Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-22 / 47. szám
10 n ^Cubomír Feldek versei: Futószőnyeg az ajtótól ablakig mint erdőt átszelő szekérüt Fölkelsz az asztal mellöl 'mint a bokor tövéből elindulsz s ha megreccsen a padló megijedsz magadtól mint a medvétől hallottad ugyanis e tájon honos Tükörbe nézel meredekről lefutó csermely vizébe Falhoz támaszkodsz akár a fához Az ablakon mint gallyak közein át az elmozduló eget bámulod Agyra heversz a tűre s egy jó könyvet veszel kézbe mintha közelről vizsgálgatnál egy Ismeretlen nevű virágot Aztán mintha a forráshoz fölérnél kávévizet forralsz Az írógéphez ülsz akárha madárfészekböl kihulló tarka tollat kapnál el elegánsan a levegőben S mintha kalapodhoz tűznéd tanúságul mindenki előtt hogy olyan erdőben jártál hol medvék is laknak \7ftT*COt ípct VARGA IMRE fordítása Elek bejelentetlenül mintha paplrszeleten üzenetet csúsztatnék a halál ajtaja alá — Tudom hogy odahaza vagy — A halál azonban nem nyit ajtót és nem azért mintha nem érne rá hanem mert túlságosan is ráér NÉMETH ISTVÁN fordítása BEVVNnORLÖK Megjövünk mi bevándorlósereg s a város mint kit legyűrtek úthengerek Aláaknázzuk a történelmet s ami megmarad átkereszteli rendelet Hóvirág és divat-boltocskák Tekintetünk szintjén kél bennünk a kincsek látszata Fönn o gótika komoly mosolya NÉMETH ISTVÁN fordítása Vladimír FopoviŐ: Tusrajz A skároáf óvoda. ELALSZOL Elalszol, mintha az álom szellő lenne és te csupa zöld. Mosolyod magadból meríted mint kémények jüstfelhőiket. Viszontlátásra! szól a tested, s rád az éj már messziről mered. Es a szempillád is ellebeg, a hangod elszalad. A szívedben járkáló halál is csak egyenként veszi a lépcsőfokokat. S én is már csak a tenyered melege, havas hómező fehér ház fedele. NÉMETH ISTVÁN fordítása Änap hideg arcát fátyol takarta, ” s a jégszínű égből még csepergő súlytalan esőcseppek fakó színtelenséggel ülték meg az egész vidéket. A hegyek és völgyek szürke sártengerré folytak össze. De ahogy múlt az Idő, alábbhagyott az eső is és a kivilágosodott láthatáron előbukkanó nap sugara! már célba vették a síkságot. S mintegy a nem sokkal utóbb lejátszódó eseményeket jósolva, a nap vörösre festette a ködöket. A harmadik plevnai ütközet előtti napon... A törökök, akik a háborúk törté' nelmében először Itt Plevnánál emeltek sáncokat, arra vártak, hogy Oszmán pasa megadja a jelt a tüzelésre. Oszmán pasa pedig a tábort járta — szerfelett Idegesen, hátratett kézzel. Nem volt magas termetű, megjelenése mégis tiszteletet parancsoló, tekintete éles. Segédtisztje, Nes'et századfcs, ak! vlgyázzba merevedett előtte, a sógora volt. — Szóval megjött Sándor cár és a nagyherceg — szólt Oszmán pa' sa. — Azt mondják. Károly román király is a fronton van. Lehet, azért jöttek, hogy lássák, hogyan verjük szét a seregeiket... — Én azt hiszem, azért jöttek össze, hogy megünnepeljék a cár trónra lépését — mondta a segédtiszt. A fel-alá járó Oszmán pasa abba' hagyta a járkálást. — Kimondhatatlanul örvendek, hogy koronázását ágyúk dübörgése közepette akarja megünnepelni — mondta fehéredé szakállál simogat' va. Majd rövid gondolkodás után megváltozott hangon folytatta: — Sikerült pontos adatokat szerezni az oroszok erejéről? — Igenis, főméltóságű 3r, az orosz seregnek 30 000, a románnak 35 000 katonája van Azonkívül 272 orosz ágyú és 108 román, — Nekünk meg csak 30 000 embe- >'ünk van és 70 ágyúnk Kétszer annyian vannak, s ötször annvi az ágyújuk Szerencsére ők Is tudiák, hogy az én katonáim