Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-11-01 / 44. szám

10 juhasz GYULA: Balalaika OROSZ TESTVEREMNEK, 1917. Fölzendül szépen, csendesen, A balalaika Szegeden. A hold ragyog a fák felett. Mint távol tájról üzenet. A rabok arcán úgy dereng. Mint könnyek és mint ékszerek. A zene száll, a nóta szól, A holdas él békét dalol. E nóta ismerős nekem, . Szivem dobogja szüntelen. E zene kedves rokonom, Bölcsömtől fogva zokogom. Mert bü él benne, s vágy remeg. Felétek, más táj, más egeki S a nótát aki pengeti, Szfvem öt régen ismeri. Egy fának fájó levele. Öröktől egy vagyok vele. Egy föld sápadt virágai. Elünk virulni, hullani. Jöttünk e földre sírva ml, Egy Isten árva flail SZERGEJ JESZENYIN: Kar á Aludjatok, én oérelml soraitok újulnak, a Kreml elOtt, a téren, tm elszánt hadak vonulnak. Az alkony messzi lényein csírázó mtlljom élet... Aludjatok, én oérelm. nem győz Itt az enyészeti Kapuk elOtt strázsál a nap blbor oOrös pecsétje... Aludjatok, én oérelml mellettetek a nép halad új hajnalok elébe. SZÜTS LASZLÚ tordUása RIMMA KAZAKOVA: Gyereközvx gyek Atkoztuk a háborút. Temettük a harcosokat. De aligha értettük egészen, tizenkét éves lánygyerekek, hogy férjeink, Jövendő embereink, akiket temetünk, hogy gyermekeinkre tüzeltek, anyaszívűnket ütötte át a golyó. Voltunk már-sose-házasodó merész legények zsenge kis özvegyei. Nevünkül szánt neveik sírköveken feketélltek .. Keserű, dühös arcunkat ki felejtheti el? Gyerekkorunkat... Felnőttre-szabott Igánkat... A háborút. . RAB ZSUZSA fordítása «ILíiíéiifctítiií:*.-., vadászgépek leszálláshoz közeled­tek 'Egyiküknek pilótafülkéje fe­lett kék sál lengett, mint hosszú. 1 keskeny lobogó. Lovagregényeket ^'luttatott eszembe, ifjúkori olvas­mányokat- Így száguldott harcba a talpig páncélos vitéz, s kardforgató jobbjá­ra kötve vitte halálba vagy diadalra szíve hölgyének szentül őrzött színeit. Megmoso­lyogtam ezt a romantikus látomást. Ez a sál csak olyan mint a többi; minden re­pülő puha selymei csavar a nyakára, ne­hogy a zubbony vagy a kabát gallérja fel­horzsolja. Ennek a pilótának bizonyára so kát kellett a tejét forgatnia harc közben. Így is volt. Messerchmldtek támadták meg a hazatérő rajt; mindenfelől Jöttek, és a századparancsnok-örnagy nyakán kibomlott a sál. Egy gépet sikerült eltalálnia, de az eredményt nem láthatta: Azarjanc segítsé­gére kellett sietni. A másik gép üldözése közben újabb ellenséges repülőteret fede­zett tel, és most azt ajánlotta az ezredpa­rancsnoknak, hogy másnap, még a hajnali sötétség leple alatt, üssenek rajta a néme­teken. A repülőgépeket biztonságba helyezték (közvetlen közelükben húzódott a front), és a fedezék felé indultunk Mosolyogva be­széltem az őrnagynak a hajdani vitézről és szépséges hölgyéről. Rám nézett — szemé­ben, amelyet odafönt vörösre fújt a szél, még a harc tüze égett — és elmosolyodott. Arca a kék sál habos keretében, így sisak nélkül Idősebbnek látszott. Túljárhatott már a negyvenen. Vacsora közben az Imént lezajlott légi csatáról folyt a sző; a repülök megerősí­tették, hogy az őrnagy által eltalált gép derekasan belefúródott a földbe; majd e- szükbe jutott a kibomlott sál és jókedvűen élcelődtek rajta. — Egyszer még kihúz a gépből, mint egy eltőernyö — mondta az ezredes. — Minek neked egy egész végre való? — Jólesik — felelte az őrnagy, — Ügy fo­rog benne az ember feje mint egy csap­ágyban. — Mlrovon meg valami harisnyával röp­köd. Felezd meg vele a kendődet! — Esküt nem felezünk, ezredes elvtárs — mondta az őrnagy félig tréfás, félig ko­moly hangon. — Majd összetűzöm valahogy. — Ez ugyanis amulett, ezredes elvtárs — nevetett Mironov — Az őrnagyunk ezzel harcol ezzel alszik, sőt még a fürdőbe Is ezzel jár öreg pilóta meg kell érteni. Hajnali ötre tűzték ki a felszállást, vala­mennyien nyugovóra tértünk. Az őrnagy mellé kerültem Elalvásra készülőben csak­ugyan gondosan összehajtogatta a sálat és a feje alá tette. Az asztalon égett a lámpa; lángja olykor kicsapott az üvegből, a fedezék deszkabur­kolatára zizegve permetezett a homok; ne­héz ágyúkkal lőtték a repülőteret. A kato­nák megszokták ezt a bölcsödalt és nyu­godtan aludtak mellette; valaki horkolt, o- lyan hangosan, hogy olykor még a robbaná­sok zaját is túlharsogta. A sál arcomat csiklandozta. Mintha le- heletkönnyü, finom Illat szállt volna belőle — felgyújtotta képzeletemet. Fiatalságot 1- dézett, gyenge női vállat — Igen. ezt az amulettet csak egy lány adhatta az őrnagy­nak. valaki, akit meglgézett ez a nyugodt márványarcba vésett hősiesség és harci a- karat. Felkönyököltem. Az őrnagy aludt. Nyu­godt, fáradt arca sehogyan sem Illett ebbe a képzeletem rajzolta keretbe. Egyszerű ka­tonaarc volt, a levegő derék munkásáé, aki tartalékból vonult be és aligha kelthetett efféle érzéseket akár a legromantlkusabb lányban is. Más látszott valószínűnek: em­lékeztem, vacsoránál futólag megemlítette, hogy amikor ehhez az ezredhez áthelyez­ték, sikerült hazalátogatnia, de senkit sem talált otthon, mert a veszélyeztetett, város­ból mindenki eltávozott. Elképzeltem, amint belépett az elhagyott fészekbe, ahol minden ismerős, minden a szeretteire emlékezteti, ahol, most minden hideg és kihalt, a szétszórt holmik szomorú látványa kapkodó csomagolásról árulkodik; s ahol csak az emlékek kísértenek, a bé­kés élet, boldog reménykedés, meghitt gyen­gédség és meleg emlékei, amit hasztalanul keres vagy legalábbis nem egyhamar t.alál meg újra.. Láttam, amint ott áll a szoba közepén, körülnéz, s az ajka keményen ösz- szezárul; szeméből talán könnyek pereg­nek, harag és bánat könnyel, s ahogy csen­desen felveszi az első kezeügyébe eső hol­mit, ezt a világoskék sálat, a vesztett múlt leheletkönnyO foszlányát. Ki tudja, még hány változatot el nem képzelnék — de az őrnagy megmozdult és felnyitotta a szemét. — Az ördögbe Is, de nagyon húzza a ló- bőrt — szólalt meg, látván, hogy én Is fenn vagyok. — Blzisten, rosszabb az ágyúzás nál.., Ilyen fene hangosan .. Azarjanc horkolt; nagyon kifáradt a csa tában. Néha egy-egy hangosabb horkantás után hirtelen elcsöndesüll mintha ő is el­csodálkozva hallgatná saját horkolását. A közelben becsapott egy lövedék, erre álmá­ban felorditott, mint egy háborgatott fene­vad — azután rákezdte megint. — Nem. nem lehet aludni — sóhajtozott az őrnagy. — Ne szívjunk el egy cigaret­tát? Rágyújtottunk, s halkan megeredt a be­szélgetés, tej tej mellett, az a fajta társai gás, amikor sem ágyúdörgés, sem a robba­nások zaja, sem a szomszédunk horkolása nem akadályozhat, hogy megértsük az ér­zés fűtötte szavakat. Csatában s az örökös harci készültségben a katonáknak nem jut Idejük rá. hogy ér­zéseikről beszélgessenek, amelyek igaz­gyöngyként, sűrű tiszta cseppekben üleped­nek le a lélek legmélyén Am a szív él és vágyakozik, szomjúhozza az alkalmat, hogy valaki előtt feltárhassa ki nem mondott tit­kait. Így esik aztán, hogy ha akad valaki, odatévedt vendég, aki hajlandó reggelig el­hallgatni őket — földtedezékben, ágyúdör­gés közepette, futóárokban, a támadás előt­ti éjszakán, vagy egy csatába Induló hajó fülkéjében — csendes beszélgetés során bi­zalommal és örömmel megnyílnak a katona­szívek. Szép mélyükben olykor aztán olyat lát az ember. amltöT minden megvilágoso­dik. a katona és hőstettel új fényben ra­gyognak. Fellebben a fátyol egy-egy hős­tett megszületésének titkáról, és minél job­ban megismerjük ezt a titkot, annál jobban megértjük, hogy ml is az ellenséggel szem­ben érzett gyűlölet LEONYID SZOBOLEV: A kék sál Romantikus sejtéseim messze elmaradtak az élet és a háború igazsága mögött. Min­den egyszerűbb volt, borzasztóbb és jelen tékenyebb. Az őrnagy a háború elején a Baltikum­ban harcolt Tartalékból hívták be. és mind­járt egy kis észt város légi védelmére ren­delték. Ez a városka még a régi hiedelmek­ben élt, és senki sem hitte el a németek­ről, hogy a békés lakosságot bombázzák. Ezért a gyönyörű fövenyparton reggeltől estig mezítelen testek nyüzsögtek; fentről úgy látszott, mintha a tenger sárgás-rózsa­szín tajtékot vetett volna ki. Az őrnagy gé­pével a város felett, cirkált; pihenőjét és gyermekeit óvta; kémlelte az eget. nem kö­zelit-e ellenség valahonnan. Az ég tiszta kék volt, a tenger meleg és simogató, a fö­veny forrón aranylott a napsütésben. Június 29-én történt, vasárnap. Az őr­nagy egy „Junkers“-t pillantott meg — bal ról, a tenger felöl közeledett — és hala­déktalanul nekirontott. De nem volt sze­rencséje: a fasiszta lövész golyója átütötte a gép oldalát; lejjebb kellett ereszkednie. A Junkers kisiklott előle, s az őrnagy lát ta, amint a városban fekete gombák támad­nak a robbanások nyomán Füst lepte el a csinos kis házakat. A „Junkers" a tenger felé fordult, s zu- hanörepüléssel közeledett a strandhoz — a sárgás-rószaszínű emberi test-özön a ha­bokba zúdult. Gépfegyverek golyókat szór­tak a mezítelen gyerekekre, asszonyokra, lányokra. Azok rohanlak a tengerbe, mint­ha a víz menedékül szolgálhatna. De a „Junkers“ másodszor Is rárepült céljára — az emberhullám kicsapott a tengerből, a szí­nes ernyők, sátrak, bódék védelme alá, s mozdulatlan, nagy cseppekben ülepedett le a fövenyen. Az őrnagy tébolyult dühében hasztalanul lőtt a távolodó fekete pont után. Motorja végül Is megállt. Ekkor kapott észbe. Már csak a strandon szállhatott le. Oda­vezette sérült gépét, de az egész föveny- partot bullák borították, nők és gyermekek tetemei, mezítelenségük kiszolgáltatottságá­ban, szörnyű mozdulatlanságban hevertek szanaszét. Végre a strand szélén talált egy szabad helyet ott földet ért. Kiugrott a tülkéből és támolyogva meg­indult: nem tudta hová, ml célból, szemét vérköd homályosllotta el, nem látott és nem értett semmit, csak ment, ment, míg meg nem botlott valamiben. Odanézett, s hátra- tándorodott Mezítelen kislány feküdt előtte, vállára billentve fejét. A napfény bearanyozta gyen­géd bőrét, s könnyű árnyék jelezte a még fejletlen melleket. Keble alatt keskeny vé­res csík húzódott a bal csípő felé: a he­gyes. gyors golyók nyoma, amelyek a gyom­rába hatoltak. Elnyúlt kezében egy köny- nyü, kék sálat szorított, egyetlen páncél­ját, védőfegyverét, amellyel futás közben igyekezett elfedni magát. Az őrnagy felvette a sálat, óvatosan szét­feszítve a még meleg ujjakat. Fogta, és a- mlnt nézte a gyermek- és női hullákkal bo­rított fövenypartot, hangtalanul esküt tett. Az eskü szavait nem mondta el nekem, de akiben emberszív dobog, úgyis kitalálja, s nem felejti, ameddig csak él. Ezzel alszom, hogy álmomban se hagy­jon el a gyűlölet — mondta az őrnagy és felült. Kibontotta a sálat, dús rojtját mintha meg­rágta volna valami. Ahogy jobban megnéz­tem, csomókat láttam rajta; selymes szálai itt-ott kis kígyókba voltak fonva, vagy ten­gerész csomók ültek rajta, akkurátus, szo­ros kis gömböcskék. Nyolc kis kígyó volt és hat csomó. Az őrnagy újabb kígyó fonásába kezdett, s közben tovább beszélt: — A mai „Messer“ — mondta mosolyta- lan arccal — a csomók pedig; bombázógé­pek, De ne mondja el a mieinknek, még kinevetnének érte, azt mondanák; no lám, az őrnagyunk miféle játékkal szórakozikl Elhallgatott. Komolyan fonogatta a se­lyemszálakat, majd felvetette a fejét. Arca megdöbbentett — Pedig nem játék — mondta tompán. — Amíg minden rojtját be nem fontam, egyre csak azt a tövenypartot fogom látni magam előtt Ha akkor azt a „Junkers“-t el nem ügyetlenkedem.. No, jól van. mi újság Moszkvában?... öt óra nulla perckor az egész ezred el­indult az őrnagy által felfedezett ellensé­ges repülőtér megsemmisítésére. Egymás u- tán szálltak fel a. gépek a sötétlő magas­ba, és csodálkoznom kellett rajta, hogyan tudnak felsorakozni a vezérgép mögé, a- melyben az őrnagy ült. Mintegy másfél óra múlva ugyanilyen rendben egymás után leszálltak Vezetőik, a gyors repüléstől felhevülten, csoportokba verődtek és élénken tárgyaltak. Minden a legjobban ment, az őrnagy bámulatos pon­tossággal, alacsonyrepülésben vezette az e- gész köteléket egy kis erdő mögül egye­nest a repülőtér felé. A németeknek még lövésre sem maradt Idejük. A hajnali sö­tétségben minden égett, robbant, omlott, megsemmisült Egyetlen gép sem tudott fel­szállni A második és harmadik rajtaütés már csak a megmaradottakkal végzett Ki­lenc bombavetőt és nyolc vadászgépet szá­moltak össze. Az őrnagy még hiányzott Végre feltűnt az ö gépe is; Ismét hosszú lobogóval re­pült, és úgy látszott, kifogyott az üzemanya­ga. Valahogy mégis eljutott a repülőtérig, és leszállt. Odaszaladtunk hozzá. A kék sál kilógott a fülkéből: vérfoltok vöröslőitek rajta. — Ezredes elvtárs — mondta az őrnagy, s mozdulatlanul ülve maradt. — azt hiszem, engem ki kell emelni Innen Egy pár sem­miség a vállamban. meg a lábamba Is ju­tott ... Amíg hordágyért futottak, jelentette az ezredesnek hogy az első rajtaütés után öt „Messen" látott nyugat felöl, arra fordult (és minthogy a repülőtér felett minden si­mán ment), állandó zavarőtámadással távol­tartotta őket. nehogy a mieink munkáját a- kadályozzák. Amikor hordágyra tették, láttam, hogy riadtan pillant szét. Felvettem a földről a sálat Egészséges baljába fogta. összecsókolőztunk. — No, lesz most munkája a gyógyulásig — mondtam halkan. — Kilenc csomó és nyolc kígyőfonat. Rám mosolygott, mint egy gyerekre, aki nem Ismeri a játékszabályokat. — Nem ezek nem az enyémek . . . A fiúk lőtték le. Én csak egy kígyói fonok: azért az ötből egyet mégis csak eltaláltam A hordágy megmozdult, s a bosszuló hős egy Időre félrevonult a harcokból kék sál­iéval letakarva, amelyet vérével öntözött — gyűlölet fűtötte, tiszta vérével BRODS7KY ERZSÉBET fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents