Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-08-02 / 31. szám

MOLNÄR LÄSZLÖ VERSEI:

BOKROK. GYÖKEREK

még egyszer a tájat

az elkerített házak közt gyalogutak még egyszer bejárni jelt hagyni:

fákat

lábnyomokat még egyszer a csendet betölteni

még egyszer zenét együtt és külön remegve sírva

hogy visszajön

még egyszer

kőbe vászonra papírra

valamelyik széle mindig

felszakad

mint a seb

mint az út

íelreped

A DAIÍTJAN

jelszárad

sár festék tilalom

az írás kijakul

a szó elváltozik a dal megmarad amilyen volt amihez hasonlatos akivel találkozott

a lefestett próféták mögött időtlen háttér a fenség tépett díszletek s a mesékből kilépő király gyalog érkezett

amilyen volt amilyen lehet amilyen nincs

egy egész világból indult el egyszer indult el egykor az emlékezet

Molnár László cemzarajza

R

eggel sűrű ködbe ütköztünk, fehér és nyirkos volt körülöttünk a világ. Mintha fentröl, a láthatatlan magasságból egy hatalmas orsóról tisztára mosott, nedves és nagyon vékony gyapjúszálakat gombolyítottak volna le a földre. Ta- ppgatózva, tétován mozogtunk a fehérségben, elképedve, csodálkozva gyűltünk össze a Vágóhídnál. Augusz- t^s vége felé jártunk, szokatlan és nyomasztó volt ez a sűrű köd, amely olyan váratlanul szakadt ránk a napfényes nyári napok után.

Bent a Vágóhíd falai között Is eltompult a világosság, a kárókatonák, a többi vízimadarak, az ötlábú bikák és csődörök szinte elvesztek a félhomályban, csak akkor mutatkoztak meg, ha a közelükbe mentünk. A négy borzas kárókatonát vettük szemügyre. Most még szomorúbbak voltak, mint egyébként, mintha még a köd is összekuszálta volna tollalkat. Burai J. krétát fogott a kezébe, és lerajzolta még egyszer a négy kárókatonát, ahogy könnyedén a magasba röppennek. így már szépek voltak, semmi sem árthatott nekik, a sűrű köd sem. Mélyen belevéstük a rajzokat a Vágóhíd vörös falába, és közben vártuk, hogy odakint a napsütéstől kifényesedjen a világ.

De a nap nem jelent meg, sőt a köd egyre sűrűbb lett, mindent be- tákart: a Vágóhidat, a folyót, a sűrű nádast, az egymásért rikoltozó vízimadarakat, a Gerglán tanyát és a tornyot. Mert a nap még délután sem jelent meg, amikor kimentünk a Ger- gián tanyára.

Gerglán a torony lábánál ült, és csapot faragott egy gerenda végébe. Építésről ma szó sem lehetett. A toronyból csak a vastag tartóoszlopok látszottak, a hatszögű deszkakilátókat felszippantotta a köd.

— Meddig fog ez tartani? — kérdeztük felháborodva Gergiántól, mintha legalább ő intézné az Időjárást. — Hiszen nyár van még. Honnan jön ez a sűrű köd?

— Nem tart sokáig — vigasztalt bennünket Gerglán. — Holnapra eltűnik, mintha itt sem lett volna. Ismét kisüt a nap, és mi építjük tovább a tornyot.

— A kárókatonák mit csinálnak? — kéröezte Burai J.

— Reggel halászni voltak — mondta Gerglán. — Jóllaktak, most ülnek az akácfán, és várják, hogy kisüssön a nap.

— Mind ott vannak? — kérdeztem. — Mind.

— Az a négy Is? — kérdezte Burai J.

— Azok Is — bólogatott Gerglán. ^ Most már életük végéig ott maradnak a többiekkel.

— Csak tegnap engedtük őket szabadon — aggodalmaskodott Burai J. — Mindössze egy napja szabadok. Nehogy eltévedjenek a ködben.

— Vigyáznak rájuk a többiek — möndta Gerglán. — Maguk Is láthatták, hogy mennyire ajnározzák őket. Még halat Is hoztak nekik. Az ember el sem hinné ...-r- Utálom a ködöt — folytatta Burai J. Tegnap még szép világos volt mindenütt, most meg az orrom hegyét is alig látom.

