Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-01 / 44. szám
10 juhasz GYULA: Balalaika OROSZ TESTVEREMNEK, 1917. Fölzendül szépen, csendesen, A balalaika Szegeden. A hold ragyog a fák felett. Mint távol tájról üzenet. A rabok arcán úgy dereng. Mint könnyek és mint ékszerek. A zene száll, a nóta szól, A holdas él békét dalol. E nóta ismerős nekem, . Szivem dobogja szüntelen. E zene kedves rokonom, Bölcsömtől fogva zokogom. Mert bü él benne, s vágy remeg. Felétek, más táj, más egeki S a nótát aki pengeti, Szfvem öt régen ismeri. Egy fának fájó levele. Öröktől egy vagyok vele. Egy föld sápadt virágai. Elünk virulni, hullani. Jöttünk e földre sírva ml, Egy Isten árva flail SZERGEJ JESZENYIN: Kar á Aludjatok, én oérelml soraitok újulnak, a Kreml elOtt, a téren, tm elszánt hadak vonulnak. Az alkony messzi lényein csírázó mtlljom élet... Aludjatok, én oérelm. nem győz Itt az enyészeti Kapuk elOtt strázsál a nap blbor oOrös pecsétje... Aludjatok, én oérelml mellettetek a nép halad új hajnalok elébe. SZÜTS LASZLÚ tordUása RIMMA KAZAKOVA: Gyereközvx gyek Atkoztuk a háborút. Temettük a harcosokat. De aligha értettük egészen, tizenkét éves lánygyerekek, hogy férjeink, Jövendő embereink, akiket temetünk, hogy gyermekeinkre tüzeltek, anyaszívűnket ütötte át a golyó. Voltunk már-sose-házasodó merész legények zsenge kis özvegyei. Nevünkül szánt neveik sírköveken feketélltek .. Keserű, dühös arcunkat ki felejtheti el? Gyerekkorunkat... Felnőttre-szabott Igánkat... A háborút. . RAB ZSUZSA fordítása «ILíiíéiifctítiií:*.-., vadászgépek leszálláshoz közeledtek 'Egyiküknek pilótafülkéje felett kék sál lengett, mint hosszú. 1 keskeny lobogó. Lovagregényeket ^'luttatott eszembe, ifjúkori olvasmányokat- Így száguldott harcba a talpig páncélos vitéz, s kardforgató jobbjára kötve vitte halálba vagy diadalra szíve hölgyének szentül őrzött színeit. Megmosolyogtam ezt a romantikus látomást. Ez a sál csak olyan mint a többi; minden repülő puha selymei csavar a nyakára, nehogy a zubbony vagy a kabát gallérja felhorzsolja. Ennek a pilótának bizonyára so kát kellett a tejét forgatnia harc közben. Így is volt. Messerchmldtek támadták meg a hazatérő rajt; mindenfelől Jöttek, és a századparancsnok-örnagy nyakán kibomlott a sál. Egy gépet sikerült eltalálnia, de az eredményt nem láthatta: Azarjanc segítségére kellett sietni. A másik gép üldözése közben újabb ellenséges repülőteret fedezett tel, és most azt ajánlotta az ezredparancsnoknak, hogy másnap, még a hajnali sötétség leple alatt, üssenek rajta a németeken. A repülőgépeket biztonságba helyezték (közvetlen közelükben húzódott a front), és a fedezék felé indultunk Mosolyogva beszéltem az őrnagynak a hajdani vitézről és szépséges hölgyéről. Rám nézett — szemében, amelyet odafönt vörösre fújt a szél, még a harc tüze égett — és elmosolyodott. Arca a kék sál habos keretében, így sisak nélkül Idősebbnek látszott. Túljárhatott már a negyvenen. Vacsora közben az Imént lezajlott légi csatáról folyt a sző; a repülök megerősítették, hogy az őrnagy által eltalált gép derekasan belefúródott a földbe; majd e- szükbe jutott a kibomlott sál és jókedvűen élcelődtek rajta. — Egyszer még kihúz a gépből, mint egy eltőernyö — mondta az ezredes. — Minek neked egy egész végre való? — Jólesik — felelte az őrnagy, — Ügy forog benne az ember feje mint egy csapágyban. — Mlrovon meg valami harisnyával röpköd. Felezd meg vele a kendődet! — Esküt nem felezünk, ezredes elvtárs — mondta az őrnagy félig tréfás, félig komoly hangon. — Majd összetűzöm valahogy. — Ez ugyanis amulett, ezredes elvtárs — nevetett Mironov — Az őrnagyunk ezzel harcol ezzel alszik, sőt még a fürdőbe Is ezzel jár öreg pilóta meg kell érteni. Hajnali ötre tűzték ki a felszállást, valamennyien nyugovóra tértünk. Az őrnagy mellé kerültem Elalvásra készülőben csakugyan gondosan összehajtogatta a sálat és a feje alá tette. Az asztalon égett a lámpa; lángja olykor kicsapott az üvegből, a fedezék deszkaburkolatára zizegve permetezett a homok; nehéz ágyúkkal lőtték a repülőteret. A katonák megszokták ezt a bölcsödalt és nyugodtan aludtak mellette; valaki horkolt, o- lyan hangosan, hogy olykor még a robbanások zaját is túlharsogta. A sál arcomat csiklandozta. Mintha le- heletkönnyü, finom Illat szállt volna belőle — felgyújtotta képzeletemet. Fiatalságot 1- dézett, gyenge női vállat — Igen. ezt az amulettet csak egy lány adhatta az őrnagynak. valaki, akit meglgézett ez a nyugodt márványarcba vésett hősiesség és harci a- karat. Felkönyököltem. Az őrnagy aludt. Nyugodt, fáradt arca sehogyan sem Illett ebbe a képzeletem rajzolta keretbe. Egyszerű katonaarc volt, a levegő derék munkásáé, aki tartalékból vonult be és aligha kelthetett efféle érzéseket akár a legromantlkusabb lányban is. Más látszott valószínűnek: emlékeztem, vacsoránál futólag megemlítette, hogy amikor ehhez az ezredhez áthelyezték, sikerült hazalátogatnia, de senkit sem talált otthon, mert a veszélyeztetett, városból mindenki eltávozott. Elképzeltem, amint belépett az elhagyott fészekbe, ahol minden ismerős, minden a szeretteire emlékezteti, ahol, most minden hideg és kihalt, a szétszórt holmik szomorú látványa kapkodó csomagolásról árulkodik; s ahol csak az emlékek kísértenek, a békés élet, boldog reménykedés, meghitt gyengédség és meleg emlékei, amit hasztalanul keres vagy legalábbis nem egyhamar t.alál meg újra.. Láttam, amint ott áll a szoba közepén, körülnéz, s az ajka keményen ösz- szezárul; szeméből talán könnyek peregnek, harag és bánat könnyel, s ahogy csendesen felveszi az első kezeügyébe eső holmit, ezt a világoskék sálat, a vesztett múlt leheletkönnyO foszlányát. Ki tudja, még hány változatot el nem képzelnék — de az őrnagy megmozdult és felnyitotta a szemét. — Az ördögbe Is, de nagyon húzza a ló- bőrt — szólalt meg, látván, hogy én Is fenn vagyok. — Blzisten, rosszabb az ágyúzás nál.., Ilyen fene hangosan .. Azarjanc horkolt; nagyon kifáradt a csa tában. Néha egy-egy hangosabb horkantás után hirtelen elcsöndesüll mintha ő is elcsodálkozva hallgatná saját horkolását. A közelben becsapott egy lövedék, erre álmában felorditott, mint egy háborgatott fenevad — azután rákezdte megint. — Nem. nem lehet aludni — sóhajtozott az őrnagy. — Ne szívjunk el egy cigarettát? Rágyújtottunk, s halkan megeredt a beszélgetés, tej tej mellett, az a fajta társai gás, amikor sem ágyúdörgés, sem a robbanások zaja, sem a szomszédunk horkolása nem akadályozhat, hogy megértsük az érzés fűtötte szavakat. Csatában s az örökös harci készültségben a katonáknak nem jut Idejük rá. hogy érzéseikről beszélgessenek, amelyek igazgyöngyként, sűrű tiszta cseppekben ülepednek le a lélek legmélyén Am a szív él és