Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-08-02 / 31. szám

M 5

1953. július 26-án forradalmárok kis csapata támadta meg a Moncáda laktanyát s ezzel kezdetét vette a kubai forradalom, amely 1959-ben győzött. A szocialista Kuba a Moncáda laktanyát iskolává alákittatta át.

r

OL VAGYUNK AZ ELSO rei EVEN, ezekben a napokban a KCST-orszá- gok statisztikai tervhiva- lali szervei felmArik a népgaz dasági teljesitménjeket, Ősz szevetik a terv- és a tényle ges adatokat, s ezek alapján megállapilják az elért eredmé nyékét, levonják a szükséges következtetéseket. A számsorok érzékeny műszerként egy úttal a meglevő gondokat, problémákat, gyenge pontnkal Is megmutatják tanulságkéni hogy a második félévben igye kezzUnk kijavítani a hibákat, helyreállítani — ahol kell — az egyensúlyt.

Noha a nemzetközi háttér nem a legkedvezőbh a kfligaz daságra, kisebb-nagyobh, m.ér- télÁien érzékeny a szoclatialá ., országokban a célok teljesítéséhez, az eddig számba vett három ország — a Szovjelunlú, Lengyelország és az NDK — teljesítette elóirányzalatt. Eb ben legfőképpen a gazdálkodás szoclallsla-kommunista ti pusának kiegyensúlyozottsága tükröződik. Ugyancsak jelen tös része van az egyenletes, nagyobb megtorpanások nél kUIi fejlődésben a szocialista országok mind nagyobb méretű együttműködésének, a gazdasági Inlegrácjú mélyülésé nek, formai-tartalmi gazdagodásának. Valamennyi KGST -tagállamban a jelenlegi sza-, kaszban a fő hangsúlyt a ler melés minőségi mutatóira helyezik, s nem elégszenek meg

A KGST-ORSZÄGOK FELMÉRÉSEI

Bíztató adatok

csupád a mennyiségi teljest léssel. Ezért adták a Szovjet nnlúbao az 1976—1980-al átfo- gú időszak ötéves tervének a minőségi és a hatékonyság térve elnevezést.

AMI A SZOVJETUNIÓT ILLE TI, a minisztertanácsnak a tél éves gazdasági mérleget előkészítő ülésén -i.minl azt. a kladotl^ khzleméiil^^nfuzf^ja — ..az ..evadményök^széldbávőie- le mellett kitértek a még meglevő hiányosságokra is. A lég- fontosabb termék többsége e- setében túlteljesítették a féléves tervei, az ipari termelés az el6zö év megfelelő időszakához viszonyítva 5,7 százalékkal növekedett. Ennek a növekedésnek a háromnegyedét a termelékenység fokozáséval ér ték el. A közlemény utal a termékszerkezet ütemes vélto- zésára Is, a vállalatok löbb száz új termék gyártását kezdték meg, megszüntetve sok elavnit gép. berendezés előállítását. 1976. első feléhez képest a szúban forgő Időszakban — a kitűzött fő célnak megfelelően — nőtt a kiválő

minőségű termékek mennyisé geAZ ELVÉGZETT MUNKA Ml NOSÉGE szoros kapcsolatban Vén a lakosság anyagi körül ményelnek a javilásával. Ennek megfelelően az első félévben főképp a kolhuzlagnk juttatásait bővítették, jövedel mUk öl százalékkal haladta meg a Jayatyi megfelelő idő szakér.''^’ iínnkásuk!“é9''áUr8l- ' Hiazottak havi átlagkeresete 2(7 százalékkal nőtt. Tovább folylatődik a nem termelő á- gazatokban dolgoző munkások és alkalmazottak bérének nö velőse is. A szovjet minisztertanács soron levő feladatként a minimális nyugdíjak és a rokkantsági nyugdíjak felemelését jelölte ki.

De a minisztertanács moszk vai ülésén szőltak azokrúl a vállalatokről, egyesületekről Is, amelyek nem teljesítenék feladataikat, vagy termékeik gyengébbek voltak az előírtnál. Bírálták a rosszul dolgoző. irányltő szerveket, különböző minisztériumokat, és hivatalokat, amelyektől függ az alérendelt vállalatok tevékenysége. Konkrétan figyelmeztették a vasúti közlekedésben Is a beruházásokban lapasztalha- tú hiányosságokra.

