Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-15 / 46. szám
3 BEFEJEZÉSHEZ KÖZELEDNEK AZ ŐSZI BETAKARÍTÁSI MUNKÁK. A HATÁRBAN LASSAN CSEND URALKODIK. AMI A FÖLDBEN VAN, AZ MÄR CSAK A HÖTAKARÖRA VÁR, HABÁR AZ AGRONÖMUSOK MÉG REMÉNYKEDVE KÉMLELIK AZ EGET: A HÖ ELŐTT JÖL JÖNNE A VETÉSEKNEK EGY KIS ESŐ. MOST MÁR JÖHET! VERMEKBEN A BURGONYA, HÜTŐHÁZAKBAN AZ ALMA ÉS KÖRTE, SZÁRÍTÓKBAN A KUKORICA. AZ IDÉN A FIATALOK KÜLÖNÖSKÉPPEN SOKAT SEGÍTETTEK AZ ŐSZI BETAKARÍTÁSI MUNKÁKBAN. SOKAT. ÉS EZ JÓ JEL. HA SOK KÉZRE VAN SZÜKSÉG A TERMÉS BETAKARÍTÁSÁHOZ, AKKOR AZ RENDSZERINT A SZÉP TERMÉS JELE IS SZOKOTT LENNI. (Ki tudja, miért elégedetlen az ember, ha megvan mindene és elégedett akkor is, ha híjával van hizo- nyos dolgoknak. Ez utóhhi hizonyí- tása következik az aláhhiakhan.) Két héttel a tanévkezdés után a Nyit- rai Pedagógiai Fakuitás másodikos diákjai felkerekedtek, és 14 napra áthelyezték székhelyüket a nagykürtös! (Vei. Krtlä) járás falvaiba. KI Ide, ki oda. Zsély (Zelovce), Zomhor, Suché Brezovo és más falvak szövetkezeteinek segítettek az őszi betakarítási munkákban. Mindezt egy nagy tábla hirdette az tskblában. Sajátos feltevéssel eredtünk nyomukba, keressük meg azt a „különítményt“, amelyik a térképen nem rajta lévő faluban dolgozik. Így kerültünk Zomborba, a járás egyik legkisebb falujába — három falu szövetkezetének központjába. Itt Kőműves Sándor, a földművesszövetkezet pártszervezetének elnöke igazított el bennünket. Elmagyarázta, merre van a kukoricatábla — ott aztán mér könnyen megtalálják őket — mondta — csak az énekszóra kell figyelni... Az útbaigazítás tökéletes volt. Már mesz- szire hallatszott a dal: „Egy kicsi ház van a domb tetején..Ml a domboldalban találtunk rájuk, a munkaidő már a vége felé közeledett. — Megy a munka lányok? — köszöntünk rájuk. — Megyen... — mondja AláC Zsuzsa, miközben arrébb helyezi a kukoricás kannát. A válaszból egyértelmű, hogy Zsuzsának valahol a Bodrogközben van szűkebb hazája. — A szövetkezetben azt mondják egész nap énekeltek ... — Persze — felelnek többen is — jő kedvünk van, jó az idő, az meghozza a munkakedvet is. — Miért, különben nem lenne?l — Dehogyisneml Szeretünk dolgozni, és Itt kinn a friss levegőn nagyon Jól érezzük magunkat. Ezt a „szeretünk dolgozni“-! el kell hinnem, mert már bent Is mondták, hogy a lányok munkájával nagyon elégedettek. — Jó itt? — Az Itteni körülmények nagyon Jók, kivéve a szállást, viszont a, kaja príma — summázza a többiek véleményét Is Bagos Ica. A többiek: Laskó Mari, Vincze Veronika, Chiebec Kati, Molnár Erzsi, Majoros Zita, Gonda Klári (Sebtiben ezt a nyolc nevet jegyeztem fel, de bizonyára a csoport másik telének véleménye sem különbözik.) — A szállás...?! — taggatőzom tovább. — Kissé másra számítottunk — válaszol Chiebec Kati — de az emberek nagyon kedvesek Itt velünk, úgyhogy az kárpótol... — Mégis milyen, ha nem Ilyenre számítottatok? — Régi tanltőlakás, de már régen nem használták, 3 szobát fűtünk két kályhával. Énekszó a kukorícaföldön — Nyilván Ide szállásoltátok el a fiúkat Is... — Hát, a fiúink sajnos nem laknak velünk ... — mondja valaki mögöttem és megjegyzését hangos kacagás kíséri, ök máshol laknak, de szintén hideg szobában. És újra kitör a nevetés. — Nem akarok tamáskodnl, de holtbiztos amit mondtál...?! — Hát... hallatszik valahonnan „sokat- mondöan“, és a nevetés ezúttal sem marad el. — Énekeljünk már, úgysem tudom min nevettekl... — szólal meg valaki a domb felöl. A beszélgetés megszakad, a szemközti dombok visszhangozzák, hogy „az a szép, az a szép, akinek a szeme kék...“ Ugyanez folytatódik az autóbuszutánfutójában Is, amit a változatosság kedvéért ezúttal egy teherautó húz. A vacsoránál újra együtt a társaság. — Vacsora után ml a program? — Énekelni fogunk... A fiúk is belekapcsolódnak, és reméljük Vörös Vince tanár evtárs is, aki csak néhány napra érkezett... — Hogy vigyázzon ránkl — teszik hozzá többen Is... — Mintha kellene ... Erre Ismét vége a „hivatalos hangulatnak“ és mintegy végszóra megérkezik Vörös Vince tanár elvtárs, ezúttal „pedagógiai felügyeleti“ minőségben. Nem egyedül jön, hanem Kőműves Sándorral, aki még mielőtt hazautazna BuCincére nem mulaszt el benézni a fiatalokhoz. — Minden rendben, lányok?! — Rendben, Sanyi bácsil —■ Jó volt a vacsora?! — Primal — szólal meg a „szavalókórus“. Majd szóba elegyedünk mi is a szövetkezet pártszervezetének enökével. Mikor egy órával később a buszra indul figyelmeztet: — Nehogy elfelejtse megírni, hogy nagyon jól dolgoznak a lányok, és ezt nem felejtjük el... Bizonyára ök sem ... Jól jött ez a két hét őszi ráadás a nyári szünidőre! Mészáros János Fotó: Gyökeres György A cukor is a földeken terem A dunaszerdahelyi (Dunaj- ská Streda) cukorg^r 1970-től üzemel. Egyike hazánk legmodernebb ipari létesítményeinek. BiRÚ ANNA, a gyár egyik fiatal dolgozója, kalauzolt végig a gyártási folyamaton. — A komáromi járásból járok naponta a rukorgyárba. Szeptembertől dolgozom itt mint brlgádos. Ilyenkor kampány Idején alkalmi munkások segítenek a termelésben. Először MARK ERNŐHÖZ megyünk, aki a répaszeletelőre, a szűrőberendezésekre, a szivattyúkra és a szállítószalagokra ügyel Itt csatlakozik hozzánk a műszakvezető helyettese, AOAMEK GYÖRGY is. — Nem fárasztó egyldőben ennyi gépre ügyelni? — kérdezem Márk Ernőt. — De igen, nagyon Is fárasztó, de már megszoktuk. Megtörténik, hogy tizenkét órát is dolgozunk naponta. — Mit tart munkájában a legfontosabbnak? — Legjobban a gőz nyomására kell figyelnünk. Fontos, hogy a gőz e|yenletesen és egyforma hőfokon nyomuljon be a katlanokba. Ha nem egyforma a nyomás, „megfőlnek“ a répaszeletek és ebből óriási károk keletkezhetnének. Én a gyár üzemelése óta itt dolgozom, de ilyesmi még nem fordult elő. Míg a csarnok lépcsőin egy emelettel feljebb jutunk, figyelem a munkásakat. Egyszál köpenyben dolgoznak, hiszen ott fenn napközben 82—58 fok meleg is van. Az emeleten JURÁNYI LÁSZLÓHOZ megyünk, aki hatalmas katlanokban „kotyvaszt“. Tévedés ne essék, nem ő a cukorgyár szakácsa. A tartályban tiszta cukorlé gőzölög. — Vigyázni kell, hogyha telített az oldat, pontos mennyiségű cukrot adagoljunk hozzá, nehogy a szirup „szétolvadjon“ — magyarázza Laci. — Rettentő Itt a hőség — jegyzem meg. Legyint. — Én mór megszoktam. Egy kampány alatt öt-hat kilót is ledobok, amit a nagy hajtás után aztán szépen visszaszedek. 2. HLUPTAK DUSÁN körülbelül a cukortermékek egyharmadát sajátmaga főzi ki. Arra panaszkodik, hogy két családjával egy egyszobás lakásban kell laknia. — Szívesen befizetnénk a pénzt egy nagyobbra, de lakás nincs. Jó lenne, ha a jnb hatékonyabban és főleg gyorsabban kezelné a cukorgyáriak lakásproblémáját, hiszen nemcsak én járok „szűk cipőben“. KATÖNA MAGDA a kampány kezdetétől dolgozik a gyárban. Így beszél munkájáról: — Hat gépre ügyelek, ezekben gőzzel „mosatom“ a cukrot. A kimosott cukor a szárítóba kerül és onnan a csoma- golóba. Elég nehéz munka és igényes, de már belejöttem és ügyesen megy. — Nem zavarja ez a rettenetes zaj? — Ez a legszörnyűbb, még nem tudtam megszokni. Otthon is ezt hallom és mire elmúlna, újra jönni kell a gyárba. 