Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-16 / 33. szám
/□ 77 33 A SZOCIALISTA IFlOSAGI »OVETSfiG SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ZZVl. RVroLTAH — VOt AD6DSZTDS 18. Ara — 1 K8s t-ip "' 1 1977. lOLIOS 19., B£tY (BIEL): A tti pár napja tartó esőzés után végre kisütött a nap, a Bodrogközben is teljes ütemben iolyik az aratás. A bélyi határban nagy a sürgés-forgás. Két tizenkét-, tizenhárom éves fiú közeledik a mezei úton. Va káciö alatt nem szokatlan látvány a termé szetben csellengő, céltalanul őgyelgő gye rek. a fiúk viselkedése azonban mégis szó katlan. Szokatlan abogy fegyelmezettet mennek egymás mellett, s közben észreve hetően figyelik a határt. Megszőlftjuk őkel s máris tudjak, mi célból járják a határi Csnoderlik f^ci és Czető Géza (jobbra lenti a Bélyi Kilencéves Alapiskola tanulói tűz védelmi őrjáratot tartanak. Megkockáztatjuk a kérdési, mit tennének ha tüzet észlelnének. — Egyikünk itt maradna és ahogy csak tudná, igyekezne oltani a tüzet — válaszolja Géza. — A másik elfutna a faluba és mozgósítaná az embereket. Szerencsére az idén ilyesmi még nem fordult elő. Oe ki tudja, az ördög nem alszik. Éppen ezért járják a pionirok Bélyen és másutt is kettes, hármas csoportokban a határt, hogy megelőzzék a bajt. Legalább féltucat kombájn halad a távolabbi búzatáblán egymás után libasorban. Elbúcsúzunk a fiúktól. Tikkasztó a hőség, jóllehet a Tisza felől enyhe szellő fújdogál. Beérünk a faluba, dél felé jár az idő, a hangszóróban éppen a legjobb aratók nevél sorolják. Utána jutalomként felcsendül a nóta, bár az is lehet, hogy akiknek szól nem hallják, mert aratáskor legfeljebb a tábla végén ebédelnek. A hnb épületében két lány. Szabó Erzsi ke (jobbra lent) és Bálint Valika (balrc lent) cserélik a lemezeket, és közben-köz ben beolvassák a legfrissebb aratási bice két. Ok is ahhoz a húsz-, huszonöttagú cső porthoz tartoznak, amelynek a tagjai tűzvédelmi őrjáratot tartanak vagy éppen a hangszórón keresztül tájékoztatják a lakosságot az aratás menetéről. 2. 1977. lOLIUS 21., VALAHOL A LATORCA PÁRTJÁN: Lelesz és Nagykapos (Veiké Kapuíany) között a Latorcán átfvelő hídnál vendéglő csalogatja a vándort, ahol kellemes környezetben kipihenheti az utazás fáradalmait. Csodák-csodájára megmaradt itt egy darab sértetlen természet, ahová még nem jutottak el a civilizáció ártalmai. Nem meglepő, hogy gyakran megfordul erre felé idegen, nemegyszer nyugat-csehországi rendszámú autó. Atellenben a folyó holt ágának partján sátortábor tarkállik. Aki e helyét választotta, alighanem a szép környezetért választotta. Máskülönben a királyhelmeci (Kráf. Chimec] ifjúsági és pionirház tábora. Egyelőre üres a tábor, csak két lány őrzi a bejáratát. £s mit nem hoz a véletlen, régi ismerőseinkkel, Szabó Erzsikével és Bálint Vaiikával találjuk magunkat szemben. A csapattanács tagjai és a szakkörök tagjai tartózkodnak a táborban. Kellemes pihenés közben újabb ismereteket gyűjtenek, társasjátékokat tanulnak, hogy a következő iskolaévben gazdagíthassák a pionfrcsapatok munkáját. A többiek a réten játszanak. Itt találjuk Dobos Klárát (a fenti képen), a bélyi iskola pionirvezető pedagógusát is. Elmondjuk, hogy hasznos munkában találtuk a pionírjait. — Arra törekszünk — vélekedik a pionírok nyári tevékenységéről —, hogy megszerettessük velük a munkát és a közvagyon megbecsülésére neveljük őket. És ez jó alkalom erre. Nekik ez játék, és nem is tudják, hogy mellesleg milyen hasznos dolgot művelnek. Palágyi La]os és Zolczer János képes riportja
