Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-11-29 / 48. szám

m > Amióta elhangzott, azóta vi­lágszerte beszédtéma Leonyld Brezsnyev megállapítása, hogy a nemzetközi kapcsolatok vol­taképpen útkereszteződéshez értek. „Az egyik út — mondotta — a bizalom és az együttműködés növekedéséhez, a másik pedig a kölcsönös rettegés, a gyanak­vás, a fegyverek felhalmozásán nak fokozásához vezet.“ Az e- gyiken tehát a tartós béke kor­szakába juthat, másikon pedig a háború súlyos veszélyének teheti ki magát a világ. Nem kell valamilyen népsza­vazás annak kiderítésére, hogy melyik utat választja az eml»-' rek tú’nyomó többsébe. Milliók és milliók kiállásukkal, meg­nyilatkozásaikkal nap mint nap az első útra szavaznak. S mlndemögött ma már nemcsak egy puszta óhaj húzódik, ha­nem tényleges erő áll: a szo­cialista országok és minden forradalmi, nemzeti felszabadí­tó mozgalom ereje. Ennek meg is van az ered­ménye. A világ már messze e- lőrejutott az első úton, s a hi­degháború sötét korszakát ma­ga mögött hagyva az enyhülés viszonyai között él. De ez az e- lörehaladás nem akadálytalan. Ugyanakkor folytatódik és egy­re veszélyesebb méreteket ölt a fegyverkezési hajsza. Az álla­mok közötti kapcsolatokban he­lyenként még fenyeget az erő­szak. Ennélfogva most olyan ú- jabb Intézkedésekre van szük­ség, amelyek a népek akaratá­nak érvényt szerezve, kedvező Irányban befolyásolják a nem­zetközi kapcsolatok alakulását, A legégetőbb konkrét problé­mák megoldására kell ma meg­találni a legjobb lehetőségeket, hiszen a világ sorsa múlik a- zon, gyártanak-e mind több és több nukleáris fegyvert, folyta- tódnak-e a veszélyes kísérletek, előállítanak-e az eddigieknél Is pusztítóbb fegyverrendszereket. Most az a diplomácia áll fel­adata magaslatán, amely nagy K£T OT kezdeményező erővel, reális ja­vaslatokat tesz. A napokban Ilyen javaslatok­kal állt elő a Szovjetunió és több más szocialista ország. A legnagyobb visszhangot egy ra­dikális kezdeményezés keltette. A Szovjetunió ugyanis azt ja­vasolta, hogy minden ország egyidejűleg szüntesse meg a nukleáris fegyverek gyártását, beleértve az atom-, a hldrogén- és a neutronfegyverét Is. De a moszkvai kezdeményezés még ennél Is továbbment. Az atom­hatalmak megkezdhetnék már a korábban felhalmozott kész­letek fokozatos csökkentését Is. Ilyen módon lépésről lépés­re haladva eljuthatnának azok teljes megsemmisítéséig. Mi a logikája ennek az el« gondolásnak? Nyilvánvalóan az, hogy a katonai erők ez Idő sze­rint fennálló hozzávetőleges e- gyensúlya, vagy a felhalmozott fegyverkészletek változatlan fenntartása nem lehet öncél. Erre egy bizonyos szakaszban azért van szükség, hogy ezen az alapon tovább lehessen lép­ni az egyenlő biztonság útján. Ily módon csökkenthető a ka­tonai összecsapás veszélye, s lefelé szállhat a fegyverkezési hajsza görbéje. Ez a folyamat pedig elképzelhetetlen anélkül, hogy megakadályozzák a legve­szélyesebb fegyverek gyártását. Ehhez kapcsolódik egy má­sik sürgető tennivaló: a nukle­áris fegyverkísérletek betiltása. Igaz, már van Ilyen tilalom a légkörben, a világűrben és a víz alatt végezhető kísérletek­re, de a föld alatt még kipró­bálhatók a fegyverek, ami u- gyancsak növeli az atomhábo­rús veszélyt. Érthető, hogy hosszabb Ideje folynak már a tárgyalások a föld alöttl atom- kísérletek betiltására. A szov­jet kormány szeretné meggyor­sítani és eredményesen befejez­ni ezeket a tanácskozásokat, s éppen ezért a közelmúltban Leonyld Brezsnyev azt javasol­ta, hogy egyrészt minden atom­fegyver-kísérletet tiltsanak be meghatározott Időre, másrészt pedig hirdessék meg a békés célú robbantások moratóriumát. A kísérletek megállítása egy­ben gátja lehetne annak Is, hogy új