Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-08 / 45. szám
SZISZ - ESKÜVŐ A fiatalok között egyre nagyobb népszerűségnek Or vend a SZISZ esküvé. Ilyen esküvőre került sor a ga- lántal járás Nagyfödémes (Veiké Űlany) községében Is A belyl nemzeti bizottság házasságkötő termében Manczal Erzsébet és Száraz Pál fogadott egymásnak űrök hűséget. Az esküvő után a fiatal pár a SZlSZ-ta gok kíséretében a Hősök emlékművéhez vonult, hogy kifejezze báláját az elesett hősök Iránt, akik életüket áldozták a mai szebb lövőnkért. Olvasóinknak nevük nem Ismeretlen, hiszen többször találkozhattak velük lapunk hasábjain a tudösltök között, azonkívül a Csehszlovák rádlő magyar adásának műsoraiban Is. Erzsi, vagy ahogy becézik, Böbe, Bratlslavában dolgozik a Domáce potreby n. v. üzemi szervezetének SZISZ elnöki tisztségét tölti be, Pali pedig a Magasépítő Vállalat érsekújvári (Nővé Zámky) részlegének építésze. Házasságkötésük alkalmából ml Is gratulálunk a fiatal párnak és sok boldogságot és sikert kívánunk nekik. Kép és szöveg Bogdány Géza FIATALOK A TERMELÉSÉRT A lévai (Levica) járás SZISZ tagjainak jelentős része ipari és mezőgazdasági üzemekben és vállalatokban dolgozik. Tonkoviö Vladimír, a SZISZ JB elnöke szerint évről évre többen kapcsolédnak be az Ifjúsági Fényszőré mozgalomba. Az elmúlt három évben e nemes versengés az energia- és a nyersanyaggazdálkodás terén több mint 18 millió korona értékű megtakarítást eredményezett A járásban jelenleg a lévai V. I. Lenin Textilüzemben és a tolmácsi (TImafie) Szlovák Energetikai Gépgyárban működik összttzemi Fényszőrö-bizottság. A legjobb tevékenységet a tolmácsi SZEG-ben működő Benőik mérnök vezette munkacsoport fejti kL A mezőgazdaságban dolgozó fiatalokra a jövőben igen komoly feladatok várnak. A fiatal mezőgazdasági szakemberek tanácsának megalakulása után most a legfontosabb tennivaló hasonló tanácsok megalakítása más mezőgazdasági üzemekben is, valamint a szövetkezeti SZISZ-alap- szervezetek létrehozása. A fiatalok szocialista manka- versanyt szerveznek a rétek ás legelők felújítására és a takarmánygazdálkodás fejlesztésére. Abel Gábor A VÁLASZTÁSI PROGRAMÉRT Pontosan egy évvel ezelőtt zajlottak le a képviselőtestületi választások és ez az időpont a legmegfelelőbb arra, hogy értékeljük, mit valósítottunk meg a választási programokból. A dunaszerdabelyl járás Balony községében azonban nyugodtan nézhetnek a számadás elé. A polgárok számottevő segítségével sok mindent megvalósítottak a programból. ' Az egyik verőfényes októberi szombaton Is az egész falu apraja nagyja kivonult, hogy a faluszépitéshen segédkezzen. A társadalmi munkában részt vettek a Nő szövetség, a sportszervezet, a vöröskereszt, a SZISZ -tagjai, de ott voltak az idősebbek Is. Az asszonyok a temető környékét hozták rendbe, a férfiak a járdát be tonozták, Itt készült felvételünk Is. Kép és szöveg: Csordás Béla SZAFÁRIA KÜRORICÁSBAN A nap erötlenedö sugaraitól aranysárga színekben tündököl az Egyesített Csützközi Földművesszövetkezet kulcsodi (Klú~ öoveci határa. Amikor utoljára Jártunk Itt, megígértük, hogy kukoricatörésre eljövünk. Hát itt vagyunk. Szombat van, pontosabban szombat délután. Szabad szombat. Idejövet kihalt jalvaJcon hajtottunk keresztül, az emberek bezárkóztak, pihennek. Talán túlságosan Is a maguk módján értelmezik a szabad szombatot. Csak Itt. a határban zajlik az élet. Illetve ... Már jó fél órája hajtunk a végeláthatatlan sárguló kukoricatábla mellett, de sehol egy gép, sehol egy fia lélek. Pedig kísérőnk, a szövetkezet segédagronómusa. Vörös György szerint a fiúknak itt kell lennlök. Végre feltűnik egy lakókocsi. Nyitva az ajtaja, belülről beszélgetés szűrődik kt. Bent Petőcz Gyula és Varga Lajos ülnek a pádon, frissítőt Isznak. Csereemberek, az imént