három hónapja gyötröm a spanyol nyelvet, tanulgatok, tanulgatok, dehát elég nehezen megy. Olvasok Kuba múltjáról és jelenéről. Hallgatom a rádiót, figyelem a televíziót, készítem jegyzeteimet Is járásunk fejlődéséről, munkahelyemről, a SZISZ-szervezetről, hogy ott bemutathassam a többi fiatalnak. De nem egyedül fogom képviselni járásunkat Havannában: az őgyallai , sörgyár is küld a VIT-re termékéből.

— Hogy fogadta családja a kubai utat?

— Feleségem szintén ott dolgozik a gazdaságban, ő Is SZISZ-tag, és természetesen ö is legalább annyira örül a jutalomnak, mint én. Mindketten párttagok vagyunk, ez még jobb eredmények elérésére sarkall bennünket. Kislányom, amikor megtudta, először nevetett, majd elsírta magát:

— Milyen jő neked, apukáml

— Még nem gondolta so» fáradságos munkája közben azt: „Nem csinálom tovább“!

— Nem, még soha. Amit rám bíznak, 1- gyekszem a lehető legjobban elvégezni, és az eredmények azt mutatják, hogy munkám nem hiábavaló. De lassan be kell látnom, hogy 36 éves elmúltam, és át kell adnom a stafétabotot egy fiatalabb SZISZ-elnök- nek. Nehéz lesz megválni a szervezettől, végleg azt hiszem sosem tudnék elbúcsúzni a fiataloktól.

Mit mondott Horváth Mihályról a SZISZ Komáromi JB elnöke, Durík Ján?

„Horváth Mihály egészen rendkívüli e- gyén. Négy-Öt tömegszervezetben is kiváló munkát végez, emellett a SZISZ KB elnökségi tagja, ami szintén igényes feladat. A Vadászszövetségben szívesen foglalkozik az állatok etetésével, gondozásával. Az állami gazdaságban pedig ha éjjeliőrre, traktorosra, aratóra van szükség, ő vállalja, minden munkát egyformán becsülettel elvégez. Erre az emberre bárki bármikor támaszkodhat, nem fog csalódni."

Kántor Mária

»

A

z autóbusz sofőrje előzékenyen megáll a marcelházai (Marce- lová) szövetkezet székháza előtt, s nem kell a hat kilométer hosszú község közepétől visszafelé baktatnom. A hőmérő hlganyszá- la huszonnégy fokot mutat, de az Időjárás nem arra vall, hogy Itt az aratás Ideje. Pedig itt van. Délután kihajt a három új gép — két Kolosz és egy német kombájn —, hogy beállíthassák őket az emberek és kipróbálhassák a szárítógépet. Dehát milyen Is lesz az idei aratás? Az Időjárás nem a legkedvezőbb, s ez arra mutat, hogy nagyon nehéz lesz. A szövetkezet elnöke Bakulár László és a vezetőség úgy gondolja, hogy a nyolc kombájn nyergébe fiatalokat ültet. Az ifjúsági szocialista brigád Varga Vilmos vezetésével vállalta, hogy becsülettel helytáll. És én tulajdonképpen azért vágyóik Itt, hogy megérdeklődjem, milyen emberek, hogyan készültek fel a nagy nyári munkára?

Benyitok a szövetkezet e- gyik irodahelyiségébe, ahol Varga Pál segédgépesítő, a SZISZ-alapszervezet elnöke, Paulisz István gépesítő, az alapszervezet Ideológiai felelőse és Sóky László, a művelődési otthon dolgozója, az ifjúsági szervezet vezetőségi tagja éppen az aratási teendőket beszéli meg. Elkészítették az ütemtervet, a falitáblákat, hogy a napi jelentések birtokában mindig ellenőrizni tudják a munkák menetét és beszámolhassanak egymásnak az elvégzett munkáról. De már ezen Is túl vannak és most csak ülnek, beszélgetnek.

— Hát kt tudja, jó lesz-e az, hogy csupa fiatal került a gépek tnyergébe? — elmélkedik Varga Pál segédgépesítő, akt maga is fiatal, s aki néhány éve még maga Is kombájnos volt. Mert az biztos, hogy az Idei aratás nehéz lesz. A gabona különben nagyon szép, s minden arra vall, hogy rekordtermés lesz. De ki tudja? Tavaly Is úgy látszott, hogy rekord lesz, aztán jöttek a nagy melegek, és minden besült. Érettnek még nem egészen érett a gabona, de már túl van a- zon a ponton, amikor a hirtelen jövő forrőság elégetné.

Kimegyünk a télepre a gépek közé. Mint valami hangyabolyban járnak-kel- nek az embereik. Az egyik keresztben, a másik hosz- szában „méri" a nagy telepet, megáll a gépnél, felmászik a tetejére, beindítja, majd Ismét leállítja. Mi Ma rikovec Sándor és Bakuiéi* Sándor gépe mellett horgonyzunk le. Az utóbbi négy éve ült föl először a gépre, de az idei év is „premiernek" számít. Közben ugyanis két évet katonáskodott, s a gép, a Kolosz egészen új, meg kell tanulni a kezelését, s ki kell tapasztalni a bogarait. Ok ketten azonban nem esnek kétségbe, ezt tanulták Ögyallán (Hurbanovo) a gépjavító szaktaníníézeíben. Aztán dicsérik a gépet. Három ventillátorral és naper- nyős lemezekkel van ellátva a kabinja. Csak talán a zaj nagyobb a korábbi gépeknél.