tömegpusztító fegyve­reket és fegyverrendszereket fejlesszenek ki és állítsanak e- lö. Nem vitás ugyanis, hogy a béke érdekel ezek fejlesztésé­nek és gyártásának azonnali betiltását k^ivetellk. M-g UII Mii ES A lODOMAi Ai t| Hovjat tlkotmány 26. cikkelye kimondja: At Allem a társadalom aziik- aAglotoivel Ssszhangban biz- tosftja e tudomány lejlődé- aét 6» a tndományoa dolgo­zók képzózét. Míg a XX. század elején a cári O- roszországban mindössze öt tudomá­nyos laboratórium működött, ma a Szovjetunióban a tudományos Intéze­tek száma meghaladja az öt és fél ezret, a tudományos kutatásokkal fogt lalkozók száma pedig 1 millió 500 e- zer fölött van. Elmondhatjuk tehát, hogy napjainkban a világ minden ne­gyedik tudósa — szovjet állampolgár. Közülük 300 ezer kandidátus, 30 ezer a tudományok doktora, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának és a köztársasági tudományos akadémiák­nak több mint 700 levelező, s mint­egy 600 rendes tagja van. A tudósok nak ez a gigászt serege — a szovje’ állam erőforrásaira, a szovjet embe rek alkotókészségére támaszkodva — kimagasló eredményekkel segítette a tudományos-műszaki haladást az e gész emberiség javára. Képviselői megtalálhatók olyan fontos, belátha­tatlan távlatokat ígérő kutatások él­vonaléban, mint például a mikrovilág tanulmányozása, a kozmosz titkainak feltárása, az élő sejt lényegének meg­ismerése, ű] energiaforrások és ener- giaátalakító eszközök kidolgozása, új anyagok létrehozása, s a már meg­lévők tökéletesítése, a munkafolya­matok gépesítése és automatizálása. A Szovjetunióban épültek fel pél dául a világ legnagyobb és leghaté konyább vízi erőművei: a 6 millió kilowatt teljesítményű krasznojarszk' s a 4,1 millió kilowattos bratszkt. Az épülő szaJano-susenszkojRl vfzl erőmű tellesítménye 6,4 millió kilowatt lesz Napjainkban mindinkább megszo kottá válnak a Szovjetunióban az u tomerőművek ts. Ilyen működik már például Belojarszkban, Voronyezsbon, Melekesszben, Lenlngrádban éppögy. mint Szibéria több városában vagy a Kaspl-tenger partvidékén. A kazah­sztáni Mangislakon építették fel a legelső „tenyésztő“ reaktorokkal mű­ködő erőmüvet, amely 350 ezer kilo­wattos teljesítményével nemcsak a vlllamosenergia-ellátást segíti, hanem lehetővé teszi e körzet számára olyan fontos probléma megoldását Is, mint a tengervíz sótalanltása. Nagy számban épülnek újabb atom­erőművek Is Jerevánban. Kurszkban, a Kola-, a Csukcs-félszlgeten és má­sutt. A szovjet ipar gyors ütemű fejlő­dése kedvező feltételeket teremtett a tudomány fejlesztéséhez is, hiszen a kutatások sikere nagymértékben függ a tudósok rendelkezésére bocsátott eszközök, berendezések tökéletessé­gétől. Nyilvánvaló például, hogy o- lyan részecskegyorsító nélkül, ami­lyen Szerpuhovban épült fel, és a világon az egyik legnagyobb, éppúgy nem lehetne alaposabb bepillantást nyerni a mikrovilágba, hatalmas ere­jű rakéták hiányában lehetetlen volna a világűr kutatása. S ugyanígy: a szovjet Ipar és az or­vostudomány együttes erőfeszítései­nek eredményeit példázzák a nagy hozzáértéssel végzett szív- és vese- átültetések, néhány betegség elektro­mos altatással történő gyógyítása, a lézer mind szélesebb körű sebészeti és szemészeti alkalmazása, a diag­nosztikai kutatásokra, a mesterséges légzés és vérkeringés fenntartására szolgáló szovjet készülékek, a vére­dények, szervek és szövetek össze- varrását segítő félautomaták, a hő- lyagkövek műtét nélküli felaprítá.sát végző berendezések stb. Ezeknek az eredményeknek a segítségével sike­rült az egykori mélypontról a fejlett Ipari országokéra emelni a szovjet lakosság átlagos életkorát, alig egy- tizedére csökkenteni a gyermekhalan­dóságot. Ezek a sikerek méltán vív­ták ki