Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-06-27 / 26. szám

6 i«8 Csodálatos valami a televízió. Többezer kilométeres távol­ságbői elénk varázsolja a labdarúgó VB döntő mérkőzéseit, sőt lehetővé teszi azt is, hogy a legérdekesebb mozzanatokat, a gólokat "Visszajátsszák. Ilyesmire vállalkoztunk mi is, hogy a „replay segítségével és néhány szakember szemszögéből visszapergessük a mérkőzések érdekesebb mozzanatait, vo­natkozásait. GYÖR°Y: ”Sok v°lt az érdekes, nagy küzdelmet hozó mérkőzés, a baj csupán az volt, hogy az ember egyik csapat­nak sem szurkolt igazán. Akinek valóban szorított, a magva- rof.Df(“, azok elsőként érkeztek haza a világbajnokságról Miért? Az újságíró — és valamennyi szurkoló — akaratla nul is elemzi a kiesés okát. Álljunk hát meg most egy pilla natra az első összetevőnél: miért nincs jó kapus Magyaror szágon? A kérdést annak idején feltettem dr. Kaőáninak, aki akko riban a Lokomotíva KoSíce edzője volt. Hosszabb beszélgetést folytattunk egy délelőtt, válaszait magnószalagra rögzítet tem. Amikor elhangzott a kérdés „Vajon mi lehet az oka annak, hogy Csehszlovákiának hagyományosan kiváló kapusai vannak, Magyarországnak viszont Grosicson kívül szinte sen ki az utóbbi három évtizedben?“ — Kaíáni azt javasolta, kapcsoljuk ki a magnót és töprengjünk együtt, mert bevallja! erre a kérdésre egyelőre nem tud érdemben válaszolni. Töprengtünk együtt, nem valami sok eredménnyel. A kér dés ma is megválaszolatlan, Grosics annak idején kapusts kólát akart alapítani, dehát senkinek sem kellett. Még az aranycsapatnak sem volt külön kapusedzője! Grosics maga dolgozta ki az edzéstervet, aszerint gyakorolt egyedül, vagy a második kapussal. Persze nem hiszem, hogy ne akadna kapustehetség Magyarországon, csak nem veszik észre, illet­ve nem képezik tovább. Akkor, amikor a magyar válogatott kapuját eléggé közepes tehetségű őrök védték, csodálatos teljesítményeket nyújtott a pécsi Rapp Imre. Senki sem vette észre: meg is volt az eredménye. A témáról tanulmányt le­hetne írni. Valószínűleg meg ts írja valaki — minél gyorsab­ban! — Magyarországon. A jó csapat a jó kapusnál kez­dődik. Argentínában rengeteg kiváló kapuvédő röpködött a lab­dák után, többnyire sikerrel. A sorból csupán Gujdár Sándor rítt ki — teljesítményére, stílusára jelzőm sincs. Sajnos.“ Michal jursa, FIFA játékvezető: „A csoportküzdelmek során megmutatkozott színvonal különbségek az elődöntőben elmo­sódtak, Különben az elődöntőben — véleményem szerint — túlzott taktikázás folyik, ami a játékot teljesen megfosztja minden varázsától. Tehát inkább küzdelem folyik, mint játék, küzdelem a győzelemért vagy legalább a döntetlenért. A bí­rók helyzete is egyre nehezebb. Bebizonyosodott azonban, hogy a FIFA jól válogatta össze a játékvezetőket. Az elődön­tőket valóban a legjobbak vezetik. Valamennyiük közül meg­említeném a svéd Ericssont vagy személyes jóbarátomat, Pa­lotai Károlyi, aki az elődöntők legattraktívabb mérkőzését, a dél-amerikai döntőt vezette. Könyörtelen „testvérháború“ dúlt a pályán. Kezdetben úgy tűnt, hogy teljesen elfajul a mérkőzés, a televízió nézőinek esetleg úgy tűnhetett, hogy Palotai túlságosan elnéző