3. A laboratóriumba is benézünk. Személyzete fiatal, 18— 20 éves lányokból áll. RÁKÓCZI ERIKÁVAL, a Nyitrai Élelmiszeripari Szakközépiskola diákjával beszélgetünk. Erika gyakorlaton van a gyárban. — Három hete dolgozom itt, a szombatot és a vasárnapot is itt töltjtUc a laboratóriumban. Kellemetlen ez egy fiatal lány számára, de nagyon sokat tanulunk. Én a répaszeleteket mérem és ha ezzel kész vagyok, akkor az oldatot ólom- ecettel felhígítom és amikor kihűlt, akkor polarizálom... Szédül a fejem a sok szakkifejezéstől, rájövök, hogy a cukrot a legkönnyebb feloldani a teában, de sokkal nehezebb előállítani. 4. ADAMEK GYÖRGYTŐL még megtudom, hogy az idén nem gyártanak porcukrot, kizárólag a kockacukorra összpontosítanak. Ugyanis Szlovákiában csak a dunaszerdahelyi cukorgyárban készítenek kockacukrot. — Naponta 400 vagon cukorrépát dolgozunk fel, amit 50 és 100 kilogrammos csomagokban szállítunk a csomagolóvállalatoknak. Az idén elsősorban a hazai keresletet szeretnénk kielégíteni. Exportra főleg Chambon-kockát préselünk — fejezi be mondanivalóját Gyuri. A cukorgyár előtt cukorrépával megrakott traktorok sorakoznak, szüntelenül szállítják a nyersanyagot a gyárba. A cukorgyáriak még nem tudják, mikor fejezik be az idei kampányt. A cukorrépa termés jó, a járás diákjai sokat segítenek a betakarításánál, így minden remény megvan arra, hogy a termelés folyamatos lesz. KANTOR MÁRIA Az érsekújvári (Nővé Zámky) gimnázium diákjai a szőgyéni (Svodin) födmű- vesszövetkezetben segédkeztek az őszi betakarítási munkáknál. Mit dolgoztak? Almát szedtek. Volt úgy, hogy egy-egy diák naponta 170 kg almát is leszedett. Élmény viszontlátni a csodaszép jonatánokat, starkingo'kat a hagyományos párkányi Simon-Júda vásáron. Almát szedtek, szüreteltek, s nem vetették meg a nehezebb betakarítási munkákat sem. A diákok örömmel mentek reggelenként a szövetkezet határába, jól érezték magukat az efsz dolgozói között. És a szövetkezet? Annak elnöke, KOVÁCS FERENC mérnök felettébb meg volt elégedve a diákok munkájával, és azt mondta, hogy jövőre is számolnak segítségükkel. KERMÉT ERIKA A Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészeti Karának 400 hallgatója két héten át a poprádi járásban (SpiSskp Stlavnl- kon, Strbán és IManynj segédkezett a burgonya betakarításánál. A hallgatók önfeláldozását az is tükrözi, hogy szép Idő esetén naponta 12 órát is dolgoztak, hogy a termés mielőbb tető alá kerüljön. Különben a két hét alatt igazi brigádközponttá alakult át a Tátraalja. A brlgádosok egymás között versenyeztek, ezenkívül szlovákiai méretben is kiértékelték eredményeiket. Oláh Gyula A barti (Bruty) SZISZ-szervezetnek csupán 30 tagja van, de valamennyien nagyon aktívak. Vonatkozik ez a szervezet brigádtevékenységére is. A helyi szövetkezet őszi betakarítási munkálatainál 240 órát dolgoztak le. Ezért dicséret illeti nemcsak a szervezet elnökét, BARTAL ISTVÁNT, hanem a szervezet valamennyi tagját. Sárai András A bratislavaí Duna utcai Magyar Gimnázium diákjai két hétig naponta ingáztak Szovákia fővárosa és a környék mezőgazdasági szövetkezetei és vállalatai között. A tanulókat autóbuszok szállították a püspöki (Podunajské Biskupice) szövetkezet földjeire és a Csalogányvölgybe (Slávicie údoliej, ahol szőlő- és almaszüreten vettek részt. A diákok összesen kilencezer órát dolgoztak az őszi betakarítási munkákban, TÓTH ERIKA Felvételünkön a III. C osztály tarnlöi al- maszUret közben. Fotó: Hajdú Istiín