mind a szovjet társadalom, mind a nemzetközi tudományos világ széles körű elismerését. KI HŰZ HASZNOT A TERRORIZMUSBÓL? Sokak számára meglehetősen különösnek tűnhettek az elmúlt napokban Bonnból érkező jelen­tések. Hírügynökségek és tudősl- tők a bonni utcákon cirkáló tan­kokról és páncélautókról számol­tak be. A nemzetgyűlés épületét, valamint a minisztériumokat meg erősített rendőrosztagok vették körül. Az államférfiak, de még a jelentősebb cégek, gyárak vezető) Is csak szigorú felügyelet mellett hagyhatták el otthonaikat. .A tele­vízió adásait egymás után szakít­ják meg a szövetségi rendőrség és a szövetségi ügyészség legfris­sebb hírei. A legfontosabb téma: terror, emberrablás, repülögéprablás, a halálbüntetés azonnali bevezetése. A Dia Zeit nemrégiben nyllvá nosságra hozta, hogy az elmú!' öt évben 11 terrorcselekmény történt, méghozzá a legtöbb 1975 és 1977. között. A legutóbbi akci ók: 1975. áprilisában egy terrorts ta csoport hatalmába kerítette az NSZK svédországi nagykövetségéi és több túszt szedett. Két évvel később. 1977. április 7-én Karls- ruhában megölték az NSZK főéi lamügyészét, Bubackot, 1977. jú Húsában megkísérelték elrabolni Jürgen Ponto bankárt, aki a tűz­harcban életét vesztette. A tetteseknek ebben az esetben Is nyomuK vesztett. Szeptember i én a nyugatnémet GYOSZ elnöké' Hans-Martin Schleyert rabolták ei máig Ismeretlen terroristák. (Ok- tőber 13-án eltérítették a Luft­hansa menetrendszerű gépét, fe­délzetén 61 személlyel.) Az események hatáséi« a nyu­gatnémet sajtó egyes berkeiben az a vélemény alakult ki, hogy az NSZK-ban egyfajta „polgárhá­ború“ dúl. Ezt a kifejezést még egyes „mérsékelt“ politikusok le hangoztatják, mint például Golo Mann, a neves történész. Sajtó- és tévékommentátorok egymást szár­nyalják túl az egész országot ha­talmába kerítő „politikai terror- hullám“ leteetésében. Az NSZK-ban jelenleg uralkodó nyugtalanság több okkal magya­rázható. Némelyek azonban azon a véleményen vannak, hogy a „baloldaliak összeesküvéséről van szó, mely a parlamenti és demo­kratikus rend megdöntésére tör A kívánt bizonyítékul a terrorcse­lekmények után előkerülő dokii mentumok szolgálnak. Ilyenkni több újság szerkesztőségében H jelentkeznek különböző raeglehe töseo titokzatos szervezetek, me lyek magukat a legváltozatosabb neveken említik, például „Vörös Hadsereg Frakció“ fRAF) vagv „Forradalmi sejtek“ Különösképpen a terroristáknál' csak nagyon ritkán vannak pob ttkai követeléseik. Általában bőr főnben vagy vizsgálati fogságba.! levő társaik szabadon bocsátását követelik. Schleyer elrablói Is 11 társuk kiszabadítását akarták el- áml, akik a Baader-Meinhof-cso- port és más, hasonló terrorista szervezet tagjai közül kerültek ki Ha valaikl gondosan átvizsgálja a Baader-Melnhof-csoport tárgya lásán készült jegyzőkönyveket, semmtlven poUtlkai programol sem tud bennük felfedezni. Azok akiket ma az NSZK-ban a terror- hullám vezető egyéniségei között tartanak számon, nem mások, mint politikailag éretlen fiatalok. Reakciós körökben azonban más vélemény alakult ki: a terrorhul- lám kiindulópontjának az 1968-ban kitört dléklázongásokat tartják, melyek résztvevőinek egy csoport­ja létrehozott egy ultrabaloldall lázadó csoportot. Ez a csoport pe­dig az NSZK-ban fennálló demo­kratikus rend megdöntését tűzte ki céljául Röviden, szerintük az újbaloldal köreiben keresendők a jelenlegi lerrorhullám gyökerei. Az újbaloldal, mely a kapitalis­ta társadalom ellen lázádó fiata­lok mozgalmából fejlődött ki, meglehetősen sokrétű. A legkülön­bözőbb csoportosulásokból tevődik össze, melyek az anarchizmus, e trocklzmus és egyéb eklektllsu' áramlatok elveit vallják magugé nak. Nyílt terrort azonban csak néhány csoport alkalmaz. AZ tény hogy az ultrabaloldab csoportosulások meglehetősen kb népszerűségnek örvendenek a le kosság különböző rétegeiben. Is mert tény, hogv a nvugatnéme' ''ommunlsta nárt a leg határozót 'abban elítéli a? ultrabalolde' mindennemű provokációit. A máislk szembeötlő dolog, hogv a terrorista csoportok meglehető sen kis létszámúak. 1978. végén a Der Spiegel című politikai heti lap a következő adatokat hozta nyilvánosságra: a terrorista cső nortnak 60 aktív tagja van, ‘ szimpatizánsok száma 2500. Mé- adatok szerint a terrorista cső portoknak nlnlcs 300-nál több tag 'a. Az államiigvészség jelenté.-" '■"’Tint 1973 és 1977 között min' egy 100 terroristát tartóztattak le Ha nincsenek Is pontos adataink, az biztos, hogy meglehetősen szűk körről van sző. Szemben velük pedig egy hatalmas rendőrségi apparátus áll. Mindezek ellenére Ponto, Bu- back és most már Schleyer gyil­kosai Is nyomtalanul eltűntek. Egyre több újságban jelenik meg az a féltevés, hogy a terroristák elfogása csak szerencsés vé­letleneknek köszönhető. A rend­őrségnek ezek szerint Schleyer el rablásakor nem volt éppen sze­rencsés napja, mert bár követte az emberrablók gépkocsiját, ha marosan szem elől tévesztette. Az NSZK-nak és kormányénak oikozott károk egyre inkább meg­mutatkoznak. Az Ilyen akciók mint például Schleyer elrablása alkalmat adnak az ellenzéknek a Schmidt — Genscher-kormány megvádolására gyávasággal és ha­tározatlansággal. Semmi kétség tehát, hogy a kormány erősen ér dekelt a terrorizmus elsöprésé ben, mert az aláássa a kormány­ba vetett bizalmat és nyugtalansá­got szít az emberek körében Emellett a terrorhullám árt az NSZK nemzetközi hírének Is. A nemzetközi sajtóban egyre gyak­rabban jelennek meg mostanában az erre célzó cikkek. A terrorhullám határozottan jól lőtt a bűnözőknek. A terrorista csoportok proklamáclóit fenntar- 'ással fogadják a rendőrségen, mert már többször előfordult, hogy bűnözök politikai bosszúál­lóknak adták ki magukat. Ez tör­tént a múlt évben Hannoverben amikor egy bankárt családjá­val együtt szörnyű kegyetlenség­gel lemészárolták. Hamarosan ki­derült, hogy a tettesek semmilyen terrorista-csoportnak sem tagjai, hanem hivatásos betörök. A másik alapos indok, amiért politikai terror reflektorfénybe kerül az a „polgárhőború“ tézise, mely nem először áll a politika homlokterében. Jobboldali körök már régóta meg akarják győzni a nyilvánosságot arról, hogy az NSZK a teljes katasztrófa szélén áll, és szüksége van egy „erős em­berre.“ Ez a tézis teljes mértékben megfelel Franz-josef Strauss el­gondolásának, mely szerint „mi­nél rosszabb, annál jobb“, vagyis minél bonyolultabb a belső hely­zet, annál könnyebben juthat ha­talomra a jobboldal. Ilyen körülmények között az ultrabaloldali elemek nemcsak el­lenfelei, hanem legjobb szövetsé- .gesel a jobboldalnak. Semminek sem örülnek jobban a reakciós erők, mintha a lakosság háborog. Hans-Martln Schleyer elrablása néldául lehetővé tette, hogy bele­keverjék a szakszervezeteket, melyek korábban gyakran bírál­ták Schleyert. Minden egyes ter- ■■orcselekmény után megélénkül a iobboldal. A büntető törvénykönyv szigorúbbá tételét követelik és a baloldali terroristákat minden esetben egy kalap alá veszi az NSZK valamennyi haladő és bal­oldali csoportjainak tagjaival. Egyszerűbb jenne tehát, ha nem politikai terrorről beszélnének, ha­nem terroTlstákről, akiket politi­kai célokra használnak fel. Az általuk elkövetett cselekménye'k semmiben sem különböznek a kö­zönséges bűncselekményektől, csak politikai színezetet kapnak. A fő szerep nem a terroristáké, brnem a terror haszonélvezőié. Lev Bezlmenszklj Novoje Vremja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents