Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-10-25 / 43. szám

9

terek és bukások. Sima át és buktatók. Tapasztalt darabírók, teltörő fiatalok. Ellentétek, különböző elgondolások. S közben zavartalanul kell haladnia Thália izekerének, a nézőt nem érdeklik a viták, a gondok, a nézeteltérések, őket csak egy érdekel: a jó darab. Vem töprengeni akar, hanem kacagni vagy sírni, fel- jldódni, megkönnyehbülni, szórakozni.

A darabok? Huszonöt év termését felsorolni körülményes, ezért talán csak találomra, emlékeztetőnek néhányat: Kismadár, Pigmalion, Csongor és Tünde, Kozsdatemető, Pillantás a hídról. Szénaboglya, Változnak az idők. Az aranyember. Manón Lescou, Holnap folytatjuk, Egerek és emberek. Csillagszemű asszony, Lüszisztráté, Különös házasság, A fák állva halnak meg.

Alattunk a város, felettünk az ég. Igazolatlan ősz. Tíz nap szerelemért. Bölcs ohanna, Othello, Légy jó mind- >ialálig. Adáshiba, Dupla vagy semmi, Ezüstjaguár, A :sikó. Aranyeső, Amphitryon.

Es az újabb darabok. Gyalogszerrel az Edenbe, Apró- hirdetés, A cigány, Tánya, Szerelem, a jubileumi elő- idásként műsorra tűzött A windsori víg nők, és a régi gárda nagyjaihoz, Dávid Terézhez, Egri Viktorhoz, Szabó Bélához, Lovicsek Bélához felsorakozó fiatalok: Kmecz- kó Mihály és Batta György.

— Örülök a fiatalok lelentkezCjének — Jelentette ki vanrád József, a MATESZ igazgatói teendőkkel megbízott vezető.je, aki már induláskor ott állt a magyar színház bölcsőjénél. — Örülök annak is, hogy színészeink között van néhány tehetséges fiatalunk. Amikor mi kezdtük, nehezebbek voltak a feltételek, önzetlen, lelkes, a kultűrát ápoló igénytelen emberek voltak a társaim. Olyan feladatokat vállaltunk, amelyeknek az elvégzésével sem vártak ránk rózsás állapotok és kezdeményezésünknek nem sok jót jósoltak. A kezdeti bizonytalanságból, lám, 25 év lett. Egy negyed évszázad.

Konrád ózsef megjárt minden lépcsőfokot: színész, rendező, igazgató. Hogy a három teendőből melyik a legszebb, erre a kérdésre esak egy kis latolgatás után válaszolt:

— Minden szép, ami ifjúságára emlékezteti az embert. Ezzel már letettem a garast az első szakasz, a színészet mellé. Pedig az indulásunk nagyon nehéz volt, sem épületünk, sem egyebünk nem volt, sok gonddal kellett megküzdenünk. Nem lakás, hanem alvási

problémáink voltak, akkor még nem építettek annyit, mint manapság. A Centrál-szállőban laktunk, elég rozoga állapotban volt az is akkor, többen laktunk egy szobában, sajnos, elég hosszú ideig. De így is szép volt, és aki az alapító tagok közül megmaradtunk, ezeket a nehéz napokat legszebb emlékeink közé soroljuk. Azóta a színházban sok minden történt. Emberek jöttek, emberek mentek, sikert bukás, majd megint siker követett, ahogy ez már a világ minden színházában van. Bennünket is alakított a színpadi munkánk, a nézőket is. Legfontosabb célunk a közönség igényeinek kielégítése. Volt idő, mikor az uszályában kulog- tunk, az is előfordult, hogy szerencsésen összetalálkozott a mi igyekezetünk a közönség igényével. Munkánkat számos külső tényező befolyásolja és határozza meg. Bármennyire divat egyéb műfajokban a közönségről nem beszélni, amíg színház lesz, abban a közönség a legfontosabb. A színház csak akkor méltó küldetéséhez, ha a nagyobb szakmabeli tudás mögött legalább olyan nagy bizalom és hit van, mint amilyen bennünk, az alapítókban volt az induláskor. —os

