Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-03 / 1. szám

2 GÖMÖR­TÖL ­MOSZKVÁIG Szeptember elsején újból kitárultak az iskolák ka­pui. A diákok tízezrei folytatták vagy kezdték meg ta­nulmányaikat. Vannak azonban, akik külföldön tanul­nak. Például Svantner Misi már a harmadik évet kezdi Moszkvában. Elutazása előtt készségesen válaszolt fel­tett kérdéseimre: — Misi, tulajdonképpen hogyan is kerültél te Tornai­járól (Safárikovo) Moszkvába? — A kilencéves alapiskola elvégzése után Banská Bystricára kerültem külkereskedelmi középiskolára. Már itt kezdtem érdeklődni főleg az orosz, angol és francia nyelv iránt. Harmadikos koromban idegenve­zető voltam az ottani CKM-nél. Egy alkalommal szov­jet csoportot kalauzoltam végig Szlovákián. Először ők beszéltek nekem a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Egyeteméről. A harmadik iskolai év végén Prágába mentem gyakorlatra a Skodaexport külkereskedelmi vállalathoz. A Közel-Keletre exportáló részleghez ke­rültem. A homsi (Szíria) villanyerőmű rekonstrukciójá­nak dokumentációit készítettem, persze segítséggel. Itt határoztam el végérvényesen — arab nyelvet fogok tanulni. Aztán jött a felvételi január 4-én. Oroszból, angolból, társadalomtudományokból, a SZISZ és a CSKP történetéből felvételiztem. Júniusban már meg­kaptam az értesítést a Külügyminisztériumból — fel­vettek a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemre. — Hogyan emlékszel vissza az első évre? — Mint mondani szokás — minden kezdet nehéz. Nekem is nehéz volt a kezdet, az indulás. Egy nyolc­milliós városba, teljesen ismeretlen környezetbe kerül­tem. Az arab betűket már ismertem, de a nyelvhez még nem sokat „konyítottam“. Egy kis időbe tellett, míg megbarátkoztam az arab nyelvvel. Még szerencse, hogy nem voltam egyedül. Szoros kapcsolatba kerültem nemcsak a Moszkvában tanuló csehszlovák diákokkal, hanem a magyarországi diákokkal is. A kollégiumban első évben egy német és egy szovjet diákkal laktam. Aki elsétált szobánk ajtaja előtt, ugyancsak elcsodál­kozott. Én Szerjózsával arabul társalogtam, míg német barátunk a kínai kiejtést gyakorolta. — És mivel töltőd a szabad idődet? — Moszkva a szórakozási lehetőségek kimeríthetet­len kincstára. Mindenki kénye-kedvére választhat. En­gem a szovjet balett és az opera vonz a legjobban. Azonkívül sokat sportolok. Kezdetben úsztam, majd a második évben bekerültem a moszkvai központi lovag­lóiskolába. Itt a szovjet lovaglóiskola elismert szak­embere, a 80 éves Nyina Pavlovna avatott be a lovag­lás titkaiba. Azóta is ez a szenvedélyem. Vágyam, hogy bekerüljek a Burevesztnyikbe, a moszkvai egyetemis­ták sportklubjába. SZISZ-szervezetünik tevékenységében is részt vállalok. Kultúrfelelős vagyok és feladatom a kultúrmegmozdulások, kulturális rendezvények meg­szervezése és biztosítása. — Mi volt az elmúlt év legszebb pillanata? — Amire legszívesebben emlékszem, az az afrikai szeminárium — a Barátság Házában —, ahol 1976. februárjától dolgozom. Az elmúlt évben került meg­rendezésre a Barátság Házának kilencedik konferen­ciája, amelyen én is felszólaltam a szociálpolitikai szek­cióban. Beszámolóm témája „Az ENSZ és Afrika“ volt. Ez volt első arab nyelvű nyilvános felszólalásom. — És mik a terveid a jövőre nézve? — Moszkva most az olimpiai játékok előkészítési lázában ég. Sok új sportlétesítmény építése van folya­matban. Szeretnék a csehszlovák olimpiai keret tolmá­csa lenni. Még az ősz folyamán elkezdem az évfolyami munkáidat készíteni, mely az arab országokkal foglal­kozik. Távlati terveim pedig: Szeretném az egyetemet eredményesen befejezni, elsajátítani az arab, angol és francia nyelvet, majd a Külügyminisztériumban szeret­nék elhelyezkedni. Tudjuk, hogy Tornaijára a szülői házba Misi már csak mint vendég érkezik haza, mégis büszkék va­gyunk rá, mert innen indult, ahonnan mi mindannyian. Kívánjuk, hogy további tervei maradéktalanul teljesül­jenek. Polgári László Hivatása erdész. Sumava er­dőit járta puskával a vállán, zöld egyenruhában. Amikor Horni Dvofistéből bevonult ka­tonának, csak egyenruhát cse­rélt. Még a színük is alig kü­lönbözik. JAROSLAV NŐSEK már az er­dészeti szakközépiskolában is aktívan bekapcsolódott a SZISZ-szervezet munkájába. Az iskola elvégzése után pedig az osztrák határkörzetben meghú­zódó, 800 lakosú faluja ifjúsági szervezetében tevékenykedett e redményesen, először csak egy­szerű tagként, majd elnökhe­lyettessé választották. A katonaságnál az altisztkép­ző iskola diákja lett. A félé­vi erős kiképzés, tanulás után századánál a legjobb eredmény­nyel vizsgázott. Megszerezte a Példás katona és a Példás egy­ség Jelvényt s a Specialista III. fokozatát. A szakaszvezetői rangban le­vő 22 éves fiút 1977. február­jában megválasztották az ezred SZISZ-szervezetének sportfele­lősévé. Az egységnél végzett e- redményes munkájával tűnt ki a többiek közül. Már középis­kolás korában is aktívan síelt, futott, s a Duklai honvédelmi versenyben az iskola színeit képviselve a 3. helyezést érte el a kerületi versenyben. — Sportfelelős lettél — kez­dem a beszélgetést —, hogyan kezdted felelősségteljes munká­dat? — Nagy lelkesedéssel. Első feladatom a „Kamzík honvé­delmi verseny“ megszervezése volt. A versenyben három tagú csoportok rajtoltak. A katonák fertőzött területen haladnak át, sebesülteket szállítanak, gázál­arcban küzdik le az akadályo­kat. A verseny jól sikerült, csak a részvétel volt kicsi, csu­pán 17 csapat indult. Majd nagyobb akciók követ­keztek, mint például a „Hősök emlékfutamának 6. évfolyama“ a „Devín-Slavín békemenet“ s az ezredparancsnok sportnapja. A turisztikai szakkörrel közö­sen számtalan kirándulást szer­veztek a Bratislava környéki hegyekbe, melyet szalonna és zsiványpecsenye-sütőssel tettek mindig kellemesebbé. A pihe­nőhelyeken aztán mindig meg- pendülnek a gitár húrjai, s az erdők tisztásáról vidám kato­nák éneke száll. Több alkaloip- mal rendeztek közös akciókat a baráti iskola pionírszervezeté­vel. Ilyen rendezvények voltak a honvédelmi sportjátékok, a katonai technika megtekintése, s Ilyenkor az úttörők célba ts lőhettek igazi puskával. Az eh­hez hasonló akcióknak mindig nagy sikerük volt a diákság körében. Kiemelkedő akció volt a „Hősök emlékfutama“ A II. vi­lágháború idején a Szovjetunió­ban megalakult gyalogezred hősi halált halt katonáinak tiszteletére rendezik meg im­már hagyományosan a 7. évfo­lyam őszi futamát. A hetven­Néphadseregiink életéből Jaroslav Nősek lekötni a katonák. szabad ide* jét, és nagyban megakadályoz­zák és csökkentik a bünteten­dő cselekményeket. Az elmúlt évben egységük el­nyerte az ifjúsági szövetség Példás egység megtisztelő cí­mét. A 23-as számú SZISZ-szerve- zet tagjai közé azok tartoznak, akik aktívan kiveszik részüket a társadalmi munkából. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy októberiben 1835 órát dolgoztak le környezetük szépítésében. Jaroslav pár hónap múlva visszatér civil foglalkozásához, a gépfegyver helyett vadász- puskát vesz a kezébe. A sport­ÖNZETLENÜL SZERÉNYEN héttagú csoport, amely rajthoz állt azért, hogy eldöntsék ki lesz a legjobb a 100, illetve az 1000 méteres futásban és a grá­nátdobásban. Most annyival volt izgalmasabb a verseny, hogy az erőpróbát az újoncok hozzátar­tozói is végignézhették, mivel a versenyt a katonai esküt köve­tő napon rendezték meg. Bár az időjárás nem kedve­zett, mégis jó eredmények szü­lettek. Csapatversenyben Kud- kovsiky őrvezető 3-tagú csapa­ta győzedelmeskedett, amely 622 pontot ért el, és az érté­kes versenydíjat (hálózsák, sporttáska, sportegyenruha stb.) mellé még két nap eltá­vozást is kaptak. Jaroslav pár hónap múlva le­szerel. Addig is még megrende­zi a „Kamzík-honvédelmi ver­senyt“, a kézilabda, az asztali- tenisz bajnokságot, hogy funk­cióját hiányosság nélkül adja át utódjának. Hogy teljesebb képet kap­junk néphadseregünk példás katonájáról, el kell mondanunk, hogy egysége ifjúsági alapszer­vezetében is példás munkát vé­gez. Két hónappal ezelőtt vá­lasztották meg a 23. számú SZISZ-alapszervezet elnökévé. Megválasztása utáni napok­ban versenyt hirdettek a NOSZF 60. évfordulója tisztele­tére a legszebb politikai-neve­lő helyiségért. Az elnök, a tag­ság, sőt még a szervezett fia­talok aktívan bekapcsolódtak a faliújság készítésébe. Elmond­hatjuk, hogy megérte, mert a négytagú bizottság éppen az övékét találta a legjobbnak. El­sők lettek. Mint a politikai oktatás ve­zető helyettese, az egység és a SZISZ-szervezet közösen a bün­tetett katonák létszámának csökkentésén fáradozik. Kiszé­lesítik az ifjúsági szövetség te­vékenységét, kvíz és szórakoz­tató esteket szerveznek, gyak­ran megtekintik a bratislavai kulturális akciókat. így a kü­lönféle szórakozással akarják hoz — ígérte — továbbra is hű marad, hobbyja a vadászat és legszebb élménye az első vaddisznó elejtéséhez fűződik, amelyről csodásán tud mesélni. Gazdag tapasztalatokkal té­rek haza, s azokat a civil élet­ben is szeretném kamatoztatni. Bízom benne, hogy helyemet olyan lelkes fiataloknak adom majd át, akik talán még aktí­vabban, sokrétűbben fogják vé­gezni majd, és még kellemeseb­bé teszik a katonafiatalok oly kevés szabad idejét. Jaroslav Nősek az elmúlt na­pokban az illetékes katonai körzet parancsnokától pénzju« talomban is részesült és meg« kapta a Csehszlovák Hadsereg SZISZ-szervezetében végzet! példás munkájáért a kitünte­tést. A napokban pedig ( SZISZ-alapszervezet javaslatár* felveszik a párttagjelöltek kö> zé. Borzi László A turisztikai szakkörre) a természetben CSOKIS BRIGÁDOK Tizenhat évvel ezelőtt, pon­tosan a munka ünnepén kezd­te meg próbaüzemeltetését a trebiéovi cukorgyár csokolá­dégyára. A vásárlók azóta 1- gen megkedvelték a Deva-véd- jegyü csokoládét és csokoládé­készítményeket. Minőségük