volt. Csakhogy a világbajnokságon nem osztogatják csak úgy. alaptalanul a sárga lapokat. Éppen ezért csodálom Palotai Karcsi barátom roppant érzé­két, hogy pontosan tudta, mikor húzza elő a sárga lapot. A mérkőzést mindvégig sikerült kézben tartania, és -mindkét fél, illetve a labdarúgővilág és a FIFA teljes megelégedésére vezette. A játékból elsősorban az olaszok totális védelme kötötte le a figyelmemet. Az olasz védelem aprólékos, minden egyes mozzanatra kidolgozott játéka a lehető legsportszerűbb ke­reteik között. És még valami: a hollandok módfelett ötletes, a labdarúgás szempontjából roppant ügyes játéka. Az az érzé­sem, hogy a világbajnokság összes részvevői közül egyedül a hollandok futballoznak a játék öröméért.“ MAR DEL PLATA - - MAR CÉL HÁZA Az ember eljátszik a szavakkal és a komáromi járás­ban található Marcelházáből (Marcelová) némi argen­tin hatásra Mar cél Háza nevet ötli ki, hiszen itt is foci lesz július másodikén, vasárnap, méghozzá nem is akármilyen. Az ország egyik legjobb pályáján — akú nem hiszi jöjjön el és nézze meg — rendezik meg az Oj Szó szerkesztőségének vándordíjáért kiírt nemzetközi tor­nát. A mérkőzések már délelőtt megkezdődnek: az elő­döntőre és döntőre délután kerül sor. A résztvevő csa­patok a helyi öregfiúk kivételével újságíró-válogatot­tak. Eljön a budapesti, valamint a bratislavai magyar és szlovák toliforgatók „nemzeti tizenegye“, soraiban neves, országszerte ismert szaktekintélyekkel. A talál­kozókat elsőligás bírók vezetik. Föltételezhető, hogy a szorgalmukról, munkaszere­tetükről ismert helyi és környékbeli szurkolók népes számban lesznek jelen a lelátókon és a pálya szélén. Lehet ugyanis, hogy a magyar csapat gyászos argen tínai szereplése után éppen ezeken a mérkőzéseken kapják sebeikre azt a bizonyos gyógyírt. (bt) ARGENTÍNA A LABDARÚGÁS TRÓNJÁN Vége az Idegtépő perceknek, 120- perces gigászi küzdelem után Argen­tína négy (?) évre elfoglalhatta he­lyét a labdarúgás trónján. A legjobb rendező sem intézhette volna jobban, hogy amikor már úgy látszott, hogy a házigazdák Kempes góljával símán győznek, nyolc perccel a befejezés előtt egyszer csak felbukkant az ar­gentin kapu előterében Nanínga, aki röviddel előtte jött be a pályára, és fejesgóljával gondoskodott arról, hogy tovább fokozódjon a dráma. A meghosszabbításban aztán teljes mértékben igazolódott, hogy a hazai pálya még egy VB-döntőn is hazai pálya. Az argentinok óriási lelkese­déssel vetették magukat a küzde­lembe, és ez meg is hozta az ered­ményt. Kempes és Bertoni góljával ki­vívták hazájuknak a világbajnoki cí­met. Először a sportág történetében, és hatodikként a világ országai közül. Egyetlen egyszer álltak Ilyen közel az áhított címhez; 1930 ban, amikor a döntőben 4:2 arányban maradtak alul Uruguayjal szemben. Ezúttal azonban nem szalasztották el az al kaimat. Ami tgaz, igaz, az összes csapat közül talán ők készültek a leglelkiismeretesebben. Mindent egy lapra tettek fel, és még elképzelni is rossz, mi történt volna ebben az országban, ha Kempesék története sen kikapnak a hollandoktól. Másfél évvel ezelőtt, amikor a magyar válogatott délamerikai por­tyáján 5:l-re kikapott az argentinok tói, Barótl Lajos szövetségi kapitány már felvetette, hogy ettől a csapat­tól sokat lehet várni. Idézzük Barótl mester szavait: „Argentínáról sok jót feljegyeztem és véleményem szerint a VB favorítjai. Rendezett, fegyel­mezett a játékuk, nem hiányoznak az együttesből a klasszisok sem, és ha a hátra levő időt ugyanolyan ko­moly munkával töltik el, mint ami­lyenbe belekezdtek, akkor az argen­tin szurkolóknak sok örömük lesz kedvenceikben.