LENGYELORSZÁGBAN az első fél évben nagy ütemben nőtt az ipari termelés és 9 százalékos növekedést értek el. Ezt szinte teljesen (95 százalékban! a termelékenység fokozásává: teljesítenék. Minthugy az ország folyamatos húsellátásában a közelmúltban problémák voltak, különösen figyelemre méllú, amit a közlemény így fogalmaz meg: „Az állattenyésztésben Is megerősödtek a kedvező irányzatok." Az ország vezetése nagy figyelmet fordít a belföldi piac megfelelő áruellátására, szélesebb összefüggésekben pedig á ' piád.' egyensúly követelményeire, a pénzügyi fegyelem megerősítésére, az ezport növelésére.

AZ NDK slatiszlikal hivatalának jelentése szerint az I- pari termelés 4,6 százalékkal haladta meg a tavalyi megfelelő időszakét, és a növekedéshez 90 százalékban a magasabb munkatermelékenység járult hozzá. A beruházások, az ipari termelésnél nagyobb U- temben — 8 százalékkal — nőttek. A külkereskedelmi forgalom 13 százalékkal emelkedett, ezen belül az átlagnál nagyobb ütemben nőtt a KGST- -országokkal lebonyolított árucsere.

Sz.

CARTER VESZÉLYEZTETI AZ ENYHÜLÉST

Különböző nemzetközi körök — köztük tekintélye* nyugati politikusok — mind erélyesebben léptek fel a neutronbomba gyártásának megtiltásáért. Az amerikai bomba tervének védelmezői példátlan cinizmussal „humánus" fegyverként beszélnek az új tömegpusztító eszközről, amely a hagyományos nukleáris robbanóeszkö- zöktöl eltérően robbanáskor energiájának kisebb részét adja le hő és fény formájában, nagyobb részét fokozott neutronsugárzással szórja szét, amely „csak" az embereket, az élő szervezeteket pusztítja el. Rendszerbe állítását a Pentagon és egyes NATO-stratégiák elsősorban Európában tervezik, a taktikai (körülbelül 150 ki- lométerj hatósugarú Lance-rakéta robbanófejéül.

Nemcsak a leszerelésért, a tömegpusztító fegyverek betiltásáért következetesen küzdő szocialista országokban ítélték el a leghatározottabban a neutronbomba és a szárnyas rakéta terveit, az újabb washingtoni fegyverkezési kampányt, hanem szót emeltek ellene józanul gondolkodó nyugati politikusok is. Egon Bahr, a nyugatnémet kormánykoalíció vezető pártjának, az SPD- nek az ügyvezetője a bomba „tisztaságára" utalva ezt kérdi cikkében: „Melyiket akarjuk megőrizni, a diadalmasan túlhajtott anyagiságot vagy az életet? Az ember saját agyával csekélyebbé változtatja magát a gépek rabszolgájánál; amikor a helyzet komolyra fordul, nem az ember, hanem a gép érdemes a megtartásra“, majd kimondja: a neutronbomba e gondolat perverz, az emberi természettől, a humánumtól oly idegen mivoltának a jelképe. McGovern amerikai szenátor sajtóértekezleten jelentette ki: „Nem hiszem, hogy szükségünk lenne neutron- vagy bármilyen egyéb bombára. A neutronbomba és más új fegyverfajták kifejlesztése halálosan fenyegeti a föld életét."

A neutronbomba kifejleszfésére, valamint a szárnyas rakéta gyártásának megindítására vonatkozó tervekben az amerikai katonai-hadiipari komplexumnak a Fehér Házra és általában az ország külpolitikájára gyakorolt fokozódó nyomása fejeződik ki. Arra a külpolitikára, a- mely máris komoly akadályokat gördít az enyhülés érvényesülésének útjába, gátolja a SALT-egyezmény kidolgozását, miközben újra meg újra forgatja a „szovjet fenyegetés" rég lejárt, elkopott lemezét, s amely elzárkózik számos; a katonai enyhülést előmozdító megállapodás aláírásától. Washington külpolitikájának új, veszélyes kacskaringéit szövetségesei is növekvő nyugtalansággal követik. A francia elnök a Newsweeknek adott interjújában utal rá: Carter veszélyezteti az enyhülés folyamatát. Giscard azt is jelezte: Párizs nem hajlandó követni a Fehér Ház külpolitikáját a hidegháború veszélyes ösvényeire, s ennek megfelelően a De Gaulle-i idők Washingtontól való megfelelő „távolság tartására“ rendezkedett be.

N-g

1977. Július 13-án New Yorkban fél tíz után néhány perccel megálltak az órák, leálltak a földalattik, a liftek, egyszeriben „elszökött“ a kép a tévékészülékből, megnémultak a rádiók, beszüntették a működést a légkondicionálók és az élelmiszerhűtő- -pultok. Kihunytak a tények a felhőkarcolókban és a földszintes házakban egyaránt. „Bedöglött" a köz- világítás, de sokszor ezer utcai forgalomirányító lámpa, a benzinkutak pumpál sem dolgoztak többé, egész Manhattanra koromsötétség borult.

Kedélyesen fogták föl átmenetileg az emberek a dolgot. Gyertyafények lobbantak föl a házakban, néhány é- lelmes vendéglős gyorsan kirakatott asztalokat és székeket a járdára, s mintha visszatért volna a századelő meghitt, rQulantlkus hangulata. De ez csalóka látszat volt csupán, s percek alatt mindenkit és mindent a tehetetlen indulat öntött el. Az emberek felnéztek az égre, haragvón, s akt nem tette, képzeletben az is az öklét rázta, s arra gondolt mindenki, akár kimondta, akár nem, hogy — George Will szavait idézve a Newsweekből — hogy Jön ahhoz a természet, hogy agyoncsapja a ml nagyszerű civilizációnkat.

Már pedig pontosan ez történt, e- gyik pillanatTól a másikra, az élet teljesen megbénult. New York halott város lett. Órákba tellett, amíg a földalattlbban bennrekedt százakat a felszínre hozták, s. órákba tellett, a- míg a felhőkarcolók felső emeleteiről lekecmeregtek az emberek. A különbség, amit állás, vagyon „társadalmi rang“ teremtett, eltűnt szintén. Kiderült, hogy nemcsak -a gőzfürdőben „egyformák“ a földi halandók, de a villanytalanság „természeti állapotában“ is azok. A City Banlc „mindenható“ vezérigazgatója gyalog volt kénytelen megtenni vagy két tucat emeletet lefelé, hivatalából az utcámukban a szódavíz- és üdítőltal-„ke- reskedők", s annyit számoltak egy ö- vegért, amennyiért néhány órával korábban egy ládával vásárolhatott mindenki.

A koromsötét éjszaka sikolyokkal telt meg, és Bronxban, Gueensben, a

őrizetbe vették, de pillanatok alatt megteltek a zsuppkocsik meg az őr- szobák. Az sem volt elég, hogy ismét „megnyitották“ — az évek 6t,a használaton kívül helyezett — börtönt, a- melyet az alvilág borzongva emlegetett, és csak úgy beszélt róla, hogy

NAGY VAROS FÉNYEK NÉlKCl

ra,,és vagy egy tucatot fölfelé, az utcáról a lakásba, amíg végre beleroskadhatott kényelmes otthoni karosszékébe. S ő még a szerencsések közé tartozott, mert a Waldorf^/istória szállóvendégei hiába ostromolták a hallban tétlenkedő liftesfiút. Monoton hangon csak ezt tudta ismételgetni: „Tizenkét éve dolgozom itt és. fogalmam sincs, hogy merre van a lépcsőház ..."