Míg ml beszélgetünk, leállítja E—512-es gépét Varga Vilmos, az ifjúsági szocialista brigád vezetője, és odajön hozzánk. Tréfásan öreg rókának mondják s így mutatják be. Ez a jelző a harminchárom évének szól és annak, hogy eddig már tizenhatszor ült a kombájn nyergében. Tavaly ő volt a járás legjobb kombájnosa, a kerületben pedig a negyedik lett, és lassan már akár az emlékiratait Is megírhatná, olyan sok tapasztalattal rendelkezik.

— Mit kell egy jő kom bájnosnak tudni? — kérdem tőle.

— Nagyon sok mindent — kezdi kicsit elgondolkoz va.

— Egy teombájnosnak nagyon jől kell ismernie a gabonát, és különösen az é- rés Idejét, az érettségi fokát és nedvességtartalmát. A jó kombájnos olyan, mint a segédagronómus. Ránéz a gabonatáblára és látAkik az elsők között kezdtek aratni hazánkban. A szerző felvétele

KALÁSZNÉZŐBEN

ni kell, hogy melyik része érettebb. Mert azon a két nap vetési különbség is meglátszik.

— Két nap vetést késedelem, ősztől? — hitetlenkedem.

— De mennyire, hogy meglátszik ... Aztán ismernie kell a talajt. Valamelyik évben fönn Csehországban arattunk, amikor egyszercsak oldalra dőlt az egyik kombájn. Az eső kimosta a talajt, és a kombájnos nem vette észre az árkokat — mesélt. Aztánar- ról beszél, hogy azalatt a tizenhat év alatt ts mennyi minden módosult a gép körül. Kezdetben több, mint egy hónapig tartott a beta-. karltás, most meg tíz, tizenkét nap alatt elvégzik. Akkor még nem voltak szárítógépek, be kellett várni a gabona érési idejét, aztán nagyobb volt a szemveszteség. Most meg? A szárítógépek fejezik be a természet munkáját.

Sokáig beszélgetünk még. A fiúk tesznek-vesznek a gépek körül, valósággal lázban vannak. A két Kolosz- gép legénysége a szerszámokat szedi össze. Ügy Iá tóm, hogy nemcsak a kísé retemben lévő Paulisz István és Varga Pál viselkedése tanúskodik arról, hogy nagyon is értenek a géphez, hanem a szövetkezet elnökének a szaval Is erre u- talnak. Bakulár László u- gyanis még az öreg rókának nevezett Varga Vilmosnak Is tud tanácsot adni. És ez nem véletlen. Mert a- hogy később megtudom, az elnök volt a járás egyik legjobb kombájnosa. Ő hozta a járásba az első kombájnt. Abban az időben a traktorállomáson dolgozott. Később a szövetkezet géptelepét vezette és most — immár hét vagy nyolc éve a

szövetkezet élén áll. így hát nem véletlen, hogy ilyen közeli ismeretségben van a a géppel.

— Aztán vigyázzatok — hangzanak az. utolsó szavak és a három behemót masina elindul a falu másik végére, hogy beleharapjanak az első gabonatáblába.

A szövetkezet kis szolgálati trabantjával Varga elé csapunk és utasítjuk, hogy várja be a többit, aztán már együtt folytatjuk az u- tat.

— Nem lesz még nagy a- ratás, éppen csak kipróbáljuk a masinákat, arra vagyok kiváncsi nem túl korai-e a kivonulásunk.

— Ez a rész homokosabb, itt mindig gyorsabban beérik a gabona — mondja Varga Pál és hozzáteszi: — különben Is Ide újvidéki, korai fajtát vetettünk.

Bekanyarodunk a dűlőúton. Mögöttünk a három

kombájn és még néhány

személyautó, motorkerékpár. Ott a telepen azt hittem, hogy csak néhányan leszünk kint a földeken, de most látom, hogy nagyon sokan készültek az a- ratásra. S most, hogy a gépek megindultak, elősereg- lett a sok nép, és a gabonatábla megtelt emberekkel.

Mindenki a kalászokat vizsgálja, hogy elég nagyok, elég teltek-e a szemek, nincs-e bennük túl sok nedv. A termés valóban jónak mutatkozik.

— Látják, — mondja a szövetkezet elnöke — ha így kinn ülnek a szemek a kalászon, az jő ...

A kombájnosok beindítják a gépeket, pörögnek a motollák, állítják a talpat, ellenőrzik az egyes részeket, de még nem vágnak neki a táblának.

— Tudtam, hogy ki kell jönni — mondja az elnök, — jobb ha kinn vannak és kínlódnak, mintha benn he- verésznek. Bent mindenki azt hiszi, hogy minden a legnagyobb rendben van, at- tán a legegyszerűbb dolgokról Is megfeledkezhetnek.

Aztán megindul az első gép. Az emberek figyelemmel követük a mozgásukat, nézik a munkájukat. Intenek, hogy lejjebb a talppal, túl nagy a tarló és a kombájnosok leengedík, szinte nyesik a földet. Néhány méter után megállnak, igazítanak a gépen, majd Ismét megindulnak. És az eddig álldogáló emberek hirtelen megrohanják a tarlót, vizsgálják a szalmát, nézik a földet. Akad közöttük, aki elfújja a polyvát, s azt vizsgálja, hogy a gép nem szórja-e a földre a termést. De nem, a földön még mutatóban sem találni egy szemet sem.

Senkár Imre kilőnyi szemet kér a tartályból. Ő a szemveszteség felelős. Viszi ellenőrzésre az első kilő gabonát. Megkezdődött az idei aratás, a kenyér be takarítása, s mire ezek a sorok napvilágot látnak talán már végeznek is vele.

NÉMETH ISTVÁN