Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-06-20 / 25. szám

V A párt járási konferenciáján itt Dunaszerdahelyen (Duu. Streda), de az országban másutt is sok szó esett már a kommunisták felelősségéről a népgazdasági terv teljesítésében. Hogyan értékelitek a fiatal párttagok és tagjelöltek hozzájárulását ezen a területen? E kérdés megválaszolásához föltétlenül a XIV. pártkong­resszus határozataiból kell kiindulnunk, mely tervszerű tagalapfejlesztési programot hirdetett meg hosszú távra. Épnek megvalósítása gyökeres változásokat idézhet elő a párt szociális és korösszetételének alakulásában. Pártunk jellege megköveteli a munkások és a szövetkezeti parasz­tok részarányának növelését, de nem akárhogyan. Társa: dalmunknak olyan fiatal munkásokra és szövetkezeti pa­rasztokra van szüksége, akik kellő tapasztalatot gyűjtve képesek lesznek a megkezdett út folytatására. Éppen ezért a párttagjelöltek felvételénél szigorúan ügyelnünk kell e- gyebek közt a korösszetételre is. Sikerült elérnünk, hogy az évente felvett tagjelöltek 90 százaléka fiatal. A XIV. pártkongresszus óta hét év telt el, s ezalatt az idő .alatt határozott változás történt a párttagság korösszetételét Illetően, járási pártszervezetünk 35 százalékát ma a fia­talok alkotják, s ez a részarány még tovább fokozódik. Mindezt azért mondtam el. bogy érzékeltessem, mennyire számítunk igényes népgazdasági feladataink teljesítésében fiataljaink lendületére, tenni akarására. Mert nemcsak ar­ról van szó, hogy a párt sorait megfiatalítsuk, hanem tel­jes értékű pártmunkát is várunk tőlük a társadalmi élet minden terén. Nagyon jól bevált módszer a fiatal pártta­gok, és tagjelöltek formálását illetően, hogy konkrét párt­feladatokkal bízzuk meg őket. E pártfeladatok sokrétűsé­ge a Jellembeli és erkölcsi tulajdonságok formálásán kívül komoly lehetőséget biztosít az egyén tehetségének kibon­takozásához is. Ezt úgy kell értelmezni, hogy legtöbbször fiatal párttagjaink, tagjelöl tjeink mondják meg, a társa­dalmi élet melyik szakaszán óhajtanak többletmunkát vé­gezni. Különösen örvendetes az a tény, hogy nagyon so­kan választják a gazdasági területet, ami népgazdasági szempontból komoly hozzájárulást jelent a tervfeladatok teljesítéséhez. Gondolok itt elsősorban a szocialista mun­kabrigádokban vállalt feladatokra, a tervek túlteljesítésé­re, pz anyag- és energiatakarékosságra, az újító mozga­lomban való részvételre és minőségjavításra stb. A jő eredmények biztosításában oroszlánrészt vállaltak fiataljaink. Nagyon nehéz lenne pénzben kifejezni a fiatal párttagjaink és tagjelöltjeink által kitermelt értéket. Meg­győződésem, hogy a lényeg ebben az esetben sem fejez­hető ki koronákban, a végeredmény sokkal többet mond: nevezetesen azt, hogy járási pártszervezetünk vezetésével, népgazdasági feladatainkat teljesítjük, sőt túlteljesítjük. S e mögött a tény mögött több száz fiatal kommunista is ott áll. Igaz, velünk együtt, csupán a kötelességüket teljesí­tik, .de ezért a helytállásért mindenkor köszönet jár ne­kik. 2. Közel öt év telte el a CSKP KB 1973. évi júliusi ifjú­ságpolitikai határozatának közzététele óta. Ebben többek között szó van arról is, hogy a fiatalokat bátrabban kell fontos feladatokkal megbízni a társadalom-irányítás és a gazdasági élet különböző szakaszán. Hogyan valósít­játok meg ezeket a határozatokat a gyakorlatban? Eredményességünket ezen a téren az határozza meg, mennyire vagyunk képesek minél hosszabb távra előre ter- jveznl, s mennyire tudunk a fiatalokra építeni. Mindezt és .járásunk viszonyait is figyelembe véve dolgoztuk ki ká­derprogramunkat. melyben 1981-ig meghatároztuk a ká­dernevelés irányát. Ezek szerint a fiatal tisztségviselőink­nél a lehető legmagasabb politikai és szakképzettség el­érésére törekszünk, az idősebb elvtársakat pedig rövid tan­folyamokon képezzük tovább de figyelmünket elsősorban a fiatal kádertartalékok kiválasztására, rendszeres képzé­sére összpontosítjuk. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem állunk rosszul irányító káderek tekintetében, ezt bizonyít­ják iárásfejlesztési eredményeink is. Ugyanakkor az sem titok, hogy az elkövetkező néhány évben természetes fo- • lyamat következtében azok közül az elvtársak közül, akik több évtizeden át vezető beosztást töltöttek be. egyszerre többen nyugdíjba mennek. Az előző évek gyakorlatával összhangban a megüresedő tisztségek betöltésénél a ma­gas fokú politikai és szakképzettségen kívül a fő krité­rium a minél alacsonyabb életkor lesz. Az előző évek so­rán egészséges fiatalítás ment végbe a középkáderek kö­rében, ezekben a beosztásokban eléggé megnőtt a fiatalok részaránya, akik az Idősek tapasztaltsága mellé megfelelő szaktudást adtak, s így az eredmények egyértelműen ked­vezőknek mondhatók. Természetesen a fiatal középkáde­reink néhány év alatt szaktudásuk mellé kellő tapasztala­tot is gyűjtöttek, s ez biztosíték arra. hogy különösebb zökkenő nélkül képesek továblj vinni a stafétabotot és ma­gasabbra emelni a mércét. Ogy érzem, ez az elképzelé­sünk és törekvésünk összhangban van a CSKP KB ifjúság- politikai határozatával. Magyarics Vince nevével nem elő­ször találkoznak olvasóink. Lapunk hasábjain több írása, tanulmánya je­lent meg a múltban (s bízunk benne, hogy majd a jövőben is lesz ideje írni), mely a fiatalok tenni akarását pél­dázta. Magyarics Vince érdekes ember. Ré­gebben terveztünk vele már beszélge­tést, hogy a lapunk olvasóit érdeklő kérdésekre választ adjon. Hogy miért most jött létre ez a beszélgetés régi munkatársunkkal? Azért, mert most már földrajzilag is közelebb került hozzánk, hiszen ez év áprilisában meg­választották az SZLKP dunaszerdahe lyi járási bizottságának vezető titká­rává. Amint ideje engedte, azonnal hívott bennünket, és így kerülhetett sor a régen tervezett beszélgetésre. EGYMÁSÉRT, EGYÜTT A NÉPGAZDASÁGÉRT 3. Ha megengeded ezt a kérdést, ahogy újságíró nyel­ven mondják „testre szabtam“, legalább egy negyedszá­zadot foglalkoztál az ifjúsággal. Végig küzdötted az ifjúsági mozgalom úgynevezett „hőskorát", a CSISZ in­dulását éppen itt a Csallóközben. Voltál járási és köz­ponti funkcionárius is, a CSKP KB-én is az ifjúságpoli­tikával foglalkoztál a legtöbbet. A CSKP KB politikai főiskoláján ifjúságtörténeti tárgykörből írtad meg a dok­tori disszertációdat. Milyen következtetéseket tudnál le­vonni ennyi év gyakorlatából fiatal olvasóink számá­ra? őszintén szólva féléik a válaszadástól, mert negyedszá­zadról számot adni és a következtetéseket néhány mon­datban levonni eléggé kockázatos dolog. Éppen ezért osak néhány általános megállapításra szorítkozom. Talán azzal kezdeném, hogy alapjában véve szerencsés ember vagyok, hiszen sok éven át az én generációm problémájával éltem, érte dolgoztam hivatásszerűen, ami nem sok embernek a- datott meg. Fiatalon, fiatalokkal foglalkozni érdekes, iz­galmas küldetés, s ezt vehetjük úgy, mint sokévesi gyakor­lat végkövetkeztetését. E megállapításból számot- kérdés adódik. Milyen irányú a fiatalok érdeklődési köre? Milyen mértékben és hogyan Irányíthatók a fiatalok? Milyen mér­tékben hasznosítható a fiatalok forradalmisága? Mely el­lentétek a leggyakoribbak fiataljaink körében?, és hason­lók. Ezek megválaszolása részletes elemzések tárgyát kéipezi, melyekhez a kiinduló alapot az ún. döntő tényezők szol­gáltatják. Egyik ilyen döntő tényező az életkori sajátos­ság. Munkám során nagyon sokszor tapasztalhattam, meny­nyire téves az a sokak által elfogadott nézet, miszerint egy bizonyos korhatáron alul az embereket „fiatal“ jelző­vel illetjük, s velük szemben egyforma magatartást tanú­sítunk, mondván „meggondolatlanok", „lobbanékonyak“, nincs felelősségérzetük stb. Szinte hihetetlen, hogy egy generáción belül Is milyen eltérést jelent egy-két év kor­különbség