Mindenki szenvedett, ki a melegtől, ki a leöbiftetlen toalettek bűzétől, ki az — alpinistákat megszégyenítő — emeletmászástól. Volt, aki csupán az emberi kapzsiságtól, volt, akt pusztán csak a megnevezhetetlen (élelemtől, s akadtak szép számmal, akik; attól, hogy látták elpusztulni „egész életük művét“. Pillanatokkal a tömegkatasztrófa bekövetkezése után megjelentek a szerencsétlenség „vámsze- döl“. A taxisofőrök megkétszerezték a viteldíjakat, s aki csak duplázott, az még a szerények közé soroltatott. Feltűntek az utcákon az alkalmi gyertya- és zseblámpaárusok, s nyoszigetet környező „szegény kerüle- tek“-ben a „mélység lakói“ áradtak ki az utcákra. Nyomukban felröppent a „vörös kakas“, nem ugyan a kastélyok tornyaira, mert ilyenek ott nincsenek, de az elhanyagolt épületek ormaira, meg a szegényes üzletekre annál inkább. Kezdetét vette a huszonnégy vagy harminchatórás szörnyűség, a romboló ösztönök tombolá- sa, a csőcselék lázadása. Kifosztottak, föld;iltak vagy kétezer boltot, elhordták belőlük mindent, amit csak tudtak, s amit nem tudtak, azt szétverték, ripityára zúzták, fölégették. A nagy harácsolásban még féltucatnyi vadonatúj Pontiac kocsinak is „lába kelt“. A megszámlálhatatlan tévékészülékről, háztartást felszerelésről, ruhaneműről nem is beszélve. Az égő épületek oltására kivonult tűzoltókat közáporral „fogadták“, a kórházakba tucatjával vitték be a sérülteket: vasbotokkal meg golfütőkkel kékre-zöld- re vert rendőröket, a betört kirakatüvegtől cafatokra vagdalt, vérző embereket. A fosztogatókat eleinte még

a „sfrverem“. Valahol négyezer körül aztán abbahagyták a lajstromozást, de a letartóztatásokat is.

Nem sokkal utóbb pedig megkezdődött a nagy, országos „lelkigyakorlat“. A roppant intelligens George Will Jegyzi meg — akinek talán csak a konzervatlzmusa nagyobb a műveltségénél —, hogy valami egészen furcsa és természetellenes önmarcango- lási ösztön tör ki most az emberek egy részéből. A fosztogatók, vandál módra vlselkedők nyilváníttatnak áldozatokká, s nem azok, akiket amazok kifosztottak, elagyaltak, tönkretettek. Oj fejezettet egészíttetik ki a legenda, amely szerint, ami történt, ha Jogos nem Is volt, de Indokolt mindenképpen. Will gúnyolódik és „szerecsenmosdatásról“ beszél, holott tagadhatatlanul van Igazságuk azoknak, akik arra hivatkoznak, hogy még mindig létezik, amit az ötvenes évek vég^n Michael Harrington „a másik Amerikának“ nevezett. A nagyvárosok gettóiban elképesztő a nyomorúság, elképzelhetetlen a szegénység és a szívfacsaró kllátástalanság közepette emberek milliói tengődnek, mint az állatok, vagy náluknál is rosz- szabbul, jegyezte meg az országos hírű pedagógus, Kenneth Clark. A Time, a jónevü pszichológusnak, Ernest Dlchternek a szavalt idézi. Az Illető Golding nagyszerű regényére, „A legyek urá“-ra hivatkozik, s azt mondja, hogy miként a könyv szereplői, úgy a gettók lakói is szükségképpen vedienek vissza ragadozó vadakká, a- mint kívül rekesztődnek a civilizáción.

Első nyilatkozatainak egyikében Beame New York-i polgármester azt mondta, hogy a rendcsinálást a város elektromos műveinél kellene kezdeni, s a legjobb az lenne, ha az 1- gazgatót felkötnék az első fára. Erről a kijelentésről utóbb „jótékonyan“ megfeledkeztek, de az áram- szolgáltató vállalat ellen vizsgálat tn-. dúl, s nem is égy, még egy szövetségi kormányhivatal is „mozgósítva“ lett. Carter elnök két kérdésre kért választ: vajon az áramszolgáltatásban nem kellene-e bizonyos műszaki és szervezeti változtatásokat eszközölni. Tovább, ha „ne ad] isten“, leszakad az ég és a legutóbbi, New Yorkihoz hasonló eset történik akár ott, akár másutt, nem lenne-e célszerű azonnal bevetni a Nemzeti Gárdát a közrend fenntartására. Ámde a rémségek éjszakája New Yorkban olyan mélységeket tárt föl, amelyeket eltüntetni csupán csak technikai vagy karhatalmi eszközökkel aligha lehetséges.

A Magyar Nemzet nyomán