váltották le őket az B 512-es kombájnokról. Hogy ez mire jó? A segédagronómus — és egyben SZISZ elnök Is — Igyekszik a magyarázattal: — A kukorica betakarítása nehezebb, mint a gabona aratása. Pontosan kell venni a sorokat, mert ellenkező esetben a gép elhullatja vagy le sem tört a kukoricát. Az ember egy pillanatra sem veheti le a szemét a sorokról, és ezt másfél, két óránál tovább még egy bagoly látása sem bírná. A két kombájnos Igenlően bólint, látszik Is, hogy vörös a szemük héja. Aztán elmondják, hogy bekapcsolódtak a SZISZ „Ősz 77“ elnevezésű versenyébe. Es ha már egyszer versenyeznek. akkor nem szeretnének az utolsók között maradni. Megérdeklődjük, merre vannak a többiek, hogy a fotorlpor- ter kolléga se távozzék üres kézzel, aztán bestartoljuk a szövetkezet Trabantját, és Irány a levágott nyomon. Sohasem gondoltam volna, hogy ez a nylon terepjáró Ilyesmire képes. Land Rovereket meghazudtoló gyorsasággal és biztonsággal száguldott a térdig érő kukortcaszárak között az egyenetlen talajon, a helyenkénti tngoványokat Is könnyedén vette. Mert Itt már közel a Duna, és tmltt-amott Ingoványos a talaj. Le a kalappal Vörös Gyúrt sofőrtudománya előtt, de így Is jó negyedórába tellett, míg utolértük a sorban hátul haladó kombájnt. Szembe nem mehettünk, mert ez volt az első kerülő, és amott még nem vágtak nyomot. Itt találjuk a szövetkezet egyik legfiatalabb, de egyúttal egyik legjobb kombájnosát. Balog Vincét, akt Petőcz Gyulát váltja. Az agronómussal mélyen előrehajolva fürkésszük a tarlót a kombájnok után. — Ott aztán nem találnák semmit — szól oda Balog Vince. Nem dühösen, Inkább csak évődve. Szinte már bánom Is, hogy azt a benyomást keltettük, mintha hanyag munkával gyanúsítanánk. Az agronómus azonban megjegyzi, hogy az ellenőrzés mindig helyénvaló. Egy hibás alkatrész miatt, amit a vezető talán észre sem vesz a nagy sietségben és buzqósáqban, mázsák, sőt tonnák veszhetnek kárba. Mondjuk neki, hogy alig bírtuk utolérni őket. Nevetve csap a motorházra: — Nem rossz gép ez. Meg erre a terepre alkalmasabb Is, mint a pévécé jaguár. Magáról nem beszél. Mintha a gépé lenne minden dicsőség. Pedig a gép magától el sem Indul, és rossz kezekben bizonyára elhullatná a termést. Arról sem beszél, hogy a versenyben egyelőre jó esélyei vannak. Igaz, erre nincs Is tdő, mert menni kell. Sok még a lábon álló kukorica és egyre rövldeb- bek a napok. Visszafelé jövet a határból Vörös György elmondja, hogy 1200 hektáron termesztenek kukoricát. Akkora területen, mint egy közepes szövetkezet egész határa. De kell is, mert 4000 szarvasmarha, 15 000 sertés és 56 000 tyúk vár takarmányra. Tavasszal azt a felajánlást tették, hogy 65 mázsa kukoricát termesztenek hektáronként, és versenyre szólították fel az e- gész nyugat-szlováklal kerület mezőgazdasági üzemelt. Tulajdonképpen ezért Is jöttünk Ide, hogy megtudjuk, betartják-e az ígéretüket. A segédagronómushoz Intézem a kérdést. Kitér az egyenes válasz elől, de hangjából ítélve, nincs ok aggodalomra. — Ha az Időjárás és az emberek kitartanak, akkor nincs baj. November elejére megleszünk — mondja. Az emberekkel nem lesz baj. Ezt látogatásunk után nyugodt szívvel állíthatom. Palágyi Lajos Csordái teivételel Ezerkétszáz hektár: valóságos kukoricatenger Ennyit kell betakarítani a csllizközl szövetkezetben, de a dolgozók adott szavukat megtartják. Egy kis szakmai megbeszélés menet közben. Balog Vince Kombájnos Vörös György sögédagronómussal. ***** v *************** Amikor kaput nyitott, azt hittem rossz helyen járok. En a nyolcvanöt éves Mojzes Géza bácsit, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom egykori vöröskatoná- lát kerestem, viszont a házigazda hatvan éves ember fürgeségével mozgott, tessékelt be a lakásba. Csupán mélyen ülő szeme s arcán a barázdák árulkodtak arról, hogy eljárt felette az Idő. — Heten voltunk testvérek — kezdi a beszélgetést —, szüleim földműveléssel foglalkoztak, s mivel én voltam a gyerekek közül a legidősebb, elmentem a vasúthoz dolgozni, Illetve pénzt keresni, mert abban az Időben a parasztembernek kenyere volt, ha szűkösen Is, de pénze csak nagy ritkán. Múltak az évek, 1914-ben besorozták, kitört az első világháború, tehát hamarosan „angyalbőrbe“ öltöztették, s még az év decemberében klvltték a frontra. Az első bevetéskor megsebesOIt, így aztán visszakerült egysége állomáshelyére, Komáromba. Itt jó sora volt, de összetűzött az őrmesterével, mert nem akart altiszti Iskolába menni. Ennek az lett a következménye, hogy 1915. augusztus végén újra a front leié vitte a katonavonat, amely meg sem állt Homonnálg. — Szeptemberben járfirsögbe küldtek — folytatja az emlékezést. — Ekkor fogságba estem. A lágolytáborban vagy két hónapot töltöttem, majd alkalmam nyílt arra, hogy mezőgazdasági munkába mehessek. Az 1918-os évet egy kis orosz faluban töltöttem. Ott hallottam először a bolsevlkokről és Leninről. Amikor kitört a forradalom, néhány társammal (Balogh lözseflel, és Ku- csera Ernővel) megszöktünk, de nem hazafelé, hanem Moszkva felé vettük az Irányt. jelentkeztek a Vörös Gárdába. Egy alkalommal elfogták őket a fehérek, de romantikus körülmények között sikerült kiszabadulniuk. Ötjük újra Moszkva felé vitt, ahol továbbra Is a Vörös Gárdában teljesítettek szolgálatot. Mojzes Gáza bácsi büszke arra, hogy egy Ideig a Lenin védelmére kirendelt egységhez tartozott, s az egyik alkalommal, amikor őrségben volt, Lenin kezet fogott vele. — Abban az Időben, mint vöröskatonák a környező falvakra jártunk rskvlrálnl, mivel nagy volt az éhség. A kulákok Inkább elvermelték a gabonát, minthogy a fiatal szovjet államnak adják — meséli. — Ez Is forradalmi küldetés volt, s nem Is veszélytelen. Több alkalommal ránk Is lőttek. A Vörös Hadseregben szolgáltam 1919-lg, amikor aztán hazaindultam abban a reményben, hogy már nálunk is a munkásosztály vette kezébe a hatalmat, s ott Is szükség van a fegyvertorgatö emberre. Későn érkezett haza, a Tanács- köztársaság Itthon megbukott. Az egykori vöröskatona ml mást tehetett, elszegődött szolgalegény nek, mivel múltja miatt a vasúthoz úgysem vették volna vissza Nemsokára megnősült, majd vett egy lovacskát, azzal fuvarozott Élte a szegényemberek sorsát, fuvarozott reggeltől estig, persze csak akkor, ha volt mit. — Feleségem két fiúgyermekkel ajándékozott meg. jelenleg a kisebbikkel élek egy háztartásban, jól megértjük egymást a fiammal és a menyemmel, no meg persze a tizenhét éves unokámmal is. A nagyobbik fiam 1942-ben elesett a fronton — mondja könnybe lábadt szemmel —, csak azt sajnálom, hogy nem a barikád másik oldalán harcolt,,. Amikor betöltötte a hatvanadik életévét, belépett a szövetkezetbe. Mindössze tíz éve nem dolgozik. Felesége tizennégy évvel ezelőtt meghalt, s amint mondja, lassan barátok nélkül marad, a régi haverok egymás után vesznek búcsút a földi élettől. Egyre szűkül a meghitt baráti kör, akikkel Géza bácsi a cukrászdában vagy a kocsmában találkoz- gat, hogy 8 múltat, az Ifjúságukat felidézve elfdgyasszanak egykét féldecit, egy-egy korsó sört. — Eljárt telettem az Idő, s a forradalom emlékeit Is csak nagy vonalakban tudtam felidézni — mondja búcsúzóul. — Néhanapján rámbizzák a háziállatok etetését, de egye-iként azt mondják, eleget dolgozott édesapám, élvezze a nyugdíjat és pihenjen. Miközben ezt mondja, előveszi a Lenln-emlékérmet és a Harci Érdemekért szovjet kitüntetést, s szinte tekintetével clrögatja őket. Sokan voltait Szlovákia déli Járásaiból, akik Lenin katonái voltak és maradtak, örülök, hogy közülük ha nagy vonalakban Is. egyet bemutathattam *‘-^8tli jánv
