Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-05-09 / 19. szám
NEGYEDIK KÉRDÉS 1. Nem verném meg soha a gyermeket. Büntetésképpen inkább a sarokba állítanám vagy megvonnám tőle kedvenc Játékát, esetleg meghúznám a haját. 2. Alaposan ismerni kell a gyerekeket, s csak aztán lehet meghatározni, hogy kinél milyen nevelési módszer alkalmazható. A verést ugyan nagyon elavult módszernek tartom, de például a gyakorlóórán az egyik fiú állandóan rendetlenkedett, s hiába szóltam rá, nem használt. Egyszer a fenekére ütöttem, s utána rendesen viselkedett. 3. Először szép szóval kell nevelni. Ha nem használ, meg kell próbálni az enyhe ütést. Nem nagy mértékben, de én tapasztaltam, hogy sok gyerekkel másképp nem lehet „beszélni“. Mert ha csak mindig „papol“ az ember, a gyerekek kihasználják őt. Bolondot csinálnak a nevelőből, főleg belőlünk fiatalokból. Persze az lenne jó, ha soha senki* nem kellene megütni. ÓVÓ NÉNI, KÉREM... KÉRDÉSEK: 1. Pétiké szülei rosszul élnek, erről' te Is tudsz. A kisfiú elsírja magát az egyik nap, elpanaszolja, hogy az apja megverte az anyját. Hogyan próbálod Őt megnyugtatni? Mit mondasz neki? 2. Nem éppen kartársi a viszony közied és egyik munkatársnőd között. Érezteted ezt a gyermekek előtt is?, 3j Lesznek kedvenceid a gyermekek között? '4. Mi a véleményed: a verést, mint nevelési módszert szabadié és fogod=e alkalmazni? 5. „Mi Sgy érezzük, lenézik a nevelőnőket, ami meghatározó lehet a pályakezdésnél. Kinek mi a véleménye erről?,“ Az első négy kérdést én tét- sorrendben jegyeztem föl: Ud- tem fel a Losonci (Luőenec) vardy Mária (1)„ Pálovics Irén Pedagógiai Középiskolában, az (2), Sirotomán Mária (3), Bu- ötödtket a beszélgetésre Jelent- kus Olga (4), Balogh Alica (5), kező hat lány intézte önmagé- Tóth Katalin (6). hoz. A válaszokat a következő ELSŐ KÉRDÉS 1. Nem is tudom, mit csinálnék. Talán beszélnék a szülőkkel. Esetleg a szülőkön keresztül tudnám megoldani a problémát. 2. A gyakorlőidő alatt úgy tapasztaltam, hogy ilyesmi gyakran előfordul, főleg cigánygyerekekkel. A családi perpatvarok érezhetően hatnak a gyermek érzelemvilágára, fejlődésére, s ha túlságosan elfajul a helyzet, elveszi a gyerek életkedvét is. És azt is megfigyeltem, hogy nem minden gyermek fogja föl tragikusan a helyzetet. Sokan nevetve, mint egy bunyós filmélményt mesélve beszélnek társaiknak az otthoni zűrzavaros életről. Természetesen az ilyen viselkedés sem lehet számunkra közömbös, mivel a gyermek szülei magaviseletéből kiindulva, szinte hasonlóvá válhat, átveheti tőlük a rossz szokásaikat. Éppen ezért a nevelőnőnek jó példával kell elöljárni, hogy ez ragadjon rájuk. 3. Esetleg megmagyaráznám a gyereknek a veszekedés, a civakodás okát, csak azt nem tudom, hogy megértené-e?l Azt hiszem nem. Gyakorlatokon tapasztaltam, hogy az egyik gyereknek verekedés közben a szülei megsebesítették a fejét, bekötözve jött óvodába. Panaszkodott is nekem; beszélgettem vele, de nem tudom, sikerült e őt megnyugtatnom. 4. Elmennék a szülők után, s megmagyaráznám nekik, hogy a gyermek testileg-lelkileg magán viseli az otthon történteket. éppen ezért türtőztessék indulataikat, hiszen a gyermekük jövőjéről van szó. A gyereket nem nagyon tudnám megnyugtatni, mert bármit is mondanék neki, azt elmondaná otthon, és már másnap jönnének a szülők, hogy a nevelönő ellenük neveli a gyermeküket, és elveszteném a tanulóik előtt a tekintélyemet. Azt hiszem, hogy ilyen esetben keveset tudnék tenni a gyermek érdekében. Legfeljebb többet foglalkoznék vele, igyekeznék megadni neki azt a szeretetek amit otthon nem kap meg. 5. Gyakorlóidőm alkalmával történt, hogy egy cigánygyerek rendszeresen sírva jött az iskolába. Panaszkodott, hogy a szülei verekednek. Gondoltuk az egyik kolléganővel, hogy meglátogatjuk a családot, s beszélünk velüik. Amikor azonban felkerestük őket, kizavartak, azzal, hogy ne avatkozzunk bele az életükbe. A jószándék csődöt mondott. Sajnos, ilyen esetben nem sóikat tud tenni egy nevelő. 6. Nem tudom elképzelni, mit mondanék neki. Esetleg azt tanácsolnám, hogy menjen a nagyszüleihez... Nem tudnám megnyugtatni. MÁSODIK KÉRDÉS 1. A gyerekek előtt semmiképpen, csak az iskolán kívül. 2. Ha valamilyen nézeteltérés adódna közöttünk, csak négy- szemközt beszélném meg vele. Nem mutatnám a gyerekek e- lőtt, mert ők ennek csak örülnének: „Nini, a nevelőnők is veszekednekl“ 3. Tudok olyan esetről, amikor a nevelönők nem voltak jó viszonyban, és ezt ki Is mutatták. Én eltitkolnám a gyerekek előtt, mert a rossz hír könnyen terjed a faluban, s elveszteném tekintélyemet a szülők előtt. 4. Nem kell a gyerekeknek tudni, hogy én valakivel nem rokonszenvezek, mert erről ők nem tehetnek. 5. Osztom Olga véleményét. 6. Láttam már ilyen esetet itt az alapiskolában is, amikor a pedagógusok a gyerekek előtt veszekedtek. Én ahogy magam ismerem — s azt előrebocsátom, hogy ez nem helyesl — ha valaki felmérgesítene, különösen, akivel nem szimpatizálóik, bizony kirobbannék. Én 1- lyen típus vagyok, nem tudom befogni a szám, ha érzem az igazam. HARMADIK KÉRDÉS 1. Ki volt a kedvencem a gyakorlaton? Mindenki: De komolyra fordítva a szót: volt egy kisfiú, aki bármi rosszat is csinált, nem tudtam rá megharagudni. Azt vallom azonban, hogy nem szabad kivételezni senkivel. Az lenne a jő, ha nem lenne kedvencem, ha minden gyereket egyformán szeretnék. 2. Volt egy kisfiú, aki a gyakorlóórákon mindig körülöttem settenkedett, és azt mondta, hogy szeretné, ha őt jobban kedvelném, mint a többit. Nem tudtam megkedvelni őt, talán éppen ezért. Inkább a zárkózott, félénk gyereket szeretem, akik úgy érzem nem kapnak a családban elég szeretetek Én nem akarok kedvencet „tartani“. Persze nagyon nehéz a pedagógus helyzete olyankor, ha egy másik pedagógus gyermeke van a keze alatt. Ez a gyerek általában elvárja, hogy kedvesebb legyen hozzá az ember. Sőt, a szülei ezt néha meg is követelik. Ezt nagyon helytelenítem. 3. Volt egy kedvencem. Talán azért kivételeztem egy kicsit vele, mert szellemileg némileg elmaradott volt, a szülei nem nagyon törődtek vele, rosszul öltöztették őt, elhanyagolták szegényt. Nem akartam éreztetni a többiekkel, hogy ő jobban a szívemhez nőtt, de azt hiszem, ez nem sikerült. 4. Nincs olyan pedagógus, a- kinek ne lenne kedvence. De szerintem nem minden esetben jó a helyzete a kedvenceknek sem, mert a többiek kiközösítik éppen a pedagógus kivételezése miatt. 5. Egy példa: színes ceruzákat, játékokat osztottam a gyerekeknek, és szinte észre sem vettem, hogy az egyiknek mindenből a szebbet, a jobbat adom. Későn tudatosítottam, hogy ez kivételezés. Bűntudatot éreztem, s megfogadtam, hogy máskor nem teszem. Mégsem sikerült. 6. Az én szívemhez is — a- karatlanul — közelebb férkőzött egy kisfiú a gyakorlaton. Olyan kis kedveske. Nem akartam, hogy a többiek ezt észrevegyék, mégsem tudtam elküldeni magamtól. Érzem és tudom, hogy nem volt helyesl 4. Szerintem a pedagógiai módszerekből nem lehet kizárni a verést, mert a legtöbb gyereknél nem használ egyéb fenyítés. 5. Fontosnak tartom, hogy a nevelőnő kitapasztalja, kire hogyan lehet hatni. Volt egy e- set: az egyik gyerek verekedett, ezért én sarokba állítottam őt. Tovább huncutkodott. Adtam neki egy szem cukrot, s megkértem őt, hogy viselkedjen rendesen. Szót fogadott! De az sem megoldás, hogy az ember cukrot osztogasson. Van, a- mikor elkerülhetetlen a verés. 6. Hiába verik itt a fejünkbe, hogy nem szabad ütni, a- zért én láttam a gyakorlaton Is, hogy az idősebb nevelők is ütnek. Volt egy gyerek, csak akkor nyugodott meg, ha adtam neki egy „pacsit“. Mert hiába mondtam neki — amikor például szánkózni mentünk — rossz voltál, te nem jössz. Kinevetett és azt mondta: „Anyu is ezt csinálja velem.“ Adtam neki egy „pacsit“, és már nem nevetett. ÖTÖDIK KÉRDÉS [Itt csupán kétféle választ tüntetek fel, ugyanis a lányok két táborra oszlottak: a kisebb városokból származó lányok —■ Udvardy Mária, Ipolyság; Bu- kus Olga, Királyhelmec — azt mondták, hogy szerintük nem nézik le a nevelőnőket. A többiek, akik faluról jöttek, igen.) Mária és Olga: A városon kiegyensúlyozottabb a viszony a nevelők és a tanítók között. Valahogy ott már az emberek nem tartják ritkaságnak a diplomát, nem akarják főiskolai végzettségüket pökhendien fitogtatni a középiskolát végzett pedagógus társaik előtt. A többiek: Mi falusi óvodákba, napközibe jártunk gyakorlatra. Ott egészen mást tapasztaltunk. Éreztük, hogy a nevelőiket alacsonyabb pedagógiai kategóriába sorolták, mint a főiskolát végzett pedagógusokat. Minden funkciót rájuk bíztak. Még a szülők is kevesebbre becsülték őket. S állandóan megvolt az egészségtelen verseny, harc a tanítók és nevelők között. Nyugtalanít minket ez a tudat. Még nem is érettségiztünk, és már van bennünk némi félelem, szorongás: milyen lesz a beilleszkedés, a pályakezdés? MEGJEGYZÉS örültem az őszinte válaszoknak. A lányok nem naív feleleteket adtak, hanem a gyakorlatokon szerzett tapasztalataikból Indultak kt. Azt mondlák el, amit már átéltek. Ha néha helytelen is a véleményük egy- -egy témáról, akkor is nyugodt lehet a kérdező, az olvasó: érdekli őket a munkájuk, komolyan foglalkoznak a problémákkal. Nem közömbösek jövendőbeli, felelősségteljes hivatásuk iránt. Zolczer János Fotó: a szerző Az elfogyott palacsinta Szakácsaink és vendéglátóiparunk vezetői gondosan ügyelnek a kedves vendég egészségére. Itt van például a palacsinta. Minden étlapon szerepel — már ahol egyáltalán foglalkoznak a készítésével —, de sehol sem kapható. Pontosabban mondva: elkészítenek belőle tíz — nagyon jó esetben tizenöt adagot, amit az ebédidő első tíz percében már fel is szolgálnak a pincérek. Szomorú tapasztalatból mondom, hogy ezt a néhány adagot csak a törzsvendégek kapják meg, az idegen ne is számítson ilyen ínyenc falatra. Nyugodtan elmondhatom, hogy étkeztem már az ország jó néhány éttermében, de palacsintát még véletlenül sem kaptam. Szinte kárörvendő mosollyal és szóval adták tudtomra mindenütt, hogy a palacsinta „már régen elfogyott“. Az egész palacsinta-ügyben nem az a bossszantó, hogy „elfogyott a palacsinta", hanem az, hogy a vendéglátóipar teljesen figyelmen kívül hagyja a vendégek kívánságait. Sok helyen egyszerűen nem hajlandók tudomásul venni az igényeket, s hiába a vendég óhaja, többet, mint a meghatározott adag, nem sütnek. Azt mondja egy helyen a szakács, nem süt, mert nem kifizetődő, babramunka. Azt a néhány palacsintát is csak azért készíti, mert a főnök „kedveli“. Főnök ide, vendég oda, a palacsinta elfogyott. A pincérek meg csak nevetnek, hogy milyen naív a kedves vendég, ha tizenkettő után egy negyed órával még palacsintát akar rendelni! Modern nevek Megyek a falu főutcáján. Köszönök egy ismerős bácsinak, aki a háza előtti pádon üldögél és gyermeket ringat egy piros babakocsiban. Közelebb lépek, megnézem az alvó csöppséget. Alig lehet egy hónapos. Fiú, kislány? — tudakozódom Imre bácsitól. Azt mondja, kislány. „Hogy hívják?“ „Azt kérdezd meg a lányomtól, mert én meg nem mondom, hogy hívják az unokámat.“ Éva. Magdi, Zsuzsika? — sorolok föl néhány nevet, ami hirtelenjében a számra jön. ,,Ha ilyen neve lenne, akkor tudnám, de valami „istentelen“ nevet adtak neki, amit még a tévében sem hallottam“ — mondja a kedves öreg bosszúsan. „Nem tudom, hol szedték, még a naptárban sem találom, elfelejtem mindig. Így csak fiamnak szólítom.“ Elköszönök. „Még két hét, s ha minden jól megy. itt a baba" — mondja egy ismerős családban a jövendőbeli apa. Megkérdezem, mi lesz a neve a gyermeknek? „Ha kislány lesz. Éva, ha fiú, akkor Péter. Mi csak ilyen parasztos nevet adunk, mert az anyós hallani sem akar arról. hogy valami modern névre kereszteljük, pedig a feleségem valahol olvasott egy Zsanettról, és ez nagyon tetszik neki. Behát az anyósra kell hallgatni, mert nála lakunk Pediq nálunk már mindenki szép modern nevet ad a gyereknek.“ No, tessékt Lehet választani. Melyik a modern és melyik a paraszti név?! A divfit itt is söpör, a moder- neskedők között paraszt o san. — zolczer —
