Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-05-16 / 20. szám
3 Egykék — Hogyan utazol Nagykürtösre? ]' (V. KrtlS). — Busszal — teleltem, ha meg ! kérdeztek. — Miért nem mégy vonattal? Erre a kérdésre már legsztveseb ben nem adtam volna választ. — Mert nem jár vonat. Nagykürtösön nincs vasút. Egy gyerek — nem gyerek! Fiatal asszonyok, jövendőbeli anyák társaságában ü- lök egy kisvárost szövetkezett lakásban. A vendéglátó háziasszony huszonnégy é- ves, tizenkilenc hónapos kislány édesanyja. A jelenlevő három nő szintén a házban lakik, szomszédok. Családról, gyermekekről beszélgetünk. — Mara, mikor jön újra hozzátok a gólya? — kérdezem egyiküket. — Hagyj már békén, jó fiú. ölt ez a hamupipőke is az életemet — mondja morcosán, de azért gyorsan ölébe kapja a mellette álldogáló kislányát és magához szorítja, csókolgatta. — Tudod, én nem is bánnám, ha lenne még egy gyerek, de a férjem hallani sem akar róla. A mástk, a velem szemben ülő csendes, barna asszony elmosolyodik. Neki két és fél éves a kislánya, ott ül az ölében. Átküldi öt a másik szobába ^rxani, aztán ezt mondja. — Mi négy évet vártunk a házasság után az első gyerekre. Ha hamarább jön, talán már meglenne a másik is. De a férjem most már nem akar több kicsit. A párocskám azt mondta múltkor is, ha nem maradok terhes, vesz nekem egy bundát. Mosolyog, nevet, lópofás kodni akar, pedig önmagát neveti ki. És mégcsak észre sem veszt. A férfiak lennének sok a hibásak? gondolom himbán, amikor a har., a harminc év körüli «■.-■termett asszony ts megszólal Neki is itt a lánya. Lehet már hat, hét éves. — A férjem bolondja a gyerekeknek, de munka csak pekem van velük, Mondtam neki, nem bánóm, ha iszik ts, de nekem több gyerek nem kell. Ez az egy is olyan bitang ... Egyikük, másikuk a gyerekre káromkodik is, ha csintalankodnak. Emberi, kedves, anyáskodó hangot nem hallani. Nem is csuda, hogy csintalanok a „bitangok“. Azt hiszem, ezek az anyák nem sokat foglalkoznak ezekkel a gyerekekkel, holott csak egyikük dolgozik a harminc év körüli —■ a másik kettő egész nap „otthon“ van. Van? Valóban csak „van“. Összejárnak trécselni, kávézni, cigarettázni, s a kicsik még köszönni, szólni sem tudnak illedelmesen. Ez minden, csak nem ng vetés. Falusi buszmegállóban két asszony beszélget. Egikük jóval túl lehet a harmincon. Néhány hónapos csöppséget ringat a kocsiban. A másik, a fiatalabb nő kérdez: — Nemhogy örülnél, hogy felcseperedett az első fiad? Minek neked ilyen korban még egy gyerek? — Te, ha tudnád, hogy ö- rül a nagyobbik a kis testvérnek. Egyedül volt, még szólni sem tudott kihez. Csak mindig szomorkódoit. Ha elmentünk a bátyámékhoz. a- hol két gyerek van, mintha kicserélték volna. Útban hazafelé mindig azt kérdezte, mikor megyünk megint Mari néniékhez? „Ott olyan iái kibeszélgetem magam Katikával meg Erzsikével." Befutott a busz. Mie’őtt még megállt ualna, az anyuka beszélgető partnere elsietett. Nehogy segítenie kelljen neki feltenni a kocsit a buszra. A kövér asszonyka engem kért meg, és moso lyogva köszönte meg a szívességemet. Jegyet váltott, majd a gyerekéhez hajolt, babusgatta, simogatta, takargatta ... Boldog volt, örült. Zolczer lános _ ■ »•* (ifuvr «.«««ill BÚTORGYÁRBAN A királyhelmeci (Kráfossky Chlmecl Novy Domov bútorgyár a járás legújabb ipari létesítménye. — Fejlődésben, növekedésben levő gyár vagyunk — mondja Pándi Lajos, az üzem káder-személyzeti osztályának vezetője. — Így természetes, hogy munkásaink létszáma ts állandóan gyarapszik. És persze. főleg fiatalok jönnek hoz zán-k — Üzemünknek most száz hetvenöt dolgozója van, és u- gyanennyt ösztöndíjas tanulója, akik rövidesen szakképzettsége» szereznek Mintegy száz fia tál jelenleg beiskolázáson van Üzemi munkaiskolát szervez tünk. ahol a fiatalok rövid Idő alatt megtanulhatják a szakma csínját - bínját. November végére nvolcszázharminc dolgozónk lesz Üzemünk 4 millió 267 e zer koronát fordít a szakkép zésre Célunk, hogy az új bútorgyárunkba sokoldalúan képzett szakmunkások kerüljenek, ezért fordítunk Ilyen nagy ösz- szeget a dolgozók továbbképzésére. Bodrogi Ferenc egy éve vé gezte el az ipari szakmunkás- képzőt, s azóta Itt dolgozik a Novy Domovban — Néhánvan valószínűleg nem értenek velem egyet, de én úgy érzem, a hároméves szakmunkásképző elég alapot ad ahhoz, hogy az ember meg álljon a saját lábán — mond ja Bodrogi Ferenc. — Persze ehhez az kell. hogy az embei az iskolában becsületesen ta nuljon, a gyakorlaton meg !- gyekezzen ellesni az Időseb bektől a fogásokat. Már ipari tanuló korunkban Ideiártunk a bútorgyárba szakmai gyakorlat ra Lucó Gyula asztalosmester tői sokat tanultam. — Milyen szkaszon dolgozol? — A bútorok összeszerelését végzem. Nagyon örülök az új gyárnak, hiszen sokkal jobb körülmények között jobban fo gunk dolgozni. Vagy tizen já runik ide a gyárba Bolyból (Bot). Bácskái Dóra, aki két hónap ja ment férjhez, szintén Itt dolgozik, s tgy vélekedik — A szakmunkásképző elvégzése után nem tartom magam kész szakmunkásnak — mondja —, de a legfontosabbakkal tisztában vágyóik. Persze, az l- dősebb szakmunkásoktól nagyon sokat tanultam. A lánytestvérem is itt dolgozik, egymást váltjuk. Nagyon kellett ide ez az új gyár, végre munkához jutottak Bodrogközben a nők is. — Hogy érzi magát a férfiak között? — Sok Itt a női dolgozó, azt hiszem több, mint a férfi. Jól érzem itt magam, hiszen éppen az lenne különös, ha ebben a munkaközösségben nem érezném jól magam. Két műszakban dolgozunk, megkeresem havonta az 1800 koronát A férjem a kisgéresi szövetkezetben dolgozik, ő sem sokkal többet keres... Úgy érzem, hogy megbecsülik a női dolgozókat. Sok a fiatal házas közöttünk, tehát a családdal el vagyunk foglalva. Ha átköltözünk az új gyárba, biztos vagyok benne, hogy a SZISZ-élet :s másként alakul. Czábócky Erzsébet SZISZ elnök juhász Ferenc harmadéves tanuló, mint bútorcsíszoló a legjobb tanulók közé tartozik. — A SplSská Nová Ves-í bútorgyárba jártam két évig az ipariba, aztán az egyéves szak mai gyakorlatra 4n is hazajöt tem. jól érezzük itt magunkat — mondja a többiek nevében Is —, hiszen nagyobbára fiatalok vagyunk, közösek a gondjaink, ugyanazok a problémák érdekelnek. — Milyen nehézségeket okoz a bejárás? — érdeklődöm. — Szőlőskérről (Vlniöky) járok be. Jóval előbb kell munkába indulni, utazni, a munka után, éppen a szabad Időben igazodni kell a közlekedési eszközökhöz, tehát az üzemi kollektívától el kell szakadni, az otthoni kollektívába való beilleszkedést megint az utazás nehezíti. A bejárás bizonyos ki- szakítottságot |elent. Ezt az érzést minden bejáró ismeri. Ha másként nem, hát úgy vesz tudomást róla, hogy örökösen ott van benne a készülődés, a készenlét, az elszakadás naponta Géresi Dóra megújuló szorongása, a hazai- gyekvés, és az eljövetel kény- szerűségének ideges vibrálása. Az új üzemben bizonyára lesz munkásszálló is, és nem kell májd naponta Ingázni. — Sajnos, nem nagyon lehet itt közös programot szervezni, mert sok az ingázó — vallja Kóstk Barnabás. — A feleségemmel együtt itt dolgozunk, nemrég lakást kaptunk. Megbecsülnek bennünket, és ez jól esik. Az új gyárban a művelődési lehetőségeink is másként alakulnak majd. Czábócky Erzsébet, az üzemi SZISZ-szervezet elnöke: — Az üzemi SZISZ-szerveze- tünknek jelenleg 35 tagja van, rövidesen azonban kétszáz fiatallal bővülnek soraink. Pezsgő SZISZ-életről nem nagyon beszélhetünk, de passzívak sem vagyunk. Tavaly már közös kirándulást szerveztünk, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Az üzem vezetőségétől 75 ezer koronát kaptunk, úgy érzem, hogy hasznos dolgokra költöttük el Bodrogi Ferenc a pénzt.-Az -új -gyárban lesz klubunk Ife könyvtárral. — Mit tesz az üzem vezetősége annak érdekében, hogy a fiatalok jól érezzék rrlagukat s itt maradjanak? — kérdezem Pándi Lajos elvtárstól. — A szakképzés biztosításán kívül lényeges kérdés a szál- iásgond rendezése. Igyekszünk a fiatal házasok lakásproblémáit megoldani. A városi nemzeti bizottság már kiutalt üzemünknek hetvenkét lakásegységet, de rövid időn belül még újabb hatvan lakásegységet kapunk. Rövidesen felépítünk egy hatvan férőhelyes óvodát és egy ifjúsági üdülőtábort. A legjobb fiataljaink részt vesznek az ü- zem irányításában, mint például Balogh Katalin, Tőth Tamás, Czábócky Erzsébet, Furik Lász^ ló, Szabó Ferenc és még so-’ kan mások. Elég sok gondot o- koz, hogy dolgozóink vidékről járnak be, és így bizony sok értékes Időt veszítenek a vonatozással, autőbuszozással. 0- lyanok is akadnak, akik a második műszak után csak körülményesen tudnak hazajutni. Most folynak a tárgyalások az illetékes szervekkel, hogy változtassanak a menetrenden, a munkaidőhöz igazodó menetrendet dolgozzanak ki. Az új üzemben orvosi és fogorvosi rendelőnk lesz, meg más helyiségek. — Milyenek a fiatal szakmunkások? — Örömmel mondhatom, hogy fiataljaink nagyon rendes, jő szakmunkások, betartják a munkafegyelmet, tehát semmi panasz nincs rájuk. Két szocialista brigádunk van, a munka verseny keretén belül bekapcsolódnak a „Szaratovi mozgalomba“, és sok közöttük az újító. Általában egészséges a munkalégkör ná)unk, a fiatalok beilleszkedésével sincs probléma, s reméljük a jövőben sem lesz. Jó, ha a munkában első tapasztalataikat szerző fiatalok a gyár sorsát a sajátjukéval tud-* ják azonustíani. ILLÉS BERTALAN Foto: Szedlák István Sokaknak furcsa, hogy létezik egy Járási székhely, mely nem rendelkezik vasútállomással. Nekem, akinek szükebb hazám ez a járás, még- lnkább, de ha nincs, hát aincs, nem hazudhattam. Ez azonban már a múlté. Február huszonhetedikétől nagyot fordult