— Felhők jöttek az éjszaka — böl- cselkedett Aranka — Felhők jöttek, és leszálltak a földre.

— Felhökli! — markolt megvetően a ködbe Budai J., de aztán hirtelen Arankára meresztette a szemét. — Mit mondtál?

— A felhők leszálltak a földre.

— Leszálltak a földre, leszálltak a földre — hadarta Burai J., azzal már ott sem volt közöttünk.

A toronyhoz ugrott, és eszeveszetten mászni kezdett fölfelé. Pillanatok alatt felszippantotta a köd. Meglepetten, vaksin pislogtunk utána. Kisvártatva lábdobogás hallatszott a magasból, majd Burai J. kiabálása:

— Tamási Gyertek fel gyorsani Gerglán! Jöjjön!

Ojra GION NÁNDOR nevétől visszhangzik a jugpszláviai magyar irodalom. A Testvérem, Joáb a Virágos katona és a Rózsaméz című regényei után most A kárókatonák még nem tértek vissza című regényét dicsérik. A regény egy különös, gyermekien misztikus világba vezet el bennünket, s mint ahogy egyik kritikusa írja, az ingoványon keresztül vezető ösvényen át egy száraz, napos dombra vezet el. ízelítőül a regény egy költőien szép részletét közöljük.

nándor i

hoGdzű l^zokci

Türelmetlenül, visítva hívogatott bennünket, gondolkodás nélkül mászni kezdtünk mi is felfelé. Kapaszkodtunk a ködben, kapaszkodtunk egyre magasabbra, aztán felléptünk a hatodik kilátóra Burai J. mellé. Kiléptünk a ködből a csillogó napsütésbe. Igen, itt fent barátságos nyári verőfény volt, lent pedig a lábunk alatt fehér köd gomolygott nehézkesen. Innen fentröl nagyon fehérnek látszott a köd, mint valami hullámzó, vastag hótakaró. Végtelen hómező csillogott alattunk, szikrázó nyári nap világította meg.

Most már örültünk a ködnek, nem bántuk, hogy ilyen váratlanul szakadt ránk. Most már fölötte voltunk. És teljesen megvadultunk.

— 6, ó... — nyögte Aranka. — Milyen szépi Oszni kellene benne.

— Magasan vagyunk — áradozott Hodonickl Oszkár. — Ugye milyen magasan vagyunk. Süt ránk a nap.

— Csak miránk süt a nap — mondtam a fehér csillogástól könnybe lábadt szemmel. — Miránk mindig sütni fog a nap. Nagyon magasra fogunk felmenni.

— Üvölteni kellene — suttogta Virág Péter. — Istenemre, hogy szeretnék üvölteni.

Burai J., aki visított, lármázott, a- míg fel nem jöttünk, most merően nézett Gergiánra, és azt mondta:

— A felhők felett vagyunk.

Gerglán nem figyelt rá, talán nem

Is akart Burai J.-re figyelni. Forgo- lódzott a torony tetején, a hómezőt nézte, a fehér dombokat és völgyeket. Egyszer csak felkiáltott;

— Kárókatonák!

A fehér mélységből szép, fekete madarak bukkantak elő, és megfü- rödtek a napfényben. A kárókatonák mintha meghallották volna lelkende- zésünket, megtudták tőlünk, hogy csak lent van köd a földön, feljöttek utánunk a magasba, vidáman sütkéreztek, röpködtek a fejünk felett, a fehér csillogásba fekete csillogás vegyült. Sohasem voltak még ilyen szépek a kárókatonák.

— Bár mindig köd lenne — mondta Hodonickl Oszkár. Egyszerre mindannyian nagyon megszerettük a sűrű, fehér ködöt. — Bér mindig így maradna.

— Lejöttek a felhők — mondta Aranka. — Sok szép felhő jött le hozzánk.

— A felhők felett vagyunk... — sziszegte Burai J. Gergián felé.

Gergián a magasba emelte a karját, a kárókatonákat akarta magához ölelni. Mozgott a szája, beszélt a nagy, fekete madarakhoz.

— Mind itt vannak — mondta később hangosan. — Mindig utánunk jönnek.

— Itt van az a négy is! — kiabált Hodonickl Oszkár. — Ok a legszebbek! Nézzétek, hogy csillog a tollúk.