közül egy tíZ' zel ér fel az övékéből... Odament egy asztalkához, amelyen egy térkép s néhány bevonalazott tervvázlat volt kiterítve. Rövid ideig tanulmányozta őket majd Ismét a segédtiszthez fordult: — Értesítse az északi övezet pa' rancsnokát, Adll pasát, hogy a parancsnokságom alatt álló tüzér zász' lóalj naplementekor megnyitja a tüzet, utána aztán az összes ütegek. Augusztus 30-lg tüzéreink tartsák erős tűz alatt az orosz állásokat Következő nap támadásba megyünk át. A lovasság fedezi az arcvonal két szárnyát, és ugyanakkor hátba támadja az ellenséget — Az órájá' ra pillantott. — öt perc müiva nyolc... Lehet, hogy az oroszok tá' madni fognak .. Kérem a lovamat... Miután a segédtiszt eltávozott. Oszmán pasa öjból összekulcsolta hátán a kezét, s odalépett az ablakhoz. Hosszan fürkészte a gyászos arculatát levedlő, derülő eget Oszmán pasa a magasba emelte kezét, és mint csata előtt mindig, most Is Imádkozott. Segítsd meg Isten csapataimat, ne szégyeníts meg hazám előtti Ve- szejtsd el az ellenséget, harcosaimnak adj győzelmet.. ,T 1877, szeptember 13. napjának reggelén... SztambuTt köő takarta. Camllca dombjai mintha párába burkolódz- tak volna. A nap már egy órája felkelhetett, de a szürke levegő feííeg- ként borította a birodalom fővárosa fölött az eget. A Jeídlz-paTota még álomban szendergett. némi mozgás csak a palotaőrség és a oadlsah t-estőrsége körnvékén volt észlelhető Abdul Hamid szultán alig aludt valamit ezen az éjszakán, jobban mondva egész éjszaka lidérces álmokkal küszködött. A Plevnáből érkezett hírek nyugtalanították, nem hagyták aludni Megrendítette a hír hogy az oroszok, akik a harmadik csatát sem nyerték meg, a balkáni város mellett, szeptember 1-től mer kezdték a város körül a bekerítő mozdulatokat, s mind szorosabbra vonják a gyűrűt. Hátán összefont kézzel fel s alá járt a szobában. Magóban beszélt: — Végső soron rájöhettek az oroszok, csak úgy menthetik meg katonai becsületüket és tekintélyüket a világ előtt, ha foglyul ejtik Oszmán pasát... Abdul Hamid szultánnak nem volt szokása magában beszélni. Most azonban, hogy senki sem volt mellette, aki lecsillapíthatta volna a lelkét emésztő tüzet, nem tudott idegein uralkodni, hangosan gondolkozott. — Valamit tennem kell ebben a nehéz helyzetben Oszmán pasáért.,. Igen, kellene valami.a. De mi?.»:. OBU7 07T1ES (T0RÚK0RSZA6) A DM HAKAR FŐIM (RÉSZIÉT EGY SZÄZ ÉWEI. EZELŐTT JÁTSZÓDÓ TÖRTÉNELMI REGÉNYBŐL) Plevna ott volt valahol a Duna mellett, többszáz kilométerre Sztambul- tól... Ugyan mit küldhetett volna Oszmán pasának, mit tehetett volna érte? ... A padisah körülnézett. S szemében fény csillant. Meghúzta az ablak mellett lógó csengőzslnórt. Abban a pillanatban megjelent az ajtónálló. — Parancsol Felséged? — Azonnal küldd Ide Kaya gárdatisztet! Az ajtónálló földig hajolt, és kl- hátrált a szobából. A szultán jelenlegi lelkiállapotában kénytelen volt egy helyben állni. Gyakran megtörtént ez vele, kivált ha Ideges volt. Kezét szorosan összekulcsolta a hátán, s szünet nélkül fel-alá járkált a helyiségben Aztán az ablakhoz lépett. A Boszporuszt és a Camllca zöld dombjait könnyű ködtakaró fedte. Sztambul még csak ébredezett. Az óriási török birodalom, melynek határain hajdan az ősök fegyverforgatásban gyakorolták magukat, s a Földközi tengert beltengerré változtatták, a dicső Szolimán halála után hosszú évekre eltespedt, hogy most a különböző helyeken jelentkező bajok darabokra szaggassák. Hosszú ideig gondolataiba merült, csak fejét Ingatta Ide-oda, mintha a szemébe gyűlt nedvességet akarná ktráznl. Aztán hirtelen megfordult, s a szoba egyik sarkában álló asztalhoz lépett. Egy ívet húzott ki a fiókból, és bambusztollával sebtében néhány szót vetett rá. Nyilván valami parancsot .. Éppen alá' írta, mikor az ajtónálló jelentette: — Felség, Kaya őrnagy. Már be is lépett a sötét gesztenye- szín hajú, széles vállú, magas tér' metű tiszt. Keményen tisztelgett. — Hivatott Felséged. — Nagyon fontos küldetést keíf teljesítened, Kaya. Bízom a török vérben, mely ereidben folyik... — Közelebb lépett az Őrnagyhoz, aki sziklává merevedett előtte. — Felséged és hazám szolgálaté' ra ... — hebegte. — Nagyon rossz hírek érkeznek Plevnáből, fiam... Az oroszok meg' kezdték a bekerítést. Oszmán pasa, a hadak fővezére, elképzelhetetlenül nehéz helyzetben van. .A Fethiye és Sellmiye lovasezredek Kazim bej parancsnoksága alatt holnap Plevnába Indulnak, Orhaniyénél egyesülnek Sevket pa.sa seregeivel. Velük mégy Plevnába Megállj csak... mintha a bátyád Is épp ott harcolna... — Igenis, Felség! • — Szakaszvezető, ugye? — Igenis, Felség ... — Hogy hívják? — Szaftét... — Lehet, hogy szerencséd lesz, és Plevnánál találkozni vele, . .A lovas hadakkal mégy de mindenkitől független a feladatod. — Abdul Hamid szultán elhallgatott, majd odament az asztalhoz Összehajtotta az imént me.gírt parancsot, borítékba tette, leragasztotta és rányomta a Porta pecsétjét, — Ezt a levelet személyesen Dsz* mán pasa kezébe adod. . A pa« rancs arról szól, hogy megkapja a Győzelmes Hős címet Külön viszel a pasának egy török kitüntetést, egy kardot és két feldíszített lovat. Akkora hős 6, hogy megérdemli ezt a magas kitüntetést különösképpen az a győzelme Plevna harmadik ostrománál, amely két napig tartott, az a győzelem olyan jelentős, hogy bekerül a hadtörténetbe is A parancsot fel kell olvasni Plevnában az összes katonák előtt, de Oszmán pasát személyesen is biztosítod há Iámról és elismerésemről Holnap átveszed szárnysegédemtől a kardot, a kitüntetést és a két lovat, maid azonnal útra kélsz a parancsnoksággal. Jó utat, fiam!... Oszmán pasa fekete lován, kato'iái mellett az első so.rban indnlt rnlnm- ra. Aztán lövedék Viágott ie a rettenthetetlen oroszlán bal lába alá, megölte a lovát, öt meg a f'"Idre terítette Segédtisztje és a parancsnokság néhány tagja nci.isza- ladt, felemelték, s hogy újra ssze ne essen, hónaljánál fogva tánuizat- ták. Bal lábát elöntöte a vér. s a hősiesség piros virágait hímez*-' a nadrágjára Bajtársai knrjára támaszkodva a közeiben álló elhagyott malom felé Indáit. A malomban rögtönzött ágyra fektették Oszmán pasát. A segédMszt megtette jelentését, s most oda állt a sebesült fejéhez Oszmán pasának bepárásodott a szeme, amíg a jelentést hallgatta. — Ez azt jelenti, hogy sebesülésem hírére csökkent a katonák harci kedve — suttogta letnrten. — Igenis, főméltóságú úr. A sereg valósággal megbénult... — Vagyis .. akkor . nincs, ki ellenálljon ... Tűzzétek ki a fehér zászlót a malomra .. Kevéssel később felhúzták a fehér zászlót Minthogy azonban köröskörül mindent megült a puskák fekete pora, a fegyverletétel zászlaja nem túl messze világított. Elsőnek a románok vették észre ... Egy román ezredes kis különítmény élén elindult Oszmán pasa utolsó fedezéke felé... Mikor a helyiségbe lépett, súlyos csend fogadta odabent.. A román ezredes tiszteletteljes, de határozott hangon kérte, hogy az egész török sereg feltétel nélkül adja meg magát... ION ÁRION és B. FETÉR GIZELLA fordítása
