Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-16 / 33. szám
10 Kiszaladtak a verandára, de mert onnan senkit sem pillantottak meg, fokozódó aggodalommal futottak a kertbe. A kiáltás a házon túlról, tehát mintegy fedezékből hallatszott. — Miki, ml történt? — kiáltotta az anya. Az orgonabokorban Pomoransk^ fiatalabb fia lihegett. — Jurkoviő néni! — M' történt. Miki? — kérdezte az asszony a lehető legnyugodtabb hangon, s lelassította lépteit. — Jurkovie néni! — sírta el magát a fiú. — Nyugodj meg, Miki, és mondd el, hogy ml történt. A fiú följajdult: — Janónk a kukoricán keresztül futott haza! — Igen, tudom, hogy szabadságon van. — De most kellett volna visszautaznia! Ment kofferjával az állomásra, de ott németeket pillantott meg... — Ez várható volt — mondta fél hangosan anya. — Az állomásnál előugrottak a kukoricából, s a peronon egyszerre csak lepuffantották az Izéék Vladóját, azt, aki Jankónkkal jött haza szabadságra. — Lelőtték a ml katonánkat? Ez lehetetlen! — Azt, néni, lepuffantották, fejbe lőtték, ott nyomban fölhempergett, a kofferjával együtt. Janőnk visszaug- rott a kukoricába és hazafutott. Apu elásta a mundérját a ganéjba, és ott nyomban kijelentette, hogy Janónk süsü lesz. Néni, az anyu és az apu arra kérik magát, hogy ha elfognák őt, ha jönnének elfogni Janót, akkor maga mondja azt. hogy kiskorától fogva süsü, mert ha eljönnek hozzánk, apu elküld magáért, mert maga tud velük beszélni. Igazán tud? — Igen — válaszolta anya, s lé- lektelenül meredt az orgonabokorra. — Jó, hogy tud, mert különben az Isten sem segít rajta. — Szóval megölték egy katonánkat — mondta anya, és fial felé fordult. — Meg bizony, Celárék Vladóját. A Celárékét. Bizony őt puffantották le. — Miki, mondd meg otthon, hogy megértettem. A nyúlánk gyerek, akiről most sej tenl lehetett, hogy határozatlan férfi válik majd belőle, esetlenül megfordult, de eszébe jutott még valami: — És hogy az anyuka már most köszöni magának. Azt mondta, hogy legelőször is magához fussak. — Jól van, Miki, siess, hogy ne féljenek. — Körbe kell még szaladnom minden szomszédot, de elsőként magához küldtek, hogy Imndenhol elmondhassam, hogy Jurkovie néni is azt fogja mondani, hogy Janónk emberemlékezet óta süsü. Anya már elindult vissza a veranda felé, s közben a homlokát dörzsölte. A lépcsők tövében nyugtalanul visszapillantott a lemaradó Pa- volra. A verandán azt suttogta gyermekeinek: — Pavol, ne menjetek ki a házból, nekem el kell mennem a hivatalba, érzem, hogy fölmegy a lázam. Gyorsan bement a konyhába, megállt. körülnézett, aztán mosakodni kezdett. Egyre gyorsabb mozdulatokkal törülközött, s egyre határozottabban bólogatott a fejével. Bátorságra ösztökélte magát. Végül beszaladt a szobába. Fial hallották, hogy hevesen nyitogatja a szekrényeket. Ekkor Pa- volt is elfogta az idegesség. Sírnia kezdett: az ő csöndes és mindig nyugodt édesanyja egyszeriben határozott, energikus asszonnyá változott, aki erélyes mozdulatokkal nyitogatja a szekrényeket és dobálja ki a ruha- akasztókat. És közben nem szól semmit. Jánt szorongás fogta el. Egy asszony szaladt a villa felé, úgy mint a megrémisztett nők vagy a végklmerült atléták futnak, fogta a szívét. Másik kezével a szoknyáját szorította le. Már messziről kiabálta: — Mária, hol vagy?! Az isten szerelmére, németek vannak a vámhivatalban! Anya határozottan és energikusan futott ki a hang hallatára, de miután kivette belőle, hogy a Pénzügy- őrség állomásán történik valami, hirtelen megtorpant, felnyögött, elsápadt, s már nem gombolgatta olyan energikusan a blúzát. — Máris megyek! — mondta fur- '»a hangon. A kiskapuban a csapzott Liskáné* jelent meg, görnyedt volt a kimerültségtől, s az arcát törölgette. —Jaj, Mária, gyorsan, mert gyerekestül lelövöldöznek bennünket! — kiáltotta bosszúsan, mintha épp megfeledkezett volna valami sokkal fontosabb közlendőről. — Ez várható volt — mondta anya lefelé a lépcsőkön. A gyerekek visszahúzódtak a verandára s leültek az egyik sarokba. Anya két óra múlva tért vissza, Pomoransk^éktól jött. Leült a lépcsőkre és hallgatott. — Ml történt? — szólalt meg Pavol. — Már rendben van, elmentek, nem találtak senkit. — És apuka? A ml apukánk hol van? — Hol? — A vámon. — A kukoricásból futottak elő? — Az úton jöttek. — Nem láttad őket? — Láttam. Az asszony megrázkódott, szörnyűi- ködve csóválta a fejét, és elvörösödött. — Akkor hát, az isten szerelmére, menekültél el?! A férfi nem válaszolt, csak sóhajTúl a szolödomúohon Ladlslav Balíek fiatal szlovák prózalró műveit szívesen fordIt= )ák magyarra a hazai fordítók. Ennek mindenekelőtt az az oka, hogy Ballek Dél=Szlováklában született, Gyűgyön, Ipolyságon élte le gyerekkorát és a leg-> több írásának magyarlakta te’ rület a színhelye. A Posta délen (Juíná poSta) című elbeszéléskötetének a da’ rabjai Is, amelyből az alábbi 1= rás való, egy kis dél-szlováklal városkában játszódnak le, és o’ lyan világról szólnak, amelyben a dolgoknak megvan a pozitív értékük. — Gyere! Nem akarnak várni. Az embereinket keresik. — Azért a tegnapi ünneplésért. — Azért, persze ...! — Én ezt előre sejtettem. — Én is megmondtam annak a szamárnak — mondta Liskáné fölszaba- dultan siránkozva —, hogy ne menjen. Ne menj, mondom neki, nem lesz jő vége, Horthy kapitulált, az rendben van, de jegyezd meg, a németek elég erősek ahhoz, hogy velünk is megjárassák a kálváriát. S ő?! Aáá, dehogy! Nem hagyta magát lebeszélni... Ajaj! A finánc urak és a partizán urak, akik teherautóval jöttek föntről, gyorsan átszaladtak a másik oldalra bratyizgatni, mintha csak égett volna az illlepük ... Úgy inaltak, a baj elől, mintha be lettek volna sózva. De a családjukra nem gondoltak ...IS most aztán szépsége sen hajszolják őket a kukoricásban A másik oldalról Is hallatszott lövöl dözés. a ml vámunk felől is. A mié ink szétfutottak a kukoricában, de e gyiküket állítólag elfogták, egy ka tonánkkal együtt, s áthurcolták őket a másik oldalra. — Kit? ... — Azt még nem tudjuk, mert szétszaladtak. Anya oldalról nézett Llskánéra, s kezével a tarkóját masszírozta! Nem sokkal édesanyjuk távozása u- tán a gyerekek hallották, hogy valaki járkál a kukoricásban. Kiszaladtak a kertbe és megálltak a ház sarkánál. Szürke egyenruhás katonák rajvonala fésülte át a kukoricást; görnyedten lopakodtak előre, mintha vakítaná ő- ket a vöröses napfény, s látszott, hogy izzadtak, fáradtak, mérgesek és fülig porosak. Anya összeszedte minden lélekjelenlétét és szemrebbenés nélkül válaszolta: — Éppen ezt nem tudom. Egyiküket elfogták és áthurcolták a határon túlra. — Oda? — mutatott Ján a szőlődombokon túlra. Anya megütközve bólintott. — A mi apukánk nem hagyná magát — mondta határozottan Pavol. Az asszony ijedten törölte meg egyszeriben nedvessé vált homlokát. A két gyerek a kertben hintázott, amikor az anya fojtott hangon elki- ál tóttá magát. Egy oszlopba kapaszkodva találták öt a verandán, fejét lehajtotta és reszketett. A réten apa lépkedett a villa felé. Széttépett egyenruhában jött, kutya, sapka, fegyver és iratok nélkül. iehorgasztott fejjel, mintha valami után eredménytelenül kutatna; elmenllten, szakadatlanul szívta a cigarettát. .é gyerekek elébe szaladtak. Apa mindkettőjüket karjára vette, szótlanul, önfeledten magához szorította, és enyhe bűntudattal rámosolygott az a- nyára. Két helyütt az arcán komikus, ajakként kidudorodó sekély seb virított. Gombjai, rangjelzéses váll pántja hiányzott. Anya tágra nyílt szemmel mosolyogni próbált, de aztán csak behúzta a nyakát, ajkába harapott és fölzokogott. Az apa: — Naaa ... — Hol voltál? — suttogta az asz- szony. — Csak itt — mosolyodott el a fér fi, s fejével a szőlődombok felé rántott. — Elfogtak? A férfi bólintott tott egyet. — Te a tegnapiak után nem sejtetted, miért tódulnak Ide?! —Sejtettem — válaszolta a férfi. — Akkor hát, az isten szerelmére, mit gondoltál?! Elfelejtetted, hogy családod van?! Én ezt tudtam előre! — Ne kiabálj. Az asszony nem hagyta abba. Észre sem vette, hogy kiabál. — Hagyd abba — mondta a férfi kimérten, de azért valamit lassított a lépten. — Én ezt tudtam, mindjárt tudtam, mindjárt reszketni kezdtem, rögtön eszembe jutott a te kevélységed...! Te szembe akartál szállni ezekkel az őrültekkel?! Hiszen meg vannak veszve ...! Megint elfelejtetted, hogy nem vagy már gyerek?! Az apa mindkét fiát letette a fűre, s szétvetette a lábát, megvárta, amíg felindult felesége megnyugodott és el- csöndesült, aztán utálattal és haraggal a hangjában elkiáltotta magát: — Nem futottam el, a Krisztusát neki! mert nem találtam rá elfogadható magyarázatot, miért kellett volna nekem a saját határomról a kukoricába futnom, érted?! Az asszony meghökkent, sose kiabált vele a férje. Szája elé kapta a kezét és várta, hogy tovább folytatja még. Mélyen Iehorgasztott fejjel álldogáltak, mindketten szomorúan és elkeseredetten. — Bocsásd meg nekem, de valami itt — érintette meg homlokát a férfi — mintha megpattant volna. Az asszony valami kedveset akart mondani, de nem jött ki hang a torkán. A férfit ez bántotta. — Engem vittek el és egy Kuchta nevű katonát — jelentette ki kurtán. — És Kazan...? — kérdezte Pavol. — Meeölték. Pavol rögtön nem fogta föl a sző értelmét, hátrafordult, mintha azt . gondolta volna, megöltnek lenni any- nylt jelent, mint valahol hátul kullogni. Anya: — öt meg miért? — Amikor rám vetették magukat, megtámadta ókét. — Vertek? — Nem, simogattak. — Miért ellenkeztél? — Azért. Karjára vette sápadt fialt, s elindult velük a villa felé. — Mivel ütöttek? — Tussal. Amikor az egyik suhanc belémrúgott, Kazan a torkának ugrott. — Lelőhettek volna. — Az állomásón lelőtték egy katonánkat — mondta a mögöttük lépkedő asszony. A férfi csak a fejét fordította hátra. — Csak úgy, semmiért. Az apa megszaporázta lépteit, mintha nem akarta volna hallgatni, amit a felesége mond. — Hogyan szabadultál el onnét? — Ügy, hogy elöldoztak bennünket a fától, — dünhyögte. — Honnan? A férfi keserűen fölnevetett. — Milyen fától? — Amelyik a tűzoltók védőszentje, a Flőrián-szobor mellett áll. —: Pavol, én tényleg tudni akarom az egészet, hogy ne tűnjön föl olyan borzasztónak. — Előbb bezártak bennünket egy disznóólba, a disznók közé, aztán egy szívélyes kihallgatásra mentünk, s miután ott jól elnáspángoltak bennünket, mint két rakoncátlan kisiskolást, kikötöztek a Flórián melletti hársfákhoz, hadd szórakozzon rajtunk az egész falu. — Micsoda szégyen. — Tudod, ki szaggatta össze a zubbonyomat, metélte el a gombjaimat...? — Ahogy így kérdezed ... Csak nem azt akarod mondani, hogy... — De igen, azt akarom mondani, hogy a kollégám. — A főnök? — És micsoda buzgalommal... nyugodtan kijelenthetem, hogy lázas ügy- büzgalommal... — De hát... itt üldögéltetek e- gyütt, át szoktad engedni a családjaikat a fürdőbe. Olyan szolid úriember. — Bugris. — Nem akarom elhinni. — Csinált, amit tudott, ők is megünnepelték a kapitulációt, de szidnia ezért nem kellett volna. Az az ő szókincse! Teljesen elvesztette a fejét. — Hogyan jutottatok ki a faluból? — Valahová telefonáltak, azt mondták, hogy Palánkra visznek bennünket, egy ideig várakoztak valakire, de aztán nekifogtak maguk. — Minek? — Nekünk. ^ Hm... Tehát jól sejtettem, látod, ezért kellett kiabálnom. — A kocsmáros, és egy bizonyos diák, aki önként jelentkezett, bizonygatták nekik, hogy mi nem mulattunk ott az éjjel. — Ki volt az? — Annak a nőnek a fia, akit a lábával eresztettünk át a fürdőbe. Az asszony föllélegzett és megha- tódottan pillantott férjére. — Biztosan ő küldte oda. — Igen. Látod, ez lehetséges. — Vagyis hát, mind a ketten. — Tessék? — Először is a magam védőszentjére gondoltam. — Segített rajtunk, mert a kocsmá- rosnak nem nagyon hittek. Ez persze bosszantotta őket, ezért hát a többiekért való felelősséget akarták a nyakamba varrni. El sem hiszed, de a halálfélelem még a birkából is ügyvédet csinál. Egyszerre sose jutnak eszembe a legleleraényesebb dolgok, de 1- lyenkor igen. Hogy éppenséggel nekem sem volt mindegy, amikor előállt az autó, hogy elvisznek bennünket, ezt nem mondhatnám. — És az a katona? — Öt annyira helybenhagyták, hogy a hátamon kellett cipelnem. Ügy dülöngéltünk a határunkhoz vezető fasoron, mint két részeg, két megrugdalt kutya. Ott akarták fogni. Azt hittem, szétpattan a fejem, amikor érte könyörögtem. Egész testem fájt a félelemtől, jobban, mint a veréstől. Egyre nyugodtabban. halkabban beszéltek; csöndesen és megbékélten mentek föl a verandára. Bereck József fordítósa
