Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-12 / 28. szám

10 (M

AZ OLDALT KULCSÁR FERENC IRTA £S ÁLLÍTOTTA ÖSSZE

HODOSSY GYULA:

A

KUTYA

Sokáig nőztem a veszettől uga tO kutyát. Pofájáról véres nyál csurgott. Ondorltó volt. Szómba ton. a vakáció első napján lőtték le. Sírtam.

A kutyát pontosan egy éve kap tam egy csúf banyától. Szomszé dóm kutyáját lőtték le akkor, a- zon a napon.

Akkor lépett hozzám a banya. Forgatta a szemét, mint a veszett kutyák.

— Sajnálod? En adok neked e- gyet. Akár kettőt Is — morzsolta a fogai közOl úgy hogy meg remegtem, és olyan hangsúllyal, melytől megmagyarázhatatlen e- lőérzetem támadt.

— Köszönöm, nem kell. A szüleim nem engedik ...

— Ne törődj velük. Gyere el hozzám, van hét kis kutyám. A szemedből olvasom, hogy akarsz egyet.

— Mondom, hogy a szüleim..

— Ha kidobnak vele, akkor visszahozod nek“m.

A város mást részén, az emeletes háztömbök között húzódott Táieg a rogyadozó viskója. A ku- fyák a koszos szobában voltak bezárva. A barna szőrű, rövid lábú állatkák vidáman futkostak a bútorok között. A szoba közepén egy hatalmas, rozoga ágy állt; lőttünkre a vaskos dunyha alól a kutvakölykök anyja vonszolta magát elő. Lustán megállt az ágy- szélén és hatalmasat mordult. I- Jedten hátráltam. A vén banya megfogta a vállam:

— Ne félj! Nem bánt.

A hét kis állat közül a legszebbet a táskámba tettem. Az anyaállat erre akkorát mordult, hogy felkapva a táskát ész nélkül rohantam ki az udvarra Mire visszanéztem, a banya már becsukta mögöttem az ajtót.

Szüleim otthon voltak. Tétován álltam meg a kapunál, majd elindultam befelé. Anyám épp ekkor lépett ki a házból. Nem vett észre. Ment hátra, a baromfiakhoz.

Beosontam a házunk mögött lévő paltába. Ládát kerítettem a kutyakölvöknek az allára rongyot tettem, amely alá hogy puhább legyen — még szalmá* Is raktam.

Észrevettem hogy anyám köze ledlk. Ijedten bújtam el. Mikor felfedezte a kutyát megtornant Maid leguggolt a ládához, nézte a félénken meghúzódó állatot, s egyszer csak belenvólt a ládába Biztosan megslmogatta,

Dtána rohantam:

— Helves, ugye?l

— Apád úgysem engedi meg, hogy a háznál kutya legyen.

— De...

Anyám bement a házba. Az ajtót a konyhába nyílott, ahol a- pám bizonyára újságot olvasott.

Leültem a láda szélére. Milyen Jó lett volna a kutyát tslnevalnl. Játszani, velei’ örülni egymásnak

— Ne szomorkodjl Maradhat.. —' kiáltotta át anyám kis Idő múl va.

Ölet készítettem Bundásnak — s eltelt egy év.

A vakáció első napiára ébred tem. Fzen a napon ölték meg Bund< V Anám reggel elment va dász irátjáért.

Előtte való este kijelentette- .Bundásnak vesznie kell. Vesz- nlel“

Eljelents Bundás belópózott a baromfiudvarba, ahonnan magával vonszolta a csirkéket. Sokszor nagyobb volt a zsákmány, mint a rablő. Félrehúzta, s egy eldugott helyen elfogyasztotta. A maradékot elkaparta a puha föld alá. Két hónap alatt tizenöt csirkét tüntetett el.

A dologról nem szólhattam a szüleimnek.

Az egyik éjjel kutyavonltásra ébredtem Kiszaladtam az udvarra. Bundás vonított. Apám ütötte. Hatalmas tenyerével nagvokat vágott a felére. Nem bírtam nézni. Visszafordultam, maid hallottam, hogy bevágja az őllába és rázárla az altőt. Amikor újból megfordultam, apám kezében egy véres csirkét láttam himbálózni.

Éjjel a vén banya Jelent meg álmomban, baljós, torz vlgyorral az arcán.

Déltálban megérkezett a hóhér, egv magas. tes.tes férfi, ^^fegyverrel a vállám táttam a viselkedésén," hogy minél előbb túl akar lenni az egészen. Bundást rövid kötélen a diófához kötötte és mosolyogva megtöltötte a puskáját. Célzott.

Apám mellett álltam. Könnyes szemmel néztem a reszkető állatot. Apám látta, hogy undorodom. Elfordított. S ekkor a Járdán megpillantottam a banyát. Ijedten csuktam be a szemem. És abban a pillanatban eldördült a puska.

M

ásfél órai kerékpározás után végre eljutottunk a Téglaházhoz.. A Duna nem nyűgözött le bennünket, a közelségével mint máskor. Közömbösen fogadott, s mi közöm bösen távoztunk tőle. A par. ton sok-sok lány volt Csupa szerelmes szemű lánv.

Kettő közOlUk utánunk is kiabált: — ,Hé, srácok, nem akartok egy kicsit rázni velük?!“ A fiatalabbik lábánál tini magnó bömbölt, törölközőbe csavarva, jóbarát csak vigyorgott rájuk, esetlenül és görcsösen Integetett nekik. Majd nagyzolás- ból valamit vinnyogott, angolul vagy németül, már nem Is tudom pontosan. Én . inkább a kerékpárom ülésé „

vei voltam elfoglalva, mert GULYAS JANOS: meglazult a csavarja.

.A Téglaháznál két lány tollaslabdázott. Nagyon kedvesen nem vettek észre. |61 esett leszállni a kerékpárról és megropogtatni zsibbadt végtagjaimat. Jóbarát bejelentett bennünket a méhészcsaládnak, teljesen fölöslegesen. Azután tudatta velem, hogy a kint ugráló hölgyek a fömébész lányai, nléí^ozzá - édeslányal. Ez- sem lepett meg, és az sem, hogy miután elénekeltem az Ébredj napsugár beatszámot kisütött a nap.

i^ines

Leültünk a fűbe, és gitá-^^ roznl kezdtem. Előbb gyors számokat játszottam, majd lassúakat. A percek Is lassabban őrlődtek. Az a jó, hogy tudok alkalmazkodni.

mondtam váratlanul. A Téglaház egész környezetének szántam ezt a kijelentést: a lányoknak, a méheknek, a toUáslabdának, a riaipak, .a kislibáknak, a gitérömnak, Jőbarátnak. Pedig senkit és semmit nem érdekeltem.. Biztos vagy ebben, kérdezte Jóbarát, s kitartóan nézte a csajokat. Lehetséges, hogy csak gondolom: tudok al- kalmazkodnll A g-dur után lágyan levertem az a-mollt majd felvágtattam a c-durra. Nyugtalan szellő csapott a Téglaházat övező bokrok közé. Jóbarát minden szemérem nélkül méregette a lá- g^fok jarányijt. Tétcvá^pi^- érlntettem a vállát, mi a véleményed? .. Üregem, tie zavarj, morogta összefogott ajkakkal. Majd levette a napszemüvegét. Sokatmon- dóan rám nézett, nem is tudom, még nem győződtem meg róla, hogy tudsz-e alkalmazkodni vagy sem. jő fej vagy. Kösz, ne strapáid magad, mondtam hidegen.

Később a fömébész lányai odajpttek hozzánk. Az egyik komolv volt . és nemes arcú. A másik vihogó és kacér. Nem mutatkoztunk be egymásnak ültünk a fűben, nem érdekelt egymás neve. Kacérka le tudott fogni három akkordot. Am mégis én játszottam. Jóbarát unalmában fütyült, dúdolt meg énekelt. Azt hiszem. Komolyka belém szeretett. Megkérdezte, hogy Ismerem- e Adyt. Én azt válaszoltam, hogy Cselénylt, Zelket, Ga- rait és Csontost is ismerem Láttam a Jóbaráton, hogy szenved a lányok közelségétől és sörre vágyik.

A nap akkor már veszettül tüzőtr Mindnyájan nehezen lélegeztünk és Izzadtunk. Van egy haverom, kezdtem, s közben kioltottam egy fűszál életét, majd

egyszerre többét. Verseket ír. Amolyan költő. Képzeljétek el, azt állítja, hogy cigány nőt is tudna s*er6fnl. Egy érettségizett fiú! Nahát, mondom .. Mindig á szerkesztők után futkos, operába jár és szidja a későn ébredőket. Képes perceken át nézni egy bogarat vagy egy virágot. Szervezetten harcol a dohányzás és alkoholizmus ellen — föle.g’, az írásaiban. Még mit is akartam mondani, töprengtem el, mert játszani nem volt kedvem, a gitárom is forró volt már... A kéglije zöldre meszelt falán Ilyenek virítanak: Élni tudni- nem minden, éltetni Is tudni kell!. Tanul] meg élni,; hogy tudj meghalni!, aztán A felfedezések indítókapcsa a természetesség leküzdése.

A társaságbeliek hallgat-, tak és elhallgatták, hogy nem mindent értenek, láttam a szemük mozdulatlanságán, a kezük nyugvásán. Egyet szeretek igazán rajta, folytattam, irtó őszinte és annyira igazságos hogy saját magában Is állandóan kételkedik.

Delet harangoztak. Kacér-, ka elfutott a Téglaház mögé, ott keresztet vetett. Komolyka csak félrefordult, úgy vetett keresztet. Egy pillanatra még a kezét is összekulcsolta. Mikor ismét együtt voltunk. Jóbarát szinte ráförmedt a lányokra. Tudjátok-e, mit csináltatok és miért csináltátok, ml a célja, a jelentősége? A napsugarak megszeppenten húzódtak vissza, elbújtak a felhők mögé, onnan leske- lödtek. Hagyjuk a feszélyező hitvitát, hangsúlyoztam, majd hozzátettem, áldassék Hunyadi János, még az emléke IS. A lányok szótlanul megbántottan néztek maguk elé. Különben úgy tettek, mintha nem hallották volna Jóbarát kitörését.

További indulatainkat leküzdöttük Kacérka a kislibákkal blgyegett. Komolyka hanyatt fekve nézte a vonuló felhőket. Jóbarát magá- * és egv BactP

kompozíciót próbáltam eljátszani. A blzsergető, kellemes muzsikálás után felugrottam a helyemről s Jóbarátra szegeztem a tekintetemet; „Gverütik, testvér, vár a nagyvilág!“ Hirtelen üresnek éreztem masam, jőbarátnak káromkodhat- nékja volt, de csak annyit mondott: soha]

A lányok fehér zsebkendővel integettek utánunk. Kacérka nevetve. Komolyka könnyezve. Hazafelé menet a szélben hajladozó gabonatáblákat szebbnek tartottuk, mint a föméhesz lányait. Akárhogy is vesszük.

Csak otthon jöttem rá, hogy Téglaház és környezete tulajdonképpen egy kicsi világ, melynek nincs jótevője. Gondoltam, hogy védőszárnyaim alá fogadom. Nem így lett.

