Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-20 / 51-52. szám
A kecskeméti öreg templom nagy harangja éppen elkongatta a delet amikor megálltunk a buja fantázlá val épült tanácsháza előtt. Kissé meg illetödve hordoztam körül a tekinte tem a „btrös város“ főterén, amely olyan nagyságokat adott országnak világnak, mint Katona József és Ko dály Zoltán, és amelynek iskoláiban Irodalmunk olyan kimagasló egyéni ségel tanultak, mint Petőfi és jókat Gondoltam, hogy megörökítem a híres öreg templomot. Katona lózsef és Kossuth Lajos szobrát, meg a város többi nevezetességeit, de a hirtelen lében kölcsönkért fényképezőgép gonosz tréfát űzött velem, és a felvételek lemaradtak a fllmszalagról. Tüzetesebb városnézésre tulajdonképpen nem is volt Idő, mert már vártak bennünket a tanácsházán az IBUSZ képviselői. Egy csoport düsseldorfi turistával végighallgattuk az i- degenvezető előadását a városról, történetéről. nevezetességeiről, és a Bugaci-pusztáról, utunk végcéljáról. A csoport tagjai Idősebb asszonyságok, gyáros, vállalkozó külsejű öregurak egykedvűen hallgatták a fiatal történésznő tájékoztatóját a pusztáról. U- gyan mit is mondhatott volna nekik ez az ízes magyar szó, amely a világ egyetlen nyelvére sem fordítható le ezért inkább minden nép ajkán puszta maradt. Nyilván a színes prospektusban olvasták először, és úgy döntöttek — ezt sem lehet kihagyni, ezt is látni kell. Mennyivel más érzéseket váltott ki bennem a puszta szó hallása. Petőfi felejthetetlen szépségű versel. Móricz, Veres Péter regényalakjai, népdal- és nótaklncsünk megszámlálhatatlan gyöngyszemei villantak elő az emlékezetemben. Szinte megkönnyebbültem. amikor a vlháncoló. zajoskodó nyugatnémet társaság légkondicionált autóbusza elvlharzott és én egyedül maradhattam gondolataimmal. Nem sokáig tűnődhettem azonban, lassan nekünk is indulnunk kellett a pusztára, mert ma már ott Is órával mérik az Időt, és nem szívesen vesztegetik a késlekedő turistákra. Kecskemét szélén még megálltunk a jellegzetes Szélmalom csárdában. Hogyan is szalajthattuk volna el az alkalmat, hogy eredeti környezetben Ízleljük a város további világhírű nevezetességét, a valódi kisüsti barack- pálinkát. Aztán magunk mögött hagytuk a Szélmalom csárdát Is, és hamarosan szemünk elé tárult a puszta fennkölt panorámája. Gyermekkori olvasmányaim sejtelmes álomvllága elevenedett meg egyszerre előttem. Mintha láthatatlan óriás keze vasalta volna tükörsimára a föld abroszát. Sehol egy fa. sehol árnyék, az égen egy bárányfelhő sem éktelenkedett, Rekke- nő a hőség, szinte megkönnyebbültünk, amikor vagy félórás gépkocsi zás után behajtottunk a hétrét gör nyedt, koravén akácosba, amelynek hűsében már vártak ránk a szekerek meg a dühös düsseldorfi nénikék, a kik a jelek szerint türelmetlen tér mészetűek, ellentétben a szekérhaj tókkal, akiket talán a világon semm' sem hozna ki a sodrából. Hárman, négyen ültünk egy jármű re, és elindult a szekérsor. A ml haj tónk )ó ötvenes, zömök, dús fekete bajszú ember. Nemigen vesztegette a szót. Mindössze annyit tudtunk meg tőle, hogy Itt lakik az egyik tanyán Sokáig magángazdálkodást folytatott de néhány évvel ezelőtt belépett a termelőszövetkezetbe. Így jobban „ki |ön“. Mióta az eszét tudja, lovakkal bánik, ősei Is ezzel foglalkoztak. Vagy ki tudja, lehet, hogy betyárok Is voltak közöttük. Az alföldi ember hajdanában nemigen válogathatott a munkában. Nehéz volt az élet, a meg élhetés, a szegénylegény könnyen be tyárságra adta a fejét. Erre felé por tyázott egykor Rózsa Sándor, a hír hedt betyár. A nép száján ma Is számtalan jóízű történet, dal őrzi hírét. A mi emberünk az egyiket némi nógatás után halkan el Is dúdolta nekünk: zúg az erdő zúg a mező ugyan mi zúgattya talán bizony rúzsa Sándor a lovát ugrattya szép ö maga szép mtndöne szép a paripája vígan vágtái a betyárok szép karikájába. Minél távolabb kerültünk az akácostól, annál gyérebb lett a növényzet. Míg a fák árnyékában és kezdetben az út mentén is buján hivalkodtak a sehol máshol nem található csenkészfélék, tovább haladva már csak a kiégett határt láthattuk a szürke sziki perje hajladozott a mozdulatlan levegőben. De ezt helyenként a fű zöldje váltotta fel, sőt sás és nád Is tarkította. Mert Ilyen a puszta. Nem sivatag, nem sivár homoktenger, ahogy azt a téves közhiedelem elképzeli. A kiégett föld mellett a mocsarakban víz csillog, sós víz, mint ahogy sós, szikes Itt minden. Furcsa játéka ez a kiszámíthatatlan természetnek. Egyszerre Itatja és szomjaz- tatja a pusztát. Ezért olyan találó a régi alföldi pásztor mondása: „Két Isten kellene erre a földre, egyik aki locsolja, másik, aki szárítja.“ A szekér kerekei süppedtek a porba. Mint a legcsodálatosabb szimfóniát, oly áhítattal hallgattam a küllők zakatolását. Utoljára jó huszonöt, harminc éve hallottam ezt a muzsikát. Néha feltűnt egy-egy nádtetős paraszttanya, hófehérre meszelt fala messziről világított. A gyerekek sl- valkodva szaladtak a szerekek után. jóllehet az utóbbi években Igen fellendült a puszta turistaforgalma, a- zért errefelé mégiscsak ritkábban fordul meg ember, mint a megszokott világban. A tanyaházak tiszták, az udvaron rend, minden a maga helyén, a szérűben még a tavalyi kukorica, ölfa télire, aprójószág kapirgál a porban, az elmaradhatatlan akác árnyékában, amely az összes fák közül a legjobban kedveli a pusztát, disznó hűsölt. Hamisítatlan tanyai romantika. Jobbra kanyarodtunk és egy zöld legelőn feltűnt a híres nagyszarvú szürke magyar gulya. Ez ma már Iti Is ritkaság számba megy, pedig vala mikor Bécs, München és más európai nagyvárosok keresték ízletes húsát. Az igénytelen jószágot különben még az „Isten Is ide teremtette“, s bár Magyarországon komoly erőfeszítése két tesznek a tenyészet fellendítésé re, az évtizedes mulasztást nehezen lehet bepótolni. Az egyik legnagyobb gulya éppen Itt, a kiskunfélegyházi termelőszövetkezetben van. A gulyás a nádsátor előtt pózolt a fényképezőgépek kereszttüzében. Szí la] pásztorok kései utóda. Jó előre figyelmeztettek bennünket hogy ne menjünk közel a gulyához, mert ez a magyar szürke marha nem szelíd, nem kézre, istállóra szoktatott jószág. Ennek csak a legelő kell mondta a gulyás, Tóth András. Ittel ük meg, nem bánja akármilyen hideg a tavasz. Itt neveli fel a borját, és olyankor még a gulyást sem engedi a közeibe, olyan hamis. Kevés ember ért már csak hozzájuk, e kevesek kö zül néhányan Itt élnek Bugac-pusztán A szürke gulyával voltunk elfoglalva, észre sem vettük hogy a közeli méntelep felől lovasok tűntek tel. Szőrén ülték meg a lovat, ahogy az egy alföldi magyarhoz lilik. Megkezdődött a lovasbemutatő. A legények értik a mesterségüket. Az egyik két, sőt négy lovat lovagolt egyszerre. Hátukon állva viharzott el a megdermedt nyugatnémet turisták orra előtt, majd egy másik térdre kényszerítene lovát, amely úgy engedelmeskedett neki, mint egy kezesbárány. Pedig ezek sem szelíd jószágok. Az egyiket megpróbáltam megsímogatnl, vakmerőségem majdnem a kölcsönkért és Időközben „jobb belátásra tért“ fényképezőgépbe került. Ezután következett a ménes terelése, amely a legnehezebb csikós foglalkozások közé tartozik és külön szakértelmet követel. A lovak között sok volt a fiatal mén, látszott rajtuk, hogy embert még nem hordtak a hátukon és nem Is Igen tűrnék meg. Szerencsés helyzetben voltam, vér beli szakemberrel néztem végig a bemutatót. Járvás Bélával, több nemzetközi lovasverseny hősével, a szakma mesterével, ö és társai messze földön Ismertté tették Bugac-puszta nevét. Abonyi Imre segédhajtójaként több világ- és Eurőpa-bajnokságon nyert már aranyérmet a fogathaj- lásban. XOVAT Hogy miből áll ma egy csikós élete? Reggel halkor etetés, aztán Itatás, s következik az edzés. Fogathaj tás, lovaglás, esetleg ugratás. Aztán megint etetés. Itatás, lóápolás következik egészen estig. Egyhangú foglalkozásnak tűnik, de mégis szép. 1- gaz, csak az az ember marad meg Itt, aki nagyon szereti a lovakat, mint például Járvás Béla. A kiskunfélegyházi termelőszövetkezetben. amelyhez Bugac-puszta Is tartozik, az utóbbi években módsze résén foglalkoznak lótenyésztéssel Elsősorban a tiszta vérű magyar nó nlusz szaporítására törekszenek. A Szikrai Állami Gazdasággal közösen lovasiskolát Is fenntartanak, A Kecs keméti Lovasiskola (H 8000 Kecske mét. Kisfái u. 14.) messze földön hí rés. Távoli országokból Is sokan ér keznek, hogy elsajátítsák a lovaglás tudományát. Nem Is csoda, ha világ és Európa-bajnokok a tanítómesterek Nagy eseménynek számítanak a minden év júliusában megrendezett KiskúnságI Pásztor és Lovasnapok. A közeli Apajpusztán rendezik meg, a mely legjobban Dömsödről közeliibe tő meg. A lovasbemutató után vendéglátóink meghívtak bennünket a mocsár túl só partján álló Bugaci Múzeumba. A keskeny pallón menve lépteink zaiá ra madarak röppentek fel a sás és nád közül, a gyönyörű tavirózsákkal ékesített víztükörről. Valóságos ma rlárserqg, mert a puszta madárvilága olyan gazdag és változatos, hogy a llgha van párja Közép-Európában Máshol kiveszőiéiben levő madarak Itt fészkelnek a nádasokban. Igaz. az utóbbi száz esztendőben Innen Is már legalább kilencven madárfajta kivé szett, amióta azonban a Hortobágyo' és Kiskunságot nemzeti parkká nyíl vánították, a kedvező beavatkozások nyomán kezdenek visszaköltözni a korábbi hűtlen madarak is. A múzeum alig húsz-huszonöt mé tér átmérőjű épület. Gyűjteménye mé,r meglehetősen szegényes, látszik, hogv alig pár éve nyitották meg. Bűiiov kemencét, tulipános ládát, pásztorbo tokát, kolompokat, nyergeket egyé' pásztor és lovasszerszámot láthat a jövevény. Nyakig porosán tértünk vissza az akácosba egy kis magyaros vendég látásra, a Bugaci-csárdába. DUsseldor fi útitársaink most érezték csak ma gukat Igazán elemükben. Valósággal megrohamozták az asztalokat. A fo gathajtók az udvaron telepedtek asz tálhoz. Amíg a bablevest szürcsölget tem. félig lehunyt szemmel hallgat tam a tenyérnyi ablakon át beszrii-ő dö nótázásukat: dudufnám, dudufnám jaj de Jó mén a munkám ez az élet minket illet nem a régi öregüket dudufnám dudufnám de fő bemOgy a munkám Régi nóta. de új tartalommal teli födött és gazdagodott, mint ez a tea napról Ittfelejtett csodálatos világ. *!- * w: Fent: Egy csikós két lovon, csak lovasnemzet a magyar. Középen: Pózol a gulyás. MégisLent: Sűrű porfelhőt kavar a pusztá0 szerző felvételei ba tartó szekérsor.
