Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-20 / 51-52. szám
RÄTAN-6Ö0: a mindenséget hallgató fül A csillagos ég nemcsak látliatö. hanem hallható Is. A távoli Napok, csillagképek és a világmindenség végtelenjébe vesző csll • lagkődök egy pillanatra sem szüneteltetik a „rádióadásokat“ a bennük végbemenő fizikai folyamatokról. A tudósok számára 1- S gén értékes Információk ezek. A rádlóte ’ leszkópok a tudomány fontos eszközei, mert ’ segítségükkel hallgatjuk a „világmindenség hangját“. Világszerte épülnek a rádióte leszkópok: a Szovjetunióban, Sztavropol megyében az egyik legnagyobb nemrég állt munkába A hatalmas műszer helikopterről látható legjobban. Egy régi kozákfalu. Zelencsuk szkaja szétszórt házaitól nem messze fémle mezekből álló hatalmas, kör alakú szerke zet csillog a napfényben. A közepét csak nem átszeli egy ugyancsak lemezekből ké szült egyenes. Az egész szerkezet neve: RÁTÁN—600. Ez a mozaikszó egy orosz név rövidítése, melynek jelentése: a Szovjet Tudományos Akadémia 600 méter átmérőjű rádióteleszkópja. A műszer kerülete csaknem két kilométer, és legalább félórába telik, míg végigjárjuk a hajlított alumlnium- : tükrök hosszé sorát. 859 darab, téglalap a- lakú tükör sorakozik, valamennylük mérete: 7,5x2 méter. Fémből készült, erős rácsos tartószerkezetekre szerelték őket, melyek földbe ásott betonoszlopokon nyugszanak. A tükrök függőleges és vízszintes tengelyük elfordlthatók, előre vagy hátra csüsztatha- tók. A fémtükrök összegyűjtik a világűrből ér kezö rádiósugárzást, s egy vevőberendezés hez továbbítják. A rádióteleszkóp gyűrűs szerkezete és változtatható alakja lehetővé teszi az égbolt bármely részének megfigyelését. Minél nagyobb a sugárzást gyűjtő felület, annál érzékenyebb a műszer, annál tisztább a vétel. Ha azonban az antennák túlságosan nagyok, nehezen mozgathatók. Az NSZK-beli Max Planck Intézet obszervatóriumának száz méter átmérőjű mozgatható antennája — úgy látszik — már azon a határon van, amelyen túl a paraboloid méretei nem növelhetők tovább ésszerűen, A nagyobb átmérőjű antennákat úgy készítik, hogy lemondanak mozgathatóságukról. A RÁTÁN egyesíti a nem mozgatható te leszkópok óriási méreteinek és a mozgatható teleszkópok manőverező képességének előnyeit. Gyűjtőtükretnek összfelülete egy 130 méteres paraboloid felszínével azonos. Mivel azonban ez a roppant felület különálló, mozgatható lemezekből áll, a műszer irányítható ős számítógép segítségével a világűr bármelyik pontjár,a, betájolható. 3.rA;Zélencsuk fplyfi^^áu^íyröl RAÍAbl^kÖT^ “ze{?ben levő faíü' a"neVér’kVptáV Sgy'^ äz'' ÉsZak-Kaukázus hegyei által szorosan közrefogott szűk völgybe vájta medrét. A folyó felső szakasza mentén emelkedő egyik csúcson, mint középkori vitéz sisakja, ragyog a csillagvizsgáló kupolája. Itt áll ■ a világ legnagyobb optikai távcsöve, melyről A rádióteleszkópok a tudomány fontos eszközei folyóiratunk 1976/6, számában A mindensér get' látó cső címmel írtunk. Ennek tükre 6 ,méter átmérőjű. Az optikai és a rádióte-. ^^^szkóp ugyanahhoz az intézményhez, a "Szovjet *rudományos Akadémia Különleges Obszervatóriumához tartozik. A maga nemében egyedülálló két műszer összehangolt program szerint fog működni, és az általuk nyert adatok kiegészítik majd egymást. A hagyományos csillagászat művelőit a tiszta hegyi levegő vonzotta ide, a rádiócsillagászokat a kitűnő természBies talajt kínáló völgykatlan, amelyet a hegyek minden ipari szennyeződéstől megvédenék. Ezt a talajt sok-sok méter mélységig kavics, homok és föld keveréke alkotja, melyet évmilliók sajtoltak össze. Az olyan óriás rádióteleszkóp számára, mint a RÁTÁN, roppant fontos az igen szilárd és nagy kiterjedésű alapozás, mert, ha az alapba rendszeresen levegő kerül, a mérési eredmények hamisak lesznek. A RÁTÁN a 8 milliméter és 30 centiméter közötti rövidhullám-sávon veszi az űrből érkező rádiósugárzást. A hatalmas létesítmény telepítésénél az összes kulcsfontosságú méretek tekintetében a hullámhossz töredékéig menő pontosságot kellett biztosítani. Már az első vizsgálatok megmutatták, hogy jól választották ki a helyet, és a teleszkóp konstrukciója beváltotta a tudósok reményeit, A RÁTÁN érzékenységi és élesség! világcsúcsot ért el azoknak a rádióteleszkópoknak a kategóriájában, amelyek a centiméterekkel mért hullámtartományban működnek. Ennek köszönhető, hogy a szovjet tudósok máris rendkívül érdekes megfigyeléseket végezhettek. Sikerült például felfogniuk. a Jupiter három holdjának saját rádiósugárzását, megfigyeléseket végeztek á bolygókkal kapcsolatban is, érdekes jelenségeket fedeztek fel a Napon. A műszer kiváló tulajdonságai még fontosabb szerephez jutnak Tejútrendszerünk és a világűr távoli részeinek vizsgálatában. A RÁTÁN segítségévet megbízhatóan sikerült felfog Z^i.^a EjildtöJ legine§jze.blj_ le.vö Ismert rádió ;s"dgSrforfás'ok kisugárzását. Ezek az úgy nevezett csillagszerű..rádióforrások, kvazá rok, a világegyetem eddig ismert legtávo labbi fénysebességgel fávolodnak tőlünk fokozatosan sor kerül, wi egész égbolt részletes vizsgálatára. , H. KONOVALOV gy évtizede Immár, hogy a E technikai haladás alapján felmerült a lehetősége a tömeges méretű utasszállltás- ra alkalmas, a hangsebességnél gyorsabban repülő gépek konstruálásának. 1968. decemberének utolsó napján adták hírül, hogy 8 Szovjetunióban sikeresen végrehajtotta az első próbát a Tü—144- es szuperszónikus gép. 38 percig tartott az első repülés. Hét évvel később, tehát 1975. december 29-én indították el a gép menetrendszerinti közlekedtetését a Moszkva — Alma- -Ata útvonalon, igaz, akkor csak postát és teherárut szállított hetente egy vagy két alkalommal. November elsején ünnepélyes keretek között bocsátották útjára, immár hetven utassal a fedélzetén a TU—144-est a moszkvai Domogyedovn repülőtéren. Félmillió lóerő Az angol-francia Concorde és természetesen a szovjet szuperszónikus gép pilótái és utasai nem egy ízben beszámoltak már élményeikről, , az utas mégis, csak a saját érzéseinek, tapasztalatainak hisz. A 85 mé- ' tér hosszú, 133—140 utast befogadó, / csőorrban kezdődő, elegáns géptest a • megszokottnál jóval nagyobb erővel lendült meg. A négy hajtómű összesen félmillió lóerős. S miután a föT- I dőn elérte a szükséges sebességet, 1- gen meredeken emelkedett magasba. A kezdeti szokatlan pillanatok után azonban az utast már semmiféle o- lyan benyomás nem éri, amely eltérne bármely hagyományos gép megszokott repülésétől. A csalódottság akkor válik feliessé. amikor a stewardess közli, hogy néhány perccel korábban a TU—144-es átlépte a hang- sebesség „küszöbét“. A történelmi pillanat legalábbis az utas számára teljesen észrevétlenül múlt el. S ezek után már akkor sem lepődik meg, ha a kedves női hang közvetlen természetességgel jelenti be: 17 ezer méter magasan repülünk, s a gép sebessége 2300 kilométer. A kis ablakon kipillantva kétségtelenül lentebb látszik a hómezőre hasonlító felhő- takaró — sajnos ezen a november elsejei napon borús volt az ég —, mint a „hagyományos“ TU—134-es, a- vagy a TU—154-esek esetében. De, hogy a különbség nyolcezer méter lenne? A távolság és az idő fogalmának korrekcióját váltja ki az új szovjet szuperszónikus gép. Hajszálpontosan két óra elteltével landolt Alma-Atában, s a leszállás bármelyik mesterpllótának „fő alkotása“ lehetett volna. Csupán az összehasonlítás kedvéért: a szovjet léglllottának nem is olyan „öreg“ géptípusa, az IL—62- es ugyanezt a távot 3 óra 40 perc alatt teszi meg. Kazahsztán fővárosában kis .ünnepség keretében fogadták az priásgé- pet és a repülőn Moszkvából Alma- -Atába érkező főkonstruktőrt, Alek- szej Tupoljevet. Apja, Andrej Tupol- jev tervezte a világ első hölégsuga- ras személyszállító repülőgépét, a TU—104-et, amely 1956-ban indult első útjára Sajtóértekezlet Mintegy ötven szovjet és külföldi újságíró érkezett Alma-Atába, hogy a szuperszónikus gép kipróbálása mellett sajtóértekezlet keretében „faggathassa“ ki a TU—144-es szülőapját“. Bevezetőként a Moszkva — Alma-Ata út fő adataival Ismertették meg a jelenlévőket. A 3278 kilométeres távot ezúttal is 120 perc alatt tette meg a gép. Azért említettük, hogy ezúttal, mert a „légipostajáratok“ menetideje is nagyjából két óra volt, legfeljebb néhány percnyi eltéréssel. A gép ebből 75 percet töltött a hangsebesség tartomány felett, s csaknem teljességgel ezalatt a dupla ^langsebességgel repült. Míg az IL—62-esnek három óra és negyven percbe, a TU—134-esnek pedig csaknem hat órába telik a távolság teljesítése, a TU—144-essel jelentős időt takaríthatnak meg az utasok. Tupoljev nem tért ki a szuperszónikus gépekkel kapcsolatban terjesztett „kényes témák" elöl sem. Az első ilyen aggály, hogy a gépek repülésének magassági tartománya 2200—2500 kilométer — óhatatlanul az ózonréteg megsértésével jár, a- mely közismerten Földünket védi a kozmikus sugárzástól. Tupoljev véleménye szerint a TU—144-esek és a Concorde-ok megléte ellenére a hang- sebesség felett repülő gépek száma hosszabb távon is korlátozott marad. Hatása a környezetre már csak ezért sem lesz érzékelhető a gyakorlatban. Az ellentábor másik fő érve a szuperszónikus gépek zajártalmával kapcsolatos. A neves szovjet tervezőmérnök megállapította, hogy a hajtóművek zaja nem múlja fölül a nagy teljesítményű hölégsugaras gépekre megállapított nemzetközi normákat. Ugyanakkor az eddigi tapasztalatok még nem nyújtanak elegendő információt a probléma valóságos voltáról. Már csak ezért is választották éppen a s^emélyszállítójárat útvonalára a Moszkva — Alma-Ata szakaszt, mert itt a gépek nem szállnak lakott terület fölött. Ugyancsak kevéssé tanulmányozott a hangsebesség küszöbének átlépésekor keletkező hang- robbanás következménye. A szovjet szakemberek mindenesetre a TU—144- es utasszállltás mostani menetrend szerinti beindítását változatlanul a kísérletező munka folytatásának tartják. így például tovább kívánják tökéletesíteni az utasszalonban tapasztalható zaj csökkentésének módozatait. Tupoljev szerint a zajszlnt a TU—144-eseken öt decibellel haladja meg az ilyen szempontból legtökéletesebb szovjet géptípust, a nemzetközi normáknak is kitünően megfelelő TU—154-esekét. A mostani időszak a tapasztalatszerzés periódusa a gép földi kiszolgálása, az utasok kényelmének mind tökéletesebb biztosítása szempontjából is. Csak azután kívánják más útvonalakon is alkalmazni a szuperszónikus gépet, hogy átestek ezen a kezdeti szakaszon. Mindenekelőtt a Moszkva — Habarovszk táv van előtérben, tekintettel arra, hogy a TU—144-esek 6300 kilométert tehetnek meg leszállás nélkül. A megtételhez szükséges idő az IL—63-asak esetében hét óra, a TU—144-es próbaútjai alkaírriával 3 óra 20 perc a- latt ért Habarovszkba, Űj szárnymegoldás » Az említett kérdések nem függnek össze a repülésbiztonsággal. Az első „teszt“-géphez képest jelentős módosításokat hajtottak végre Tupoljev első helyen a korszerűsített szárnymegoldást emelte ki. Ugyanis a fel- és leszálláskor a gép nem a szuperszónikus sebesség tartományában van, hanem a „hagyományos“ típusokhoz hasonló sebességet Igényel. E két fázis biztonságos végrehajtását szolgálják az utólagosan kialakított segítő szárnyak, amelyek a le- és felszálláskor nyílnak csak ki. A szuperszónikus gépnél az automata Irányítás valamennyi művelete duplán történik, sőt bizonyos esetekben háromszoros kontroll is van. A TU—144-es egyébként a most kiépülő szovjet repülőgépparknak csak egyik korszerű dair-bia. Hatalmas az érdeklődés a szovjet légibusz iránt: az IL—86-os gép kétfedélzetes, sőt valójában háromszintes, legalul a csomagtér található. Gyakorlatilag három hagyományos gép kapactíásával rendelkezik, óránként 950 kilométeres sebességgel és leszállás nélkül ötezer kilométer távolságra .szállíthat majd 350 utast. Ugyancsak fór- radalmasítja a teherszállítást az IL—76-os óriásgép, amely 40 tonna kapacitással rendelkezik.
