Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-04-04 / 14. szám
Az idén lenne 80 éves Bertolt Brecht. Nevét rendezői tevékenysége, színpadi művei, versei és dramaturgiai Írásai tették világszerte ismertté: Kisprózája kevésbé ismert, de nem -JQl Jt) -g" V 'SQlueiei gqspae^ ténetei“, amolyan anekdóták, egy vagy félperces novellák, a- mélyek nagyon sokat elárulnak szerzőjükről, az íróról, rendezőről, az emberről. B. űr u- gyanis nem más mint Bertolt Brecht. Bwamw FILOLÓGIA DIALEKTIKA Egyszer, mikor B. űr még iskolás volt, (elsőbb osztályba való lépése egy francia dolgozattól függött. A dolgozat nem ■Ikerült. Egy osztálytársával u- gyanez történt latinból, de ő kiradírozott néhány hibát, és főbb jegyet kért a tanártól. A radfrozás meglátszott, és a diák még rosszabb jegyet kapott. B. űr felismerte ezen eljárás hátrányait. Piros tintával aláhúzott néhány részt a dolgozatában, mintha ott hiba lenne, majd megkérdezte tanárát, hogy mi rossz ott. A tanár meglepődött, és beismerte, hogy tévedett. „Ha a tanár úr megtévedett a hibák számában, akkor most jobb jegyet kell kapnom“ mondta B. űr. A tanár meghajolt ezen logika előtt és B. úr felsőbb osztályba léphetett. TANULÓÉVEK B. úr szenvedélyesen szerette a színházat. A fővárosban, ahol tucatnyi színház volt, azzal zaklatta a barátját, hogy járjon el vele a színházi próbákra. Megvesztegették a takarítónőket, becsapták a portást, a kulisszatologatókat, és beosontak a nézőtérre. Itt B. úr boldog és elégedett volt. Barátja ezt nem értette. Tudta, hogy mennyire ellenzi B. úr azt az örök művészetet, amit ott gyakoroltak. Egyszer aztán megkérdezte, hagy tulajdonképpen minek járnak ide. SZERÉNYSÉG rasHsa» VALLOMÁS Egyszer, egy német irodalommal foglalkozó kanadai professzor látogatta meg próba közben, és kijelentette, hogy ő nagy B.-tisztelő. En viszont nem vagyok az, mondta erre B. úr. Felmerült a kérdés, hogy van-e elég rendező a színház és film növekvő igényeinek kielégítéséhez.. Felsorolták a számításba jöhető rendezőket. B. úr is részt vett a latolgatásban: „Csak két rendező van a világon. A másik Chaplin.“ te a kérdést: „Még tudnák ta- án mondani, hogy mit értenek önök humanizmus alatt?“ A kérdés heves vitát, ellenségeskedést váltott ki. Senki se volt elégedett. B. úr egy ideig csak figyelt, aztán kivette a szivart a szájából és az újságíróhoz fordult: „Vannak gyerekei?“ „Igen, kettő“. „Meg szokta verni őket?“ firtatta B. úr. Az újságíró vonakodva válaszolt: „Néha . . ha szükséges.“ „No, látja“ mondta B. úr. „Mi soha sem verjük a gyerekeinket.“ ■J fi Eveken át írta B. úr verseit a háború ellen. Hazájából e- zért elűzték, egyik országból a másikba kellett menekülnie. Äm egy napon egy filológus felfedezte, hogy B. úr az első világháború elején, szülővárosa újságjában közölt néhány harcias verset, melyekben a német császár nagyságát dicsőítette. 16 éves volt akkor. Amikor megmutatták B. úrnak a filológus felfedezését, így szólt: „Nekem is van egy Achilles-sarkam.“ TÁVtRATVÁLTÁS B. úr elolvasta Upton S. regényét Ch. város vágó hídjai- ról. Nem sokkal ezután Friedrich Sch. német költő Az O.-i szűz című tragédiáját vette kézbe. A két mű annyira megtetszett neki, hogy írt belőlük egy harmadikat, és felajánlotta Gistaf G. rendezőnek. Az illető táviratban válaszolt: „Még mit nem.“ A második világháború után Gustaf G. ismét színházat vezetett, és engedélyt kért B. úrtól az elutasított darab előadására. B. úr táviratban válaszolt: „Még mit nem.“ MEGEGYEZÉS KÉTELY Egyszer megkérdezték B. u- rat, hogy egy bizonyos kulisz- sza milyen színű legyen. B. úr nagyvonalúan válaszolt: „Teljesen mindegy, a lényeg az, hogy szürke legyen.“ NEVELÉS PEDAGÓGIA „Hogy megtanuljam“ — válaszolt B. úr — „hogyan nem B. urat sokan felkeresték a szabad színházat csinálni.“ színházban az egész világról. A főváros nyugati részén i- dőnként vitákat rendeztek a művészet szabadságáról. B. úr és társai kiálltak a humanizmus mellett, mikor szóba került. Egy nyugati lap tudósítójának ez nem tetszett és feltetsaj A század közepe táján, nyugaton született meg az a színházi irányzat, amely az emberi cselekvés abszurditását igyekezett ábrázolni. Ezen irányzat egyik vezető képviselője a román származású Eugéne I. találkozott B. úrral. „A világot nem lehet megismerni“ mondta Eugéne I. „Honnan tudja?“ kérdezte B. úr. B. úr fiatal munkatársa feleségül akart venni egy színésznőt és kikérte B. úr véleményét erről. B. úr mérgesen felelt: „Ha vízbe akar ugrani, ne tőlem kérdezze, hogy tud-e úszni!“ ELSŐSEGÉLY B. úrnak sok színész mutatta be a tudását. Egy fiatal színésznő Goethe Faustjának börtönjelenetét adta elő. Nagy hévvel, könnyel és izzadsággal i- gyekezett Gretchen lelki összeomlását ábrázolni. B. úr megrendültén figyelte, majd így szólt: „Adjatok már neki egy pohár vizet.“ SZAKTUDÁS Rácz Olivér versei: Pásztorsíp KONKRÉT MŰVÉSZET Az emberi cselekvés abszurditását ábrázoló új irányzat leghíresebb darabjában két ember, két óra hosszat vár a színpadon egy bizonyos G. úrra, aki nem jön. B. új kijelentette, hogy szívesen bemutatná ő is ezt a darabot, pontosan úgy, ahogy Nyugaton játsszák. „Azzal a különbséggel“ tette hozzá, „hogy a háttérben egy filmet vetítenének Szibéria hatalmas építkezéseiről.“ B. úr szívesen elbeszélgetett a színpadi munkásokkal, technikusokkal, sofőrökkel. Olyan kérdésekre is válaszolt, ilyenkor, melyeket máskor kikerült volna. Valaki megkérdezte, mi a véleménye a halálról. Tudja, válaszolt B. úr, „amíg él az ember, a szívbillentyűi nyitnak és zárnak, nyitnak és zárnak, aztán egy napon egyszerűen nem nyitnak többé.“ Van még nekem dolgom bőven, fényt keresni fénylő kőben, gondomat szegre akasztva, vakablakon kipillantva, vándorbotra rózsát kötve, rózsás hajnalt felköszöntve, pogácsát tarsolyba rakni, lyukas hídon átbaktatni, felnézni a fellegekre, felhágni a nagy hegyekre, manók kincsét megkeresni, ékes szóval megszerezni vén sámánok varázsdobját, kifürkészni a fák odvát, csalogatni kék madarat, elfelejtett, szép szavakat, rátalálni üde rétre, négylevelű lóherére, szőke falvak közé jutva, rátérni az országútra, találkozni aratókkal búzaföldre ballagókkaí, lágyan búgó cséplőgéppel, süket kovács legényével, fürge léptű cigánylánnyal (a hajában virágszállal), mindenkivel szót váltani, hegytől hegyik kiáltani, s boldog reggelt meghirdetve, kék fényt lopni a szívekbe. Volt karikám is Volt karikám is: arany és piros, felhajtottam zöld dombra, kék hegyekre, a mesebeli szép ösvényt keresve; a lábam szárát tövis, tüske tépte, amíg rálelt arra az üde rétre, — hajnali harmat, hajnali vám — és csillogott az arany karikám. En azt a rétet újra megtalálom; akkor már százan, ezren is leszünk, az egész világ ott lesz mivelünk, ezüst ökörnyál leng majd fent a fákon, és puha fészkük lesz a madaraknak. Ö, kicsi srác, hajdani kis gyerek, csilingelő, hófehér bankák: ez a rét lesz a játékterünk, közös tanyánk és közös mindenünk, s amerre nézünk, mind felénk kacagnak az arany-piros, boldog karikák. PETER KNOR: NEUTRON BARÁTOK — Vár még valakit? — Igen, az anyámat. Hamarosan jönnie kell. Ön ugye nincs régóta itt? — Ahogy vesszük. Ön mióta halott? — Tizennégy napja. — Akkor valószínűleg ugyanaz a támadás ért bennünket. A feleségemet meg a gyerekeket is. — Velünk is hasonló történt. Aránylag hamar haltunk meg mindnyájan. Az édesanyámat kivéve: ő még nincs itt. De a legnehezebben már túl van: hányás, rosszullét, hasmenés, belső vér zések, de hiszen ismeri ezt. Talán már elvesztette az eszméletét, és hosszan tartó önkívület után ö is megérkezik. — Igen, én is azt hiszem. A család- egyesítésnek talán nem éppen erre a formájára gondoltak — az emberi jo gokkal kapcsolatban ... — De ennek ellenére, ha elképzelem, hogy egészen egyedül lennék itt — szörnyű gondolat! — Vagy egyedül ottmaradni. — Elképzelhetetlen. Ennél a bombánál ez lehetetlen. — Igaza van, óriási ez a technikai fejlődés! — Hát igen. És a legkisebb karcolás nélkül. — Hogyan? — Az autómról beszélek. Csak hat hete vettem. Egyetlen karcolás sincs rajta. 81-es típus! Acélozott. Automata híd raulikával. — Fantasztikus! Igen, ehhez értenek az amerikaiak. Technológia, szakértelem! Ebben verhetetlenek! — Az autóra gondol? — Nem. A bombára. Nem akarták eh hinni, hogy létezhet olyan, amelyik semmit sem tesz tönkre. Na igen, ez elképzelhetetlen volt. — De nekik sikerült. Ugyanúgy, mint a Holdra-száll ás. Nekik valóban sikerült. — Egyetlen ablaküveg sem tört be, egyetlen cserép sem mozdult el a te tőn. — Hol? — A házunkon. A kertben még egy fűszál sem görbült. Csodálatos! — De képzelje csak el, ha az autót ért valami. Még rágondolni is rossz. Ha csak az eladási értékét nézzük. — Ez — a mi esetünkben — tulajdonképpen másodrendű szerepet játszik. — De magáról az értékről van szó. Tudja, ha valamit, akkor az anyagi ér fékek esztelen rombolását gyűlölöm. — A szívemből szólt. Miért is gürcölünk hát egész életünkben!? — Amikor annak idején feltalálták a bombát, akkor ez az Egon Bahr.., — Kommunista! — ... azt mondta, hogy az emberiség végérvényesen megőrült. Ezt jellemző nek tartom. — Feltétlenül. Nem tisztelik a magántulajdont, a vagyont, az anyagi értékeket. — De végül is csak ennek a neutron- bombának köszönhetjük, hogy tudjuk egyáltalán miért haltunk meg. — Milyen igaza van. De most elnézését kérem, be kell néznem a portára. — Persze! Hiszen Ön még az édesanyját várja. Addig is — viszontlátásra. Karig Zsuzsanna fordítása BERTOLT BRECHT: B. ÚR TÖRTÉNETEI