vágyakozik, szomjúhozza az alkalmat, hogy valaki előtt feltárhassa ki nem mondott titkait. Így esik aztán, hogy ha akad valaki, odatévedt vendég, aki hajlandó reggelig elhallgatni őket — földtedezékben, ágyúdörgés közepette, futóárokban, a támadás előtti éjszakán, vagy egy csatába Induló hajó fülkéjében — csendes beszélgetés során bizalommal és örömmel megnyílnak a katonaszívek. Szép mélyükben olykor aztán olyat lát az ember. amltöT minden megvilágosodik. a katona és hőstettel új fényben ragyognak. Fellebben a fátyol egy-egy hőstett megszületésének titkáról, és minél jobban megismerjük ezt a titkot, annál jobban megértjük, hogy ml is az ellenséggel szemben érzett gyűlölet LEONYID SZOBOLEV: A kék sál Romantikus sejtéseim messze elmaradtak az élet és a háború igazsága mögött. Minden egyszerűbb volt, borzasztóbb és jelen tékenyebb. Az őrnagy a háború elején a Baltikumban harcolt Tartalékból hívták be. és mindjárt egy kis észt város légi védelmére rendelték. Ez a városka még a régi hiedelmekben élt, és senki sem hitte el a németekről, hogy a békés lakosságot bombázzák. Ezért a gyönyörű fövenyparton reggeltől estig mezítelen testek nyüzsögtek; fentről úgy látszott, mintha a tenger sárgás-rózsaszín tajtékot vetett volna ki. Az őrnagy gépével a város felett, cirkált; pihenőjét és gyermekeit óvta; kémlelte az eget. nem közelit-e ellenség valahonnan. Az ég tiszta kék volt, a tenger meleg és simogató, a föveny forrón aranylott a napsütésben. Június 29-én történt, vasárnap. Az őrnagy egy „Junkers“-t pillantott meg — bal ról, a tenger felöl közeledett — és haladéktalanul nekirontott. De nem volt szerencséje: a fasiszta lövész golyója átütötte a gép oldalát; lejjebb kellett ereszkednie. A Junkers kisiklott előle, s az őrnagy lát ta, amint a városban fekete gombák támadnak a robbanások nyomán Füst lepte el a csinos kis házakat. A „Junkers" a tenger felé fordult, s zu- hanörepüléssel közeledett a strandhoz — a sárgás-rószaszínű emberi test-özön a habokba zúdult. Gépfegyverek golyókat szórtak a mezítelen gyerekekre, asszonyokra, lányokra. Azok rohanlak a tengerbe, mintha a víz menedékül szolgálhatna. De a „Junkers“ másodszor Is rárepült céljára — az emberhullám kicsapott a tengerből, a színes ernyők, sátrak, bódék védelme alá, s mozdulatlan, nagy cseppekben ülepedett le a fövenyen. Az őrnagy tébolyult dühében hasztalanul lőtt a távolodó fekete pont után. Motorja végül Is megállt. Ekkor kapott észbe. Már csak a strandon szállhatott le. Odavezette sérült gépét, de az egész föveny- partot bullák borították, nők és gyermekek tetemei, mezítelenségük kiszolgáltatottságában, szörnyű mozdulatlanságban hevertek szanaszét. Végre a strand szélén talált egy szabad helyet ott földet ért. Kiugrott a tülkéből és támolyogva megindult: nem tudta hová, ml célból, szemét vérköd homályosllotta el, nem látott és nem értett semmit, csak ment, ment, míg meg nem botlott valamiben. Odanézett, s hátra- tándorodott Mezítelen kislány feküdt előtte, vállára billentve fejét. A napfény bearanyozta gyengéd bőrét, s könnyű árnyék jelezte a még fejletlen melleket. Keble alatt keskeny véres csík húzódott a bal csípő felé: a hegyes. gyors golyók nyoma, amelyek a gyomrába hatoltak. Elnyúlt kezében egy köny- nyü, kék sálat szorított, egyetlen páncélját, védőfegyverét, amellyel futás közben igyekezett elfedni magát. Az