Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-12 / 28. szám

10 (M AZ OLDALT KULCSÁR FERENC IRTA £S ÁLLÍTOTTA ÖSSZE HODOSSY GYULA: A KUTYA Sokáig nőztem a veszettől uga tO kutyát. Pofájáról véres nyál csurgott. Ondorltó volt. Szómba ton. a vakáció első napján lőtték le. Sírtam. A kutyát pontosan egy éve kap tam egy csúf banyától. Szomszé dóm kutyáját lőtték le akkor, a- zon a napon. Akkor lépett hozzám a banya. Forgatta a szemét, mint a veszett kutyák. — Sajnálod? En adok neked e- gyet. Akár kettőt Is — morzsol­ta a fogai közOl úgy hogy meg remegtem, és olyan hangsúllyal, melytől megmagyarázhatatlen e- lőérzetem támadt. — Köszönöm, nem kell. A szü­leim nem engedik ... — Ne törődj velük. Gyere el hozzám, van hét kis kutyám. A szemedből olvasom, hogy akarsz egyet. — Mondom, hogy a szüleim.. — Ha kidobnak vele, akkor visszahozod nek“m. A város mást részén, az eme­letes háztömbök között húzódott Táieg a rogyadozó viskója. A ku- fyák a koszos szobában voltak be­zárva. A barna szőrű, rövid lábú állatkák vidáman futkostak a bú­torok között. A szoba közepén egy hatalmas, rozoga ágy állt; lőttünkre a vaskos dunyha alól a kutvakölykök anyja vonszolta ma­gát elő. Lustán megállt az ágy- szélén és hatalmasat mordult. I- Jedten hátráltam. A vén banya megfogta a vállam: — Ne félj! Nem bánt. A hét kis állat közül a leg­szebbet a táskámba tettem. Az anyaállat erre akkorát mordult, hogy felkapva a táskát ész nél­kül rohantam ki az udvarra Mi­re visszanéztem, a banya már be­csukta mögöttem az ajtót. Szüleim otthon voltak. Tétován álltam meg a kapunál, majd el­indultam befelé. Anyám épp ek­kor lépett ki a házból. Nem vett észre. Ment hátra, a baromfiak­hoz. Beosontam a házunk mögött lé­vő paltába. Ládát kerítettem a kutyakölvöknek az allára ron­gyot tettem, amely alá hogy puhább legyen — még szalmá* Is raktam. Észrevettem hogy anyám köze ledlk. Ijedten bújtam el. Mikor felfedezte a kutyát megtornant Maid leguggolt a ládához, nézte a félénken meghúzódó állatot, s egyszer csak belenvólt a ládába Biztosan megslmogatta, Dtána rohantam: — Helves, ugye?l — Apád úgysem engedi meg, hogy a háznál kutya legyen. — De... Anyám bement a házba. Az aj­tót a konyhába nyílott, ahol a- pám bizonyára újságot olvasott. Leültem a láda szélére. Milyen Jó lett volna a kutyát tslnevalnl. Játszani, velei’ örülni egymásnak — Ne szomorkodjl Maradhat.. —' kiáltotta át anyám kis Idő múl va. Ölet készítettem Bundásnak — s eltelt egy év. A vakáció első napiára ébred tem. Fzen a napon ölték meg Bund< V Anám reggel elment va dász irátjáért. Előtte való este kijelentette- .Bundásnak vesznie kell. Vesz- nlel“ Eljelents Bundás belópózott a baromfiudvarba, ahonnan magá­val vonszolta a csirkéket. Sokszor nagyobb volt a zsákmány, mint a rablő. Félrehúzta, s egy eldugott helyen elfogyasztotta. A maradé­kot elkaparta a puha föld alá. Két hónap alatt tizenöt csirkét tüntetett el. A dologról nem szólhattam a szüleimnek. Az egyik éjjel kutyavonltásra ébredtem Kiszaladtam az udvar­ra. Bundás vonított. Apám ütöt­te. Hatalmas tenyerével nagvokat