“ Az argentinok mintha meg akar­ták volna fogadni Barőti tanácsát, a VB előtti időszakban még csak fo­kozták a felkészülés ütemét. Soha nem tapasztalt akarással, lelkesedés­sel dolgoztaik. Következetesen mentek a céljuk után, és ez az alaposság kifizetődött. Pedig Hollandia egy percig sem játszott a döntőben alárendelt sze­repet. Sőt, a mérkőzés első órájában mintha egy kis fölényben játszott volna. A holland válogatott tökélete­sen szervezett csapat. Szinte óramű pontossággal dolgozik. S ha ezt a mérkőzést nem Argentínában, hanem valahol máshol játsszák, akkor az eredmény egész biztos másképpen alakul. De Buenos Airesben e napon nem győzhetett más, csak a hazai csapat. A VB egyik legkellemesebb meg­lepetése, az olasz csapat a bronz­éremért folyó mérkőzésen érthetet­len módon csődött mondott. Pedig Bettegáék a „cattenacciónak“ és a támadó futballnak egy olyan ötvöze­tével rukkoltak elő, amely rendkívül eredményesnek bizonyult. Mindent egybevetve azonban a mostani VB színvonala messze elma­radt az 1974. évi mögött. De hadd szóljon erről Enzo Bearzot olasz szö­vetségi kapitány, aki kiváló szakem­ber és ott volt a helyszínen: „Gon­dosan tanulmányoztam az egyes csa­patok játékát és az edzők munkáját a kispadon. Egyértelműen leszögez­hetem, hogy az 1978. évi, argentínai világbajnokság színvonala elmaradt az 1974. évi, NSZK-beli VB színvo­nala mögött. Úgyszólván minden te­kintetben. Hiába, ha elhagyják a pá­lyát a nagy egyéniségek, nehéz őket pótolni. Sajnos, ezen a VB-n nem voltak sem nagy ászok, sem nagy együttesek. A világ labdarúgására nagy feladat vár, hogy mielőbb biz­tosítsuk e játék reneszánszát. És ez nemcsak a mi Squadra Azzuránk feladata, hanem olyan további orszá­gok feladata, mint Anglia, Lengyelor­szág, NDK, Csehszlovákia és Magyar- ország.“ Semmivel sem jobb a véleménye a hollandok osztrák szövetségi kapitá­nyának, Ernst Happelnek sem: „Min­dig új neveket találunk ki: abszolút futball, totális futball, klasszikus futball... Mire jő ez? Kinek hasz­nál ez? Inkább össze kéne dugni a fejünket, és új, progresszív edzés­módszereket bevezetni. Olyat, amely szép, látványos futballt produkál.“ Erős szavak, de sajnos, ez az igaz­ság. Reméljek, hogy a VB-döntő le­folyásából világszerte levonják a kö­vetkeztetést, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez a. csodá­latos sportág töretlenül fejlődjön to­vább. Az argentínai labdarúgó V3 egyes mozzanataira lapunk legközelebbi számának két oldalas összeállításá­ban még visszatérünk. Palágyi Lajos Honvédelmi körök a SZISZ-ben MÓDSZERTANI BROSÚRA A SZISZ SZKB mellett működő honvédel­mi osztály az 1978-as év végén adja ki a Smena kiadóvállalat gondozásában „Honvé­delmi körök a SZISZ-ben“ című módszer tani brosúráját szlovák nyelven. A kiadványt az érdeklődők Igen széles körének: a szervezőknek és a honvédelmi körök vezetőinek szánták, továbbá az üze rnek, iskolák és szaktanintézetek alapszer vezeteiben működő SZISZ funkcionáriusok nak. A fiatal SZISZ-tagok számára a hon védelmi-technikai sportok művelése erköl esi akaraterejük növelését, a szaktudást — és a fizikai tulajdonságok és tehetségek fejlesztését jelenti ami Igen fontos szocia- } lista társadalmunk fiataljai és honvédéi- " műnk szempontjából. Az ifjúság honvédel­mi-technikát és egyéb sportokra való felké­szítésének alapelveit a CSKP KB jóváhagy ta A CSSZSZK egységes honvédelmi rend szere című dokumentumában, valamint a? ifjúsági szövetség határozataiban vannak lefektetve. A brosúra szemléltető útmutatást és módszertani utasításokat ad a honvédéiül' körök szervezésének és vezetésének mi kéntjéről, továbbá ismerteti a körök meg alakítása körüli teendőket, a szervezé1- repdjét a kollektíva gazdálkodását. Tártál mázzá ezenkívül a tömeges honvédelm- sportok szabályait, de szó esik benne a kollektívák nevelő művelő munkájáról ts. A körök munkája a rendszerességre törek szik, minden tekintetben igényesebb, és fe. lülmúlja a SZISZ kollektívák szélesebb ér telemben vett testnevelő és honvédelmi te vékenységét. A mozgással egybekötött üdülés motívu ma mellett felmerül a teljesítmény kérdé se is, de csak olyan mértékben, ameh összhangban áll a SZISZ honvédelmi tévé kenységéve! és a többi társadalmi szerve zet a HSZ (Zväzarm), a CSSZTSZ, a For radalmi Szakszervezeti Mozgalom és az Is kolaügy honvédelmi munkájával. A brosúra 3000 példányszámban jelenik meg és csakis a SZISZ JB és KB kereté­ben a II. és III. ciklusú iskoláknak és in ternátusoknak áll a rendelkezésére. Hason­ló módszertani brosúra — kisebb terjede­lemben és példányszámban — megjelenik még ebben az esztendőben a honvédelmi központok mellett működő SZISZ-alapszer- vezetek vezetői számára. 'MOLNÁR PAVOL, a SZISZ SZKB honvédelmi és testnevelési osztályának politikai dolgozója z Óra este húsz óra harminc percet muta­tott. A Brnót Műsza­ki Egyetem Építészeti Kará­nak és a bratislavai Komén- sktj Egyetem Természettudo­mányi Karának tíz-tíz játé­kosa bevonul a malomvölgyi diákszálló tornatermének kézilabdapályájára. Ezúttal focizni. A négy hatalmas hangszóró már órák óta csa­logatja a közönséget. Jöttek is szép számmal. A pálya szélén készenlétben áll a két játékvezető, öt közvetí­tő riporter, négy gyúró, egy pszichológus, egy orvos és két ápolónő, több láda gyü­mölcslé, sonka, narancs. Körben a Fruta üzem és a Mladlj svet plakátjai. Bemu­tatkozás, kölcsönös üdvöz­lés, majd a rádió időjelzése 21 órát fütyül, de ezt már elnyomja a játékvezető síp­szava, a közönség bíztatása és a lábdobogással kevere­dő labdapattogás. Az első óra: öt-öt játékos kergeti a labdát, a jégkoron­géhoz hasonló rendszerben cserélődnek, a kispadon fe­szülten vár mindenki, hogy bemehessen. Próbálgatják egymás játékstílusát, inkább maguk futnák, mint a lab­da. Szoros az eredmény és a küzdelem. Fél tízkor 14:12 a brnóiak javára, aztán egy­re jobban elhúznak, Ok már október óta készülnek, mi pedig csak öt hete tudtuk meg, hogy játszunk“ — mondja Libor Fronéek, a brattslavaiák kapitánya. „Éjfél felé a lelátókon már csak néhány álmatlan „hold­káros“ lézeng, kevesebb a szaladgálás, a zene szól, gyúrók lazítják a pihenők izmait, sok a potyagól, de hozzá kell tenni, hogy nincs állandó kapus. Mindenki minden poszton játszik. Megjejtödik egy rejtély — a játékosok mezén minden­kinél a saját neve, csak egy magas fekete srác há­tát díszíti a görög ábécé utolsó betűje, az omega. Megsúgják: a zuhanyozóban Ómega-számokat fütyörész meg énekel. Van rendes ne­ve Is: Száraz Béla, bátorke- szi srác, őt éve tanul Bra- tislavában. Az első éjszaka: négy Óra felé ritkul a speciális labda pattogásának a hangja. Már ismerik egymást, nem cse­leznek, feleslegesen, hosszú, pontos passzokkal próbál- ■ koznak. Már csak egy em­ber futkos anélkül, hogy cserélni kellett volna: a já­tékvezető. KI Is bírt egy teljes napotI Reggel: Jönnek újra a né­zők, 'de kevés a bíztatás, lobban tetsztk nekik a jó diszkó-zene, mint a játék. A brnóiak túllépik a százgólos vezetést. Ebén után újra megtelik a lelátó. A buzdításra fel­gyorsul a játék, a csapatok összeszokottak, ismerik egy­más cseleit. A pszichológus, és az or­vos folyamatosan ellenőrzi a megterhelés hatását a já­tékosok szervezetére és i- degrendszerére, összevetve a kezdés előtti nyugalmi álla­pottal, a pályán eltöltött já­tékidővel. Telnek a jegyzet- lapok góllövők, eredmények, cserék, gyúrás, pihenés. A huszonnegyedik órában térfélcsere. „Kibírjuk — haj­togatják, ezt a VIT tisztele­tére vállaltuk.“ A Mlady svet főszerkesztője alig aludt, járkál, beszélget, jegyzetel, figyel. Kicserélik a bírót. Félő, hogy rögtön elalszik, de még a pálya szélén marad. Cserélik, mos­sák a mezeket. Reggelig szinte vánszorog az óramu­tató. Vlado Britaiíák fárad­hatatlan, Ivó Murotí „gyárt­ja" a gólokat la n^gén 268 góllal ö vezeti Reggelre újra kilábalnak a hullám­völgyből, délben megtelik ismét a lelátó, délután a né­zők fokozatosan megszállják a pálya szélét, a harminc- kilencedik órában csak hét gól esik, az utolsó órában vastaps és biztatás kíséri vé­gig a küzdelmet. Libor beáll a kapuba. Egy napja még vánszorgott, most ismét tornamutatványokkal fogja ki az ellenfél labdá­ját. Omega másodszor is megsérül, a két Vrto-testvér egymást váltja, Jozso Böbék bombái elkerülik a kaput, Zdenék Korta, a brnóiak ka­pitánya a harmadik legjobb góllövö berúgja a kétszáza- dik dugóját, Brltaáák a két­száznegyvenediket. Csak tap­sot hallani, a zene megáll, pontos időjelzés: 21 óra nul­la perc. Győztünkl — kiálta­nak fel mind a húszán. Az eredmény kevésbé érdekes: 1391:588 a brnóiak javára. Mindenki berobbari, levegő­ben a két edző, Libort tár­sai és barátai a magasba dobják. Saját lábán aligha bírta volna már, de még­sem, leugrik és körbefut. Hi­vatalos záróaktus! Nyilatko­zatok. „Kibírtuk!" „Most majd alszunk egyet!" A vastaps minden fáradságot feledtet. .,Jövőre ismét". „Köszönjük nektek fiúk!" Másnap az ebédlőben ta­lálkoztam velük. Nagyot et­tek, meqittak egy kofnlát, közben mindenki őket bá­multa vedig nem azért csi­nálták. Mólnál László NON STOP futball 48 ORAN AT 5. T

Next

/
Thumbnails
Contents