Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-03-14 / 11. szám
ÜGY KEZDŐDÖTT, HOGY VISSZAÜTÖTTEK A Szomáliái hadsereget már náhány évvel ezelőtt Afrika szarvának legjobban kiképzett és felszerelt fegyveres erőjeként tartották nyilván. A Szomáliái nép tragédiája, hogy vezetői ezt a pom pásan kiképzett hadsereget — a forradalmi Etiópia nehézségei láttán — területszerző háború céljaira vetették be. A Szomáliái vezetők politikai cinizmusára jellemző, hogy ezt a területszerző agressziót „felszabadító harcnak" keresztelték. Mi — mondták — csak erkölcsi támogatást nyújtunk a Nyugat-szomállai Felszabadító Hadseregnek, amelyet tárt karokkal várnak Ogaden Szomáliái lakosai. És eközben a Nyugat-szomállai Felszabadító Hadse reggé kinevezett reguláris Szomália! alakulatok behatoltak Ogadenbe, kihasználván az etiőpiai hadsereg szorult helyzetét. Ezt a hadsereget annak idején az amerikaiak szerelték fel, de a forradalmi folyamat kibontakozásával beszüntették az utánpótlást. Miután a Szovjetunió hiába próbálta lebeszélni a Szomáliái vezetőket a veszélyes katonai kaland folytatásáról, kénytelen volt levonni a helyzetből a szükséges következtetéseket: beszüntette a Szomáliának nyújtott katonai támogatást és a fenyegetett Etiópia segítségére sietett. Mogadishu — furcsa logika — ellenséges gesztusnak minősítette a szovjet lépést, felmondta a baráti szerződést, s egykor fennen hirdetett szocialista elveit sutba dobva az Imperialista hatalmaktól, s a legreakciósabb arab államoktól kért és kapott segítséget. Amikor pedig Harra városánál sikerült az újjászervezett etiópiai erőknek feltartóztatni, majd visszavetni a Szomáliái offenzívát, furcsa magatartásnak lehettünk szemtanúi. Mintha a játszótéren verekedő gyerekek panaszkodnának a csősznek. — Bácsi kérem, az egész úgy kezdődött, hogy visz- szaütött. Én csak belérúgtam, s tessék képzelni, most meg akar verni, pedig én vagyok a gyengébb... Ugyanaz a Szomália, amely nem is olyan régen még azzal büszkélkedhetett, hogy Etiópia agyaglábú óriás, amellyel kénye-kedve szerint bánik el, most már szörnyűséges mumusról beszél: Etiópia be akarja kebelezni a szegény kis Szomáliát. Szomália a szovjet—kubai összeesküvés kiszolgáltatott áldozata. Igaz, könnyebb lódítani, mint szembenézni az igazsággal: a sovinizmus és az agresszió rossz lovára tettünk s most megfizetünk érte ... A rhangelszkben hat hónapig tart a tél, s a jégtörő hajó gyakran válik a városi közlekedés és a szállítás eszközévé. Az élet itt, a sarkkör közelében nem könnyű, s mégis: az utóbbi hat évtizedben Arhangelszk lakossága csaknem megtízszereződött, s ma már 383 ezer lakosával a Föld legnagyobb városa a 65. északi szélességi körön túl. Ez az OSZSZK legnagyobb északi kikötője. Évi teheráruforgalma mintegy négymillió tonna. Az innen útnak induló exportcikkek egyébként pontosan jelzik a város gazdaságának fejlődési irányát: Arhangelszk- netk ugyanis fontos szerepe van a fafeldolgozásban, s a legutóbbi időben óriási ütemben épült ki a cellu lóz- és a papíripar, amelynek termelése az 1971-től 1975-ig tartó ötéves tervben hatvan százalékkal nőtt. Itt volt az orosz föld első tengeri kikötője és ez a katonai flotta szülőföldje. Századunk kezdetén Arhangelszk kikötője az Északi- sarkra és Keletre, a szibériai folyók torkolatához készülődő tudományos expedíciók kiindulási pontja lett, a harmincas években pedig itt kezdték meg az északi-tengeri út hajózhatóvá tételét. Fontos szerepe volt a városnak a második világháború éveiben: a németek nem tudták tengeri blokád alá venni, s a kikötő tengerészei és munkásai továbbították a frontra, s a hátországba azokat a katonai szállítmányokat, amelyek tengeren érkeztek. Húsz évvel ezelőtt még könnyen összeszámolhattuk volna a város kőépületeit. Akkortájt még könnyű faépületeket emeltek, mert a város iáipos talajon épült. Az utóbbi két évtizedben a- zonban a város átalakult. Különböző pontjain új lakónegyedek emelkednek, e- zek mindegyikében húsz- -negyvenezer ember él. Megváltozott a város központja is: 12—14, sőt 16 e- meletes házak épülnek ü- vegből, acélból és betonból. S már a tengerről jól látható, mint világítótorony, az új főtéren égre törő 24 emeletes épület. Ezek a házak már erős alapokra é- pültek, tíz-húsz méteres vasbeton cölöpökre. VAROS A SARKKÖR KÖZELÉREN MISHA HALÁLA Barry Milner, egy huszonöt éves angol épületasztalos. készítette az alábbi megdöbbentő riportot, Sza- úd-Arábia fővárosa, Dzsidda piacterén, huszonnégy-hu- szonöt méter távolságból, egy Instamatic-kamerával. A filmet — élete kockáztatásával — egy cigarettadobozba rejtve hozta magával Európába. Milner egy angol építkezési vállalat megbízásából egy évet töltött Szaúd-Arábiában, ahová — a látottak után — soha többé nem akar visszatérni. Íme. Misha hercegnő, Szaúd király időseb fiának unokahúga, aki huszonhárom éves. Mint a királyi családhoz tartozó kétezer hercegnő egyike, különleges jogokat élvezett. De csak „rangjához méltóan“ mehetett volna férjhez. Misha hercegnő ezt a szabályt megszegte. Egy bejrúti látogatásán a nagykövetség é- pületében megismerkedett Szaúd-Arábia libanoni nagykövetének unokaöccsévei, aki szaúdi ösztöndíjasként Bejrútban járt egyetemre s a követség épületében lakott. A fiatalok megszerették Barry Milner egymást és titokban összeházasodtak. Mikor fény derült az ügyre, a nagybácsi — kétfejű ördögnek mondják és rettegnek tőle Dzsiddában — a házasságot semmisnek tekintette és Mishát egy idősebb herceghez akarta feleségül adni. Az egymáshoz ragaszkodó fiatalok elhatározták: megszöknek Dzsid- dából. Barátaik segítségévei repülőjegyet szereztek és bár ugyanazon a járaton, de külön keltek volna útra. Misha hercegnő fiúruhát öltött, bajuszt ragasztott. A repülőtéri biztonsági vizsgálatnál azonban megmotozták és „lebukott". A titkos- szolgálat tagjai vették őrizetbe és börtönbe zárták. Letartóztatták a férjét is, és az ítélet nem késett soká: nyilvános lefejezésre ítélték egy több száz éves törvény alapján. Pontosan délben, a vásári tömeg szeme láttára Szaúd király idősebb fiának testőrsége hajtotta végre . az ítéletet Mishának előbb végig kellett néznie férje lefejezését __ ... azután ő következett. A fehér ruhás „igazságtevők“ mindkét levágott fejet és a testet felmutatták, majd magukkal vitték. A példa-statuálásnál Khaled király hadseregének katonái voltak a „rendfenntartók“: kordonnal tartották távol a nézősereget. Tizenöt perccel később már mi sem látszott e szörnyűségből a piactéren. Az élet folyt tovább. Pedig Dzsiddában is 1978-at írtak. Vihar a vesszőzések körűi Isle of Man, Nagy-Britanniához tartozó szigeten, nagy felhördülést keltett, amikor Strasbourgban az emberi jogok bírósága vizsgálatot Indított a sziget egyik hagyományos büntetési módja, a vesszőzés ügyében. Egy fagyos téli reggelen négyezer tüntető vonul a világ egyik legrégibb parlamentjéhez, a Tynwaldhoz. A me- netelők a sziget himnuszát énekelték és transzparenseiken ez a felirat áll: „Tartsuk fenn a vesszőzést!; A Tynwald egyik vak tagja, akit egy szivarozó háziasz- szony vezetett, valamikor a vesszőzést elrendelő főbíró haladt a menet élén. A hatvanezer lakosú, egyébként csendes kis szigeten 30 év óta ez volt az első jelentősebb tüntetés. A vak törvényhozót vezető asszony szerint — s a többség vele ért egyet — feltétlenül fenn kell tartani ezt a büntetési formát, mert „ezen áll vagy bukik a rend." A tüntetők azt az ősi időikből származó törvényt támogatták, amelynek értelmében öt, összekötött mogyoróvesszővel hivatalos ítélet alapján méltó csapásokat kell mérni minden 15 — 20 év közötti fiú hátsó felére, ha súlyos rendbontásban vétkesnek találják. Nagy-Bri- tannia 1948-ban hivatalosan eltörölte a vesszőzést, ám a szigetlakók erről nem vettek tudomást. 1972-ben egy 15 éves diák szülei — fiúkat három ütésre Ítéltek — tiltakozó kampányt indítottak, s az ügy előbb a brit polgárjogi csoportok témája lett, később pedig az európai emberi jogok bizottsága elé került. A Tynwald 34 tagja közül csak egyetlen képviselő ért azzal egyet, hogy megszüntessék a vesszőzést, mert ez, mint mondja, barbár, megalázó és primitív módszer, amely egyáltalán nem csökkenti a bűnözést, sőt megtorló akciókra készteti azokat, akikkel szemben alkalmazzák. A parlamentnek ez a tagja a jelek szerint nagyon- nagyon egyedül van véleményével. Ugyanis nemcsak a törvényhozás többi tagja támogatja a vesszőzés fenntartását: 31 ezer ember írta alá azt a petíciót, amely az ősi büntetési forma megőrzését követelte. Mint az egyik szigetlakó mondta: „Kicsi az országunk, de ettől függetlenül szeretjük úgy Intézni a dolgainkat, ahogy ml akarjuk. Nagy-Britannia meg mit lábatlankodik az ügyben? Semmi joga hozzá — a mi parlamentünk jóval régebbi, mint a londoni.“ SZÓKRATÉSZ SEM TANÍTHATOTT VOLNA... Nagy port vert fel Franciaországban egy fiatal tanár különös esete. A húszéves férfit eltiltották a tanítástól, mert testmagassága mindössze 1 méter és 39 centiméter, s ráadásul bottal jár. A fiatal tanár szereti a hivatását, s a diákjai is szerették őt — talán egy kicsit jobban is, mint a többi tanárt, akikre örökösen fel kellett nézniük... A fiatalember hiába hivatkozik a kormánynak a testi fogyatékosok megsegítésére vonatkozó ígéreteire, amely úgy látszik kimerült abban, hogy Giscard elnök néhány nyomorékot vendégül látott karácsony este az Elysée palotában... — Ha francia törvények igazgatták volna az ókori görögök társadalmát, Szókratész sem taníthatta volna az ifjúságot! — fakadt ki a katedrától eltiltott Ghristian Durand. ifiiisag 5 LEONYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a Kremlben fogadta Willi Stophot, az NSZEP Politikai Bizottságának tagját, az NDK Minisztertanácsának elnökét. Leonyid Brezsnyev ismertette a szovjet társadalom fejlesztésének jelenlegi szakaszában az SZKP előtt álló politikai és gazdasági kérdéseket, a termelés hatékonyságának további növelésére és a munka minőségének javítására, az életszínvonal emelésére vonatkozó terve- kst. Willi Stoph az NSZEP IX. kongresszusán elfogadott társadalmi és gazdasági program megvalósításáról, valamint az NDK megalakulása 30. évfordulójának megünneplésére tett előkészületekről számolt be. A felek véleményt cseréltek a két ország között kialakult sokoldalú együttműködés további elmélyítésének kérdéséről. Érintették a nemzetközi élet jelenlegi szakaszának időszerű problémáit is. A PRAVDA az országos népi gyűlés pekingi ötödik ülésszakával foglalkozik. Hangoztatja, hogy az ülésszak munkájáról nem lehet teljes képet alkotni, mert a Pekingből származó értesülések igen gyérek. A következő tíz évre szóló népgazdasági terv megvitatása közben megállapították az ország tudományos-műszaki elmaradottságát és elismerték annak szükségességét, hogy „teljes komolysággal kell hozzálátni az egész népgazdasághoz közvetlenül kapcsolódó problémák megoldásához.“ A BÉKE-VILAGTANACS kezdeményezésére Helsinkiben összeültek több szocialista és tőkésország parlamenti képviselői, hogy megvitassák azokat a veszélyeket, amelyeket a neutronfegyver jelent az emberiség jövője szempontjából. Romes Csandra, a Béke-vi- lágtanács elnöke és Carl Albert az amerikai képviselőház volt elnöke a leghatározottabban elítélte a neutronfegyver gyártására vonatkozó terveket. PHAM VAN DONG, a VSZK minisztertanácsának elnöke délkeletázsiai kőrútjának befejeztével visszaérkezett Hanoiba. A Nhan Dan a VKP központi lapja Pham Van Dong Sri Lanka-i látogatását méltatva a többi között idézte a miniszterelnök colombói nyilatkozatát, amely szerint meg kell védeni a világbékét, elő kell mozdítani a nemzetközi együttműködést. Ezek napjaink világhelyzetének parancsoló követelményei és egyben a VSZK külpolitikájának alapvető célkitűzései — hangsúlyozta a lap. EGY MOBUTU-ELLENES zaire-i szervezet közlése szerint több mint ötszáz katona lázadt föl a Kinshasától keletre fekvő Bandundu tartományban, a zaire-i elnök rendszere ellen. Kanyinga Mobateli, az „Akciómozgalom Kongó Fel- emelkedéséért; (MRC) elnevezésű szervezet főtitkára brüsszeli nyilatkozatában kijelentette, hogy az említett tartományban állomásozó fegyveres erők csatlakoztak a népi felkeléshez, mivel a katonák már egy ideje nem kapnak zsoldot és rendszeres ellátást. Szerinte a fegyveres felkelés egyre komolyabb méreteket ölt. Kanyonga megerősítette azokat a jelentéseket, amelyek szerint a Bandandu tartományban a kormánycsapatok januárban mintegy kétezer embert mészároltak le. Közölte, hogy Mobutu elnök csapaterősítéseket küldött a lázadások színhelyére. ARHANGEiSZK
