Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-08-09 / 32. szám

10

Varga Imre versei:

AKKOR

az értelem önmagát kioltja

éhesen korog talpad alatt a pokol

hensöd öblösen visszamordul

minél könnyebben most annál halálabb ha tállal

CSAKVIZIÚ

Szememből a tflzláng kicsap mint égő taház ablakából s tejem fehér boltozatán zöld kockát rugdal egy playboy

Piros fonalak lengenek odabenn a tüdőm helyén — hordámra egy-egy fölakad ha közéjük vakkant a szél

Sötét szakadékok fölött hebeg az agyam is árván Élvek óta Omlik a víz Veséim között szivárvány.

i Oúdor István: Faluvége

0SANTA

viseli kölöncként kölykeit hátán, vállán s csípőjén. Kézsát átveri combját a nyíl — kristályt a fény.

Iádul sötéten háta mögötti barlangból idfi s ének.

Kövesülő húsa ragyog. Baba-cinkék siratják.

Lába előtt folyó vergődik. Szegény folyó.

{iesedS szonn

végUlis elszabta a remeklés Indulatából kikerülve hozzánőtt fogsorához a tengely ömlik tükörbe s kifelé is Ipari csermely sötét szavak átindulva megint csak egy hazából

s ha visszafelé odább a csíkos mezsgyekőnél meglátod éppen elmellőzött három ráfordult mondat torokban fölnyltja képzeletben kaffog ordas ömlik haragja éjszaka s csillag vegyülve szőrén

bőrén lefut míg ő a napfényes dombon áll kirajzolódva az éghajlásra s e versben megsokszorozódva talpa a papírosba nőtt szegény vadállat

percek szúrágta égből pilinkézve kihullnak

perceg reccsen majd ránk dől s Itt mindenek kimúlnak

képzelet nem állhatsz elébe éj-cslllag hangjának

, ^ ’ utballozott Is, Rozs- nyón a gimnázium tá- volugré^ainoka volt.

Nagyon szerette a társaságot. Kiváló társalgó volt, kedves, cinizmus nélküli humorral.

Imádott moziba Járni, egy délután akár három-négy e- lőadást is végignézett.

Kitűnő volt a hallása, fütyült és önmagának is tudott tercelni.

4»

Szeretett enni. Richterék például — akiknek kis kocsmájuk volt — néha ingyen adtak neki vacsorát, mert olyan étvággyal evett, hogy másoknak is kedvet csinált a falatozáshoz. Még a vajas krumplit is megdicsérte. I- dönként átjárt vajat köpül- ni a szomszédokhoz, hogy e- zért vajas kenyeret kaphasson, és övé lett az író is.

Vacsora után sétált egyet, majd átjött hozzánk. Nagyon szerette a gyermekeket, lól el tudott vel^ játszani.

Bennünket is rávett az olvasásra. Nekünkvalő könyveket és újságokat adott.

Szívesen énekelt. Sétáltunk például a patakparton, s én egyszercsak azt javasoltam: daloljunk egyeti „Énekeljünk", — örült az ötletnek, s már zengett is a dal. Kiváló hangja volt.

Ifjúkorában'darabokat rendezett a helyi műkedvelőknek. Általában szerelmes drámákat tanított be a fiataloknak A falubeliek ezért is szerették. A jelmezeket Kassáról kölcsönözték.

Vasárnap délelőttönként szimfonikus zenét hallgatott a rádióban, s ilyenkor az e- bédídőt sem tartotta bel

41955 telén — sok hő esett, s Zolira szinte rászakadt az amúgyis gyenge tető. Elhatároztuk, segítünk rajta, összefogtunk, meglett a pénz, s munkához láthattak a bedről ácsok.

A stószi erdőben kijelölték a kivágásra engedélyezett fákat, megkezdődött a tetőépítés, némi izgalommal, mert favágás közben pz e- gyik derék ács megsérült.

Verejtékezve, sietősen dől goztunk, hogy a közelítő tél támadásait már az új tető verhesse vissza.

Emlékszem, karánsonyeste fejeztük be a munkát; négy- ezerkilencszázhatvan cserepet adogattunk fel a magasba. Későre járt, a mesterek megkésve értek haza ünnepi vacsorára családjukhoz, de a tető elkészült, s szívósan állja az idő rohamait ma isi.

4

1934-ben és 1937-ben az e- perjesl Pallas Kiadónál jelent meg a Korparancs és a Fegyver s vitéz ellen. Hozzám tartozott a szerzői ho norárlum kiutalása. A Fáb- ryval kötött szerződést mi szövegeztük, mivel a gazdasági vonatkozású dolgok 1- ránt neki semmi érzéke nem volt. A könyvek szépen fogytak, s én havonta küldtem neki a pénzt. Rendkívül jellemző rá, hogy már a második átutalásnál telefonált, nincs-e tévedés a dologban?