őrnagy felvette a sálat, óvatosan szétfeszítve a még meleg ujjakat. Fogta, és a- mlnt nézte a gyermek- és női hullákkal borított fövenypartot, hangtalanul esküt tett. Az eskü szavait nem mondta el nekem, de akiben emberszív dobog, úgyis kitalálja, s nem felejti, ameddig csak él. Ezzel alszom, hogy álmomban se hagyjon el a gyűlölet — mondta az őrnagy és felült. Kibontotta a sálat, dús rojtját mintha megrágta volna valami. Ahogy jobban megnéztem, csomókat láttam rajta; selymes szálai itt-ott kis kígyókba voltak fonva, vagy tengerész csomók ültek rajta, akkurátus, szoros kis gömböcskék. Nyolc kis kígyó volt és hat csomó. Az őrnagy újabb kígyó fonásába kezdett, s közben tovább beszélt: — A mai „Messer“ — mondta mosolyta- lan arccal — a csomók pedig; bombázógépek, De ne mondja el a mieinknek, még kinevetnének érte, azt mondanák; no lám, az őrnagyunk miféle játékkal szórakozikl Elhallgatott. Komolyan fonogatta a selyemszálakat, majd felvetette a fejét. Arca megdöbbentett — Pedig nem játék — mondta tompán. — Amíg minden rojtját be nem fontam, egyre csak azt a tövenypartot fogom látni magam előtt Ha akkor azt a „Junkers“-t el nem ügyetlenkedem.. No, jól van. mi újság Moszkvában?... öt óra nulla perckor az egész ezred elindult az őrnagy által felfedezett ellenséges repülőtér megsemmisítésére. Egymás u- tán szálltak fel a. gépek a sötétlő magasba, és csodálkoznom kellett rajta, hogyan tudnak felsorakozni a vezérgép mögé, a- melyben az őrnagy ült. Mintegy másfél óra múlva ugyanilyen rendben egymás után leszálltak Vezetőik, a gyors repüléstől felhevülten, csoportokba verődtek és élénken tárgyaltak. Minden a legjobban ment, az őrnagy bámulatos pontossággal, alacsonyrepülésben vezette az e- gész köteléket egy kis erdő mögül egyenest a repülőtér felé. A németeknek még lövésre sem maradt Idejük. A hajnali sötétségben minden égett, robbant, omlott, megsemmisült Egyetlen gép sem tudott felszállni A második és harmadik rajtaütés már csak a megmaradottakkal végzett Kilenc bombavetőt és nyolc vadászgépet számoltak össze. Az őrnagy még hiányzott Végre feltűnt az ö gépe is; Ismét hosszú lobogóval repült, és úgy látszott, kifogyott az üzemanyaga. Valahogy mégis eljutott a repülőtérig, és leszállt. Odaszaladtunk hozzá. A kék sál kilógott a fülkéből: vérfoltok vöröslőitek rajta. — Ezredes elvtárs — mondta az őrnagy, s mozdulatlanul ülve maradt. — azt hiszem, engem ki kell emelni Innen Egy pár semmiség a vállamban. meg a lábamba Is jutott ... Amíg hordágyért futottak, jelentette az ezredesnek hogy az első rajtaütés után öt „Messen" látott nyugat felöl, arra fordult (és minthogy a repülőtér felett minden simán ment), állandó zavarőtámadással távoltartotta őket. nehogy a mieink munkáját a- kadályozzák. Amikor hordágyra tették, láttam, hogy riadtan pillant szét. Felvettem a földről a sálat Egészséges baljába fogta. összecsókolőztunk. — No, lesz most munkája a gyógyulásig — mondtam halkan. — Kilenc csomó és nyolc kígyőfonat. Rám mosolygott, mint egy gyerekre, aki nem Ismeri a játékszabályokat. — Nem ezek nem az enyémek . . . A fiúk lőtték le. Én csak egy kígyói fonok: azért az ötből egyet mégis csak eltaláltam A hordágy megmozdult, s a bosszuló hős egy Időre félrevonult a harcokból kék sáliéval letakarva, amelyet vérével öntözött — gyűlölet fűtötte, tiszta vérével BRODS7KY ERZSÉBET fordítása
