Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-05-23 / 21. szám
io M DÓBSIRATÖ •Sí'" Oroszlánszívű cédruserdő, mennydörgés ivarfészke, méj hogyha nagyon messze élsz Is, hozzád kiáltunk: add meg a dobhártyát a dobnak! Antilopnyéj a cédruserdön, gyorsabb hírvivő lzzö lelzőtűz-vlllogásnál, hozzád kiáltunk: Sokujjú cukornádbozőt, nevetés száműzöttje, bujtasd bőrbe a csupasz testeti még hogyha nagyon messze élsz Is, hozzád kiáltunk: iö]J, hajlítsd meg az antilopbőrt! Roppant vasléptü robbanás tank-mennydörgése, csenddel fényit a tlszáts, hozzád kiáltunk: Szétfeszít a hétiélek ünnep! ÉGI KAPU Előtted, Idoto anyám, csupasz vagyok, vízi jelentet, előtted, őn, tékozló, olajbabra hajló, legendába léptem. Hatalmad lenyűgöz, várok mezítlábason, jelszóra az Őrszem az Égi kapuban; CHRISTOPHER OKIGBO VERSEI CHRISTOPHER OKIGBO nigériai költő, aki a század utolsé fáklyafényének nevezte a biafrai testvérháborút, maga is a harcmezőn esett el 1967-ben. Harmincöt évet ált, de költészetével, különösen a halála után kiadott, mindössze hetvenkét oldalas Labirintusok című verseskötetével nagy hatást gyakorolt hazája irodalmára, és a neve, tfz évvel a halála után bejárta az egész világot. kiáltásom mélyéből hallj meg hát, figyelj. o—o „Amit hálószobádban gondolsz, védd napszemüveggel, ki tudna átugrani szemeden, értelmed ablakán" — s én szóltam: „A próféta csak a költő." S ö szólt: „Szállásmesternek lenni. (A költészet ennyi.)“ „S tedd le — szólt a koshoz — a fegyvert." S én szóltam: „Gyökérfogódzó nélkül ki tudná a yamgumót kitépni tőből?" Hát itt vannak a megértés nehézséget. A század utolsó fáklyafénye JÖJJ, MENNYDÖRGÉS Most, hogy a győzelmi menet elért az utcavégre, táncos, jusson eszedbe a felhők közti dörgés. Most, hogy a kettétört nevetés reszketve csüng a szánkból. táncos, jusson eszedbe a földöntúli villám. A vérszag már leng a levendula-délutánban. A halálos Ítélet ránk les a hatalom folyosóin. Valami nagy, félelmetes tárgy vonszolja a szabadtéri kábelt, hatalmas, megmérhetetlen ködpamacs, mélyvízi éjszaka, vasálom, névtelen, kinyomhatatlan, kőcsonk. Tanúm a csupasz földeken a zsibbadt fejű vetemény, tanúm a század bozóttüzében kivérzett gazdaság, tanúm az égő csűrben a millió szemű szétszórt kukoricacső: varázsmadár tolláiról csodát sistereg a villám, Isten nyílvesszője remeg a fénytorokban, a dobok takarodója haláltáncra ingerel — s az a titkos valami fölnyomakszik és vasálarccal dermeszti a század legutolsó fáklyafényét. Gergely Ágnes 4 fordításai Olyan nagy volt a tolongás a rég várt eredményhirdető tábla előtt, hogy akár az altisztet, akár a kezében tartott vizsgajegy- zékcsomőt cafatokra szaggathatták volna a diákok. Szerencsére azonban mindkettő sértetlen maradt. A gyerekek szépkapkodták az altiszt kezéből az eredménylistákat, és az iskola percek alatt kiürült. Csupán egy tíz év körüli kisfiú maradt ott egyedül, és bámulta az eredményhirdető táblát. A fiút DhanandzsaJának hívták. Első lett az osztályában. Nagysokára, amikor már végleg elhitte a nagy eseményt, hazaindult. Ahogy belépett az ajtón, diadalmasan kiáltotta: — Anya, átmentem! Anyja, mint mindig, ki sem látszott a házimunkából. Ügy tetszett, meg sem hallotta a fia bejelentését. Dhanandzsaja egy kissé megbántottan hozzátette: — Nemcsak, hogy átmentem, anya, ha- -nem első lettem az osztálybanl DZSAINENEDRA ■KUMÁR fi JUTflLQfD Az anyának erre is csak egy szórakozott „igazán“ volt minden megjegyzése. Talán valami rossz van abban, hogy első lett, vagy abban lehet kivetni való, hogy így örül neki? Zavarodottan állt anyja mellett. Az asszony, mintha most jutna eszébe valami, megszólalt: — Gyere, egyél már valamit! Olyan korán indultál az iskolába, hogy még enni sem volt időd. Most pedig már kilenc óra! — Hol van apa? Elment? — Honnan tudjam? Dhanandzsaját újra megdöbbentette anyja válasza. Elsőnek lenni az osztályban, már ez sem eredmény? — gondolta. — Ma ilyen korán elment? Azt gondoltam ... — tétovázott. — ö, azt hiszed, hogy talán ő megjutalmazna? Ugyan már! Gyere egyél. Dhanandzsaja el sem tudta képzelni, mi ehet a baj. Csendesen evett, de a gondolatai messzire kalandoztak. Első az osztály- ián, és tízévesen már nyolcadikos, ez mind lem is eredmény? Hirtelen apjára gondolt, is elérzékenyült. Elképzelte, milyen sietősen kapta magára a zakóját, és rohant a Hivatalba. A képzelt kép azonban hirtelen szertefoszlott, és a valóságban anyja állt előtte. — Egyél még egy kicsit — kérlelte. — Nem kérek. — Rendben van. Most azonban ne légy rossz, és ne menj ki játszani. Ül] le, és csináld meg a leckédet! — mutatott az egyik sarokba, ahol egy kis asztal meg egy szék állt. A fiú meghallgatta a parancsot, és egy pillanatig csodálkozva nézett az anyjára. Majd lesütötte a szemét, és a helyére vitte a vizespoharat a tálcával. Az anya nyugta lanul figyelte a fiát. A fia napról napra jobban kicsúszik a kezei közül, gondolta. Valahogy nem olyan, mint más gyerek, in- i| kább úgy viselkedik, mint egy felnőtt. Idegesítette ez a gondolat, de a fiú előtt több- jj nyíre nem mutatta. Most azonban zavarta a fia hallgatása, és végül is kifakadt: — Mit gondolsz, mi vagyok én? Nagyon nagyra tartod magad újabban, drága fiacskám! A fiú leült a sarokban levő asztalkához. Még jobban megzavarodott. Nem értette az anyja viselkedését, nem értette, miért kel- ■ lett így veszekednie. Az asszony érezte, hogy a fiú megbán- tódott. Miért is fakadt így ki előtte, hiszen ez az egyetlen gyereke, és nem is rossz fiú. Hiába, csak a gondjai elől menekült, amikor még több és több munkát vállalt magára. Azt gondolta, hogy a testi megerőltetés véget vet a lelki nyugtalanságának. — Kimegyek játszani — szólalt meg a fiú. Ez a két szó dühbe hozta az asszonyt. Üvöltött: — Nem mész ki, értetted? Agyonütlekl — A fenyegetést azonban nem váltotta be, helyette lenyomta a fiút a székre, s közben azt ismételgette: — Mit gondolsz, mi vagyok én? A család szolgálója, mi? — Hadd menjek, anya — kérlelte a fiú félig ülve, félig felemelkedve a székről. — De miért, de miért? Megverjelek? — Mama! Apa megígérte, hogy ha sikerül a vizsgám, cukorkát osztogathatok az udvarban. — Apád! Cukorka! Ne nevettess! Még morzsát sem tud szerezni, és akkor cukorkát osztogat. A te drága apád csak ahhoz ért, hogyan kell a pénzt másokra szórni. ! Nem mehetsz ki a lakásból, megértetted? A fiú csendesen visszaült. Az anya megint megbánta ezt a kitörését. Természetesen büszke volt a fiára. Annyi gyerek közül első lett... Már majdnem kiment a szobából, amikor valami eszébe jutott, és hirtelen visszafordult. — Oda akartál menni? Mondd meg az igazat! — támadt rá éles hangon. Dhanandzsaja meglepetten nézett anyjára. Nem értette a kérdést. — Majd megtudom én magamtól is! Nyilván apád biztatott fel, hogy menj oda. Jöjjön csak hazai — tette hozzá fenyegetően. A fiú még most is csak hallgatott. — Na, miért nem beszélsz? Oda akartál menni a cukorkáiddal? — Igen — felelt a fiú, és anyja szemébe ! nézett. Ez a kijelentés teljesen kihozta a sodrából az asszonyt. Nekiesett a fiának, ütött e- verte, ahol csak érte. A fiú nem sírt, nem is védekezett. De csupán olaj volt a tűzre. — Ez az én sorsom! — gondolta. — Senki és semmi nem az enyém ebben a házban, hacsak nem a gürcölés. Csak a munka az én állandó társam, ebbe fogok belepusztulni. Amaz elmegy reggel, és ha hazajön, csak dirigál. Munka és szidalom jut í nekem, bezzeg a mosoly és az ajándék, az másnak. És most még a fiam is! Mintha minden szavából az apja beszélne! Miatta tűrtem idáig, és most még ez a szégyente- len is ellenem fordul! Így háborgott még akkor is, mikor a konyhában folytatta a munkáját. Az amúgy is kifogástalanul tiszta lakás most még jobban ragyogott. Miért ne ragyogott volna, amikor minden idejét a házimunkára fordította? Minden perc, amelyet munka nélkül töltött, örökkévalóságnak tűnt fel a szemében. ... Megúszta az estét, Feri jól eltekergett, hála istennek nem ette haza a fene. Panni zavartalanul készülhetett. Nem tudta megállni, figyelte napközben a tévében a vetélkedőt. Hosszan mosakodott, a gyári zuhany, a reggel még messze. Ellenőrizte, a fehér zokni, a lyukacsos bokaszorítós cipő benne van-e a hálóban. Egyszer Feri még azt is eladta, harminc forintért, Panni megismerte az utcaseprő lábán, megismerte a jobb bütykénél kitaposott részről. De hát vetesse le vele? ö- regasszony, alig bírja a vesszőseprüt, s az a borzasztó, világossárga mellény, mintha leprás lenne szegény. Hiába, a szappanok között mégis kellemesebb. Az ember persze a jő szagtól is megundorodik, eleinte folyton irritálta az orrát a láthatatlanul szállongó szappanpor, gézt kötött az arca elé, hogy a kínzó tüsszentéseket elkerülje. Ma már föl se veszi, csak képtelen pipereszappannal mosakodni, ennyi az egész. Különben is, a héten jobb a munka, az Amorette fut a szérián, jobban kézre áll a négyszögletes formája. Csomagolt magának két zsemlyét, turistaszalámit. Egy és kettő között érkezik az a szörnyű álmosság, a szivárványos tárgyak, a gép monoton csattogása, minden csak sutyorog: aludj... Ottilia nővér biztosan azt mondaná, ez az ördög, édes lányom, a kísértés ... ébren kell maradni, szunyókálás nincs, a szalag nem bóbiskol, a masina se mondja: pardon, csak lenyisszantja az ujjat, becsomagolja a kézfejet szappan helyett. A munkavédelmis szövegelhet. Az álomra nincs védelem, csak az akaraterő. S milyen remek érzés, amikor három felé fölélénkül az ember, határozott könnyebbedés, győzelem. Föltámad az életvágy, nevetnek. Klumperné fél óra szünetet enged, akkor Ízlik az étel Igazán, teát kínálnak körül, gondos- dásban nincs hiány, panaszra mi ok lehetne, az éjszakai pótlékot nem oszthatják ingyen. Egy kicsit elmélázott — holnap hazafelé tejet, lekvárt, tojást, cukrot vesz, Bé- cike palacsintát rendelt, jó nézni, amikor olyat eszik, ami fogára való. A csavargó lány tudott így két pofára, egészségesen zabálni. A modorukban is van némi hasonlóság, illetve volt, a- míg ... Ez a kapcsolat, Flórikáva! nagy szerencse. Majdnem barátnők. Flórika nem mászott az uborkafára, se a diploma, se az elismerés, se az: .a roppant tudás, nem tette o.- lyanná, mint a bérelszámolóban a Putnoki kislányt. Megfigyelték: ha reklamációval fölkeresik, megtörli az Íróasztal csücskét, ahová a beszéd hevében a dolgozó lekönyököl, még az ablakot is kitárja, szellőztet, Klumper Böbe egyszer ki is nyitotta a nagy száját. — Büdös a melós? — kérdezte, akkor meg Putnoki Katókát kellett sajnálni, elsápadt, azt mondta, ő nem bírja tovább, itt mindenki megsértődik. mindenkinek mázsás önérzete van, bezzeg az osztályvezetővel Klumperné sem kiabálna, pedig az megköveteli, hogy még a közvetlen munkatársai is háromszor kopogjanak az ajtaján. Friss levegőt akar szívni, utálja az émelyítő illatot. rjincs ebben célzatosság. Csak hát mégis rosszul e- sik. Ki érti ezt? Az igazgató is — amúgy lehet rá számítani, a fogadónapján akárki bejut a színe elő —, az igazgató is tud ám sebezni. Ha tátogató érkezik, mindig lehozza az tizembe. A látogatók, a múltkor például a Sebő elvtárs a, könnyűiparból, a legnyájasabb. Érdekes, még sose láttak rosszkedvű, mogorva látogatót, mintha testvérhúgai lennének a köpenyekben, úgy mosolygott ez is. A nagypofájú Klumper Böbe fölbátorodott, és azt mondta, de szívesen megmosná ezzel a sikamlós szappannal a Sebő elvtárs hátát. Az i- gazgató betroggyolt, de Sebő vette a lapot, azt .felelte, majd üzen, ha legközelebb szalma lesz. Bezzeg másnap a főművezető letolta Böskét, ott helyben, a műszak előtt, váltáskor, hogy mindenki hallhatta. Böbe bőgött, hogy kilép, akkor érezhette Gerebes, túllőtt a célon, neki is szóltak, mentegetőzött, s elkezdett kérdezősködni, mintha vallatna, hogy van a Család, hogy vannak a gyerekek. Röpültek a vicces válaszok Ha egyszer tényleg össze vissza kérdezett, Panni se mondhatta: a gyerek férjhez ment, kérem, egy vén disznóhoz. Persze, hogy bólintott, minden rendben Gerebes elvtárs, majd igyekszünk, rajtunk nem múlik, a zuhanyozó is szép, az öltöző is modern ... Fellélegzett szegény, vihette az i- gazgatónak a drótot. Bősznek még odakiáltott, hogy inkább fölajánlja a saját hátát, csutakolásra, csak legyen békesség. Böske csöndben maradt, persze, neki se mindegy, hogy műszakvezetö vagy kapkodhat a szalagon, normában. Csak amikor már egymás között maradtak, köpte ki dühét: —, Nem kellene nekem ez a girhes, pocakos góré, ha minden lökésért külön fizetne, akkor se... Volt nagy nevetés, hej ez a Böske! Aranka szerencsére szabadságon volt. Aranka ugyanis együtt járt az igazgató lányával, még az általánosba. Aztán Aranka nem tanult tovább, az igazgató lánya meg közgazdász a központban. De Böske tart Arankától, hátha véletlenül elkottyant valamit, butaságból, nem is rosszindulatból. A brigádnaplót Panni vezet e. Szeretett képeket ragasztani. Béci rajzolt is bele, mérsékelte a fantáziáját, űrhajót meg zászlót rajzolt Zrínyi Ilona-brigád. Zrínyi Ilona egyrészt hős volt, másrészt családanya. És magyar név, nem törik bele a nyelv. Ez a mostani látogatás is bekerült a naplóba. Panni így fogalmazta: „Sebő elvtárs személyében a közvetlen, emberi problémák iránt is érdeklődő vezető típusát ismerhettük meg. Szeretettél várjuk máskor is.“ Panni megfésülkődött, a- kárcsak Flóra, oldalt választva, lazán hordta a haját, néha ollóval egyenesre nyírta, fodrászhoz csak ünnepek előtt jutott. Megnézte még egyszer, nincs-e Ottí- iiá tói levél a ládában, előfordulhat egy expresszkül- demény. Már kattintottá volna a televízió gombját, amikor a játékvezető — premier plan- ban — szinte tőle kérdezte, a világító fénytáblára mutatva!; — AIGRAAN ... tegyük sorba a betűket, hogy értelmes szót kapjunk! — Niagara... kiáltott Panni; előbb mint a Játékosok. Maradék rosszked e is eltűnt.