— Ugyan, miért lenne, hiszen megírtuk, hogy az esedékes járandóságot havonta utalványozzuk.

— Igen, igen, de ennyi pénzt?

(Pedig a honorárium nem is volt olyan sok; talán 1200 vagy 1500 korona, amíg a készlet el nem fogyott.)

„Nagyon sz'érette a szülőföldjét, az erdő volt a mindene, rengeteget, járt benne., Sétáira mindig vitt magával ceruzát és papírt. Amikor fáradtabb, betegebb lett, szerette, ha vele megyek, mert félt, hogy rosszul lesz, s nem tudják majd, merre van. Ezeknek , a sétáknak én, a gyermek nem' örültem különösebben, mert ilyenkor nem merészkedett' messzire, s nem is társalgóit — bizonyára gondolkodott. Gyakran hangsúlyozta, hogy Stó- szon Is ott a világ; egyedül vagyok, de mégsem egyedül — hajtogatta.^

1956:

Mária kedves, itt- volt és

Könyv készült Fábry Zoltánról. Az itt közzétett mozaikok a vékonyka, mindössze hetven gépelt oldal terjedelmű munka részei. A „SZÍNEK FABRY ZOLTÁN PORTRÉJÁHOZ“ című könyv tetemes részét az Irodalmi Szemle szeptemberben és októberban közli.

BATTA GYÖRGY:

színek

FÁBRY ZOLTÁN PORTRÉJÁHOZ

Fábry Zoltán nagyon szerette a fiatalokat. Itt a kassai Fábry Klub két ifjú tagjával látható stószi otthonában.

íme, a híres „stószi ablak" — beiUiről.

elment. Hozott és vitt is talán. Én valahogy olygn koldusnak éreztem magam; mit adhattam én? Sokszor kétség fog el; mostani állapotomban kötött kezűnek érzem magam. Bénultnak, bé nítottnak. Örülök, és köszönöm, hogy itt volt — más volt mint a többi, jő volt, meleget hagyott itt, simoga- tást. Délután és este szokatlanul gyors ütemű volt a pulzus-kihagyás, feküdtem mozdulatlanul. Szomorú levelet kaptam: újra halálhír. Újra infarktus. Egy barátom halt meg három hete. Decemberben volt kórházban, teljesen gyógyultnak érezte magát, és mosakodás közben hirtelen meghalt. Szép halál, de engem megriasztott: az Ady-könyvet még meg akarom csinálni. Tegnap azonnal nekiültem. Egy félévet még, legalábbi De egy év is kellenel Ne haragudjon drága, hogy ezeket megírom, de tudnia kell, ml van bennem, ml izgat, ml bánt, minek tudok örülni, és mit tudok megköszönni magának. A könyvemet még mindig nem láttam. Nem küldik, és ez bosszant, tegnap már táviratot küldtem, magyarázatot kértem.

1959:

Mária kedves, hetek óta úgy gondolok rád, hogy a másik szobában, a vázában mindig virág van, neked áldozom így. Magam cserélem és teszek újat. Minden érted van Itt, ha kinyitom az ajtót, vörös, sárga és lila dáliák színesítik az emlékeket, színek gyúlnak ki, égnek és melegítenek. A jövő héten látni foglak. Igazán? Beszélsz majd hozzám és nézel rám? Örülök és félek. Ha arra gondolok, hogy találkozunk majd, beleremegek. A puszta létezésed maga ajándék már Ezt már fel sem lehet fogni, és mégis o- lyan egyszerű minden, olyan természetes, olyan édes, mint a szerelmi

1962: Egy szál gyertyánál írok, nincs áram. Most vacsoráztunk, s -Csacsiék sírva mesélték hogy autóbusz-karambol történt. Alig egy kilométerre Stósztól egy kb hatméteres mélységbe zuhant a busz, a volt Hámori- -tö medrébe.* Átfordult vagy háromszor, aítán a kerekeire állt a kiszáradt mederben. Szinte mindenki megsebesült. Egy férfinak leszakadt a lába, egy nő belső vérzésekkel került az orvoshoz. Ott volt a buszban Csacsi bátyja is, Sanyi. Ö szerencsére — három másik tanulóval együtt — néhány karcolással megúszta. A busz egy teherautóval találkozott a kanyarban, súrolták egymást, és ez a jeges úton e- lég volt ahhoz, hogy megtörténjen a baj. Nagyon féltelek, csak akkor jöjj, ha nem lesz jeges az úti A gyertyánál nem lehet jól írni, hiába, elkényeztetett bennünket a villany. Amikor a fronton voltam, egy szál gyertya mellett Irtunk és olvastunk, mégis jó volt. Ha befejezem a levelet, elfújom a gyertyát, lefekszem, és a kályha fényénél rád gondolok.

1967:

Mária kedves, most a madarakat figyelem, márcsak azért is, hogy az ablakomba tévedő verebeket elkergethessem. Több madaram van, mint tavaly, és ez örvendetes. Rengeteget falnak: egy kiló dió egy hétre! Hogy mi legyen a Csacsi jézuskája? Egy szép retikül. Egyszer sétálni volt a barátnőjével, és annak volt retikülje. Csacsi megkérte, engedje beletenni a zsebkendőjét, de a barátnője nem engedte, sőt kinevette, hogy neki nincs táskája. Hát ezért kellene. Lehet fehér vagy fekete, csak szép legyen.

4

1970, halála előtt egy héttel:

Mária kedves, borzasztó fáradt vagyok. Itt volt Ilku Pál miniszter, hívott gyógyulni a Balatonhoz, de nem nagyon bíztattam. Sokan jártak itt, most Jász Dezsőéket várom, utána egy időre csend lesz, és akkor talán mégiscsak eljöhetsz.

^ Zoli

4

Kedves Ernő, csak néztem egy nagyot, amikor a tuniszi leveled befutott: hogy kerültél te oda? És. mint a leveledből tudom, hosszabb

időre. De ugyanakkor belém nyilait a lehetőség: mi lett volna, ha én közben meghalok, és te nem vagy itthon? Automatikusan életbelép az lseo-as végrendelet, mert ez van a közjegyzőnél letétben, míg az új nálad. Aludni sem tudnék, ha nem az új végrendelet lesz letétben a közjegyzőnél.

1965 aug.

, Zoli.

Balogh Edgár leveléből, 1970 júniusából:

Kedves Ernő, megkértél, hogy fejtsem ki számodra egy Fábry Zoltán Emlékmúzeum (FZEM) tervét, különös tekintettel arra, hogy a jogi gondozásban lévő végrendelet is hivatkozik illen- nemű elképzelésemre.

Elsősorban is leszögezem, hogy a FZEM nem helyezhető el másutt, mint éppen Stószon, az író házában konzerválva a munkahelyet, könyvtárat és levéltárat. Minden átszállítás, megbontás, a környezetből való kiragadás eredetiségétől fosztaná meg a jövendőbeli Fábry-kutatást, melynek szüksége van az f- rótól elválaszthatatlan „stószi remeteélet“ különleges összhangjára. Megőrizendő a bensöség és a ház, a bejárat és az udvar, a környezet „műemlék-együttese".

A felállítandó FZEM felfogásom szerint nem tartozhat kizárólag társadalmi patro- nátus alá, hanem a tudományos hálózatba illesztendő s állami védelem alá helyezendő, mert csakis így biztosítható a nemzetközi tudományos rang, ellátás, ellenőrzés, nyilvántartás és összeköttetés. Szerintem a CSEMADOK, mint örökös megfelelő jogi formában át kell, hogy hárítsa a múzeum tudományos fenntartását a szocialista állam tudományos múzeumi szerveire, megfelelő feltételek és biztosítékok mellett.

A FZEM nem képzelhető el másként, mint a Fábry- -kutatás állomása: nemcsaka| gondnökot kell ide kinevez-* ni, aki „rendet tart" egy " pontos múzeumi tárgykimutatás, rendtartás alapján, a karbantartásról és a múzeumi látogatók fogadásáról gondoskodik, hanem egy állandó kutatót is, mintegy 1- gazgatőt, aki a tudományos leltározást elvégzi, a gyűjtemények folytonosságáról gondoskodik, s megfelelő, előírt formák közt a tudományos világgal érintkezést tart fenn.

További kötelessége, feladata a levéltár felfektetése, szabályszerű repertóriumának elkészítése, rendszerezése. Ide tartozik egyfelől a jegyzetek, kéziratok kataló- gízálása, másfelől a beérkezett levelek név és időrendi lajstromozása. Az elküldött levelek felhívás, vásárlás, esetleg fotografálás útján beszerezendők mindazoktól, akilí Fábry Zoltántól levelet kaptak. Minden kézirat idővel fényképen, illetve filmen konzerválandó.

A FZEM-ban össze kell gyűjteni minden Fábry-ké- pet, hangszalagot, dedlkáci- ót, s az így egybegyűjtött kép és hanganyag nemcsak konzerválandó, hanem sokszorosítandó is.

A kutatók számára, főleg az államvizsga-dolgozatokat 'készítő egyetemi és főiskolai hallgatók számára a múzeumon kívül, a faluban vagy a fürdőben kell megfelelő szállás- és ellátási lehetőséget biztosítani a kutatók vagy kiküldőik költségén, de a FZEM ellenőrzésével, illetve segítségével.

Ügy gondolom, a FZEM megalapításával Szlovákia új tudományos és nemzetközi előnyökhöz jut, mind a magyar irodalomtörténet, mind a kommunista ideológiai és történelmi kutatás szempontjából.

Mintául a nagyszalontai Arany János emlékmúzeumot veszem, amely több, mint fél évszázada teljesíti hivatását, s még távolról c'>m fejezte be a küldetését.

Kolár Péter felvételei