Hunyadi Mátyás humanista udvarának egyik legjellemzőbb alakja volt Galeotto Marzio, akinek munkáját, a

MÁTYÁS KIRÁLYNAK KIVÁLÓ, BÖLCS, tréfás mondásairól SZOlO Könyvet teljes terjedelmében jelentették meg a Bibliotheca Historica sorozatban. Galeotto Marzio munkája friss, közvetlen, élményszerű, ott is egyéni színt tud belevinni a fejedelmi arckép megrajzolásába, ahol szemmel láthatóan vándor anekdótákat dolgoz fel. A gyűjtemény számos fejezetének magva azonban egyéni a fejedelmi arckép megraj- rázza közvetlenségét, meggyőző erejét. A vidám lakoma, a szellemes társalgás, a sziporkázó

ötletek, a kellemes beszélgetés e lelkes híve, Galeotto Marzio többet tett Mátyás udvarának megörökítésére, mint sok ünne* pélyes és terjedelmes mű szer* zője együttvéve.

A neves magyar írónak, Fe* kete Gyulának PEROJRAFELVÉTEL címen jelentek meg a válogatott elbeszélései. A válogatás huszonöt év terméséből készült, az Eszmélet, a Vér és korom, az Ismerősök, a Lányszöktetés köteteiből, valamint kötetben még nem szereplő, újaibb írásokból. Szerepel a könyvben egy irodalmi riport is, éppen a címadó Perújrafelvétel, melynek jelentése tág érvényű: ellenfényt ad a magyar történelem három nagy évtizedének.

TÁNCDALÉIVEKESEK ORSZÁGOS VERSENYE

A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének Központi Bizottsága, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága, és a bratlslavai Népművelés! Intézet a

NOSZF 60. évfordulója jegyében

1S77. október 29-én szombaton 19.00 órai kezdettel a bratis- lavai Kultúra és Pihenés Parkjában (PKOJ megrendezi

a csehszlovákiai magyar műkedvelő táncdalénekesek országos versenyének döntőjét.

Mint vendég közreműködik az Express együttes Budapestről és Bontovits Kató.

— Hidd el, neki is fontos, hogy tudjunk beszélni.

— Veled — szólalt meg ekkor a másik fiú.

— Velem — hagyta rá Feri.

— Az a baj, kisfiam, hogy rövid ez emlékezeted. És már elfelejtetted, mekkora ruhát szabattál nekünk a haverjaiddal. Remélem, nem akarod ezt állítani, a véletlen műve volt, liogy ugyanaz a társaság szisztema- 1 ikusan megbunyózott mind a hármunkat, akik akkor este ott voltunk?

Erre mit válaszoljon? Mondja azt, hogy ellenezte a büntető expedíciót, le akarta beszélni róla Sofőrt. Igen, Sofőrt... De hiszen ez Sofőr hangjai

— Ogy hallom, valami kifogásotok van a barátom ellen!

S valóban Sofőr lép elő az egyik fa mögül, s jön oda hozzájuk.

A két fiút szemmel láthatóan meglepte Sofőr megjelenése, de nem sejtették, hogy Ferit sokkal jobban megdöbbenti a látvány. Sofőr itt, a Nép- köztársaság úton! És épp a legjobbkor! Dehát hogy kerül ide?

— Szóval ml a kifogásotok a ba- 1 átom... a barátunk ellen?

Sofőr megnyomta a többes számot, (s a fejét hangsúlyozott lassúsággal abba az irányba fordította, ahol az a pad volt, amelyen nemrég még Feri ült, Feri is követte tekintetével, és most sem akart hinni a szemének. A pádon Gabi, Teve és Piaci Légy ült. illetve épp ekkor álltak fel, s indul- 'ak el feléjük.

Gabi és Piaci Légy pár lépésnyire megálltak, de Teve egészen közel jött, öklét szó nélkül Tamás arca felé tarolta.