vágott a felére. Nem bírtam néz­ni. Visszafordultam, maid hallot­tam, hogy bevágja az őllába és rázárla az altőt. Amikor újból megfordultam, apám kezében egy véres csirkét láttam himbálózni. Éjjel a vén banya Jelent meg álmomban, baljós, torz vlgyorral az arcán. Déltálban megérkezett a hóhér, egv magas. tes.tes férfi, ^^fegyver­rel a vállám táttam a viselkedé­sén," hogy minél előbb túl akar lenni az egészen. Bundást rövid kötélen a diófához kötötte és mo­solyogva megtöltötte a puskáját. Célzott. Apám mellett álltam. Könnyes szemmel néztem a reszkető álla­tot. Apám látta, hogy undorodom. Elfordított. S ekkor a Járdán meg­pillantottam a banyát. Ijedten csuktam be a szemem. És abban a pillanatban eldördült a puska. M ásfél órai kerékpáro­zás után végre elju­tottunk a Téglaház­hoz.. A Duna nem nyűgözött le bennünket, a közelségé­vel mint máskor. Közömbö­sen fogadott, s mi közöm bösen távoztunk tőle. A par. ton sok-sok lány volt Csu­pa szerelmes szemű lánv. Kettő közOlUk utánunk is kiabált: — ,Hé, srácok, nem akartok egy kicsit rázni ve­lük?!“ A fiatalabbik lábá­nál tini magnó bömbölt, tö­rölközőbe csavarva, jóbarát csak vigyorgott rájuk, eset­lenül és görcsösen Intege­tett nekik. Majd nagyzolás- ból valamit vinnyogott, an­golul vagy németül, már nem Is tudom pontosan. Én . inkább a kerékpárom ülésé „ vei voltam elfoglalva, mert GULYAS JANOS: meglazult a csavarja. .A Téglaháznál két lány tollaslabdázott. Nagyon ked­vesen nem vettek észre. |61 esett leszállni a kerékpár­ról és megropogtatni zsib­badt végtagjaimat. Jóbarát bejelentett bennünket a mé­hészcsaládnak, teljesen fö­löslegesen. Azután tudatta velem, hogy a kint ugráló hölgyek a fömébész lányai, nléí^ozzá - édeslányal. Ez- sem lepett meg, és az sem, hogy miután elénekeltem az Ébredj napsugár beatszámot kisütött a nap. i^ines Leültünk a fűbe, és gitá-^^ roznl kezdtem. Előbb gyors számokat játszottam, majd lassúakat. A percek Is las­sabban őrlődtek. Az a jó, hogy tudok alkalmazkodni. mondtam váratlanul. A Tég­laház egész környezetének szántam ezt a kijelentést: a lányoknak, a méheknek, a toUáslabdának, a riaipak, .a kislibáknak, a gitérömnak, Jőbarátnak. Pedig senkit és semmit nem érdekeltem.. Biztos vagy ebben, kérdezte Jóbarát, s kitartóan nézte a csajokat. Lehetséges, hogy csak gondolom: tudok al- kalmazkodnll A g-dur után lágyan levertem az a-mollt majd felvágtattam a c-dur­ra. Nyugtalan szellő csapott a Téglaházat övező bokrok közé. Jóbarát minden szemé­rem nélkül méregette a lá- g^fok jarányijt. Tétcvá^pi^- érlntettem a vállát, mi a véleményed? .. Üregem, tie zavarj, morogta összefogott ajkakkal. Majd levette a napszemüvegét. Sokatmon- dóan rám nézett, nem is tu­dom, még nem győződtem meg róla, hogy tudsz-e al­kalmazkodni vagy sem. jő fej vagy. Kösz, ne strapáid magad, mondtam hidegen. Később a fömébész lányai odajpttek hozzánk. Az egyik komolv volt . és nemes arcú. A másik vihogó és kacér. Nem mutatkoztunk be egy­másnak ültünk a fűben, nem érdekelt egymás neve. Kacérka le tudott fogni há­rom akkordot. Am mégis én játszottam. Jóbarát unalmá­ban fütyült, dúdolt meg énekelt. Azt hiszem. Ko­molyka belém szeretett. Megkérdezte, hogy Ismerem- e Adyt. Én azt válaszoltam, hogy Cselénylt, Zelket, Ga- rait és Csontost is ismerem Láttam a Jóbaráton, hogy szenved a lányok közelsé­gétől és sörre vágyik. A nap akkor már veszet­tül tüzőtr Mindnyájan nehe­zen lélegeztünk és Izzad­tunk. Van egy haverom, kezdtem, s közben kioltot­tam egy fűszál életét, majd egyszerre többét. Verseket ír. Amolyan költő. Képzel­jétek el, azt állítja, hogy ci­gány nőt is tudna s*er6fnl. Egy érettségizett fiú! Na­hát, mondom .. Mindig á szerkesztők után futkos, operába jár és szidja a ké­sőn ébredőket. Képes perce­ken át nézni egy bogarat vagy egy virágot. Szervezet­ten harcol a dohányzás és alkoholizmus ellen — föle.g’, az írásaiban. Még mit is akartam mondani, töpreng­tem el, mert játszani nem volt kedvem, a gitárom is forró volt már... A kéglije zöldre meszelt falán Ilye­nek virítanak: Élni tudni- nem minden, éltetni Is tud­ni kell!. Tanul] meg élni,; hogy tudj meghalni!, aztán A felfedezések indítókapcsa a természetesség leküzdése. A társaságbeliek hallgat-, tak és elhallgatták, hogy nem mindent értenek, lát­tam a szemük mozdulatlan­ságán, a kezük nyugvásán. Egyet szeretek igazán rajta, folytattam, irtó őszinte és annyira igazságos hogy sa­ját magában Is állandóan kételkedik. Delet harangoztak. Kacér-, ka elfutott a Téglaház mö­gé, ott keresztet vetett. Ko­molyka csak félrefordult, úgy vetett keresztet. Egy pilla­natra még a kezét is össze­kulcsolta. Mikor ismét együtt voltunk. Jóbarát szin­te ráförmedt a lányokra. Tudjátok-e, mit csináltatok és miért csináltátok, ml a célja, a jelentősége? A nap­sugarak megszeppenten hú­zódtak vissza, elbújtak a felhők mögé, onnan leske- lödtek. Hagyjuk a feszélye­ző hitvitát, hangsúlyoztam, majd hozzátettem, áldassék Hunyadi János, még az em­léke IS. A lányok szótlanul megbántottan néztek maguk elé. Különben úgy tettek, mintha nem hallották volna Jóbarát kitörését. További indulatainkat le­küzdöttük Kacérka a kisli­bákkal blgyegett. Komolyka hanyatt fekve nézte a vonu­ló felhőket. Jóbarát magá- * és egv BactP kompozíciót próbáltam el­játszani. A blzsergető, kel­lemes muzsikálás után fel­ugrottam a helyemről s Jó­barátra szegeztem a tekinte­temet; „Gverütik, testvér, vár a nagyvilág!“ Hirtelen üresnek éreztem masam, jőbarátnak káromkodhat- nékja volt, de csak annyit mondott: soha] A lányok fehér zsebken­dővel integettek utánunk. Kacérka nevetve. Komolyka könnyezve. Hazafelé menet a szélben hajladozó gabo­natáblákat szebbnek tartot­tuk, mint a föméhesz lá­nyait. Akárhogy is vesszük. Csak otthon jöttem rá, hogy Téglaház és környeze­te tulajdonképpen egy ki­csi világ, melynek nincs jó­tevője. Gondoltam, hogy vé­dőszárnyaim alá fogadom. Nem így lett. Téglaházat még azon az őszön lebontották, a helyén olaj után kutattak A kővet­kező nyárra Kacérka és Ko- molyka leányanya lett. A két kicsi, Zsoltlka és Be­nőké apja a Jóbai-át. Édes- testvérek gyerekei édestest­vérek lettek. Ez, bár nem mindennapi, de nem Is me- lepo. , V. E LOSONC: „Szabad Idejében frt rövidke verselt“, sajnos, nem közölhetjük. Ha lesz egy kis szabad ideje, olvassa Is el őket, s talán maga Is rájön, hogy miért: mert rosszak, s az eredetiségnek egy kis lángja sem pislog bennük. Szikrára várnak, de talán „ez már csak képzelt vágy“ M 14. Amit megírt, majdnem hibátlan; kár, hogy té­mái közhelyszerOek, ezerszer megírtak, mert így nem Jelentenek semmit, nem szerezhetnek élményt, sem ér­zelmileg, sem értelmileg. Jóval mélyebbre kell szállnia vagy magasabbra repülnie, hogy új dolgokat, új össze­függéseket láthasson és láttathasson. XX. SZAZAOI városlakó. Igaz, békeharcos is írhat verseket, illetve minden igazi költö egyben békebarcos Is. Verséből ítélve ön se nem költö, se nem békeharcos. Sokkal Inkább egy téveteg, tévelygő polgár. Bonyolult ás tragédiák lehetőségéinek kitett világunkat az ön„köl- teménye“ nem válthatja meg, legfeljebb megmosolyog­tathat egy jó htimorérzékű embert. VÁRAKOZÁS. Írásai nagyon kezdetlegesek. Sok a kép­zavar bennük, melyeket táncoló münapsugár világit Fölhívjuk a fiatalok figyelmét, hogy akik tehst- •í/^get éreznek magukban és munkáikat — bérsei­ket. elbeszéléseiket, rajzaikat, művészfotóikat — r. közős asztalra szánták, jelentkeznének velük az C-- Ifjúság Üj Hajtások című rovgtábaf^. meg, Illetve árnyékol be. Éjszaka, nappal,-fa,-szív. ég, nap, hold —• nagy és elkopott rekvizítumok; észre kel­lene vennie, hogy két fűszál között Is megjelenhetnek különös, újszerű alakzatok, és hogy egy porszem Is ké­pes néha eltakarni a napot, a holdat, sőt, az egész égboltot is. , 0 £S £N. Ezekről a dolgokról nincsen jogom véle­ményt mondani: se jöt, se rosszat. Etikailag megvaló­síthatatlan — szánnmra. MOSOLYOG A HAJNAL. Gjra el kell olvasnia múltkori üzenetemet, fis meg is kell értenie, át Is kell gondol­nia. Óvakodjon a hamis romantikától és a banális, ér­dektelen fogalmazástól. Ajánlanám, hogy — többek kö­zött — Ismerkedjen meg Ladányi Mihály költészetével. EVOLÚCIÓ. A személyes kapcsolat bizonyára létre jöp majd. De már eddig is — ha figyelte az Oj Hajtások üzeneteit — létre kellett jönnie egy kicsit: vigadva né­ha, dühöngve lolykor; párszor örülve, jópárszor meg­döbbenve; egyszer dadogva, máskor remélve. S mindez a maga munkáit is érinti. A Napló című versére gonr doljon: amit ott megfogalmaz, nagyon szép és fontos. Ebből kell kiindulnia, hogy ne legyen „üresjárat“. lEddl- ki munkái — kb. 35-vers — nálam vannak.Jó lenne, ha a következő hónapokban, őszig még születne egy- pár szép, fontos, jő írás, és el is küldené. OMEGA: Várom újabb fésületlen vagy fésült meglepe­téseit. Verseinek egy része nehézkes, túlkomponált vagy félig megoldott kísérlet. Több gondot kell fordítania a nyelvre, esztétikailag sok a javítanivaló. Mindennek el­lenére írásainak a tartása, az iránya, a feszültsége jó. Prózája is érdekes kísérlet, érdemes lenne tovább vin­nie ezt az intellektuális, kamaszos, éber lázongást, azt a monológot, melybe különösségeivel, visszásságaival, eredeti módon beleömltk a köröttünk zajló élet.

Next

/
Thumbnails
Contents