Téglaházat még azon az őszön lebontották, a helyén olaj után kutattak A kővetkező nyárra Kacérka és Ko- molyka leányanya lett. A két kicsi, Zsoltlka és Benőké apja a Jóbai-át. Édes- testvérek gyerekei édestestvérek lettek. Ez, bár nem mindennapi, de nem Is me- lepo. ,

V. E LOSONC: „Szabad Idejében frt rövidke verselt“, sajnos, nem közölhetjük. Ha lesz egy kis szabad ideje, olvassa Is el őket, s talán maga Is rájön, hogy miért: mert rosszak, s az eredetiségnek egy kis lángja sem pislog bennük. Szikrára várnak, de talán „ez már csak képzelt vágy“

M 14. Amit megírt, majdnem hibátlan; kár, hogy témái közhelyszerOek, ezerszer megírtak, mert így nem Jelentenek semmit, nem szerezhetnek élményt, sem érzelmileg, sem értelmileg. Jóval mélyebbre kell szállnia vagy magasabbra repülnie, hogy új dolgokat, új összefüggéseket láthasson és láttathasson.

XX. SZAZAOI városlakó. Igaz, békeharcos is írhat verseket, illetve minden igazi költö egyben békebarcos Is. Verséből ítélve ön se nem költö, se nem békeharcos. Sokkal Inkább egy téveteg, tévelygő polgár. Bonyolult ás tragédiák lehetőségéinek kitett világunkat az ön„köl- teménye“ nem válthatja meg, legfeljebb megmosolyogtathat egy jó htimorérzékű embert.

VÁRAKOZÁS. Írásai nagyon kezdetlegesek. Sok a képzavar bennük, melyeket táncoló münapsugár világit

Fölhívjuk a fiatalok figyelmét, hogy akik tehst- •í/^get éreznek magukban és munkáikat — bérseiket. elbeszéléseiket, rajzaikat, művészfotóikat — r. közős asztalra szánták, jelentkeznének velük az C-- Ifjúság Üj Hajtások című rovgtábaf^.

meg, Illetve árnyékol be. Éjszaka, nappal,-fa,-szív. ég, nap, hold —• nagy és elkopott rekvizítumok; észre kellene vennie, hogy két fűszál között Is megjelenhetnek különös, újszerű alakzatok, és hogy egy porszem Is képes néha eltakarni a napot, a holdat, sőt, az egész égboltot is. ,

0 £S £N. Ezekről a dolgokról nincsen jogom véleményt mondani: se jöt, se rosszat. Etikailag megvalósíthatatlan — szánnmra.

MOSOLYOG A HAJNAL. Gjra el kell olvasnia múltkori üzenetemet, fis meg is kell értenie, át Is kell gondolnia. Óvakodjon a hamis romantikától és a banális, érdektelen fogalmazástól. Ajánlanám, hogy — többek között — Ismerkedjen meg Ladányi Mihály költészetével.

EVOLÚCIÓ. A személyes kapcsolat bizonyára létre jöp majd. De már eddig is — ha figyelte az Oj Hajtások üzeneteit — létre kellett jönnie egy kicsit: vigadva néha, dühöngve lolykor; párszor örülve, jópárszor megdöbbenve; egyszer dadogva, máskor remélve. S mindez a maga munkáit is érinti. A Napló című versére gonr doljon: amit ott megfogalmaz, nagyon szép és fontos. Ebből kell kiindulnia, hogy ne legyen „üresjárat“. lEddl- ki munkái — kb. 35-vers — nálam vannak.Jó lenne, ha a következő hónapokban, őszig még születne egy- pár szép, fontos, jő írás, és el is küldené.

OMEGA: Várom újabb fésületlen vagy fésült meglepetéseit. Verseinek egy része nehézkes, túlkomponált vagy félig megoldott kísérlet. Több gondot kell fordítania a nyelvre, esztétikailag sok a javítanivaló. Mindennek ellenére írásainak a tartása, az iránya, a feszültsége jó. Prózája is érdekes kísérlet, érdemes lenne tovább vinnie ezt az intellektuális, kamaszos, éber lázongást, azt a monológot, melybe különösségeivel, visszásságaival, eredeti módon beleömltk a köröttünk zajló élet.