— Szagold meg — biztatta Tamást Sofőr.

Tamás nem reagált, erre Sofőr Is- .nét megkérdezte:

— Tehát... mi a kifogásotok a barátunk ellen?

— Szeretném, ha békén hagyná a .lúgomat.

— No látod, tudsz te értelmesen s beszélni. Szóval azt szeretnéd, ha békén hagyná ' a húgod. Most már

sak az a kérdés, hogy 6 is azt sze- ■etné-e?

— Legyél nyugodt, semmi kedve áncs, hogy a haverotokkal találkozzék!

Jutka és Csilla ebben a pillanatban •űntek fel, és Feri szó nélkül elindult feléjük.

— Mindjárt elválik — mondta Sofőr.

Ettől kezdve egyikük sem szólt, csak figyelték, amint Feri megáll a két lány előtt. .Aztán azt látták, hogy Cslll.a otthagyja őket s átmegy a túlsó oldalra, ők pedig elindulnak a

Körönd felé. Lassan távolodtak tőlük, de azt még világosan látták, hogy Jutka átkarolja Feri derekát, az pedig Jutka vállát, úgy, hogy körvonaluk teljesen egybeolvadt.

— Khm, khm.

Sofőr jelentőségteljesen köhögött.

— Hülye liba — sziszegte István, de erre Piaci Légy már hangosan felnevetett. S ezzel teljesen elszállt a pillanat ünnepélyessége.

— Hát akkor... nem tartóztatunk benneteket — mondta kis szünet u- tán Sofőr.

— A vérfagyasztó viszontlátásra — toldotta meg Piaci Légy.

Dombai elhessegette a kétségeit, hogy ne is gondoljon Kászonra, So- förékre, felelevenítette magában azt az esetet, mely az óraütésröl jutott az eszébe. Jó kis ramazuri volt — mosolyodott el halványan.

A hármas hálóban volt akkor o- lyan válogatott társaság, mint most a nyolcasban. Azoknak támadt az az ötletük, hogy damil-szálat kötöttek a harang nyelvére, és rendkívüli gonddal és ügyességgel bevezették a hálóba. Aztán éjszaka elkezdték húzgál- ni. Nagy botrány lett, mert a falusiak először azt hitték, tűz van. Később kiderült, hogy senki sincs a toronyban, és mégis szól a harang. Az öregasszonyok között elterjedt a csoda híre, és szenténekeket énekelve vonultak az Intézet kerítéséhez. Reggelig tartott a felhajtás, akkor fedezték fel az áruló damli-szálat.

Dombai gondolatát néhány percig elterelte ez a történet a mai éjszakáról. Utána még szerette volna lekötni figyelmét azzal, hogy megpróbálta magában felsorolni az akkori hármas lakóit, ötnél azonban nem jutott tovább, és gondolatai hamarosan ismét Sofőrék körül forogtak.

Eloltotta a lámpát, és az ablakhoz ment. Kint már csaknem teljesen világos volt, az ablaka alatt álló platánfa lombjai azonban átszűrték a hajnali fényt. Szerette ezt a hatalmas fát, még akkor is, ha este és reggel sokat elvett a kinti világosságból. Ogy érezte, nehéz lenne megválni tőle. Pedig, ha Soförék egy 6- rán belül nem jönnek vissza... Fur- kós egy órával ébresztő előtt mindig talpon van... Mindegy. így kellett tennie, nem tehetett másként!

Ezt érezte nem sokkal azután is, bogy kijött a nyolcasból. Tennie kell valamit, még akkor Is, ha rendkívüli kockázatot vállal. A gondolat, hogy néhány srácot Kászon után küld, tulajdonképpen már a szobában felmerült benne, de akkor annyira bosz- szantotta a fiúk makacssága, hogy elhessegette magától. Amikor kijött a nyolcasból, valóban az volt a szándéka, hogy jelenti Kászon szökését a rendőrségnek, de szobájában fel-alá sétálva újra átgondolt mindent. S nemsokára döntött.

A nyolcasban úgy találta a fiúkat, ahogyan hagyta őket. Az ágyukon ültek, s a beszélgetést nyilván abban a pillanatban hagyták abba. Kérdésére, hogy ki vállalkoznék arra, hogy kimegy Kászonért, Sofőr kivételével valamennyien jelentkeztek. Sofőr úgy tett, mint akit az egész nem érdekel, hátát az ágy végének vetve, bicskájával egy gyufaszálat hegyezett, majd gondosan tisztítani kezdte vele a körmeit.

— Mi az. Sofőr, neked nincs kedved egy kis kinti levegőt szívni?

Sofőr tovább folytatta elfoglaltságát.

— Gondolom, engem úgyse engedne ki.

— Nem olyan biztos.

— És, ha nem jövök vissza?

•— Visszahoz a rendőrség.

— Csakhogy akkor beköphetem, hogy tanári engedéllyel mentem ki.

— Szó ami szó, beköpheted.

— És akkor azt a tanárt, aki kieresztett, kirúgják.

— Kirúgják — hagyta rá Dombai.

Egy pillanatig farkasszemet néztek,

aztán Sofőr úgy ugrott fel, mintha acélrúgók lökték volna ki az ágyból.

— Az expedíciót én vezetem.

— Helyes.

— Hányán mehetünk?

— Hárman. Hajó Gabi, készülj!

— Köszönöm, tanár úr.

— Harmadik...

Dombai elbizonytalanodott.

És ekkor mindnyájuk meglepetésére Teve szólalt meg. Elmondta a leghosszabb szöveget, amit valaha az intézetben hallottak tőle.

— Ha a harmadikat nem sorsolja ki, azok, akiket nem jelöl ki, mindnyájan azt fogják érezni, hogy bennük nem bízik.

Hosszú csend követte Teve szavalt, és Dombai úgy érezte, már ezért is érdemes volt elszánnia magát erre a kockázatos lépésre.

Ezután lebonyolították a sorsolást, ami Piaci Légynek kedvezett, öt perc múlva kinyitotta nekik az udvarra vezető ajtót.

Utána viss2ament a nyolcasba, és sokáig beszélgetett a fiúkkal, akik most őszintén elmondtak mindent. Kishajó és Mille részletesen elmesélték — miután megígérte, hogy hallgatni fog róla — ml történt az Orchideában, s végre választ kapott arra a kérdésre, mely kezdettől fogva foglalkoztatta, mi indíthat egy olyan fiút, mint Kászon arra, hogy benyomjon egy kirakatot. Elmesélték neki azt is, hogy Jutka el akar menni a

tárgyalásra, és Feri azért dobbantott, hogy lebestólje róla.

— Tessék elképzelni, ha kiderül, hogy Jutka az Orchideában stichelt

— fontoskodott Kishajó, — Ogy vágják ki a suliból, hogy a lába se éri a földet. Ezt nem akarja Feri.

— Értem — állt tel Dombai Sofőr ágyáról. — Próbáljatok aludni. Jó éjszakát.

Visszament a szobájába, kinyitotta a rádiót, és olvasni kezdett. Nem nagyon tudott azonban odafigyelni, hamarosan becsukta a könyvet. Eszébe jutott, néhány levél megírását már hetek óta halogatja, nekifogott hát á levélírásnak, de csak az első feléig jutott el. Türelmetlenül félretolta a papírt és felállt. Járkálni kezdett a szobában, aztán ismét olvasni próbált. Most jobban sikerült, mint először, kisebb megszakításokkal csaknem’ másfél órára elfoglalta magát. Ekkor ismét felállt, néhány percig járkált a szobában, aztán sokáig csavargatta a rádiót, míg az URH-n kedvére való zenét talált. Majd ismét olvasni kezdett, de mielőtt a lap aljára ért volna, elaludt.

Amikor felriadt, azonnal órájára nézett. Hat perccel múlt háromnegyed négy. Feltámadt benne a remény, hogy a fiúk közben már megérkeztek, csak látták, hogy alszik, s azóta már ők is magukra húzták a takarót.

Felment a nyolcasba. .A négy fiú mélyen aludt, öt ágy azonban továbbra is üres volt. Csalódottan csukta be az ajtót, de aztán mégis elmosolyodott, mert az jutott az eszébe, milyen képet vágna Furkós — ma este már másodszor nevezte így magában

— ha meglátná az öt üres ágyat..

Visszament a szobájába, s leült az egyik fotelba. Néhány perc múlva hallotta a toronyóra ütését, s jóllehet nemrég nézte meg óráját, hangosan számolni kezdte:

— Egy, kettő, három, négy ...

Újra végiggondolta a mai estét, s arra a megállapításra jutott, ha most kellene határoznia, isniét csak úgy döntene, mint pár órával ezelőtt.

Bár, ami azt illeti, már mindenképpen meg kellett volna érkezniök!

Érezte, hogy egyre jobban elálmo- sodlk. Odalépett a sarokban elhelyezett mosdóhoz, sokáig engedte a csuklójára a hideg vizet, majd az arcát is megmosta. Éppen törülközött, amikor úgy hallotta, hogy megnylkordul a földszinten a hátsó bejárat atjaja. Ledobta a törülközőt, és minden ideg- szálát megfeszítve figyelt. Pár pillanat múlva biztos volt benne, hogy hallja, amint lent óvatosan becsukják a nagy tölgyfa ajtót.

Most csak az a kérdés, hányán lesznek, gondolta, s közben figyelte a lépések neszét a lépcsőház felöl, majd a folyosón, s nemsokára halkan kopogtak az ajtón, lenyomták a kilincset, s egymás után belépett Sofőr, Teve, Hajó Gabi, Piaci Légy és utolsónak Kászon Feri. Nem látszott rajtuk a fáradtság, és hamarosan egymás szavába vágva mesélték, hogyan sikerült elkapniok az utolsó buszt, melyen — mivel többen meglehetősen gyanakodva nézegették őket — egész idő alatt arról beszéltek, milyen jól sikerült ez a mai kirándulás, s mekkora botrány lesz otthon, hogy ilyen későn érnek haza.

Csak Kászon nézett a beszámoló a- latt elgondolkozva maga elé.

— Ne haragudjon, tanár úr — kezdte, miután Dombai a másik négyet aludni küldte.

— Hagyd — szakította félbe. — Azt mondjad, mit végeztél? Sikerült?

—- Attól függ, hogy mi — mosolyodott el Feri.

Dombai megértette ezt a mosolyt, annál is inkább, mert Sofőrék elmesélték, mekkora pofára esés volt a két srácnak, amikor meglátták, hogy Feri és Jutka egymást átölelve indulnak el. Megértette, és kicsit rezig- náltan gondolt arra, micsoda nagyszerű dolog tizenhétévesnek lenni, a- mikor egy lány szerelme még mindenért kárpótolni tudja az embert.

— S a tárgyalás — kérdezte hosz- szú szünet után.

— Eljön.

— Nem sikerült lebeszélni róla?

— Nem. Tudja, tanár úr, valami o- lyasmit mondott, hogy nemcsak azzal hazudhat az ember, amit kimond, hanem azzal is, amit elhallgat. És, hogy azt, ami akkor este történt, soha nem tehetjük meg nem történtté, ha hallgatunk róla. Csak úgy törölhetjük ki az életünkből, ha szembenézünk vele. Szóval ez a meggyőződése. És ebből nem engedett.

— Értelek — mondta Dombai. Aztán hosszú csend után hozzátette: — Te, Doxa, nem is lehet akármilyen lány ez a Jutka.

Feri elmosolyodott, és Dombai csak utólag vette észre, hogy eltanulta Sofőrtől a Doxa nevet.

Pedig már eddig is sokat bírálták azért, hogy a srácokat Időnként azon a néven szólítja, ahogyan ők nevezik egymást.

Vége