KUrtösön a világ. Ezt a kívülállók érthetik kicsit ironikusan is, de a járási székhely ás járás lakosai képletesen értelmezik. Gazsó János, a járási pártbizottság ipari titkára például így: — Nem túlzók, ha azt mondom, hogy generációk álma volt Itt a vasút, mert az nemcsak a személyforgalom zökkenőmentes lebonyolftását van hivatva biztosítani, hanem a teherforgalomét is. Az ipartelepitők mindig azt mondták, hogy „minek“ az ipar, ha nincs vasút. A vasútépítők pedig fordítva: minek a vasút, ha nincs ipar. Ezért maradtunk kezdetben vasút és ipar nélkül. Végül is mindenki megértette, hogy az egyik nem lehet függvénye a másiknak, s most már van iparunk is. vasűtunk is. A titkár elvtárs megkér, hogy oszlassam el — a lehetőségekhez mérten a lapon keresztül — azokat a téves nézeteket, miszerint a nagykürtösi járásnak eddig egyáltalán nem volt vasuta. Volt már jó régen is, sőt „nemzetközi vasútnak“ is nevezték nincs rendben, nyakig sárosán érek célba. Mojíiá Pavel állomásfőnök, aki az állomás épületében kapott szolgálati lakást, örömmel vezet végig az új épületen. Megmutatja a várótermet, a csarnokot, a büfét és a korszerű irányftópultot. Azt mondja, egyelőre még kevesen utaznak, napi tfz-tizenöt ember vélt jegyet, de reAz állomásépület Szabadra állított szemaforok a járáson belül, mert a Losonctól Maié Stracinig tartó út egy része Magyarország területén halad át. — Milyen beruházással épült a vasút, az állomás? — Százmillió koronára volt szükségünk ahhoz, hogy Kürtösre befuthasson a mozdony. Az összeg jelentős részét az egyik nagyob domb elhor- dása emésztette föl. Egy millió 2Ü0 ezer köbméter földet kellett megmozgatni a munkásoknak. Itt említem meg, hogy a salgótarjáni Volán üzem is segítségünkre sietett, jelentős részt vállalt a munkálatokból, idő közben a terveket többször is módn sítani kellett, csúsztatni a határidő két, de már fut a vonat, mégcsak próbaüzemeléssel, de már a teher forgalmat is megindítottuk. Az iparfejlesztés és gazdaságosság szempontjából mit jelent a teherfor gaiom megindítása? — Óriási összegeket költöttek az üzemek (LIAZ, Tranzit), a gyártmányaik elszállítására. Tudvalevő, a közúti áruszállítás nagyon drága Megfelelően érzékeltethetem ezt azzal, hogy a vasűtépftésre befektetett százmillió korona nyolc év allatt visszatérül A beszélgetés utá kisétálok a város központjától egy kilométerre fekvő állomáshoz. Az oda vezető út még mélik idővel a kürtösi vasút is bevonul az emberek kiiztudatába, és vonattal teszik meg a Losonc -Kürtös közötti utat. lelenieg reggel, délben és este indul és érkezik vonat. Szemerkél az eső, de azért az állomás- főnök örömmel ácsorog a sfnek között, jóleső érzéssel tekint szét maga körül. Négy sínpárt lépünk át. A lámpák pirosat mutatnak, foglalt a pálya. Már indulunk vissza, amikor kísérőm megszólal: — Itt a vasút, az állomás, de nincs vasutas. A fiatalokat valahogy már nem érdekli ez a szakma. Ezen a környéken ez nem is csoda, de most már nem bánnánk, ha néhány ügyes fiú jelentkezne közénk. Nagyon kell nekünk a fiatal munkaerő. Abban maradtunk, hogy zárszóként ezt is megírom. —ezer.— Foto: a szerző „Egyelőre csak három vonat indul“ — mondja MojziS Pavel