Forgolódtunk, lármáztunk ott a torony tetején, szép volt lent a go- molygó hómező, szépek voltak fent a fekete kárókatonák; szédült a fejünk a nyári napsütésben. Csak Burai

J. állt mozdulatlanul a kilátó közepén, és Gergiánt bűvölte:

— A felhők felett vagyunk — ismételgette. — A felhők felett vagyunk ...

Végre Gerglán visszanézett rá. Megértőén bólogatott. Sóhajtozott:

— A felhők felett vagyunk.

— A felhők felett vagyunk — szajkózta Burai J., és most már mi is odafigyeltünk.

— Hát jó — mondta Gergián csöndesen. — Menjenek szépen haza, és mondják meg a szüleiknek, hogy ma éjjel nálam alszanak. Mondják, hogy én kérem, hogy ma éjjel nálam maradjanak. Vigyázni fogok magukra. £s estére várom magukat.

Először csak bámultunk, nem értettük miért mondja mindezt Gerglán. De utána Burai J.-re néztünk: ragyogott a boldogságtól És akkor már mindent értettünk. A felhők felett voltunk.

— Gergián... — hebegte Aranka fülig pirulva. — Gergián... Maga a legrendesebb ember a világon.

Aztán ment lefelé a toronyból, nyílván attól félt, hogy elsírja magát. Azt hiszem, akkor valamennyien ettől féltünk; mi is majdnem elsírtuk magunkat. Én nagyon szerettem volna megszorítani Gergián kezét. Gyorsan lesiklottunk Aranka nyomán, elrejtőztünk a ködben. Ott, a torony tetején csak Gerglán maradt, Feje felett csillogó tollú, nagy fekete madarak röpködtek, gyönyörű kárókatonák.

Hazamentünk és megmondtuk otthon, hogy az egész éjszakát Gerglánnál töltjük. Gergiánt minden ember ismerte a faluban, a szüléink is Ismerték, nyugodtan elmehettünk hozzá éjszakára. Egész délután azért fohászkodtunk, nehogy felszálljon a köd. Ha már lejöttek a felhők, egy éjszakára még maradjanak itt.

És Itt maradtak a felhők. Még sűrűbb fonalakat húztak körénk, mint reggel, és álomszinfire változtak. Most aztán tényleg alig láttunk az orrunk hegyéig. De azért elszántan belementünk a ködbe, hogyne mentünk volna, éreztük, hogy ezen az éjszakán nagyon fontos és szép dolgok fognak történni. Behúzott nyakkal botorkáltunk el a Vágóhídlg, behúzott nyakkal bukdácsoltunk le a folyóhoz. A folyó mellett mentünk, lábaink jól is merték az utat, engedelmesen kanyarogtak a folyó partján, a sűrű nádas mellett vittek bennünket előre; bent a nádas mélyén mindenféle vízlmada- rak hallgattak, mintha meghaltak volna. Mentünk a parton, belebújva a földre szállt felhőkbe, szinte lebegtünk, mint valami okvetlenkedő szürke foltok a föld felett.

A Gerglán tanya udvarán tűz égett. Apró, mérges lángok birkóztak a köddel, teljesen hiábavalóan. Fényük se- meddlg sem jutott, a sűrű felhők jóformán a földbe taposták őket. Gerglán, mint egy mosolygó varázsló, nyársat forgatott a tűz mellett. Parázson halat sütött. A tűz köré kuporodtunk, figyeltük Geigián tüsténke- dését: sok hal volt a tőzegbányában, Gerglán tudta, honnan kell kiemelni a legszebbeket, és most jó ízűre pirította őket.

Szerettük nézni Gergiánt halsütés közben, de ezúttal mégsem maradtunk sokáig a tűznél. Ezen az estén nem a halak érdekeltek bennünket elsősorban A zongorát szerettük volna látni. Kerestük a zongorát, forgolódtunk a ködben ...

A torony talapzatánál találtuk meg. Ott állt komoran és méltóságteljesen: nagy fekete zongora, a földre szállt felhők piciny vfzcsöppeket permeteztek a fedelére. Áhítattal vettük körül a zongorát, hozzányúlni Is alig mertünk.

— Gerglán a legrendesebb ember a világon — Ismételte el suttogva A- ranka, amit már délután Is mondott. — Látjátok, hozott zongorát. Gerglán mindig betartja a szavát.

Éppen olyan zongora, mint a Kesz- ler doktoré — mondta Burai J. — Gyönyörű hangja van és felhallat- szlk majd a torony tetejére, a felhők fölé.

— Igen — helyeselte Virág Péter félreblllent fejjel. — Pontosan olyan, mint Keszler doktoré. Én már láttam egyszer a zongorátát.

— Hol kell ezen játszani? — kérdezte Hodonickl Oszkár, aki most látott először zongorát.

— Itt — mutatta Burai J. — Itt kell felnyitni, aztán a billentyűkön lehet játszani.

— Nyissák fel — indítványozta Virág Péter.

— Nem — Intettem le. — El a ke- zekkell Csak Gergián játszhat rajta. Még elrontjátok Itt nekem. — Az az igazság, hogy közelről én is akkor láttam először zongorát, féltettem, és majdnem féltem tőle.

így hát csak néztük a zongorát, meg voltunk llletődve valamennyien. Aranka néni kinyújtotta a kezét a zongora felé, azt hiszem, a vízcsep- peket szerette volna letörölni róla, de mindig meggondolta magát, visz- szakapta a kezét. Később Gergián kiáltott értünk a tűz mellől.

— Kész a vacsora!

Ott hagytuk a zongorát. Ismét a tűz köré kuporodtunk, és ettük a halat. l^gnlíiwk' voltunk, nem beszéltünk, mintha egy fontos szertartáson vennénk részt, hamvadó, füstölgő parazsak felett. Gergián mosolygott, a- dogatta kezünkbe a halakat, türelmesen várta, hogy mindent megegyünk. Lassan ettünk, nem faltunk, mint máskor, rengeteg Időnk volt, az egész éjszaka előttünk állt még, és ml nem akartunk semmit sem elsietni. Amikor befejeztük az evést. Gergián vizet locsolt a parázsra. A felszálló füstöt elnyelte a köd.

Aztán a toronyhoz mentünk. Gergián rátámaszkodott a zongorára, és a -magasba mutatott

— Menjenek fel a toronyra. A felbök fölé.

Ezt Is komolyan, szertartásosan csináltuk. Kimért mozdulatokkal kapaszkodtunk felfelé a ködbe, fel a hatodik kilátóra. Komoly arccal léptünk ki a csillagok alá. Itt fönt gyönyörű nyáréjszaka volt.

Ezért jöttünk, ezért verekedtük magunkat a sűrű ködön. Tulajdonképpen ezért építettük a magas tornyot, és milyen jó volt, hogy felépítettük. A felhők felett voltunk, a csillagoknál. Rengeteg csillag szikrázott az égen, soha még ennyi csillag nem volt egy éjszakán, a hold görbe szarvaival majdnem elveszett közöttük.

Lent pedig megszólalt a zongora, Gergián játszani kezdett, halkan, szé pen; olyan dolgokat játszott, amilye neket eddig még sohasem hallottunk

Szinte mozdulni sem mertünk, o lyan szép volt minden. A zongora hangjai áttörtek a ködön, a földre szállt felhőkön, amelyek most már nem voltak fehérek, már nem hónie- zö terült el a lábunknál, sötét, ólom- színű, mély víz hullámzott mindenfelé haragosan és fenyegetően, de ml nem féltünk tőle, tudtuk, hogy hozzánk nem érhet el, magasan voltunk, a csillagokat láttuk. És a csillagok mind közelebb, közelebb jöttek, egyre fényesebben világítottak.

Ültünk a torony tetején, félig lehunyt szemmel Imbolyogtunk a zongora hangjára, a csillagok meg szinte az ölünkbe hullottak. Megfoghattuk volna őket, ha akarjuk, beszélgethettünk Is velük; mléink voltak a csillagok. Sokáig ültünk ott és még nagyon sokáig ott akartunk maradni a csillagok között. Hosszú éjszaka volt, és ml szerettük volna, hogy ö- rökké tartson. Félálomban ringattuk magunkat, és beszélgettünk a cstlla- gQkkal...

Ai llinsztrációt Csernik Attila ]n- gosiláviai magyar grafikus készítette.