ve­tekszik a világmárkáknak tar­tott külföldi csokoládékkal. S mindez a mintegy 500 al­kalmazott lelkiismeretes mun­kájának eredménye. Az alkal­mazottak csekély kivétellel nők, s ezeknek a 90 százaléka fia­tal lány. Sikeres munkájukat nagyban elősegíti, hogy a dol­gozók 90 százaléka bekapcso lódott a szocialista munkaver­senybe. A gyár legnagyobb részlegén, a csomagolóban 171-en dolgoz­nak. A munkában 5 szocialista munkabrigád jár az élen, ebből 4 ifjúsági brigád. Marta Hom- zová, Mária Godová, Kristina Kacmárová és Tóth Vera bri­gádjai tettek a legtöbbet azért, hogy a gyár már november 25-én teljesítette évi exportter­vét. A trebisovi csokoládégyárból naponta 30 tonna Deva-védje- gyű csokoládé kerül a hazai kereskedelembe és külföldre, s terjeszti termékeink jő hírét. (pv) A nagykürtösi (Vei. Krtíá) gimnázium ifjúsági szervezeté­ben évről évre pezsgő eszmei­nevelő munka folyik, de a diá­kok a társadalmi munkából is A LEGJOBBAK KÖZÖTT kiveszik részüket. Pl. a NOSZF 60. évfordulója és a SZISZ II. kongresszusa tiszteletére 15 950 órát dolgoztak le a mezőgaz­daságban, közel 5 ezer óra le­dolgozásával pedig az NF vá­lasztási programjának megva­lósítását segítették elő. A Februári Győzelem 30. év­fordulója tiszteletére 11000 munkaóra ledolgozására, kiállí­tások, vetélkedők, beszélgeté­sek szervezésére és pionírve­zetők megnyerésére kötelezték magukat. Bodzsár Gyula SZOVJET KÖNYVKIÄLLiTÄS A BARÄTSÄG HÄZÄBAN Szovjet csodának nevezik a Szovjetunió népeinek hal évtized alatt elért gazdasági, tudományos és kulturális fejlődését. Pedig hát csodák nincsenek, legfeljebb cso­dálatos erőfeszítéseket ismer a történelem. Ilyen erő­feszítése volt a s'j ^jet vezetőknek a tanulásra, művelő­désre való buzdTi_sa s az így elért eredmények egyik „csodafegyvere“ a könyv. Hiszen ma már a szovjet könyvkiadás olyan eredményekkel dicsekedhetik, hogy 1918. és 1976. között 3 millió különböző címletű köny­vet 46 milliárd példányban adott ki. Ebből a monu­mentális könyvkiadásból, a szovjet könyvnyomtatás technikai és grafikai fejlettségéből kaphat ízelítőt, aki megtekinti a bratislavai Csehszlovák-Szovjet Barátság Házában (Stúr tér 2—4) a néhány napja megnyílt szovjet könyvek kiállítását. A kiállításon, amely a Barátság Háza két földszinti kiállítótermét tölti meg, mintegy 1500 eredeti szovjet könyvben lapozgathat a látogató. Ezek a különböző címletű kiadványok egyaránt reprezentálják a marxista- leninista tématikájú, a szocialista országok gazdasági fejlődését tárgyaló irodalmat és a Szovjetunió sok- nemzetiségű klasszikusainak, valamint a csehszlovák klasszikusoknak orosz nyelven megjelent könyveit. Ta­lálhatunk itt persze ifjúsági könyvkiadványokat is és egyaránt értékelhetjük a Szovjetunió könyvkiadásának művészi és nyomdatechnikai színvonalát. A kiállítás politikai és társadalmi jelentőségét az is kihangsúlyoz­za egyébként, hogy a megnyitáson resztvettek P. Koyä és J. Mravik, az SZSZK kulturális minisztériumának miniszterhelyettesei, L. Martinék, Bratislava Főpolgár­mestere, N. Goncsarov, a Szovjetunió bratislavai főkon- zula, továbbá egy Szovjetunióból érkezett szakküldött­ség. A kiállítást egyébként március 2-ig tekintheti meg a közönség. (neumann) *

Next

/
Thumbnails
Contents