Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-28 / 9. szám
5 Szemben a viharral öránKént kétszer minden világtenger ren megszakítják a rádiósok még a legfontosabb üzenetváltásokat is, a hallgatás percei kezdődnek. Ezekben a pillanatokban az éter csak azoknak a hajóknak áll a rendelkezésére, amelyek bajba kerültek. Ogy látszik, mintha a tengerhajózás technikájának fejlődésével mind hangosabbak lennének ezek a vészjelek. Ám mégis ritka az az eset, a- mikor a hallgatás percében valóban csend van az éterben. Szomorú statisztika bizonyítja, a világ kereskedelmi flottáinak 1—1,5 százalékát éri katasztrófa évente, s az ilyen eseteknek hozzávetőleg a felénél szükség lenne mentőeszközökre is. A Titanic őceánjáró 1912. évi tragédiája, amikor 1503 ember merült el az Atlanti-óceánban, Kezdő lökést adott az emberek megmentéséért folyó nemzetközi harcnak. Egy évvel1 később Londonban összeült az első hajózásbiztonsági konferencia. A hasonló tanácskozások ezután rendszeressé váltak. A Szovjetunió ezeknek állandó és aktív résztvevője. A Szovjetunióban kiterjedt mentőszolgálati hálózatot szerveztek, a- meíy nemcsak a szovjet, hanem minden más hajónak is segítséget nyújt, ha bajba került. A Szovszudopodjom egységei a legkülönfélébb tengerrészeken teljesítenek szolgálatot, ellátva megbízható műszaki felszereléssel és kiváló szakemberekkel. 1976-ban ez a flotta új, különleges mentőhajóval gazdagodott, az óceánjáró Jaguárral. 1978-ban az év elején kezdte meg szolgálatát a sorozat második hajója, a Párduc. Fő energetikai egységének teljesítőképessége (9000 lóerő] lehetővé teszi számára, hogy tartsa az ó- ránként 19 mérföldes sebességet, hatósugara pedig gyakorlatilag végtelen. Vízkiszorítása 4050 tonna. A Párducot felszerelték minden olyan eszközzel, ami a hajómentéshez szükséges a nyílt tengeren. Fedélzetén van sóder is, a- mely tüzek elfojtásához kell. Személyzete 35 főből áll. — A mentőcsónakokat 46 főre tervezték. A fedélzetén két motoros csónak is van, összesen 55 hellyel és hat felfújható gumicsónak, amelyek 60 embert képesek befogadni. Mindkét mentőhajót Leningrádban é- pítették. A Jaguárt Ogyesszában vették be a hajónyilvántartásba, a Párduc január 11-én futott ki a Balti-tengerre, ahonnan Európát körülhajózva jut majd el a Fekete-tengerig, ahol úszódarut véve föl elindul Vlagyivosztok, végső állomása felé. —Izvesztyia — A múlt század harmadik- -negyedik évtizedében Európa legfejlettebb kapitalista országaiban a koncentrált ipari nagyüzemek megteremtették a modern proletariátust, mely a század első felének végére szervezett erővé fejlődött, megtette az első lépéseket az önálló osztállyá szerveződés útján. Marx és Engels ismerték fel annak szükségességét, hogy a hatalmas e- rőt képviselő új osztálynak tudományos új világnézettel kell rendelkeznie, s tömörülnie kell egy nemzetközi szervezetben. A német munkások 1836-ban megalakított szervezetében, az Igazak Szövetségében Marx és Engels éles eszmei harcot vívtak azért, hogy a szövetség tagjaival elfogadtassák az új követelményeket. Ezek után 1847 júniusában ült össze az Igazak Szövetségének kongresszusa Londonban, ahol a szervezet felvette a Kommunisták Szövetsége nevet, majd megbízta Marxot és Engelst, hogy dolgozza ki a szövetség szervezeti szabályzatának tervezetét. Egyúttal a régi, utópista jelszót — Minden ember testvér — a Világ proletárjai, egyesüljetek! 130 ÍVES A KOMMUNISTA KIÁLTVÁNY forradalmi jelszóra változtatta. A novemberben-decemberben megtartott második ikongresz- szus határozatot fogadott el arról, hogy a Kommunisták Szövetsége programjának alapelveit nyilatkozat formájában széles körben propagálják. E munkával is Marxot és Engelst bízták meg, így született meg 130 éve a Kommunista Kiáltvány, mely 1847 februárjában jelent meg először német nyelven Londonban. A Kiáltvány volt a marxizmus első összefoglaló kifejtése, mely választ adott a munkásmozgalom alapvető kérdéseire. „Minden eddigi társadalom története osztályharcok története“ — hirdeti a Kiáltvány első mondatában, majd nyomon követi a burzsoázia kialakulásának történelmi folyamatát. Az ugrásszerű gazdasági fejlődést a burzsoázia politikai fejlődése kísérte. A polgári forradalmakban kivívott politikai hatalom birtokában abban az időben a burzsoázia haladó szerepet töltött be, hiszen széttépte az évszázados hűbéri láncokat. A hatalomra került burzsoázia — minden megelőző uralkodó osztállyal szemben — nem tudott meglenni a termelőeszközök és a termelési viszonyok állandó forradalmasítása nélkül. A burzsoázia korát minden eddigi kortól „a termelés folyamatos átalakítása, az összes társadalmi állapot szakadatlan megren- dítése, az örökös bizonytalanság és a mozgás különbözteti meg.“ A termékei számára szükséges egyre kiterjedtebb piac keresése „végigkergeti a burzsoáziát az egész földgolyón.“ Mindez egyre inkább nemzetközivé tette a termelést és a fogyasztást. A termelőeszUSA: A BETEGSÉG - FÉNYŰZÉS Kevés ország van a világon, a- mely az Egyesült Államoknál büszkébb lehetne az orvostudomány terén folytatott kutatómunkájára, fölfedezéseire, a Nobel-díjakra, a- melyeket ezekért kapott; de a fejlett kapitalista országok közül nincs még egy, amelynek egészségügyi ellátó szervezete olyan törékeny, orvostársadalma olyan kíméletlenül anyagias (sokak szerint korrupt) lenne, mint az USA- é. A jelentős anyagi haszonhoz keményen ragaszkodó orvosok kasztja a magas kezelési költségekkel legalább ötvenmillió amerikai elől eltorlaszolja az utat a gyógyuláshoz. Íme, néhány elég friss New York-i ár. Egy nem specialista magánrendelésén egy vizit minimum 30 dollárba kerül; a specialistáé 100-ba; a kórházi ágy átlagos napi ára 150 dollár. Hogy az anyagi csapás ellen az átlagos New York-í valahogyan védekezzék, ha nincs szegénységi bizonyítványa, a betegbiztosítóhoz fordul. A hatalmas világvárosban két Ilyen társaság van, persze magánkézen: a Blue Cross, amely kórházi elhelyezést, s a Blue Shield, amely gyógykezelést biztosít, családonként évi mintegy 700 dollár ellenében. Ennek a két társaságnak a kezében van egyébként a vállalati beteg- biztosítás is, amelynek során a díj felét a vállalat, felét a dolgozó fizeti. Joseph A. Calífano egészségügyi miniszter karácsony táján kénytelen volt mély sajnálkozással közölni a Medicare idős érintettjeivel a díjak felemelését, hozzátéve, hogy a két biztosítótársaság — a kórházi költségek emelkedő sére hivatkozva — emelte díjait ezért kényszerül a kormány is díj emelésre Most a biztosított az első két hónapra 150 dollárt fizet a saját zsebéből, a harmadikban napi 45-öt, a negyediktől kezdve pedig napi 60-at. A többit a „Medicare“ fedezi. (A kórházi ágy á- ra, mint írtuk, napi 150 dollár.) Az a bizonyos adókedvezmény, a- melyet Carter elnök legutóbb meghirdetett, s amely 25 milliárd dollárt állítólag „visszaaad“ az adófizetőknek (egyharmadát a vállalatok kapják), teljesen elúszik, mert az új árak alapján a dolgozók mintegy 19 milliárddal több terhet vesznek a vállukra, mint a- mennyit az új adókedvezménnyel nyernek. Az emberek a 70-es évek Amerikájában meghökkentek a kirívó orvosjövedelmek láttán. Hogy miért, arról adóhatóságaik statisztikái vallanak. Az államok területén ma mintegy 300 000 orvos dolgozik, tehát minden 773 polgárra jut egy. Átlagos évi jövedelmük — saját adóbevallásuk szerint — a 85—90 000 dollar között mozog. Egyharmaduk kutat, szervez vagy adminisztrál, kétharmaduk gyógykezel. Az adóhatóságok szerint minden olyan orvos, aki betegekkel foglalkozik, mintegy évi 240 000 dollárt forgalmaz gyógyszerekben, kúrákban, klinikai költségekben, különféle protézisekben. Levonva ebből a gyógyszeripar profitját és a szolgáltatások költségét, az orvosok kezén évente mintegy 110 millió dollár fordul meg. Az a tény, hogy az állam még ebben a nyomasztó egészségügyi helyzetben Is súlyos milllárdokat költ a Medicaidre és Medicarere, Időről Időre politikai színezetű összecsapások színterévé változtatja az egészségügy területét, ami a meglévőkön kívül további nehézségeket okoz a betegnek, orvosnak egyaránt. Elsősorban persze a vékonypénzű biztosítottaknak.-SZAz átfogó közel-keleti rendezést támogatja a Szovjetunió. Ezért gyakran fordulnak meg Moszkvában azok az arab vezetők, akik az igazságos rendezést szorgalmazzák. Legutóbb Hafez Asszad szír köztársasági elnök tárgyalt Leonyid Brezsnyevvel, előtte az algériai államfő a dél-jemeni és a líbiai miniszterelnök fejtették ki álláspontjukat a szovjet fővárosban. Szíria köztársasági elnöke éppúgy, mint a többi említett arab politikus elveti Szadat egyiptomi elnök külön- utas politikáját, s ezzel szemben az általános és átfogó rendezés híve. Asszad is azt vallja, hogy Szadat politikája nagy kárt okoz az arab népek érdekeinek, a palesztinéi arab nép jogos ügyének, mélyreható szakadást idéz elő az arabok soraiban, és lényegét tekintve bátorítja az ag- resszort. Dzsalud líbiai miniszterelnök moszkvai tárgyalásainak végén a két tárgyaló fél egybehangzóan leszögezte, hogy a haladó- és imperialista-ellenes alapon kell megvalósítani az a- rab egységet, el kell mélyíteni az arab népek baráti kapcsolatait természetes szövetségeseikkel a Szovjetunióval és a szocialista közösség országaival. A világ haladó erői meg vannak győződve arról, hogy a Közel- -Keleten igazi békét csak úgy lehet megvalósítani, ha Izrael kiüríti a megszállt arab területeket és a palesztínai nép érvényesítheti önrendelkezési jogát, beleértve saját nemzeti állama felállításának jogát is. A tárgyalások során a Szovjetunió megerősítette, hogy a jövőben is határozott és sokoldalú segítséget, támogatást nyújt az arab népeknek a nemzeti függetlenség megszilárdításáért, a haladásért és a fejlődésért vívott harcukban. Ciprusi börtönben vannak Juszef L. Szibainak, az Afro-ázsiai Szolidaritási Szervezet főtitkárának a gyilkosai, az általuk elrabolt gép utasai és személyzete pedig biztonságban van. Mint ismeretes, a larnacai repülőtéren a túszok kiszabadításába egy egyiptomi különítmény is beavatkozott. Kiprianu ciprusi elnök még a repülőtéren felháborodott hangon nyilatkozott az egyiptomi akcióról. Külön hangsúlyozta annak teljes értelmetlenségét, hiszen a két terrorista amúgy is megadta volna magát anélkül, hogy bármiféle erőszakot kellett volna alkalmazni ellenük. Kiprianu nyomatékosan rámutatott, Egyiptom tudja, mennyi problémája van Ciprusnak, nem kellett volna e- zeket egyéb gondokkal is tetézni. „Egyiptom ezzel az akcióval megsértette Ciprus szuverenitását“ — hangsúlyozta Kiprianu. Az egyiptomi gép egyébként sem kapott leszállási engedélyt. A lövöldözés során az egyiptomi különítmény 12 tagja és 7 ciprusi vesztette életét. A tűzpárbajnak súlyosabb következményei is lehettek volna, hiszen harc közben találat érte a repülőtér irányító tornyát is, a- hol a ciprusi elnök tartózkodott. A Szovjetunió tiltakozott a Nyugat- Berlinert felelős három nyugati hatalomnál, mert a tranzitutakat szervezett embercsempészésre használják fel. Ezzel kapcsolatban Egon Franke nyugatnémet miniszter utasítására szakértői bizottság alakult Bonnban az NSZK-t Nyugat-Berlinnel összekötő tranzitutakon történt visszaélések kivizsgálására. A kormányon lévő Szociáldemokrata Párt vezető politikusai felhívták a figyelmet arra, hogy az ilyen törvénytelen akciók komolyan veszélyeztetik az NSZK és az NDK közötti kapcsolatok fejlődését, ronthatják a légkört a két né-, met állam között. A nyugatnémet jobboldali ellenzék a kormány álláspontjára élesen reagált. A CDU-CSU egyik szóvivője nyilatkozatában bátorította az ember- csempészéssel üzletszerűen foglalkozó szervezeteket. A nyugatnémet bíróságok is bátorítják az embercsempészeket, megerősítve azt a „jogukat“, hogy „szolgálatukért“ magas összegeket követeljenek. * közök centralizálását, a népesség összesűrűsödését, a tulajdon kevés kézben való koncentráló- . sát szükségképpen követte a politikai centralizáció, az önálló nemzeti államok kialakulása. De a rohamos léptekkel fejlődő termelőerők számára már szűkké váltak a burzsoá termelési viszonyok. Ahogy a tőke fejlődött, úgy vált egyre erő- : sebbé a munkások osztálya, í melynek a burzsoázia elleni ] harca létezésével kezdődött. A i munkásság politikai pártba tömörülő, forradalmi osztállyá szerveződött. A proletariátus lett az egyetlen osztály, amely- : nek legközvetlenebb érdeke, történelmi hivatása a kapitalista rendszer megdöntése, s egyben minden ikizsákmányo- : lás végleges megszüntetése. A politikai hatalom birtokában a munkásosztály köztulajdonba ' veszi a termelőeszközöket, s ’ ezzel megszünteti az osztályéi- , lentéteket. A polgári társada- 1 lom helyébe olyan társadalom ( lép, amelyben „minden egyes 1 ember szabad fejlődése az ősz- i szésség fejlődésének a feltété- ; le.“ i A Kiáltvány megállapításai a e kommunistákról, a kommunis- 1 ák hivatásáról ma is helytál- T" óak. A kommunisták érdekei izonosak az egész munkásosz- ály alapvető érdekeivel, elmé- eti tételei „a meglevő osztály- larc, a szemük láttára végbe- nenő történelmi mozgalom ényleges viszonyainak“ általá- íos kifejezései. A proletárok lemzeti harcaiban is a nem- letközi osztályharc érdekeit {épviselik. A kommunisták a >roletármozgalom élenjáró erői, ikiiknek az elmélet terén a nunkásosztály tömegeihez kéjest az az előnyük, hogy tisz- án látják a proletárforradalom eltételeit, a harc helyzetét és iredményeít. Ezért a kommu- íisták a gazdasági és political küzdelmekben a leghatáro- :ottabb, legkövetkezetesebb ormai erőit alkotják. A forradalmi munkásmozga- om elévülhetetlen jelszavává 'ált a Kiáltvány első mondata: .Világ proletárjai, egyesülje- ek!“ Ez a jelszó több mint egy ívszázadon át arra mozgósítot- a és mozgósítja ma is a világ nunkásságát, hogy a burzsoá- ;ia nemzetközi összefogásával zemben egyesítse erőit, mert z a „proletariátus felszabadu- ásának egyik első feltétele“.