a magatartásban, viselkedésben és az általános érdeklődést illetően. E tény figyelmen kívül hagyása bi­zony nagyon megnehezíti a fiatalokkal végzett munkát még egy fiatalnak Is. További döntő tényezőknek tartom a műveltségi szintet, az eszmei-politikai fejlettséget, a szo­ciális-gazdasági feltételeket, a kulturális lehetőségeket, a falusi és a városi életkörnyezet Jellegzetességeit, a fizi­kai és szellemi munka közti különbséget stb. Ezek a té­nyezők mind-mind még bonyolultabbá teszik a fiatalok kö­rében végzett munkát, melyet még csak fokoz a helyi vi­szonyok szem előtt tartása. Ezek után felmerülhet a kér­dés, hogy ha az ifjúság szervezése, irányítása ilyen sok és bonyolult tényező figyelembevételén alapszik, ki tudja ezt a feladatkört ellátni? Elsősorban is az, aki kellő el­méleti felkészültséggel, szervező készséggel, sok ötlettel, megfelelő tenniakarással és saját generációja szüreteiével rendelkezik. Én mindig szívesen gondolok az Ifjúsági moz­galomban eltöltött évekre, mert akkor tanultam meg tá- gabb összefüggésben gondolkodni, nagyon sok embert megismertem, akik segítettek, tanácsokkal láttak el, s o- lyan élettapasztalathoz juttattak, melyet további munkám­ban széleskörűen hasznosíthatok. Ez a sokéves gyakorlat megerősítette azt a meggyőződésemet is — s ennek szel­lemében végeztem munkámat mindvégig —, hogy az If­júság — ha megfelelően szervezett és irányított — a tár­sadalomnak az a rétege, mely nagymértékben befolyásol­hatja a fejlődés ütemét. 4. Véleményed szerint mennyiben segíthetnek az ed­diginél jobban a tömegtájékoztatási eszközök — s ezen belül lapunk is — a fiatalok eszmei-politikai fejlődésé­ben, erkölcsi arculatuk kialakításában? A tömegtájékoztatási eszközök korunknak az a fégyyere, melynek segítségével erősen befolyásolható az emberek véleménye, meggyőződése, eszmei-politikai fejlettsége ás erkölcsi arculata. E lehetőség nagyobb arányú kihasználá­sát teszik indokolttá azok az igényes feladatok, melyek társadalomépftő munkánk jelen időszakára jellemzőek. Vé­leményem szerint ezt tudatosítják a tömegtájékoztatási eszközök dolgozói is, és ennek megfelelően végzik a mun­kájukat. Számtalan esetben sok olyan értékes ismeretet, tapasztalatot, módszert propagálnak, melyeik azután a gya­korlatban széleskörűen érvényesülnek. Ugyancsak értéke­sek azok az eröfeszftéssk is, thelyek a szocialista ember­típus, á szocialista életmód kialakítására irányulnak.; Ez­zel természetesen nem azt akarom mondaná, hogy tevé­kenységük teljes mértékben kielégítő, jobb már nem le­het, s az általuk közzé tett szellemi táplálékból ennyi ép­pen elegendő. A társadalmi élet minden területén vannak tartalékok, s olyan rejtett lehetőségek, melyekre céltuda­tosabb munkával hamarább fényt deríthetünk. Ügy gon­dolom, a tömegtájékoztatási eszközöknél a tartalom pon­tosításán kívül a közlés módja és mikéntje rejt magában nagy lehetőségeket. A tartalom a CSKP kongresszusi ha­tározatában globálisan adva van, s a részfeladatok nép­szerűsítésében sem látok különösebb hiányosságot. Véle­ményem szerint azonban az emberek — s természetesen köztük a fiatalok — megnyerésében kell kissé nagyobb gondot fordítani az emocionális kifejezésmódra. Ez nagyon régi és hatékony módszer, 's egyáltalán nem törvény, hogy alkalmazása csupán a művészetek privilégiuma. Az Ű] If­júságban nagyon lónak találom azt, hogy érdekes szer­kesztésmóddal igyekszik a SZfgZ politikai-oktatási témáit az alapszervezetek rendelkezésére bocsátani. Ez nagymér­tékben megkönnyíti az előadók dolgát. A jövőt illetően az a nézetem, hogy feltétlenül ezen az úton kell tovább ha­ladni, s ha lehet, még több egyszerű, praktikus módszer­tani anyaggal bővíteni. Köszönöm szépen a beszélgetést. Strasser György T erepszemlét tartottam, Min­den pontosan úgy volt, a- hogyan Kozicsné levelében megírta: a cseresznyefa valóban a szomszédasszony udvarán állt. de a legszebb ágak nála, a levél író iánál teremtek. Átnyúltak hozzá, és mivel a fa fó nagyra nőtt, be­takarta a háztető egy részét Is, s makacsul terjeszkedett tovább. Az idén már befedte Koztcsné kony­hakéményét is. A tető és a fa kö­zötti erőpróba kimenetele minden­ki előtt világos volt. és Kozicsné is tudta, hogy jövőre már a pad­láson log cseresznyét szedni. A két szomszédasszony között ,’avaly került sor az első véle­ménycserére amiatt, hoqy Kozics­né még a disznóját ts cseresznyé vei etette, igaz, hogy a disznó csak azokról az ágakról kapott cseresznyét. amelyek áthajoltak az 5 udvarába, és az ő háza tete­jén voltak. — Fulladjon meg a malacod — kiabált á< a kerítésen a szomszéd asszony. Kozicsné sem maradt adósa. — Maid csak u'ánad mert te még a disznómnál is mohóbban zabá-lsz... Ez volt az első perpatvar, s a- zóta Kozlcsné mindennapos ven­dég a hnb-on. A közrendre felü­gyelő bizottság többször Is .„ki­szállt“ a két asszonyhoz, megpró­bálta őket kibékíteni, de hiába. A veszekedés félelmetes méreteket CSERESZNYE A HÁZTETŐN öltött: Kozicsné egy szemig le­szedte a szomszédasszonynak az ö kerítésére felfuttatott babját, mire az Travex gyomirtó oldattal öntözte meg Kozlcsné virágait. Egy döglött macska teteme talán két hétig is vándorolt az egyik udvarból a másikba, természete­sen a kerítés fölött... és így to­vább. A cseresznyefa azonban csak az idén tavasszal lett Igazán az ügy főszereplője, akkor, amikor Ko­zicsné tűzhelye füstölni kezdett, és a füst nem a kéményen át, ha­nem a konyhaablakon át távozott a tűzhelyből. Kozicsné természete­sen azon nyomban a hnb-re sie­tett. Ott meghallgatták a pana­szát, i megnyugtatták, hogy utána néznek a dolgoknak — aztán min­den maradt a régiben. A közrendre ‘felügyelő bizottság tanácskozásain napirendi pont volt a két asszony viszonya. De mivel valamennyien tudták, hogy rövid idővel azelőtt még a leg­jobb barátságban éhek, várták, hogy mint fó szomszédokhoz il­lik. majd csak kibékülnek. Nem így történt, mert a cse­resznye másképp akarta, és mert Kozicsné sok helyre, többék között nekem is írt egy levelet, amely­nek az utolsó mondata okozta, hogy most Itt állok a fa alatt és — cseresznyézem. Az utolsó mon dat így hangzik: Jnfarktot“ ka­pok, az lesz a vége. De már meg­írtam az utolsó levelembe, hogy tudja az egész falu, hogy egy rot­hadt cseresznyefa miatt haltam meg.. A fán még rengeteg a cseresz­nye, és éppen egy újabb ág után kapaszkodom, amikor átszól a szomszédasszony: — Na, mit Intézett? Kérdéséből úgy veszem ki, hogy mindenről tájékozott, és bizonyá­ra nem én vagyok itt az első tényállást „kivizsgáló“. — Talán elég lenne levágni ezt az egy ágat, amelyik eltakarja Köztes néni háza kéményét — mondom. —■ Hát csak vágja, én ugyan nem bánom! Miattam akár három ágat is levághat! Megtudom, hogy a hnb-ről már voltak Itt ketten, és megállapítot­ták, hogy a tetőre nyomakodó á- gat csak egy emelődaru; legrosz- szabb esetben egy tűzoltóiéira se­gítségével tudják eltávolítani. U- qyanis fennáll annak a veszélye, hogy az elfűrészelt ág rázuhan az öreg ház tetejére, és kárt tesz benne. — Mit sajnálod azt az öreg te tőt? Nem a tetőén, de még a há­zért sem lenne kár — így a szomszédasszony. — Te csak hallgassI Először nézz körül a saját portádon! Mii ólálkodsz állandóan a kerítésem mellett? — a másik. — Mi közöd hozzá? A saját ud­varomban azt csinálok, ami jól esik! — Egyen meg a rosseb! A hnb-on azt • mondták, özvegy asszony mind a kettő., jó barát Ságban éltek eddig, segítették egymást mindenben. Mi történt? Megnőtt a cseresznyefa . ,. Sok­szor erdőnyi lát vágunk ki vada milyen nemes cél érdekében, lit az emberközi kapcsolatokról, jó­szomszédi kapcsolatokról van szó. Ez nem ér meg egy ágat? Nem !c- kad a faluban két vaskos legény, aki elfűrészelné a cseresznyefa rosszul nőtt ágát? Zácsek Erzsébet >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents